Part

  1  1|            ketté volna vágva. Ez a kis fájdalom, amit a vérzés
  2  1|     fájdalom nem terjed túl azon a kis körülkerített helyen; de
  3  1|           keresni.~Volt nőmnek egy kis varróasztala, melynek fiókját
  4  1|      vánkosok között, mint ahogy a kis angyalokat festik a fehér
  5  4|          lovaikat lenyergelve, egy kis csergedező patak partján
  6  5|         balszerencse, ott volt egy kis lakházunk éppen keletnek.
  7  8|   ámulatomból magamhoz tértem, egy kis névjegyet tarték markomban,
  8  8|         nem vesztem el addig azt a kis eszemet, amit hazulról elhoztam?~
  9  8|      egy-egy külön ajtón egy olyan kis szűk ketrecbe, ahol éppen
 10  8|         sötét volt, csupáncsak egy kis tallérnyi lyuk világított
 11 10|       susogni, e tévedésből csinos kis vaudeville leendett, aminőt
 12 10|  szellentyű zsinórja. Azok az apró kis férgek, miknek lepéi este
 13 11|        háznál, melyben laktam, egy kis kétlábú állat is élt, amelyet
 14 11|           az hozzá, hogy nekem egy kis hímzett kosárkában kellett
 15 11|            elvertek a háztól, s én kis gazdám után indulva, feltaláltam
 16 12|     járásra volt senor Juannak egy kis szereplése. Egy csoport
 17 12|              Hát a szép feleség, a kis senora Juanita, mit csinál
 18 13|          mindenkit, gyűlölte még a kis conjugista gyerekeket is,
 19 14|          te vedd elő övedből ezt a kis szelencét, ebben van egy
 20 14|       asztalára téve találta azt a kis szelencét, melyet a túlvilági
 21 14|       elrabolták; de szerencsére a kis szelence a bűvös írral megmaradt,
 22 14|       áhítattal vette elő övéből a kis szelencét, s felnyitá azt:
 23 16|            pedig Ludmillát fogtam.~Kis idő múlva iszonyú füttyhangot
 24 18|            pedig Ludmillát fogtam.~Kis idő múlva iszonyú füttyhangot
 25 19|            az öreg asszonyt, azt a kis creol princeszt, azt az
 26 19|        elvegyék, ugye? – tréfált a kis daemon kacagva; azzal, mielőtt
 27 19|             Már az igaz, hogy ez a kis rossz tündér nem is fél
 28 19|        fölvetve büszkén; a bűbájos kis tündér ide-oda csalogatta
 29 19|            táncolni a csárdában.~A kis hamis végighallgatta szemrehányásaimat,
 30 20|         Ennek a könyvnek egy saját kis szobája volt, amelybe azt
 31 20|      tovább tudja adni másnak?~Ama kis szobának volt egy kerek
 32 20|            megindult, a murzim egy kis csengettyűre, melynek nyelve
 33 21|         Akárkire nézve jó parti; a kis huszártól elegen is irigyelték.~
 34 21|         élce hozzá, hogy ezáltal a kis huszárkapitány egyszerre
 35 23|     lehetnek uralkodók; de abban a kis körben, mely őket bámulja,
 36 23|        látni.~Az alak odatérdelt a kis oltár elé, háttal az erkélyajtónak,
 37 25|         tréfáljon már. Itt van egy kis leves; no lássa, magam hoztam,
 38 26|        alapít meg tenger-közepetti kis paradicsomában.~Itt élt
 39 26|           kiszállni a szigetre egy kis édes vizecskéért.~Georges
 40 26|          megtelepülni, alkotni egy kis szabad államot, patriarchális
 41 26|          új nemzedék virulna fel a kis telepítvényen.~A tengerészek
 42 26|           válnék a nevetés. Valami kis borzadály futott végig testén.~
 43 26|        parton Robertson, midőn egy kis köpcös, alacsony, jókedvű
 44 26|      master?~Robertson ránézett. A kis vidám férfi kabátja gallérján,
 45 26|           lehetett, hogy ez valami kis hajó kapitánya.~– Köszönöm
 46 26|       mellett elmondom.~Útközben a kis köpcös ember elmondá, hogy
 47 26|       viszont Robertson mondá el a kis tengeri kutyavadásznak,
 48 26|            dollárt adnának neki.~A kis cethalásznak villogtak a
 49 26|     goelettjét, mert biz az silány kis hajó volt; fogadott még
 50 26|       könyörületből megszánták egy kis ivóvízzel meg egy kevés
 51 26|    utolsónak kell lenni ránézve!~A kis cethalász-kapitány nem akar
 52 26|          volt az utolsó állomás.~A kis köpcös kapitány mosolyogva
 53 26|       abban a pillanatban, mikor a kis cethalász harmadszor is
 54 26|           Az valóban őt üldözte.~A kis cetvadász ügyes úszó volt;
 55 27|  kisleányuk is volt.~A férj szelíd kis alacsony emberke volt, sima
 56 27|      milyen kicsiny volt azután.~A kis emberpár más városból jött
