Part

  1  2|   komolyan előveszi a lengyelt:~– Te pajtás, egyszer mégis tisztába
  2  2|         én szerelmes, és melyikbe te?~– Azaz, hogy tulajdonképpen
  3  2|       megkérni, aki téged szeret, te meg az enyémet, s kosarat
  4  2|      meghódítám az enyémet, siess te a magadéért.~Egy negyed
  5  2|      képeket csinált egymásnak.~– Te Minka – kezdé egyszer az
  6  2|            nekem jobban tetszik a te vőlegényed, mint az enyém.~–
  7  2|      vőlegényed, mint az enyém.~– Te Tinka, én éppen úgy vagyok
  8  2|       egymással találkozni.~– No, te Minka – monda Tinka az első
  9  2|        bánatos akcentussal.~– Oh, te Tinka – felelt az rá hasonló
 10  3|      egész Cyprus beszéli szerte; te vagy az utolsó, aki azt
 11  3|       szüksége oltárképre.~– De a te házad nem templom, hanem
 12  5|           azt mondtuk egymásnak:~„Te nézz a holdvilágba, én is
 13  5|      dolgot elmondtunk egymásnak, te is értetted az én szavamat,
 14  5|           megmondani a hold, hogy te hol vagy – mondám Emilnek
 15  5|          a hold tányérjába nézve, te ugyanazt a betűt fogod azon
 16  6|           leány azt üzente: „csak te ölj meg bennünket, ha tudsz,
 17 11|          nem tudod, mi a divat, a te gazdád mezítláb jár, az
 18 12|       mondd meg, hogy mint érzesz te engemet?~Erre a tromfra
 19 12|          neki:~– No, hát tudd meg te vén bolond, hogy amíg te
 20 12|          te vén bolond, hogy amíg te itt mást alacsonyabbá tész
 21 13|       csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz,
 22 14|           Muhzin; én megszántam a te keserveidet, szomorkodásodat;
 23 14|   emberfölötti módon szerettél. A te nőd nem halt meg, mert nem
 24 14|         cikornyák lesznek varrva; te rohanj akkor oda, állítsd
 25 14|           fogják hinni, hogy az a te nőd volt, hanem akkor te
 26 14|          te nőd volt, hanem akkor te vedd elő övedből ezt a kis
 27 14|       többé kételkedni, hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod
 28 14|       raboljanak, bízzad azokat a te hűséges barátodra, a becsületes
 29 14|          mely őt ideküldte.~– Óh, te szegény Muhzin – monda neki
 30 14|           nagy világbolondja vagy te, hogy ilyen otrombául rá
 31 14|          hogy lehetett volna az a te nőd ezelőtt esztendővel?
 32 14|        megtörjék egy mozsárban.~– Te mondád! – kiálta ekkor a
 33 16|       borjútenorban „Óh, égi üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér –
 34 16|        volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 35 16|         engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 36 16|          se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla még
 37 18|       borjútenorban „Óh, égi üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér –
 38 18|        volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 39 18|         engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni
 40 18|          se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla még
 41 19|        járása ez. Mind ismeritek, te is, ő is, én is; sóhajtoztatok
 42 19|       sóhajtoztatok utána eleget: te is, ő is, én is; de olyan
 43 19|        tudok, mint „isten hozzád, te csöndes ház”.~– Én egyáltalán
 44 20|          éjjel tudtomra adá, hogy te engemet meg akarsz ölni,
 45 20|     találni vélsz, mind elégetém. Te lássad, hogy mit cselekedtél
 46 23|    ellenség zörgeti a vár kapuit. Te leány vagy, de San Sol leány;
 47 23|    Szálljon mind a hét szelleme a te szívedbe, hogy légy erősebb,
 48 23|        voltak! Osszon ez a kard a te szűzi jobb kezedben fájdalmasabb
 49 23|    vagyunk Boliváré? Láttam őt…~– Te láttad? – kérdezte Bermudez,
 50 23|            nem, don Gideon, nem a te vitézi heved a fő bűn, amiért
 51 23|       miatt legyünk-e ellenségek? Te, Bolivár, azt mondod, hogy
 52 23|   legyőzzük, és neked igazad van. Te, Gideon, azt mondod, hogy
 53 23|     felcsattanó hangon a leány.~– Te? – hebegé Esteban, s megvakult
 54 23|           tisztességemen, másik a te szerelmeden örülni. Az nyugtat
 55 23|         simult jegyese keblére.~– Te megtetted hazafiúi kötelességedet;
 56 23|        hazafiúi kötelességedet; a te szíved nyugodt. Megszabadítád
 57 23|      megtanul saját lábain járni. Te, mint egy új Cincinnatus,
 58 23| többieknek hasonlót cselekedni. A te élteden nem szabad szennyfoltnak
 59 23|         maradni. – Ugye, Bolivár, te leteszed a kormánybotot?~–
 60 23|         eszedbe akkor.~– Inkább a te ígéreted, mint saját esküm.~–
 61 23|           gondolat? Ne felelj rá; te nem volnál Bolivár, ha erre
 62 23|           Azon az éjszakán, midőn te első álmodat karjaim közt
 63 23|       Hadd történjék mindaz; de a te neved szeplőtlenül fog maradni,
 64 23|       másikat, mert az súlyosabb. Te azon alvezéreidet, kiket
 65 23|   végvárát ostromzárolja?~– Igen. Te odaküldted őt, hogy elvesszen;
 66 23|     hallatlan gyalázat! Állj elő, te hadseregmentő gazember!~–
 67 23|   iparkodjál azt újakkal tetézni. Te védelmezni fogod Bolivárt,
 68 23|       Bolivárt, mert szereted őt; te ha szólsz is ellene, hangod
 69 23|       szavad nem érzett értelmét; te csak új fájdalmat jöttél
 70 23|       szomorúan mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így nagyon
 71 23|      asszony szerelme által, mint te leendsz. Nem lesz álmod,
 72 23|            ki csak azért él, hogy te örülj; imádni foglak, mint
 73 24|          is adhatjuk magunknak.~– Te bizonyosan manichaeus vagy,
 74 24|      Violanta atyja – légy ezután te az – gyermek még, hadd játsszék…~
 75 25|        úgy is érthettem, hogy „ó, te, ló!”.~
 76 26|       egymást és eszünkön járunk. Te meg akarod fogyasztani azoknak
 77 26|            hogy ti hagytok el; ha te csakugyan tartasz tőle:
 78 26|          a maguk lábán. Ne féltsd te őket, kapitány!~– Nem is
 79 26|          mosolyogva mondá neki:~– Te nem említéd előttem soha,
 80 26|        említéd előttem soha, hogy te is szerelmes vagy donna
 81 27|         nevetni.~– Mi vademberek? Te, meg én, azután meg ez a
 82 27|          Azt mondja a világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy, s
 83 27|        most is szeretjük egymást? Te odalenn, én idefönn. Pedig
 84 27|         egymást? Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi
 85 28|          Nem álmodtad-e, hogy míg te fáradva küzdesz, hogy hozzám
 86 29|        közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (
 87 29|         Isten és ember, elhagytál te is (alkalmasint ez sem kapott
 88 29|  halottrablók társaságában.~– Ah, te nem vagy nő, hanem pokolbeli
 89 29|         rácson keresztül. – Eddig te látogattál meg engem, most
 90 29|      mondá neki:~– Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak,
 91 29|         Hogy hozzászokjam. Látod, te oly gondtalan vagy.~Ah!
 92 29|       olvashatta?~– Bohó gyermek, te! A boldogság elbizakodottá
 93 29|  kijátszottalak: tréfáltam veled. Te visszatréfáltál, s most
 94 32|     egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis
 95 32|          kérdőre vettem szépen:~– Te Pista! Voltál te valaha
 96 32|        szépen:~– Te Pista! Voltál te valaha büntetve a te elkövetett
 97 32|       Voltál te valaha büntetve a te elkövetett vétkeidért?~–
 98 32|       összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
 99 32|          engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli ura;
100 32|         Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon