Part

 1  1| Látszólagos hidegséggel azt kérdém tőle, hogy mi volt azon levelekben? –
 2  1|          is. Röviden búcsút vettem tőle és kimentettem magamat,
 3  3|       kezein a béklyó.~Azt kérdezé tőle de Cive lovag:~– Szép úrnő,
 4  4|      visszatért az útról, kérdezék tőle, minő vánkoson hált jártában,
 5  4|         veszélyt, és nem rettegett tőle. Mikor útnak indult, titokban
 6  4|          míg társai kérdezősködtek tőle, hogy miért nem eszik, csak
 7  4|         ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb gondolat annál,
 8  4|       kupáiba.~Végre azt kérdezték tőle, hogy kísérőit hová tette,
 9  5|      holdforduláskor e szót vettem tőle:~„ARAN”.~Aranyat keresni
10  5|    holdújság csak egy betűt hozott tőle, ez a betű volt egy „O”.
11  5|       hittem, a földi vágy elvette tőle az égiekre gyakorlott varázst.~
12  6|          jutott volna eszébe, hogy tőle féljen? Sőt, inkább gondolt
13  8|         előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira
14  8|            meri azt bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett
15  8|       megint; én bocsánatot kértem tőle elragadtatásomért, ő könnyezni
16 11|            üldözi az állatokat, az tőle elég embertelenség, de hogy
17 11|      felrúgott, hogy az égbe esett tőle. Dzsemmyt pedig úgy pofoncsapta
18 11|         ölni, hogy dupla képe nőtt tőle.~A guerillavezér felkelvén
19 13|          domine Nagy János – kérdé tőle a rector professzor –, akar-e
20 13|            hogy a másikat ellopták tőle, míg aludt. Hanem a tanodának
21 13|     Beszédbe elegyedtünk, kérdezém tőle, hogy most is peregrinál-e
22 13|       munkálkodás. Magam is vettem tőle egy csomag tollat, amire
23 13|    szidásnak előre, amit kapni fog tőle.~A peregrinus elkomorodott
24 14|           készítménye; fogadja azt tőle ajándékba a padisah.~Szolimán
25 14|           enyém.~A szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes
26 14|          társa bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily
27 16|           lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
28 16|      mindaddig meg nem szabadultam tőle, míg kezem írását nem adtam,
29 16|           hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve
30 16|       leesett a toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami
31 18|           lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
32 18|      mindaddig meg nem szabadultam tőle, míg kezem írását nem adtam,
33 18|           hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve
34 18|       leesett a toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami
35 19|            aludni. Én kérdezhettem tőle, amennyit akartam; legfeljebb,
36 19|             hogy nem menekülhettem tőle. A jámbor személy már félig
37 19|        pördült, megint messze volt tőle, csak a szemeik nézése mutatta,
38 19|        Kénytelen voltam megtanulni tőle.~Mit volt tennem? Le kellett
39 19|          én bizony nem tanultam el tőle.~– Nomármost, öreg uracskám,
40 19|            mikor látta, hogy félek tőle.~Fél esztendő múlva egy
41 20|          néma játékkal kérdezgetve tőle mindenfélét, amit a bizebán
42 20|          dolgokat kérdezhetett meg tőle, mikről testvére azt hitte,
43 21|            fog az majd megrettenni tőle!~De hogy megrettent ő attól,
44 23| meggyógyultak, gyávák megerősültek tőle, a romlott kőfalak kijavultak
45 23|       hirtelen megragadta, elvette tőle a kulcsokat, s megrohanta
46 23|     Bermudez kihívó hangon kérdezé tőle a tanácsülés előtt:~– Nos,
47 23|        aranyalmás bottal. Távolabb tőle, a háta mögött hadvezérei
48 23|        fájdalmas arccal fordult el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia.
49 23|         szólt Laurenzia elfordítva tőle halovány orcáját.~– Amit
50 23|           hölgyet, de az elfordítá tőle szűz orcáját, s visszatiltá
51 23|      falzatú teremben; alig lehete tőle látni.~Az alak odatérdelt
52 24|           fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~– Miért
53 24|         még, hogy félni sem tudott tőle, s arca el nem pirult, midőn
54 26|             aki legjobban siet azt tőle elkérni, ha pedig nincs,
55 26|        lehet ez a hölgy? – kérdezé tőle.~– Ez, drága barátom, Lima
56 26|        angol bank számára; vedd el tőle.~Mindenki hahotával nevetett
57 26|            ha te csakugyan tartasz tőle: egyedül kimenni a szigetre,
58 26|          itt mi történjék? – kérdé tőle az egyik, sötéten nézve
59 26|             vagy kevésnek? – kérdé tőle Williams.~– Mindenesetre
60 26|     Brennus kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson hátramaradt,
61 26|           aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót és egy asszony
62 28|     ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat, ha őt fél
63 29|     roppant összegen vásárolta meg tőle a marquis. A chymista „acheronion”-
64 29|  acheronionból ivott, nem halt meg tőle, hanem egészen hasonlóvá
65 29|            rajongók elmaradozzanak tőle; hanem az élet másképpen
66 29|          bátran, most nem féltette tőle senki, most már mondhatta
67 29|          feldúlt arca; azt kérdezé tőle: „odáig viteti-e magát csak,
68 29|  bizonyítékául adta át, csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan
69 29|           Haragszol rám? – kérdezé tőle gyermeteg hízelgéssel.~–
70 29|          sem, aki pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan
71 29|         hozzá, s valamit kérdezett tőle, ő vállat vont rá, s azt
72 29|          marquis Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állni
73 29|       Malmont sírboltját, elrabolt tőle egy halottat, az a hulla
74 29|            azt, amit Ardent elvett tőle – a hullát. Keressen ön
75 30|          kiskutya hol van? – kérdi tőle a menyecske hátrafordulva.~
76 30|           szabad lennünk? – kérdik tőle elförmedve.~– Dehogynem –
77 32|        tehén, s amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte
78 32|          szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~
79 32|       magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól
80 32|             hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes