Part

 1  1|      Tökéletesen vége a fájdalomnak. Mintha ketté volna vágva. Ez a
 2  1|              és mégis úgy égett ott, mintha edző méreg marná bele magát.
 3  4|          által hívebb az igazsághoz, mintha adatait az udvaroncok hízelgő
 4  4|           kedvetlenül viselte magát, mintha restellne ott lenni.~Ebéd
 5  4|         pompával megülték, s Hamlet, mintha a feledés kelyhéből ivott
 6  5|          mely csendesen kidomborult, mintha égő hegy duzzadna ki a föld
 7  5|          tüzes tányérjával, mely elé mintha rózsaszínű fátyol volna
 8  5|          méla, szellőtlen este volt, mintha minden falevél ez égi tündér
 9  5|         égtek, míg völgyes sötétjei, mintha tele volnának töltve vérrel.
10  5|        rákezdték susogni a csendben, mintha ők is látták volna azt.~
11  7|             A vonások oly ismerősek, mintha tegnap beszéltem volna a
12  7|       gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját magam mázoltam volna;
13 10|             s ezentúl is legyen úgy, mintha szobaleánya volna; majd
14 10|             arca a hajadoni mezt.~És mintha csak tegnap, mintha csak
15 10|               És mintha csak tegnap, mintha csak egy órával ezelőtt
16 10|           Milyen különös is volt az. Mintha még most is ott kellene
17 11|             ma kirugdostak az ajtón, mintha az én anyámra is sült volna
18 11|       szerepem volt mistress Hauvau; mintha most is látnám a tutu főkötőt,
19 12|             düh és vesztő kín miatt, mintha az volna helyéből leütve,
20 13|             említeni hallott, mindig mintha ötfontos kalapáccsal ütöttek
21 13|           köpenyegét jobbról balról, mintha nem tudná egész bizonyossággal,
22 13|              ott leejtette a földre, mintha a kezében sem lett volna.~
23 13|             túl még egyszer megállt, mintha valami ok nélküli reménye
24 13|              meglát!”~– Ön úgy tesz, mintha örülne annak a szidásnak
25 14|             turbánja úgy világított, mintha lángolna.~Ez a tünemény
26 14|      törvénytudós fejét csóválta rá, mintha nem hihetné a dolgot, s
27 14|               mert úgy megégeté azt, mintha forró olajba mártotta volna.
28 14|            olyan jó barátok voltunk, mintha egy test, egy lélek volnánk.~–
29 14|              nyilat annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna
30 16|   méltóztassék azon hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
31 16|           másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket írtak volna
32 16|           érte az egész közönségnek, mintha minden mécs egy-egy claqueur-chef
33 16|           Tündér Ilona úgy látszott, mintha nem akart volna bennünket
34 16|            párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
35 16|         szemeket vet rám, ha meglát, mintha apját-anyját öltem volna
36 18|   méltóztassék azon hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
37 18|           másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket írtak volna
38 18|           érte az egész közönségnek, mintha minden mécs egy-egy claqueur-chef
39 18|           Tündér Ilona úgy látszott, mintha nem akart volna bennünket
40 18|            párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
41 18|         szemeket vet rám, ha meglát, mintha apját-anyját öltem volna
42 19|         féloldalra fordul és megáll, mintha valami árokpartnak ment
43 19|              grófném kitett magáért. Mintha csak Aradon a vixolt padimentomon
44 19|          jártatta körül táncosnéját, mintha neki volna legtöbb oka a
45 19|        nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha mindjárt át akarná ölelni,
46 19|             egészen odafutott hozzá, mintha keblére rohanna, azzal egyet
47 19|    összetartozó pár. A legény utóbb, mintha neheztelne, elfordult táncosnéjától,
48 19|             Az én grófném úgy evett, mintha három nap óta koplalt volna.