 57 27|           hordja az üstökét.~A két kis ember meg a harmadik sohasem
 58 27|           mi vademberek vagyunk.~A kis asszonyka elkezdett rajta
 59 27|            meg én, azután meg ez a kis baba itt ni?~Azzal fölkapta
 60 27|      megint megütődve ment haza.~– Kis feleségecském, tudod-e,
 61 27|           egymással csókolózunk.~A kis menyecske összecsapta tenyereit.~–
 62 27|          mással.~Jó is volt úgy: a kis férj elvonult a többi férjekkel
 63 27|    férjekkel a kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel
 64 27|            szomorúbban jött haza a kis férjecske a világból.~–
 65 27|       ostoba fölszarvazott férj.~A kis asszonyka elkezdett keservesen
 66 27|            zokogni; térdre esett a kis férj előtt, és azt mondta
 67 27|           volt az ágya fejénél egy kis ezüstfeszületecske, arra
 68 27|           bohó gondolat, egy kicsi kis colibrival esküt tétetni
 69 27|       megint arról beszélt, hogy a kis halvány ember megesküdtette
 70 27|     beszélte róluk a világ, hogy a kis Othello angol zár alatt
 71 27|           el.~*~Egyedül volt már a kis férj, nem volt kinek elmondani:
 72 27|        temetőbe, elálldogált ott a kis sírocska előtt, ami sírnak
 73 27|          porokhoz:~– Látod, látod, kis feleségecském, még azt beszéli
 74 27|          lett vele a város, hogy a kis boldogtalan ember kijár
 75 27|          végképp elbúsulta magát a kis férfi; egy esős napon keresztülhűtötte
 76 27|    lefeküdt, halálos beteg lett.~– Kis feleségecske, most már én
 77 27|           semmit.~Szegény haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott.
 78 27|        milyen különösen halt meg a kis ember! Még a harangok is
 79 27|      kártya mellett, milyen furcsa kis család volt az, milyen csodálatos
 80 28|       midőn legkevésbé várták; egy kis ezreddel úgy össze tudta
 81 29|          meg azzal, hanem egy szép kis virágos ligetbe, mely rózsával
 82 29|    azazhogy a név.~Ebben pedig egy kis akadály volt a marquis előtt;
 83 29|    visszajött hozzá Malmont, s egy kis szekrénykét adott neki által,
 84 29|          erdő közepén. Valami szép kis mulató erdő volt az, Párizstól
 85 29|           délre harangoztak, s egy kis csendesség támadt. Megint
 86 30|        nálánál is nagyobb, a többi kis Bourbillonok az apa nádbotját
 87 30|      megfogott tárgyat.~Biz az egy kis levelibéka volt.~– Hol mulatunk
 88 30|         kifli a zsebedben?~– Ah, a kis baronesse dugta oda tréfából.~–
 89 32|            kastélyom lesz, ami egy kis rémeskedés hírében áll,
 90 32|          kísértete van, mindig egy kis gyermekes öröm futott el;
 91 32|            épület volt az, közepén kis tornyocskával, nagy fehér
 92 32|             ultra”.~Az udvaron egy kis alacsony, ötödfél lábnyi
 93 32|          Szép társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki úgy lenézett
 94 32|            lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot megszereztem. Éppen
 95 32|            hallani: legfeljebb egy kis kutyaugatást.~Kimentem a
 96 32|        vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás gnóm; hogy
 97 32|         nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával? Hozzon nádpálcát,
 98 32|          megint másik harmincat.~A kis gnómot is meghódítottam
 99 32|     fajából; büszke, mérges, dacos kis fenevad, aki maga jószántából
100 32|         hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint valami
101 32|      nyugodtan szeme közé néztem a kis tömzsi koboldnak, hidegen
102 32|            felőle.~Nem úgy, mint a kis gnóm vadász, aki azt a titkot
103 32|        tárgy tűnik a szemembe.~Egy kis hímzett cipő ágyam előtt.~
104 32|        álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó parányi portékát,
105 32|          valamit, vagy álmomban.~A kis hímzett cipőcske – most
106 32|           lakosoknak a veszélyről.~Kis idő múlva hallottam a felriadt
107 32|   sikeréhez közelg.~Most egy rövid kis mondatot tanítok be neki,
108 33|         életet élt valami felföldi kis városban. Valaha földesúr
109 33|           egészen fölgyógyult; egy kis melankólián kívül semmi
110 34| megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány? Az a fekete
111 34|        ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe bújt ördög.