Part

  1 23|                                   Bolivár  (TÖRTÉNETI BESZÉLY) ~
  2 23|         Venezuelánok! Az én nevem Bolivár Simeon…~A nép nem hagyta
  3 23|      mondani; közbeordítá: „Éljen Bolivár, a szabadító! Éljen a Libertador!”~–
  4 23|           spanyoloknak – folytatá Bolivár –, az ő hűtlenségük, kegyetlenségük
  5 23|         átok zúgása szakítá félbe Bolivár beszédét, mely csak nehezen
  6 23|           vezéreikkel együtt…~Itt Bolivár megállt; a nehéz emlékek
  7 23|          marcona társára mutatott Bolivár, ki most is a lovon ült,
  8 23|    Venezuela népe. E kettő nélkül Bolivár nem tehetett volna semmit;
  9 23|     kétfelé szakítá a babérfüzért Bolivár; felét Paeznek, felét Laurenziának
 10 23|   bűvészete népeket hódított meg.~Bolivár keblére ölelé a hős Llanerót
 11 23|      vissza annak forró ölelését.~Bolivár egy öleléssel egy törhetetlen
 12 23|     hadihajókat alkotott, azokkal Bolivár szétverte a spanyol flottillát,
 13 23|          Venezuelában.~Jelen volt Bolivár, a szabadító, hű barátja
 14 23|          Igen, mert még nincs itt Bolivár. Majd azt nézzétek meg,
 15 23|       megjelenése pompájával. Oh, Bolivár nagy színjátszó, mint don
 16 23|        don Esteban mondta róla.~– Bolivár jön! – hangzik kívülről.
 17 23|    bámulat felkiáltása röppen el. Bolivár egyszerű közkatona ruhában
 18 23|    gyülekezet közepére jutni, hol Bolivár katonás üdvözlet után megállt.~
 19 23| aggodalmas figyelemmel hallgatott Bolivár szavaira.~– Le fogunk győzetni
 20 23|           Hazafiak! – szólt végül Bolivár. – Háborúban csak egy embernek
 21 23|            Még alig végzé szavait Bolivár, már ott állt a gyűlésterem
 22 23|           nevet elveted magadtól, Bolivár Simeon. Ellene mondok mindegyik
 23 23|   élénkebben kezdett mozogni, míg Bolivár hívei elsötétült arcokkal
 24 23|         néztek rájuk vissza; csak Bolivár arca nem változott.~– Ifjú
 25 23|            s ott izgatott hevesen Bolivár ellen, míg ennek híve, Paez,
 26 23|         legyünk-e ellenségek? Te, Bolivár, azt mondod, hogy a hadviselés
 27 23|        korlátlan urunk?”… E férfi Bolivár.~Paez és társai a meglepetés
 28 23|        azt, gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő vagy, megveszteget a
 29 23|           nekünk jót afelől, hogy Bolivár valóban azon csodalény fog
 30 23|        hadsereg legbüszkébb hőse, Bolivár, gyönyörteljes arccal fogadva
 31 23|     ölelését soha el nem fogadja!~Bolivár remegve zárta a büszke delnőt
 32 23|        roppant óriás összecsókolá Bolivár kezét, és sírt, mint egy
 33 23|          Legvégül jött Laurenzia. Bolivár szerelmesen tekintett a
 34 23|          mert küzdelemmel teljes. Bolivár felszabadítá egész Columbiát,
 35 23| marcangolások.~Laurenzia belátott Bolivár lelkébe, s aggodalmasan
 36 23|    szennyfoltnak maradni. – Ugye, Bolivár, te leteszed a kormánybotot?~–
 37 23|          felelj rá; te nem volnál Bolivár, ha erre igent tudnál mondani.~–
 38 23|          fogja a testvéreket. Nem Bolivár hatalma az, mely minket
 39 23|           minket naggyá teend, de Bolivár erénye. Hatalmad csak addig
 40 23|   harangoznak, a gyűlés kezdődik. Bolivár nem lát engem mint diktátor
 41 23|           többé, hanem mint férj.~Bolivár sietett a tanácsházba; barátai,
 42 23|      fölkísérték a terembe. Midőn Bolivár belépett a tanácsterembe,
 43 23|           ültek a nép képviselői: Bolivár a félkör közepén állt meg.~
 44 23|      mondani.~– Hazafiak! – szólt Bolivár. – Az év letelt, mely alatt
 45 23|         másik le ne rontsa.~Azzal Bolivár meghajtá térdét a gyűlés
 46 23|       Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár Simon, polgár, állj szót
 47 23|             Vádolva? Én? – kiálta Bolivár meglepetve.~– Vádolva vagy,
 48 23|         javunkra ütött ki – szólt Bolivár mérsékelten.~– Ez alku árulás
 49 23|              Ez alku árulás volt!~Bolivár elsápadt és elnémult e rettenetes
 50 23|      Csendesen, Paez – csitítá őt Bolivár, útját állva a dühödt óriásnak –,
 51 23|           ez, Don Gideon? – kérdé Bolivár gúnnyal, miután különös
 52 23|          kit eddig észre nem vett Bolivár, előlépett a követe közül
 53 23|      közül Piar Manuel, a mulatt.~Bolivár megdöbbent a meglepetéstől.~–
 54 23|       ember itt e helyen – kiálta Bolivár fölemelt hanggal –, midőn
 55 23|    fegyvertelenül, feladta magát.~Bolivár mint a meglőtt leopárd ordított
 56 23|         hadseregmentő gazember!~– Bolivár! – kiálta közbe Gideon. –
 57 23|           tagja felzúdult e szóra Bolivár ellen: „Egy követet elfogatni!” – „
 58 23|     képviselőjét a nemzetnek!” – „Bolivár távozzék!”~Bolivár sápadt
 59 23|                Bolivár távozzék!”~Bolivár sápadt volt, mint a halál.
 60 23|       mindannyinak zaját túldörgé Bolivár mennydörgő szava:~– Magatok
 61 23|       ország trónjára ülni, midőn Bolivár arról lelép? Ti akartok
 62 23|       hadseregét lefegyverzé, én, Bolivár Simon, halálra ítéltem,
 63 23|       elől. Paez! Katonák! Előre! Bolivár parancsolt, ti tegyétek
 64 23|         pillanat múlva berohantak Bolivár hívei a terembe; a rettenetes
 65 23|       merre lát.~– Én azt hiszem, Bolivár, jobban tennéd, ha a többit
 66 23|         maradjon ott ülve – szólt Bolivár, és eltávozott a többiekkel.~
 67 23|        megrendítő mondást:~„Éljen Bolivár király! Bolivár, a király,
 68 23|             Éljen Bolivár király! Bolivár, a király, éljen!”~A vak
 69 23|    keresni a kijárást a teremből.~Bolivár pedig sietett Laurenziához.~
 70 23|     történtekről; aggódva sietett Bolivár elé, nem tudva, hogy életét
 71 23|          vissza.~– Férjem-e nekem Bolivár? – kérdezte remegve az érkezőtől.~–
 72 23|             Igen, férjed – felelt Bolivár büszkén. – Megszűntem diktátor
 73 23|     aléltan rogyott össze e szóra Bolivár lábai előtt.~
 74 23|         sietve jött Bolivárhoz.~– Bolivár, vigyázz; ellened összeesküvést
 75 23|              Én mégis azt mondom, Bolivár, hogy többet ér egy megholt
 76 23|            kiket a gyűlésteremből Bolivár elűzött.~Senki sem szólalt
 77 23|        árulást emlegetve: hisz ez Bolivár menyasszonya, a szerető
 78 23|     ugyanaz, ki egy év előtt mint Bolivár kezese esküvést tett a haza
 79 23|          a haza színe előtt, hogy Bolivár nemzete zsarnoka nem leend
 80 23|       mint jótálló kezes bűnhődni Bolivár helyett jöttem közétek ide;
 81 23|         leend a városban. Én mint Bolivár neje térek Bolivár házába,
 82 23|           mint Bolivár neje térek Bolivár házába, s ha igaz az, mit
 83 23|          által; ha szeret engemet Bolivár, úgy ráveendem őt, hogy
 84 23|        szívemben reménylek, akkor Bolivár engem nem szeretett soha;
 85 23|          hozza magával fegyverét. Bolivár egy éjjel sem fekszik nyugalomra,
 86 23|         templomban esküdött össze Bolivár Laurenzia di San Sollal.~
 87 23|  alkalommal már viselte a koronát Bolivár, melyet hívei készíttettek
 88 23|         után elhagyta a vigadókat Bolivár ifjú hitvesével, magányos
 89 23|           a férj forró csókját.~– Bolivár, én félek tőled, azt hiszem,
 90 23|          előtt arra esküvém, hogy Bolivár nem óhajtja a hatalmat,
 91 23|        akkor.~– Laurenzia – szólt Bolivár komolyan –, ha ismersz e
 92 23|      menjünk a virágos ligetbe.~– Bolivár, csak egy szót még – könyörge
 93 23|           hölgy.~– Majd holnap.~– Bolivár, menyasszonyod első kérését
 94 23|           magadtól azt a koronát.~Bolivár gyöngéden emelé fel a lábaihoz
 95 23|      amiért oly nagyon szeretlek.~Bolivár megcsókolá a hölgy kezét,
 96 23|           válaszra nem vár. Tehát Bolivár nem engedett?~– Nem.~– Hála
 97 23|      figyelj reám – monda neki. – Bolivár itt ez ajtón fog bejönni,
 98 23|      imádkozni.~Az pedig nem volt Bolivár, hanem Laurenzia.~Don Gideon
 99 23|      lövésre berohant a kápolnába Bolivár; ott találta szép menyasszonyát
100 23|       menyasszonyát haldokolva.~– Bolivár – szólt a hölgy, fél kezére
101 23|          a néptömeg ordítá: Éljen Bolivár, a király!”~Bolivár pedig
102 23|         Éljen Bolivár, a király!”~Bolivár pedig levette a koronát,
103 23|          szerelmese mellé.~      ~Bolivár letette az uralkodói hatalmat,
104 23|    kormánybot diribdarabjain, mit Bolivár elvetett, örökös belháborúban
105 26|     képtelenség szerezni ránézve. Bolivár személyes ellensége volt,