Part

 1  2|        tebeléd?~– No, mert a többi aztán mindegy.~– Hát az igen egyszerű
 2  2|        ketten mind a kettőt, ahogy aztán nekik tetszik?~– De nem
 3  2|        magadéért.~Egy negyed múlva aztán Bratanszky is éppen olyan
 4  2|       őneki is igent mondtak. Most aztán ketten őrültek a győzelemnek.~
 5  2|          nagyon örömest kártyázik. Aztán Minka eszéből nem tudott
 6  2|               De még én is.~…Ezzel aztán meg voltak mind a ketten
 7  3|  kitaszíttatá őket palotájából.~És aztán így tovább.~Nem volt nemes
 8  5|          bennünket senkinek.~Mikor aztán elváltunk, egyikünk kérdé: „
 9  7|        pápa idejéből való volt.~Ha aztán mondták neki, hogy szerda
10  7|            leszek vele elégedve…~– Aztán borzasztó rococo lesz az
11  7|           Thaddeus úrnak.~Őrizte ő aztán ezt az üveget. Dupla almáriomba
12  8|         voltak!) aranyos rámákban. Aztán mindegyik ráma tetején volt
13  8|          leszek, aki őt megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni;
14  8|     szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt hozzám, s megcsókolta
15  8|           homlokomat gyöngéden, én aztán megcsókoltam az ő arcát,
16  8|   gorombáskodástól távol maradnak.~Aztán gyöngéden búcsút vettünk
17  9|            amelyik háznak a helyén aztán a kegyetek háza épült. Emlékezik
18  9|            megesküszik vele.~– Hát aztán?~– Hát aztán. Lehet ennél
19  9|           vele.~– Hát aztán?~– Hát aztán. Lehet ennél nagyobb baj
20  9|      leánykával. A kasznár leánya. Aztán szeret…~Azt a hangot nem
21  9|      leírni, amivel ő azt mondta: „aztán szeret”.~– Hát cserélne-e
22 10|            magad felé húzod. Innen aztán a melléklépcsőn a kutatók
23 11|         hogy mit akarunk. Megtudva aztán, hogy jó barátok vagyunk,
24 12|   vacsoráról fennmaradt parázsban, aztán a félig nyitott ajtón keresztül
25 13|      csúfolják úton-útfélen; mikor aztán kővágásnál kevesebb fáradsággal
26 13|           volt többé ura; ilyenkor aztán sírt, ordított keservesen,
27 13|           van ez elszakadva.~Ezzel aztán áttért korábbi ostoba humorába.~–
28 14|         bűnt ő követett el valaha. Aztán a bűn el is volt temetve
29 16|            magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon elkezdi olvasni
30 18|            magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon elkezdi olvasni
31 19|           lábunkat, hogy táncolunk aztán kitört lábbal? Három Körösön
32 19|         nem védelmezhetem egyedül. Aztán mi szükség ma elindulni?
33 19|      Milyen migraine-je van; akkor aztán én is úgy tettem, mint aki
34 19|           el nem tévedtünk.~– Nos, aztán? – kérdi a grófnő. – Azért
35 19|     sohasem történtek meg; és hogy aztán, ha volna másik vendégfogadó,
36 19|         maga dacos haragját, mikor aztán kitáncolta a bosszúját,
37 19|       ember vagyok.~A gaz cigányok aztán körülfogtak, hogy elhúzzák
38 19|           ő nótája.~A vad gazember aztán fújt valami mezei ritmust,
39 20|       azokat senki sem tudhatja, s aztán kötődhetett Mustafával,
40 21|     kezével szabadon rendelkezett; aztán a baronesse elég gazdag
41 21|           olyan szép piros volt, s aztán lesz még arról valami kérdés.~
42 21|        viharhajtotta sorban.~Mikor aztán harmadszor is visszatértek
43 21|    baronesse csak összerogyott, és aztán nem is kelt fel többet.