49 19|          magyarázni a landsknechtet: mintha nem azon vesztettem volna
50 20|              az ország sorsa felett, mintha ő maga volna a padisah.~
51 21|         olyan szépen meg volt halva, mintha egy esztendeig készült volna
52 22|             fogja körül, mely olyan, mintha gallérja volna, bíborpiros
53 22|             most azzal dicsekszenek, mintha az ő találmányuk volna –
54 22|         átlátszó üveghez csapkodott, mintha fel akarná ébreszteni úrasszonyát,
55 23|              nem volt gyöngéd többé! Mintha mindig fegyverforgatáshoz
56 23|       nyájasan üdvözlé a várvédőket. Mintha az ő arca lett volna a nap,
57 23|            amit viselhet büszkébben, mintha ötven ős hagyta volna rá
58 23|              aki oly mosolyogva jön, mintha díszmenetet tartana tréfás
59 23|         rajta, s az úgy szétpattant, mintha forgácsból lett volna; akkor
60 23|        jobban ébren tartá az őröket, mintha hátuk mögött a vérbíróság
61 23|     Gideonhoz –, úgy feleltél nekem, mintha csupán hozzád lettek volna
62 23|      megvakult szemei előremeredtek, mintha erővel látni akarná, bámulni
63 23|              korona engem előtted?~– Mintha álarc volna minden vonásodon.
64 24|   szétfoszlott Byzancz ragyogó képe, mintha csak a fata morgana mutatta
65 24|             érve egy percig megállt, mintha imádkoznék, s azzal sebesen
66 24|         túltesz; valóban úgy harcol, mintha igazán Michael volna, ki
67 26|              üdvözültnek érzé magát, mintha a paradicsom kapuiban állna,
68 26|           után, s úgy tetszett neki, mintha az is vetett volna reá smaragdos
69 26|           biztos helyre volt letéve, mintha záros vasajtó alatt volna.~
70 26|      elhordogassa a rejtett kincset, mintha campechefát hordana, úgyhogy
71 26|     Williamsra, s ennek úgy tetszék, mintha e pillanatban igen nehezére
72 26| kiáltozásokat, és úgy tetszett neki, mintha azok megölt társainak szellemei
73 29|           oly lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg bűvész, a halál,
74 29|           könnyű elbeszélés hangján, mintha csak puszta mesét mondana
75 29|         selyem szemfödél feltakarva, mintha most kelt volna ki belőle
76 29|          rozsdás sarkak csikorogtak, mintha valaki jajgatna, sóhajtana
77 29|             Egyszer arra ébredt fel, mintha egy kéz simulna végig arcán;
78 29|              családi csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett
79 29|              érzé, hogy annak ujjai, mintha véletlenül tennék, néhány
80 29|      Komolyan úgy beszélt orvosával, mintha az ügyvéde volna, csak akkor,
81 30|         népvándorlás, jön aki jöhet, mintha elöl húznák, hátul űznék.
82 30|          megfésülködött, úgy néz ki, mintha skatulyából vették volna
83 30|             úgy sietett a menyecske, mintha szárnya volna.~Végre utolérte
84 30|           vagy a cigányok lopták el, mintha nem volna nekik maguknak
85 32|         kocsisom úgy legyen öltözve, mintha a Szent Mihály lovát hajtaná;
86 32|              hahotával kacagott fel, mintha a legtréfásabb adomákat
87 32|             a vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a
88 32|         sodronyszövet a lámpa körül, mintha kőszénbányában volnánk?
89 32|          mindannyiszor úgy tetszett, mintha odajönne hozzám, megmozdítaná
90 32|             alattam minden derekalj, mintha egy ív chinai papiroson
91 32|               most már úgy hangzott, mintha alattam volna.~Valami búskomoly
92 32|               most már úgy hangzott, mintha fölöttem volna.~Azzal lefeküdtem,
93 32|          szemei a fejében, úgy tett, mintha nem hallotta volna a felszólítást,
94 32|      elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek az eszét akarnám
95 32|         aludtam, meg nem jelent; sőt mintha kitanulta volna fortélyomat,
96 32|         bárgyú.~– Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon
97 32|  átvarázsolva.~Valóban úgy tetszett, mintha egy tündérálmot virrasztanék
98 33|          felugrott székéről e szóra, mintha vipera csípte volna meg.~
99 34|             emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna nekem odahaza