bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

 501 11   |              leütötték a hátulsó lábamat, az ütközet áldozatai között
 502 11   |             ütközet áldozatai között volt az anglus is, kit egy ágyúgolyó
 503 11   |             ágyúgolyó úgy felrúgott, hogy az égbe esett tőle. Dzsemmyt
 504 11   |              vásárolt magához, akit ugyan az irigy világ kuruzslónak
 505 11   |                 olyan felnőtt embert, aki az ábécéből a két első betűt
 506 11   |               megtanulni.~Ámde jól mondja az írás: „a bölcsnek nincs
 507 11   |                   kártyából a kért lapot, az emberek sem az én tudományomért,
 508 11   |                kért lapot, az emberek sem az én tudományomért, sem a
 509 11   |                  fogják tudni méltányolni az érdemet; festett egy nagy
 510 11   |                 ember, s ezzel nekiindult az északi Eldorádónak. E tervét
 511 11   |                 vihette ki, a boldogtalan az úton dugárusok közé keveredett,
 512 11   |                   csipkét, megszólították az utasokat, s benézegettek
 513 11   |                megsajnált, elismeré, hogy az övé vagyok, s önként feladta
 514 11   |                  életemet megmentse.~Lám, az emberek között is csak vannak
 515 11   |                   de nem vehetve el tőlem az én nyolc körmömet. Éjszaka
 516 11   |                   maradtam adósa. Azonban az ő gyávasága miatt újra elcsíptek
 517 11   |                  négylábú és egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik
 518 11   |                  és egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik a kutya,
 519 11   |                 minden égöv alatt kimérte az univerzálzsenik sorsát.
 520 11   |                  a szót hallottam, amikor az ostor pattant.~Ily nehezen
 521 11   |                   születtem.~Úgy látszik, az ittlevő embereknek sem igen
 522 11   |                   egy kősziklához vágott. Az egész személyzet ott fulladt.~
 523 11   |             mondták, hogy én vagyok nekik az Aó-Baó. Amikor tehát a gazdámat
 524 11   |                   vágószéket, összemartam az egész udvart, s gazdámat
 525 11   |          bugyogójánál fogva hátamra vetve az egész összegyűlt népség
 526 11   |            eltávozásom után gyászt öltött az egész nemzet, ami annyit
 527 11   |                 hol a kutyákat becsülik s az embereket megeszik, s jutottam
 528 11   |                   s jutottam olyanba, hol az embereket imádják s a kutyákat
 529 11   |                 egész világ orrára borult az én törpe gazdám előtt. Kisebb
 530 11   |                    mint a legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~
 531 12   |             Esteban de Bandoz szolgáltatá az üzlethez a nyersanyagot,
 532 12   |                  Cavalor pedig – a hóhér.~Az pedig kétségtelen dolog,
 533 12   |              ismerősei közé; mint vala ez az eset 1656-ban Toledóban.~
 534 12   |                ban Toledóban.~Bámult azon az egész világ, mily rettenetes
 535 12   |               inget, mikor kezébe vehette az ismerős szerszámokat, olyan
 536 12   |                akik alamizsnát kéregettek az utasoktól – persze pisztollyal
 537 12   |                   tromfra megint kacagott az érdemes közönség, s senor
 538 12   |               együtt tizenkettő.~– Eltart az ma, meg holnap, ugyebár?~–
 539 12   |            ugyebár?~– De el is végzem, ha az idő kedvez.~Squirro röhögni
 540 12   |                  vesztő kín miatt, mintha az volna helyéből leütve, s
 541 12   |                 csapá a pallost, leszállt az állványról, s összeszedvén
 542 12   |             világosodni minden. Hát ezért az a rettenetes nagy barátság
 543 12   |             részéről! Hát ezért iparkodik az egész Arragonia tolvajait
 544 12   |              asztal mellett ketten ülnek; az egyik a felesége, a másik
 545 12   |             mégpedig nem átellenben, hogy az asztal közöttük volna, hanem
 546 12   |              egészen egymás mellett, hogy az alcade karjával átölelhesse
 547 12   |                 csak őröket sem állítának az ajtókba. A hóhér bejöhetett,
 548 12   |                azt is.~– Nesze hát még ez az egy! – ordítá senor Juan
 549 12   |                úgy nyomá a tüzes billogot az alcade képes ábrázatjához,
 550 12   |              Azzal a hóhér kiugrott ismét az ajtón, s elszaladt világgá.