44 22|           a császártól kapta.~Most aztán azt hitte Toipingvang, hogy
45 25|         nőtlen legénykorában, hogy aztán, mikor megházasodik, a háta
46 25|         hogy menjek a pokolba, míg aztán igazi hangomra ismerve,
47 25|          sipkámat, mert még új.~Én aztán nagyon szerettem volna,
48 26|         méri azokat vékával; mikor aztán fölébredt, akkor látta,
49 26|       nekik az Isten nevében; azok aztán könyörületből megszánták
50 27|         mérget akart inni.~Egyszer aztán meghalt a kisleányuk; azt
51 28|           veszni indult gazdaságot aztán minden ártalmas féreg pusztítja,
52 28|    nyulakat kergette az ugarban, s aztán idehaza nem volt neki mit
53 28|       azzal útra bocsátá őket. Már aztán vagy jól viselik magukat
54 28|        hogy beszélünk egymással, s aztán mikor felébredek, akkor
55 28|           arra is szépen ráállt, s aztán naponként két órával több
56 28|          Nasen (orrot fúni)!~Ebből aztán megtudta, hogy mi kell neki?~–
57 28|            jámbor professzor ebből aztán vagy értette meg, vagy sem,
58 28|         ebédet; ebbéli szégyenében aztán mit tett? A délutáni álmot
59 28|         aki álmából fölveri. Akkor aztán nekifeküdt a der, die, dasnak,
60 28|           a betegség nyomai; mikor aztán ismét találkozott Zsilipyvel,
61 29|        anyja fejében. Pár év múlva aztán nem kellett már azokat keresni,
62 29|            a megőszült hajért?~Hát aztán mit tettek a rokonok? A
63 29|         zárdába megy, kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a világ
64 29|          belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban megtudta,
65 29|            miatta koldussá tegye s aztán főbe lője magát, neki az
66 29|           akik hisznek, szeretnek, aztán gyűlölnek és panaszkodnak,
67 29|         hogy még nem szabad. Mikor aztán készen volt a delnő, azt
68 29|         dühösködni, tombolni; arra aztán bezárták az ádáz őrültek
69 29|         teríteni. Holnaputánon túl aztán vagy virrad meg többet,
70 29|       kerget, s nem törődtek vele.~Aztán megint éjszaka lett, és
71 29|      nagyon sokat szenvedtem érte. Aztán éppen itt nincs mitől tartanunk.
72 30|           kénytelen bemenni. Ennek aztán kijut minden nyelvtől:~–
73 30|            a csalán, hanem szedtek aztán egy olyan kazal pimpimpárét
74 30|           jól ki lehet venni. Most aztán igazán elöl tűz, hátul víz.~
75 32|          pongyolában leereszkedni; aztán én szándékozom nagyszerű
76 32|      király! Hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van válogatva:
77 32|            ki magát kedve szerint, aztán vezessen át a tiszttartóhoz.~
78 32|        csak én maradok a gazdájuk; aztán ha építkezésbe ölöm a pénzemet,
79 32|          püfölni nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett
80 32|           rossz citromokat kapott, aztán jött valaki kérdezni: jó-e
81 32| valamelyikkel szemközt találkozik.~Aztán csak volnának hát bár ezek
82 32|       rendre, a nagy gót ablakokon aztán bebámult hozzám a hold –
83 32|  holdvilágot! Kezdjenek ők ellenem aztán pert; majd megmutatom én
84 32|     végigmegy egy pár folyosón, az aztán többet soha vissza ne találjon
85 32|       átkozott jó vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás gnóm;
86 32|           ha hozzájuthatott, akkor aztán olyan jucundus volt egész
87 32|         pedig olyan jólesett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem
88 32|   petrencerudat, azzal üsse; Louis aztán utolsó egy párnak húzott
89 32|         kedve lett valahára, annak aztán eldicsekszik vele, hogy
90 32|    hozattam ebben a percben.~– Hát aztán mire való lesz az?~– Elmondom
91 32|       katlant kellene felállítani, aztán meg nem is hiszem, hogy
92 32|           a vállára veszi, s nekem aztán csak a csőbe kell eresztenem
93 32|        tizenegy, mire elalszom; ha aztán négy, öt, vagy hat órakor
94 32|           rózsa színével rajzolva.~Aztán rendesen álmomban ott szoktam
95 32|         álom lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem, s szokásom
96 33|          nőt kifogni a vízből, aki aztán tébolyodott marad. Ilyenformán
97 33|            pergamentjére írva.” És aztán meghalt.~Adándy úr felugrott