Part

 1  2|            üstökét, aki összezavarta őket, azt állítva, hogy úgyis
 2  2|             sokszor összetévesztette őket, az egyik által kikért pénzt
 3  2|           Lépjünk fel, és kérjük meg őket.~– Hogyan? Mind a ketten
 4  2|         tieddel.~– Még most ráérnénk őket elcserélni.~– Ejnye, én
 5  3|       leányát, palotájába hurcoltatá őket, s másnap ismét kitaszíttatá
 6  3|            másnap ismét kitaszíttatá őket palotájából.~És aztán így
 7  3|            ráunt könnyeikre – eladta őket a töröknek.~Azt is eltanulta
 8  3|       alattvalói fellázadnak ellene, őket leverhesse. Maguk az elégületlenek
 9  4|         szájra adva élnek, belefűzte őket nemzete történetébe s kérdés,
10  4|           mezők illata addig csábítá őket, míg mindnyáját elnyomta
11  4|           mindenütt nyomon kísérteté őket, s most, hogy elaludtak,
12  6|       tanakodtak, a férfiak nevették őket. Asszonyharag – libaméreg.~
13  6|            napja”.~A férfiak hagyták őket bohóskodni délutánig. Délután
14 10|              óvatosságra kényszeríté őket. Josephine nemsokára egy
15 10|           leálcázva, odább kergették őket, másutt megint újrakezdték
16 12|      szemfényvesztő kicserélte volna őket.~A nagyérdemű közönség rengeteg
17 13|              Sus! Tanárom megintette őket: senkit sem szabad csúfolni.
18 15|    embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
19 17|    embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
20 19|           azután, hogy megszámláltam őket, tűnt ki, hogy csak kilencen
21 19|              a grófnéhoz utasítottam őket, húzzák az ő dalát.~A grófné
22 20|         bíborba, selyembe öltöztetik őket, öveiken gyöngyfüzéreket
23 20|             az egész tudomány, amire őket szoktatják. Ahogy egy kutyát
24 20|              ellenségeit, s el tudta őket távolítani útjából; megtudta
25 20|         szultán vágyait, s megelőzte őket; ami jót tett, azt mind
26 20|            halálán; siratta – de nem őket, hanem a felejthetetlen
27 21|            és lőni. Kardra bocsátani őket, annyi volna, mint ellenfelét
28 23|              A páncélos szűz vezette őket mindenütt, az járt legelöl,
29 23|              újra éledhessenek; tedd őket boldogokká szavaiddal. Szólj
30 23|             mind a hármat, úgy vonta őket a San Sol palota kapujáig,
31 23| karabélyossal odasiessek és elfogjam őket.~– Azt ne tedd. A San Sol
32 23|             abban a kis körben, mely őket bámulja, gonoszabb zsarnokok,
33 23|       brutusi erények ösztöne bántja őket, hanem a code Bolivienne,
34 24|            ugyan volt, aki eltemesse őket, míg haragos Aeolos derült
35 26|             könnyen összetévesztette őket; a szabadságért harcolók
36 26|     átkozódók kívánságát, s utolérte őket, az ár mindig közelebb ragadta
37 26|              mindig közelebb ragadta őket a veszélyes sziklákhoz;
38 26|           egy perc alatt rábeszélték őket, hogy ahelyett, hogy annyi
39 26|    Robertsonnak, ki addig elfoglalta őket szép szóval és értéktelen
40 26|             mert senki sem pusztítja őket, még csak húsevő vadállat
41 26|              egész hajóhad akarná is őket megtámadni, visszaverhetnék
42 26|     diadalmasan. Soha nem vehetné ki őket onnan senki többé, s évek
43 26|               Robertson nem ámította őket, s elvezette oda; a Saypan-sziget
44 26|             Robertsont, hogy vezesse őket minél előbb Otahaitiba,
45 26|              és a másik két kalandor őket ittas állapotukban el akarja
46 26|           hagyni, egyszerre öljék le őket.~Robertson jól tudta, hogy
47 26|              cimborák közül elárulta őket az otahaiti kormányzónak,
48 26|    martalócokat; reggelre itt fogják őket lepni. Nincs elveszteni
49 26|            magunkat, nyalábra fogjuk őket, s lecipeljük a dereglyébe,
50 26|          hogy emeli vállaikra, segít őket a dereglyébe hányni, ott
51 26|           hajó farához. Majd ráérnek őket felhordani reggel, ha egyéb
52 26|            maguk lábán. Ne féltsd te őket, kapitány!~– Nem is őket
53 26|             őket, kapitány!~– Nem is őket féltem, hanem magunkat őtőlük.
54 26|            azon az éjszakán elnyelte őket a viharos tenger.~Robertson
55 26|            hajósokat is, és elrémíté őket azzal a hírrel, hogy társaik
56 26|             semmit, s kénytelen lesz őket odább bocsátani.~Így kerültek
57 26|      szavaikban? A kormányzó ellátta őket útlevelekkel, egy brasiliai
58 26|            pitvarnoka nem bocsátotta őket tovább az előszobánál, s
59 26|              akkor, midőn bejelentve őket úrnőjének a mondott szavakkal,
60 26|        bárkát felfogadhassanak, mely őket továbbszállítsa.~Egy este
61 26|          kereskedelmi hajó megállítá őket, s megkérdezé, kicsodák
62 26|       spanyol kapitány továbbereszté őket. Most már egyenesen a Saypan-sziget
63 26|             a fenevad derékban kapta őket keresztül, ahogy egymás
64 28|       Szilézia, s azzal útra bocsátá őket. Már aztán vagy jól viselik
65 28|        marschrutáját, úgy kiforgatta őket minden haditudományukból,
66 29|     legközelebbi faluban összeesketé őket valami meghívott lelkész,
67 29|      alakoskodás volt; a lelkész, ki őket összeadta, nem volt egyéb,
68 29|     földrendítő pukkanás taszítá fel őket székestől, asztalostól,
69 29|            pedig még jobban gyűlölte őket most, midőn hízelegtek előttük,
70 29|         viselte bokrétáikat, engedte őket estélyein táncolni, borától
71 29|              csak játékszernek nézte őket.~És ezt tudta minden ember.
72 29|             a sírboltajtó elválasztá őket egymástól? Nem egy új élet-e
73 29|           komoly arcú férfiú fogadta őket, kinek vonásaiban Malmont
74 29|           velük, fut előlük, küldözi őket maga elől, míg végre kifáradtan
75 29|             boldog feltámadást, mely őket ismét egyesítse.”~A nő olyan
76 29|             ifjú azt mondta, hogy ha őket elválasztanák egymástól,
77 29|             egy, hogy ha elszakítják őket egymástól, mind a ketten
78 30|        szárnya volna.~Végre utolérte őket, a lelkét is majd kiadta
79 30|        egyszer hátulról nyakon csípi őket valami erdőkerülőforma ember,
80 30|             futnak, még az is püföli őket, aki azt sem tudja, mit
81 32|        Bányára, nem bánom én, tegyék őket ott az archívumba. Majd
82 32|     megmondtam nekik, hogy itthagyom őket; a fizetéseiket, azonfelül,
83 32|            alatt két lövésem fogadta őket, egyik visszalőtt, de nem