 551 12   |                  holta napjáig viselhette az akasztófa bélyeget a bal
 552 13   |       meglepetéseikkel. E gúnyregényeknek az a főalapja, hogy van egy
 553 13   |                herceg, Biribinker, akinek az a fátuma, hogy mikor legjobb
 554 13   |              minden ember; hanem ezt csak az ezredik ember tudta; nem
 555 13   |           tizenkét éves kamasz volt, mire az akkoriban conjugistának
 556 13   |                   produkálhatna vele, azt az igénytelen kérdést kívánta
 557 13   |                 járt emberek tudják, hogy az éppen az elején van a nyelvtannak,
 558 13   |             emberek tudják, hogy az éppen az elején van a nyelvtannak,
 559 13   |               öreg és apró embert fölvett az ülő helyéből, csak az képzelheti
 560 13   |             fölvett az ülő helyéből, csak az képzelheti magának, aki
 561 13   |               comicus és csodálatos dolog az, ha valaki azt mondja „es”
 562 13   |                rontotta el Nagy Jancsinak az életét.~Az emberek nem győzték
 563 13   |                 Nagy Jancsinak az életét.~Az emberek nem győzték magukat
 564 13   |              padra maga elé írva találta; az utcán utána kiálták, krétával
 565 13   |                    dúlt-fúlt; késsel ment az embereknek, akik azt mondták
 566 13   |                   súgni: sus; s vége volt az egész tudománynak, ezerfelé
 567 13   |             vannak, szép dolog a kapálás, az ember minden pályán szerezhet
 568 13   |                nem mondták neki. Kellenek az ilyen példás rossz tanulók
 569 13   |              laknak, akik nagyon óhajtják az öreg Á-t és a vele járó
 570 13   |                gyerekeit megvirgázza. Hát az ilyen helyekre bizony csak
 571 13   |                ilyen helyekre bizony csak az olyan qualifikált emberek
 572 13   |               oszthatja a tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek
 573 13   |                   ő tud; akinek több van, az nem megy oda.~Tehát az volt
 574 13   |                    az nem megy oda.~Tehát az volt a reménység, hogy majd
 575 13   |                Azonközben vastürelme volt az embernek; tűrt, elviselt
 576 13   |                  élni, ővele együtt járni az utcán nevetséges dolog;
 577 13   |         tanáraihoz nem volt bizalma; hisz az a sok drága oktatás, amit
 578 13   |                következik sus; bújva ment az utcán végig, mert minden
 579 13   |                magában „sus”.~Apródonként az igazi neve kezdett feledésbe
 580 13   |                 menni. Mikor reggelenként az esküdt diák felolvasta a
 581 13   |                  felolvasta a catalogust, az ő neve után nem várták,
 582 13   |           pajkoskodásból becsukták társai az iskolai börtönbe, s puszta
 583 13   |                puszta kézzel összetördelé az ablak keresztvasait.~Végre
 584 13   |                 juttatni jön elő, egyszer az az örvendetes hír jutott
 585 13   |              juttatni jön elő, egyszer az az örvendetes hír jutott tudomására,
 586 13   |                 is őt hívatták, egyenesen az ő számára tartogatott szerencse
 587 13   |            hallgatta a conditiókat, miket az érdemes deputatusok eléje
 588 13   |                   neki annyit tudni, hogy az messze-messze, ember nem
 589 13   |                   sus”.~Hamar készen volt az egyezség, csupán arra kérte
 590 13   |               egyezség, csupán arra kérte az elöljárókat, hogy ne mondják
 591 13   |                kérdezte, hová megy.~Mikor az utolsó ház elé ért, ott
 592 13   |               öntse azon, megrugdalva azt az egész város nevében. Azt
 593 13   |             nevében. Azt is meglátták, és az is rajta maradt.~No, de
 594 13   |                vitték, ahol a sár befolyt az utcáról a házba; az egész
 595 13   |               befolyt az utcáról a házba; az egész világ kenderáztatásból
 596 13   |                    azt is beszélték, hogy az ottani víztől minden embernek
 597 13   |                   a kenderáztató pocsolya az elysium mezeje. Itt nem
 598 13   |          apródonként visszatéregetni belé az élet, mint a kőszénből kiesett
 599 13   |                   is beszélni; elfoglalta az iskola katedráját, s kezdett
 600 13   |                   azon módon fekhetett le az ágyba, ahogy fölkelt belőle –
 601 13   |             kényelme megvolt. Hozzájárult az, hogy ott volt vagy negyven
 602 13   |               királyi mulatság, kár, hogy az átkozott újítók ezt is kiküszöbölik
 603 13   |                megvehette volna a kalapot az egész faluban. Nota bene,
 604 13   |                hat leány közül valamelyik az ő számára született, de
 605 13   |                 Ötnek volt. Annyit tudott az algebráról, hogy ötöt a
 606 13   |                egy. Annyit viszont tudott az applicata mathesisből, hogy
 607 13   |                  abba vakkantott bele; ha az asztalnál megkínálta valamivel,
 608 13   |               hogy mikor nincsenek otthon az öregek, akkor kicsípte magát
 609 13   |               fogadásnak.~Krisztina éppen az utcaajtóban állt, és abba
 610 13   |                 liba! Kénytelen volt neki az utcaajtóban szépelegni.~–
 611 13   |                 ijedten, s azzal becsapta az utcaajtót a jámbor előtt,
 612 13   |                tüzes gerundiumok! Hár már az Óperencián túl is tudják
 613 13   |                tudja és ismerje?~Hisz ezt az egész falu tudja már eszerint.
 614 13   |                ezzel fogja őt letorkolni, az utolsó ember, aki előtt
 615 13   |                   vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz, amíg csak élsz;
 616 13   |              Rohant dühösen haza; betörte az ablakot, be a kályhát, összetépett
 617 13   |            betegség; jobban tetszik nekik az országút, örökké menni,
 618 13   |                   Sus, itt a Sus!~Egyszer az iskola folyosóján futottam
 619 13   |                    széles vállai és háta, az is előre görbülve; nehéz,
 620 13   |             alacsony kidülledt homlokkal; az arc legnagyobb részét ellepte
 621 13   |                  a galléromat. – Elkéstél az iskolából, ugye? Korhely
 622 13   |             tartozik „apexabo”.~– Igenis: az elsőre: apexo, apexavi,
 623 13   |                 és elmondtam a tanáromnak az üzenetet, hogy van idekinn
 624 13   |                 nálam; ők amint meglátták az ajtón keresztül, elkezdtek
 625 13   |                     Mi kell, Sus bácsi?”, az elfutott volna, és egy fillérét
 626 13   |               kívánta volna többet.~Hanem az én tanárom a tréfa helyett
 627 13   |         csavarogjon a vallás gyalázatára.~Az ember megsunyta a fejét,
 628 13   |                 Lépjen ön a szobámba.~Ott az én kegyetlen haragos professzorom
 629 13   |          tisztességes meleg kabátot, mely az ujja hegyéig eltakarta,
 630 13   |              mutatta két ujja közt tartva az ezüstpénzt nagy rémülettel.~
 631 13   |               ezüstpénzt nagy rémülettel.~Az én szigorú tanárom kegyetlen
 632 13   |                   Azzal betette maga után az iskolaajtót.~A peregrinus
 633 13   |             peregrinus sietve ment odább; az ablakon keresztül láttuk,
 634 13   |                keresztül láttuk, hogy még az udvaron levette a fejéről
 635 13   |                  fiatal tréfás praeceptor az utcán találkozva vele, azt
 636 13   |              ment-e már a nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe
 637 13   |                egy követ a járdából, mely az udvaron végig volt rakva.
 638 13   |          vasajtaját, átkozódva, hogy mind az egész tintanyaló világot
 639 13   |                igénybe venni, s nagy volt az aggodalom, hogy nem fogja-e
 640 13   |              Ebben a percben érkezett oda az én professzorom. Amint azt
 641 13   |             fordított rajta, végigvezette az udvaron egész a kapuig;
 642 13   |                   udvaron egész a kapuig; az ember mindent engedett magával
 643 13   |                  merjen többé térni soha.~Az ember elhallgatott, elsápadt
 644 13   |                Statistica Geographiájában az a falu, melyről ő tapasztalás
 645 13   |                 először láttam; másodszor az úton találkoztam vele, rút
 646 13   |               láttam a nyakában, csakhogy az akkori szakadás most már
 647 13   |                  akkori szakadás most már az egész hátán végig, fel a
 648 13   |               volt vele, amint a szél hol az egyik, hol a másik szárnyát
 649 13   |                  bagolyfejű lepke, melyet az eső levert a földre, s lucskos
 650 13   |                 van, amiből él, nem terhe az emberiségnek többé, kézimunkával
 651 13   |                  egy csomag tollat, amire az úton különös szükségem volt.~
 652 13   |          hollótollal írni. De hogy le fog az engem majd hordani, ha meglát!”~–
 653 13   |                   e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon,
 654 13   |                  várt reá, mint gondolta; az úton kegyetlen hózivatar
 655 14   |                                           Az áruló gyűrű ~(TÖRÖK REGE)~
 656 14   |                tüzénél, ajkainak beszédét az ezüst csengésénél. Nem is
 657 14   |                   volna ezt a szemet, ezt az ajkat a világ minden kincséért
 658 14   |                 Pedig ah, a ragyogó szem, az édes ajk veszendő kincs;
 659 14   |             gondolathoz hozzászokni, hogy az a szép szem többet ne mosolyogjon
 660 14   |                  ne mosolyogjon őrá, hogy az a kedves száj többet ne
 661 14   |               majd nem fogják hinni, hogy az a te nőd volt, hanem akkor
 662 14   |                fog többé kételkedni, hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod
 663 14   |             Hodzsiára, ki törvénytudós és az Alkorán magyarázója, annál
 664 14   |            dolgozott elefántcsont mű volt az, gazdagon kirakva türkizekkel
 665 14   |                 után megérkezett Mekkába; az úton rablók támadták meg,
 666 14   |                  a bűvös írral megmaradt, az el volt rejtve turbánja
 667 14   |             naponta elvittek előtte, mert az a mekkaiak legnépesebb temetkezőhelye.~
 668 14   |                olyan koporsó, aminőt neki az éjjeli tünemény leírt, nem
 669 14   |                  nem voltak ezüstből, sőt az is megtörtént, hogy minden
 670 14   |              értek vele, jól láthatá azon az ezüst hímzetet.~Muhzin őrült
 671 14   |                őrült erővel taszítá félre az előtte állókat, utat törve
 672 14   |                Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A kísérők, a nagyurak,
 673 14   |               feküdt, valóban hasonlított az ő Eminhájához. A halál nagy
 674 14   |               olyan hasonlóvá tudja tenni az arcokat egymáshoz.~– Ő nincs
 675 14   |                  már egy év óta. Menjetek az utamból, mert én ölök és
 676 14   |                   rendkívüli tulajdonsága az írnak csak annál nagyobb
 677 14   |                 hogy Muhzin nem is késett az ujjára ragadt kenettel a
 678 14   |               ahol Muhzin megkente azokat az írral, elkezdének megfeketülni,
 679 14   |                 elbeszélte a helytartónak az egész bűvös tüneményt, mely
 680 14   |              űzött valaki belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker
 681 14   |                 valaki belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker
 682 14   |                  óta, hogy lehetett volna az a te nőd ezelőtt esztendővel?
 683 14   |                otthon.~Muhzin megcsókolta az emberséges basa kezét, ki
 684 14   |            megmenekülve nem kísérti többé az Istent, hanem megnyugszik
 685 14   |               kincseit átadta megőrzésül.~Az igen szívesen fogadta a
 686 14   |                  szerencsétlenség elvette az eszedet, hogy magad sem
 687 14   |                 tudod most, mit beszélsz. Az imént mondtad el, hogy az
 688 14   |                 Az imént mondtad el, hogy az úton kiraboltak, és most
 689 14   |                  nyájasan kitolta Muhzint az ajtón, és bezárta magát
 690 14   |                  magát, és elmondá előtte az egész történetet.~– Van-e
 691 14   |               haza mekkai búcsújáratából, az éjjel a Bosporusba ölte
 692 14   |                  el Muhzint eltemettetni, az Ali Hodzsia volt, sőt inkább
 693 14   |                 durva kő volt hengerítve; az egyiken durva mázolással
 694 14   |               tudakozá meg a kereskedőtől az általa letett kincsnek alakját,
 695 14   |                   átnyújtani a szultánnak az ékszert, mely szerencsés
 696 14   |                   magasló keggyel fogadta az ajándékot, s adatott helyette
 697 14   |              erszény pénzt, ami több volt az ékszer áránál, és meghívta
 698 14   |               örült a kitüntetésnek, mint az ajándéknak; a dzsirid téren
 699 14   |      megjelenhetni a szultán kíséretében!~Az egy szabad tér a szerájban,
 700 14   |                lövészek, okozta a szelet, az ideget, a tegzet, a sütő
 701 14   |                  lövésért, végre kifakadt az ujján levő gyűrűre, az az
 702 14   |           kifakadt az ujján levő gyűrűre, az az oka, hogy a lövés mind
 703 14   |                 az ujján levő gyűrűre, az az oka, hogy a lövés mind félremegy.~
 704 14   |              kellő időben pattanthassa el az íjat.~A szultán zúgolódott
 705 14   |                 csinálva, nagyon megfogja az ideget, s nem tudja elég
 706 14   |          Szulasszán ötvös csinált; de már az nem él. Nincs senkinek Szulasszán
 707 14   |                  Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje a megholt nagy
 708 14   |                   annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna szánva.~
 709 14   |             vitette Muhzint. Kezében volt az olvasó és a hüvelykujján
 710 14   |                   a gyűrű, úgy imádkozott az Alkoránból.~A kereskedőt
 711 14   |             kereskedőt egyszerre meglepte az ámulat, midőn elveszett
 712 14   |             olvasó, mit kezedben tartasz, az enyém.~A szultán kérdezé
 713 14   |              szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes szemeire írva?
