Part

  1 26|          egy fiatal skót tengerész, Robertson, ki azelőtt a spanyol kormány
  2 26|       hajóskapitányi rangot kapott.~Robertson fiatal volt, eleven képzelődésű,
  3 26|             egész Arauco hosszában.~Robertson végrehajtá küldetését; éjszaka
  4 26|             oldalában vitte magával Robertson bare hegyét, ami a sebben
  5 26|       termett a jó indusok örömére. Robertson ennek a fának hatvan ágára
  6 26|             cukorbábokkal megrakva.~Robertson semmit sem várt kevesebbet
  7 26|        annak a karácsonyfának, amit Robertson a chilei parton felállított;
  8 26|             sem örült annyira, mint Robertson, mert amint egy szemközt
  9 26|           ellenében viszakövetelni.~Robertson megmenekülése után ismét
 10 26|     lehetett álmodni ilyen ostobát?~Robertson azt hivé, hogy ő most igen
 11 26|          Merced templomba lépett be Robertson, s közel az orgonához egy
 12 26|           leértek gömbölyű válláig.~Robertson bámulva nézett a hölgy után,
 13 26|        megnézi azt a szép asszonyt.~Robertson visszatekintett; valami
 14 26|               Hát lehet ez? – kérdé Robertson elbámulva.~– Limában minden
 15 26|               Limában minden lehet.~Robertson le volt rántva egéből, még
 16 26|     beszélgetésből észrevevén, hogy Robertson nem ura többé eszének, s
 17 26|            vezetni donna Terezához.~Robertson szemből szembe láthatá a
 18 26|             ő sötét szemei.~Egyszer Robertson megvallá a hölgy előtt szerelmét.
 19 26|          merészen teheti ajánlatát!~Robertson teljes lázban volt, midőn
 20 26|         alul ő szóba sem áll veled.~Robertson szívében keserű salakot
 21 26|          gondolkozik magában.~Pedig Robertson ilyen őrült volt.~Elvitte
 22 26|             útját egyszerre bezárta Robertson előtt a helyreállt béke.
 23 26|       valami tízmillió dollárocska.~Robertson engedett magával tréfálni,
 24 26|             kacagott ez enyelgésen.~Robertson is elmosolyodott rá.~Éjféltájon
 25 26|     egymástól, s hajóikra távoztak; Robertson és Williams hátramaradtak.~
 26 26|    Robertsonnak, Georgesnak hívták.~Robertson félrehívta a hajó párkányára
 27 26|             értette a többit.~Onnan Robertson hajójára tértek. A tengerész
 28 26|          szétoszlott a kabinetekbe, Robertson harmadmagával a kapitány
 29 26|         kapitányt álmából költé fel Robertson, felvont pisztolyt tartva
 30 26|            része a födözeten volt s Robertson kalózaival barátkozott.
 31 26|             támadt a Congreson, mit Robertson maga rendezett el, s e veszély
 32 26|            valakinek feltűnt volna. Robertson magával vitte a kapitányt
 33 26|            s elbocsátá a kapitányt.~Robertson megmenekült roppant zsákmányával.~
 34 26|             jutott volna így egyre? Robertson kapott volna tán félmilliomot
 35 26|          kívüle senkinek.~Egy napon Robertson hajóját a polynéziai tengerre
 36 26|             mosolyogva cirógatá meg Robertson állát.~– Szívesen, pajtás,
 37 26|         szép örökséget ránk hagyta.~Robertson büszke egykedvűséggel fogadta
 38 26| nyilatkozott a szigetre kimenni, ha Robertson is vele megy.~Huszonöt legény
 39 26|       vesződtek a martalócok, midőn Robertson a dereglyénél maradottakat
 40 26|   jellövésre elsütött puska, melyet Robertson maga lőtt el a dereglyepárkányról,
 41 26|         véletlenül megtámadottakat.~Robertson bátor volt és vitéz. Tíz
 42 26|           kevesebb, mormogá magában Robertson. A többi nyomta az evezőt.
 43 26|      sebesen távozott el a parttól. Robertson elégülten szemlélé, mint
 44 26|           kiment a tengerészek közé Robertson, s elkezdett nekik mesélni.~
 45 26|           partot mutatna valamerre.~Robertson nagyon jól ismeré ezt a
 46 26|           meg nekik ezt a szigetet. Robertson nem ámította őket, s elvezette
 47 26|          rabszolgákat vásároljanak.~Robertson maga is kiszállt velük a
 48 26|           nélkül. Annyi pénzt adott Robertson mindenkinek, amennyit el
 49 26|             aki egészen józan volt.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy –
 50 26|        midőn a többiek isznak, s ha Robertson és a másik két kalandor
 51 26|            egyszerre öljék le őket.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy
 52 26|   vigalomnap éjszakáján sietve jött Robertson a tengerészek tanyájára,
 53 26|         egyik, sötéten nézve rá.~Ha Robertson azt mondja: „itthagyjuk,
 54 26|            megbánták magukban, hogy Robertson felől rosszat gondoltak,
 55 26|      holtrészeg volt, ahelyett maga Robertson állt a kormánykerékhez,
 56 26|     dologban, midőn azt kérdé tőlük Robertson, hogy hát a dereglyében
 57 26|             gyönge zivatar készült.~Robertson ekkor csöndesen kivonta
 58 26|     elnyelte őket a viharos tenger.~Robertson azzal maga is köpenyébe
 59 26|               A dereglye elveszett!~Robertson felugrott, szemeit dörzsölé
 60 26|          húsz ember életébe került.~Robertson kétségbeesett arcot mutatott.
 61 26|   visszajövet maguk sem akadnak rá; Robertson segített mind a két aggodalmon –
 62 26|       hevert az első födözet alatt, Robertson, Williams és Georges hozzáfogtak
 63 26|             hogy ki volt a gyilkos.~Robertson most már másodmagával maradt.~
 64 26|            volt válasza a kérdésre.~Robertson nem szólt bele a társalgásba,
 65 26|             az egészségünkre. Ugye, Robertson?~Robertson föltekintett
 66 26|     egészségünkre. Ugye, Robertson?~Robertson föltekintett Williamsra,
 67 26|      borzadály futott végig testén.~Robertson nem felelt neki semmit.
 68 26|        kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson hátramaradt, s azt kérdé
 69 26|         nevelt, nem isten alkotott.~Robertson az ajtóban utolérve társát,
 70 26|           orrára.~– Igaz – szólt rá Robertson, és akkor ő is gondolta
 71 26|          egész tízmilliót elhozza!”~Robertson és társa a Saypan-szigeten
 72 26|          ezek között tekintett szét Robertson, s talált is maga számára
 73 26|             járt alá s fel a parton Robertson, midőn egy kis köpcös, alacsony,
 74 26|   megszólítja.~– Mit búsul, master?~Robertson ránézett. A kis vidám férfi
 75 26|              kapitány – felelt neki Robertson, kinek az agyában hirtelen
 76 26|        lenni.~A csapszékben viszont Robertson mondá el a kis tengeri kutyavadásznak,
 77 26|          melyben kötelezi magát Mr. Robertson és Mr. Williamssal együtt
 78 26|             Ettől is tanult valamit Robertson, amit eddigelé régi tengerész
 79 26|        között vitt keresztül az út; Robertson itt-amott kikötött és kiszállt
 80 26|   közeledtek az ígéret földje felé; Robertson kiszámítá, hogy két nap
 81 26|           éjszaka mindig tapasztalá Robertson, hogy amíg Williams aluszik,
 82 26|             mind a ketten vigyáznak Robertson kezére.~Egy éjszakán éppen
 83 26|         alatt nem lehetett maradni.~Robertson a hajó farában állt, Williams
 84 26|          alá s fel a hajóskapitány.~Robertson látta maga előtt aludni
 85 26|       hullám végigsöpör a tengeren. Robertson éppen közelíteni lát messziről
 86 26|       hosszúság összevágó vonalait.~Robertson ezalatt csendesen néhányat
 87 26|            meg.~– Semmi sem – szólt Robertson csendes vérrel. – A tenger
 88 26|            dollár”, gondolá magában Robertson, s kereste a csillagok között
 89 26|             mosolyogva támaszkodott Robertson mellé.~– Ifjú barátom, nemsokára
 90 26|        terhelve pedig még nehezebb.~Robertson megdöbbent. Williams elárulta
 91 26|         Tudja ön: az ember halandó.~Robertson szemei egyszerre vérbe borultak;
 92 26|      hagyják a kapitányt odaveszni.~Robertson egyedül érkezett meg a Saypan-szigetre.
 93 26|        tízmillióját kézre keríteni.~Robertson észrevette, hogy el van
 94 26|          valami ártalmas vad ellen. Robertson hallotta az üldöző kiáltozásokat,
 95 26|            körüle. A csel sikerült. Robertson rejtekéből észrevéve az
 96 26|             kétórai határideje van.~Robertson két óráig tusakodott magában.
 97 26|      bújhatol el – szólt a spanyol.~Robertson átkozódva küzdött őreivel,
 98 26|           kiállt egy jajhang nélkül Robertson. Pacheco parancsolá, hogy
 99 26|              Mikor ez öbölbe értek, Robertson hallá azt az ismerős hörgést,
100 26|        legények az evezőknél ültek; Robertson hátrakötött kezekkel szállt
101 26|        voltak. A búvár felordított. Robertson néma maradt. A másik pillanatban
102 26|       medret választott, s most tán Robertson maga sem találna rá többé