Part

 1  1|              sebe tökéletesen behegedt, ami legkisebb akadály nélkül
 2  1|                  micsoda démon volt az, ami egyszer azt sugdosta fülembe,
 3  1|              előszedtem minden kulcsot, ami házamnál volt, s sorra próbálgattam
 4  3|            jobbágyok nejei bűnhődnek, s ami törvényt a király alattvalói
 5  4|               tárgyismerettel mellőzve, ami az érdeket szétvonná; másfelől
 6  7|               kell egyéb, mint csak az, ami rongyos és rozsdás, akad
 7  8|             névjegyet tarték markomban, ami egy gyűrűbe volt beleszorítva.~
 8  8|           tetején volt egy üvegcsillag, ami igen jól vette ki magát.
 9  9|            megtalálta azt az igazságot, ami a borba van rejtve.~– Ugyebár,
10  9|               mind megvan.~– Persze. De ami belül van.~– No például,
11 11|                 öltött az egész nemzet, ami annyit tesz, hogy bekente
12 12|                nép kacagott e kérdésre, ami senor Juan büszkeségét nagyon
13 12|                erre a tréfás jelenetre, ami senor Juant annyira kihozta
14 13|               szóért megszenved eléggé: ami elég szép drámai indok.~
15 13|            rengeteg hahotát és hihitét, ami erre a szóra minden öreg
16 13|             ütöttek volna feje lágyára, ami oly dühössé tette, hogy
17 13|            nyűhette a hátukon a pálcát, ami királyi mulatság, kár, hogy
18 13|                magában; én csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy,
19 13|             összetépett minden könyvet, ami a kezébe akadt, ízzé-porrá;
20 13|              tartják, amott elkergetik, ami náluk nem tesz különbséget,
21 14|              tünemény tanácsát kövesse. Ami készpénze volt, magához
22 14|         Hodzsiának három erszény pénzt, ami több volt az ékszer áránál,
23 14|                ki nem fáradtak bele, és ami akkor ott maradt, az csak
24 16|                ne haljon férje lelkére; ami csakugyan nem is történt
25 18|                ne haljon férje lelkére; ami csakugyan nem is történt
26 19|               szeretetreméltó capricea, ami az ő mignon fejecskéjében
27 19|             zenébe, mikor már sok volt, ami sok, s kiállt a középre,
28 19|        vármegyét!” – Azzal összeszedte, ami pénze maradt, és felállt
29 20|           földre eső áttekintés után, s ami tárgy nevét egyszer elolvasá,
30 20|              vágyait, s megelőzte őket; ami jót tett, azt mind a szultán
31 20|                piaszterrel szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt
32 20|                Olyan szerencse volt az, ami csak egyszer szokott kínálkozni
33 20|                 az álomlátásokat – csak ami hozzá legközelebb volt,
34 22|            tehessenek semmiféle munkát, ami kezeiknek erejére válnék.~
35 22|               neki minden gyönyörűsége, ami után előkelő hölgy vágyódik;
36 22|           világon az a legtökéletesebb, ami gömbölyű. Toipingvang tehát
37 22|                  a szemei, a körmei; és ami legnagyobb ékessége a férfiúnak,
38 22|             ananászon hizlalt tyúkot, s ami csak jó és kellemes, mert
39 22|     kiterjesztett szárnyaival rebbenve, ami keresztülhangzott a trombiták
40 23|                 a várfalakhoz; elirtva, ami élő ember útjába akadt.
41 23|           örömláz – merő őrjöngés volt, ami a felszabadult Venezuela
42 23|               ellenség többé nem áll. – Ami még spanyol van, az mind
43 24|             híveit egyenként elhullani, ami még jobban fájt, csoportostól
44 24|              ismét házadba, és lészesz, ami voltál: nem aki viseli a
45 26|            regényes, a rendkívüli után, ami tengerésznél mind igen jó
46 26|          magával Robertson bare hegyét, ami a sebben törött.~Az araucói
47 26|                 melynek küszöbén belép; ami annyival jellemzőbb volt
48 26|        forradalom van egész Amerikában; ami alul van, az fordul felül,
49 26|           természetesen csak mese volt, ami húsz ember életébe került.~
50 26|            ajtót és nyílást beszegezve. Ami élelmiszer és ital volt
51 26|               átrakták a nagy csónakba; ami bele nem fért, azt kiönték
52 26|                    Mindenesetre soknak. Ami fél, sohasem egész, s ti
53 26|                vadászni, ez a keresete, ami elég jól jövedelmez, évenként
54 26|        ötmilliót és egy asszony szívét, ami annál is több, el akarja
55 27|               ott a kis sírocska előtt, ami sírnak is kisebb volt, mint
56 28|               szócskának sem: connexio, ami maga is többet ért volna
57 28|                mit veszteni, ha elmegy, ami háború idején virtus.~A
58 29|                az a sárga virágú szaka, ami úgy szeret a sírkövek repedéseiben
59 29|                 a világ elől elrejteni; ami annál nehezebb lett már,
60 29|                 érkezett a józan tudás, ami éppen olyan keveset használt
61 29|          lefeküdt abba a szomorú ágyba, ami bársonnyal van bevonva s
62 29|                 Nem emlékezett semmire, ami elmúlt, a jelent is csak
63 29|                találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt jár, csak
64 29|                ki fogják őt gyógyítani. Ami bajnak természeti okai vannak,
65 29|      csodálatosabb volt minden álomnál.~Ami felébreszté, az egy ismerős
66 29|                a sírkőhöz, s elolvasta, ami rá volt írva.~„Itt nyugszik
67 29|           szemébe mondani. Olyasvalami, ami ön anyja volt önnek atyjára
68 29|          utoljára mégiscsak én nevetek. Ami iratokat tőlem bírsz, azokat
69 29|                 abba át, és az az élet, ami annak arcán virul – az ő
70 29|            ahhoz fog méretni büntetése, ami szerint a törvény parancsának
71 29|      kényszerítenek mennem Malmonthoz – ami iszonyúbb rám nézve a halálnál.
72 29|            elárulta volna azt a titkot, ami a föld alatt van, s mely
73 31| láthatatlanokkal.~Semmi sem érdekli őt, ami földi? Nem országa, nem
74 32|                 ember olyan nyereséget, ami nem veszteség másnak; ez
75 32|               lesz szabad befektetésre, ami nélkül gazdálkodni annál
76 32|             nekem olyan kastélyom lesz, ami egy kis rémeskedés hírében
77 32|                volt az erős nevetéstől, ami azt egészen igénybe vette.~–
78 32|         szenvedély volt a gróftól, mint ami igen nagymértékű emberbaráti
79 32|            kihányok mindent az ablakon, ami nem akar eszére térni: inast,
80 32|                  az úr pokolban is úr”, ami rám nézve, aki szintén úrféle
81 32|               szokott meggyújtva lenni, ami, valahányszor felébredék,
82 32|               földig érő szőke hajának, ami ragyog, mint az arany, mikor
83 32|           világot szép tündérem arcára, ami azt még túlvilágibbá vette.~
84 32|            talán nem is földönjáró láb, ami ezt viseli.~Tehát végre
85 32|           hiszem, sokat meg fog érteni, ami eddig különösnek tetszett,
86 32|               volt egy titkos szerelme, ami igen szerencsétlenül végződött. –