 714 14   |                  egyszer elmondá neki azt az esetet, más személyeket
 715 14   |              kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily szörnyeteg büntetésül,
 716 14   |                   elmondá a vezérek előtt az ügyet, s elmondá a Hodzsia
 717 14   |                  és ami akkor ott maradt, az csak egy alaktalan tömeg
 718 14   |                mozsarat, rettentő emlékét az ozman igazságtételnek.~
 719 15   |                  nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 720 15   |              mellett viselik; nemkülönben az írók minden nemei és fajai,
 721 15   |                 csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek, kik
 722 15   |           gyönyöreit segítik élvezni, míg az ellenlábasok osztályában
 723 15   |            elhordta a szakállas golyóbis; az egylábú állatokról pedig
 724 15   |           Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség catalogusából,
 725 15   |                   a magam számára szoktam az embereket rágalmazni, privát
 726 15   |             annyira még nem qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt
 727 15   |                    Ezennel tehát kezdődik az emberszólás:~
 728 16   |               olyan vérszopó hiénát, mint az én Bankó Lajos öcsém, mióta
 729 16   |                 megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam meg nem
 730 16   |                elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig
 731 16   |      ebéd-vacsorakor a bort ivott sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb
 732 16   |           többivel együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna,
 733 16   |                  ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem
 734 16   |                  Díván Euphemiának hívták az áldott lelket, míg meg nem
 735 16   |               esztendővel keresztelt maga az esperes Georginának, solemniter
 736 16   |                talán több is, s mindennek az lett a vége, hogy Bankó
 737 16   |                   még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
 738 16   |                egyetlen megmaradt lábamat az asztalnak vetve, helyzetem
 739 16   |                  nevettében), tehát öltem az időt, midőn minden bejelentés
 740 16   |                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog,
 741 16   |                   sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy
 742 16   |             meggyűrt levelet tett le elém az asztalra, zsebkendőjével
 743 16   |         zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
 744 16   |                   Ah, milyen prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz
 745 16   |                  sírás, milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~
 746 16   |             milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta,
 747 16   |                   hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen
 748 16   |                 vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem lehetett
 749 16   |                máshova, én akkorát hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta
 750 16   |           kisasszony húgom pedig kit maga az esperes keresztelt Georginának,
 751 16   |               hogy abból többet – ha csak az angyalok nem – embert ugyan
 752 16   |               gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 753 16   |                 ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
 754 16   |             Imádkozzál érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés
 755 16   |                  meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a szent
 756 16   |     tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
 757 16   |             hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
 758 16   |                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 759 16   |                  hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit
 760 16   |             elejét venni.~A madame kapott az ajánlaton. Rögtön bérkocsit
 761 16   |                  legelőször is hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott
 762 16   |                tapsot hallani a galérián. Az Bankó öcsém volt. Ludmilla
 763 16   |                  bókot vágott vissza érte az egész közönségnek, mintha
 764 16   |            claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 765 16   |                   otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
 766 16   |        mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja,
 767 16   |               lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? – sipegé nyájas
 768 16   |                itt a karomba csibenkedik: az a bohókás Bankó Lajos, hogy
 769 16   |                    hogy a tatár vigye el!~Az én táncosném kicsinyben
 770 16   |                így megütni a magas E-t. – Az én hölgyeim pedig reszkettek,
 771 16   |               tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó pacsirtám,
 772 16   |                  odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”, midőn Euphemia
 773 16   |            öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 774 16   |          olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred
 775 16   |                mondani, a piac – gyalog – az óra – felment a toronyba –
 776 16   |           útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett a toronyból).~
 777 16   |            királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 778 16   |               párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és családja
 779 16   |                   öcsémmel, ha találkozom az utcán, úgy köszön, hogy
 780 17   |                  nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 781 17   |              mellett viselik; nemkülönben az írók minden nemei és fajai,
 782 17   |                 csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek, kik
 783 17   |           gyönyöreit segítik élvezni, míg az ellenlábasok osztályában
 784 17   |            elhordta a szakállas golyóbis; az egylábú állatokról pedig
 785 17   |           Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség catalogusából,
 786 17   |                   a magam számára szoktam az embereket rágalmazni, privát
 787 17   |             annyira még nem qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt
 788 17   |                    Ezennel tehát kezdődik az emberszólás:~
 789 18   |               olyan vérszopó hiénát, mint az én Bankó Lajos öcsém, mióta
 790 18   |                 megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam meg nem
 791 18   |                elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig
 792 18   |      ebéd-vacsorakor a bort ivott sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb
 793 18   |           többivel együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna,
 794 18   |                  ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem
 795 18   |                  Díván Euphemiának hívták az áldott lelket, míg meg nem
 796 18   |               esztendővel keresztelt maga az esperes Georginának, solemniter
 797 18   |                talán több is, s mindennek az lett a vége, hogy Bankó
 798 18   |                   még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
 799 18   |                egyetlen megmaradt lábamat az asztalnak vetve, helyzetem
 800 18   |                  nevettében), tehát öltem az időt, midőn minden bejelentés
 801 18   |                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén ragyog,
 802 18   |                   sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy
 803 18   |             meggyűrt levelet tett le elém az asztalra, zsebkendőjével
 804 18   |         zsebkendőjével hol a szemeit, hol az orrát törülve. (Ah, milyen
 805 18   |                   Ah, milyen prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz
 806 18   |                  sírás, milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~
 807 18   |             milyen vörös lesz az embernek az orra tőle!)~Alig várta,
 808 18   |                   hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen
 809 18   |                 vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem lehetett
 810 18   |                máshova, én akkorát hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta
 811 18   |           kisasszony húgom pedig kit maga az esperes keresztelt Georginának,
 812 18   |               hogy abból többet – ha csak az angyalok nem – embert ugyan
 813 18   |               gondja levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 814 18   |                 ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
 815 18   |             Imádkozzál érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés
 816 18   |                  meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a szent
 817 18   |     tojáshabverővel duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket
 818 18   |             hónapig.~Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot,
 819 18   |                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 820 18   |                  hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit
 821 18   |             elejét venni.~A madame kapott az ajánlaton. Rögtön bérkocsit
 822 18   |                  legelőször is hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott
 823 18   |                tapsot hallani a galérián. Az Bankó öcsém volt. Ludmilla
 824 18   |                  bókot vágott vissza érte az egész közönségnek, mintha
 825 18   |            claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit
 826 18   |                   otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
 827 18   |        mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja,
 828 18   |               lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? – sipegé nyájas
 829 18   |                itt a karomba csibenkedik: az a bohókás Bankó Lajos, hogy
 830 18   |                    hogy a tatár vigye el!~Az én táncosném kicsinyben
 831 18   |                így megütni a magas E-t. – Az én hölgyeim pedig reszkettek,
 832 18   |               tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó pacsirtám,
 833 18   |                  odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”, midőn Euphemia
 834 18   |            öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 835 18   |          olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred
 836 18   |                mondani, a piac – gyalog – az óra – felment a toronyba –
 837 18   |           útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett a toronyból).~
 838 18   |            királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 839 18   |               párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és családja
 840 18   |                   öcsémmel, ha találkozom az utcán, úgy köszön, hogy
 841 19   |            ismeritek gróf Repey Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg
 842 19   |              Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg asszonyt, azt a kis
 843 19   |                  kis creol princeszt, azt az én fekete szemű coboldomat –
 844 19   |             fekete szemű coboldomat – nem az enyémet, dehogy az enyémet,
 845 19   |                    nem az enyémet, dehogy az enyémet, csak úgy szavam
 846 19   |              szerencse. Hanem köszönöm én az ilyen nagy szerencsét.~Egyszer
 847 19   |              erdőn kell keresztülmennünk, az tele van zsivánnyal, én
 848 19   |                  mentől inkább beszéli le az ember valamiről, annál inkább
 849 19   |                   Ki akarja magát pihenni az út után; csak nem mehet
 850 19   |                  szeret este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális:
 851 19   |                  volt benne, mint egyedül az ő szeretetreméltó capricea,
 852 19   |             szeretetreméltó capricea, ami az ő mignon fejecskéjében született
 853 19   |           teljesülni kellett, ha mindjárt az ég-föld összeszakad is.~
 854 19   |              kastélyban; én természetesen az elsőbbre resolváltam magamat,
 855 19   |               ülhessek a hintóban.~Hiszen az igaz, hogy az pompás élvezet
 856 19   |            hintóban.~Hiszen az igaz, hogy az pompás élvezet volt; a grófné
 857 19   |               először egy skatulyát adott az ölembe, azután egy muffot,
 858 19   |              árokpartnak ment volna neki.~Az én grófném is fölébred,
 859 19   |             álmosan kérdezi, hogy mi baj.~Az inas leugrik a bakról, s
 860 19   |                    de? Valahová csak visz az út.~– Visz ám, de attól
 861 19   |                   kocsis…~– A kocsis? Hát az van a conventiójában, hogy
 862 19   |                van köze.~– Merthogy ebben az erdőben szoktak lenni szegénylegények.~–
 863 19   |              szegénylegények.~– De bolond az a kocsis; hát ő nem szegény
 864 19   |                   akik a lovakat elveszik az embertől.~Erre én is közbeszóltam:~–
 865 19   |              hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén; elvehetik
 866 19   |                    elvehetik a lovainkat, az életünket és még más egyebünket
 867 19   |                   éjszaka! Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak a fénybogarak
 868 19   |                Igenis, nagyságos asszony, az a vendégmarasztó csárda.~–
 869 19   |                 arra.~Én kétségbeestem: – Az Istenért, grófné, mit akar?
 870 19   |               Istenért, grófné, mit akar? Az ott egy hírhedett haramiabarlang,
 871 19   |            szállnánk, de minthogy csak ez az egy van, tehát nincs válogatás.
 872 19   |                   gyalog, s mutatni fogja az utat.~Minden sopánkodás,
 873 19   |                  mennünk kellett cakumpak az elátkozott csárda felé;
 874 19   |                odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz
 875 19   |                ütötte meg füleinket, mely az ablakon keresztülhangzott.~–
 876 19   |                   Azzal vakmerően sietett az ajtó felé.~Én egy percig
 877 19   |            félelevenen követte grófnéját.~Az ajtón kívül is jól lehetett
 878 19   |                 férfi odabenn elkövetett; az én grófném mindettől meg
 879 19   |              riadva, merészen fölnyitotta az ajtót, s belépett a csárdába.~
 880 19   |                 hosszú meszelt szoba volt az, melyben első ijedtemben
 881 19   |                aki muzsikál. Hanem hiszen az öt is elég nekünk.~Mind
 882 19   |                 széles vállú fickók; mind az öt puskája oda volt támasztva
 883 19   |                látszottak merészségünkön. Az én grófném azonban hódító
 884 19   |                 gazda, neve Fekete Józsi (az a híres zsivány). Hát a
 885 19   |                  van szerencsém. Ismertem az öreg grófot; egyszer utánam
 886 19   |                 akkor hát nagyon jól jött az eltévedés: nem kell nagyságtoknak
 887 19   |               érte a lába a földet.~Hanem az én grófném kitett magáért.
 888 19   |                  még velem senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő
 889 19   |               nagy volt. A grófné egészen az ő hatalmában; a fickó úgyis
 890 19   |             jószívvel, amink van; nem sok az, de jó.~Érté alatta a báli
 891 19   |                 ki a koncot a bográcsból.~Az én grófném úgy evett, mintha
 892 19   |                öreg uracskám; ettől hízik az ember, mert lopott jószág.~
 893 19   |             ujjával, a grófnéra köszönté; az elfogadta és, lelkeim! lelkeim!
 894 19   |               hordó bort. Mikor felálltak az asztaltól, még csak nem
 895 19   |                hamarább kijön a figurája, az behúzza a másikat.~A gazember
 896 19   |                 rárisquirozom, s kitettem az asztalra.~– Micsoda? Csak
 897 19   |                  bank. – Ezzel kiterített az asztalra egy rakás új húszast
 898 19   |              félve föltettem belőle egyet az első lapra. A kártya fordult,
 899 19   |                tenni a pénzét; otthagytam az egészet. Másodszor megint
 900 19   |                 Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal kártyázik
 901 19   |                    A hetedik tétel megint az enyém lett. Már akkor egy
 902 19   |               szerencsém lenni Pozsonyban az országgyűlésen? Ismét otthagytam
 903 19   |          országgyűlésen? Ismét otthagytam az egészet, magamban imádkozva:
 904 19   |             forduló következett. Ott van! Az is az én részemre ütött
 905 19   |               következett. Ott van! Az is az én részemre ütött ki. A
 906 19   |                    A zsivány nagyot ütött az öklével az asztalra, s kacagva
 907 19   |                   nagyot ütött az öklével az asztalra, s kacagva mondá: „
 908 19   |                  pénze maradt, és felállt az asztaltól. Én remegve bátorkodtam
 909 19   |                 bátorkodtam őt megkínálni az általam nyert pénzzel. A
 910 19   |                 nézett le rám: „Kinek néz az úr engem? Eltegye a pénzét,
 911 19   |                  mert kilököm vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit
 912 19   |                 agyon fognak ütni. Fogtam az egészet, oda adtam a cigányoknak.
 913 19   |                körülfogtak, hogy elhúzzák az én nótámat, mondjam meg,
 914 19   |              nótámat, mondjam meg, melyik az én nótám. Azzal vágtam ki
 915 19   |                  utasítottam őket, húzzák az ő dalát.~A grófné nem sokat
 916 19   |                   kérette magát; elkezdte az ő gyönyörű szép syréni hangján
 917 19   |                  a „Télen, nyáron pusztán az én lakásom”-at, olyan szépen,
 918 19   |               tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember
 919 19   |                 még ez a biztatás kellett az én talentumomnak, hogy semmit
 920 19   |             félelem anginájával rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem
 921 19   |                   belőle a kacagás; utána az egész zsiványhad elkezdett
 922 19   |         kivirradtig. Mikor a nap besütött az ablakon, akkor azt mondá
 923 19   |                    felköltötte a kocsist, az inast, befogatott rendén,
 924 19   |                   felülhetünk.~Bizonyosan az úton akarnak bennünket leöldösni.~
 925 19   |              nyargalva elvezetett bennünk az országútig, ott útbaigazított;
 926 19   |             szerencse van velem. Igen biz az; elvesztettem nettó ezer
 927 19   |                 Elvittem Repey Stefinéhez az érdekes hírlapot, s mutattam
 928 19   |              érdekes hírlapot, s mutattam az újdonságot neki.~– Ejnye –
 929 19   |                     szólt ő, végigolvasva az ítéletet –, pedig milyen
 930 20   |                 tekercsét felkötni: ennyi az egész tudomány, amire őket
 931 20   |              kertjében teremnek, s miknek az a szomorú történetük van,
 932 20   |                  Egyszer a szép Salihának az a gondolatja támadt a ciprusok
 933 20   |          ismerné-e meg ezáltal lassanként az egész világot?~Saliha megkísérté
 934 20   |          háladatos, mint egy pók?~Salihát az első kísérlet után meglepé
 935 20   |                mutatásra megérte mindent, az alphabet minden betűjét
 936 20   |                    többet el nem felejté.~Az első siker még többre buzdította
 937 20   |                  vehesse – a kezek által.~Az emberi kéznek öt ujja van;
 938 20   |              annyi változatot ad, amennyi az alphabet minden betűjének
 939 20   |            szavakat leírhatni, miket csak az ért, ki e titkos jegyeket
 940 20   |                halálával trónra került, s az ifjúi tréfák helyett az
 941 20   |                   az ifjúi tréfák helyett az a gond nehezült vállaira,
 942 20   |                Volt akkor egy nagy embere az országnak. Raghib basa,
 943 20   |                  a roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó fejedelmeit
 944 20   |                 kelet költői a pusztában, az oázoknál, szétszórva hagytak;
 945 20   |            magasabb tudományok számára és az imaretet, szegény tanulók
 946 20   |                   idejéről van szó, arról az időről, mikor még a szép
 947 20   |                  és mégis úgy szerette őt az asszony, hogy midőn férje
 948 20   |               táblájú könyvbe be nem írta az elmúlt nap eseményeit s
 949 20   |                 siketnéma olvasni tud, és az olvasott sorokat tovább
 950 20   |              Minden este, midőn a szultán az utolsó imára megjelent a
 951 20   |                     Istentől jő a kegy, ő az úr minden felett.)~Erre
 952 20   |                   ajtajához nem ér, midőn az imám újra kiálta: „Allahú
 953 20   |             kiálta: „Allahú ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek
 954 20   |              kidugni, mely mindaddig, míg az imám másodszor nem kiáltott,
 955 20   |              piaszterrel szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt nemcsak
 956 20   |                 mindent, s úgy intézkedik az ország sorsa felett, mintha
 957 20   |              tenni a szolga, aki csak por az ő ura előtt.~Nagy Fridrik,
 958 20   |                   a poroszok királya volt az, ki Raghib vezér lángeszében
 959 20   |                  már alá is volt írva.~Ha az létrejön, talán még egyszer
 960 20   |              holdja. Olyan szerencse volt az, ami csak egyszer szokott
 961 20   |                vezéréhez fordulnak. Amint az árulkodók elhagyák, nem
 962 20   |                   és a siketnémát, s ment az esteli imára. Ebben az órában
 963 20   |               ment az esteli imára. Ebben az órában a khaszoda ablakában
 964 20   |              olvasá a levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei
 965 20   |               mivel a poroszok királyával az ország javára tudtodon kívül
 966 20   |                   hogy el ne felejtsenek. Az iratokat, miket nálam találni
 967 20   |                 Vádolta vele a dzsineket, az indu szemfényvesztés varázslatát,
 968 20   |        varázslatát, a magától író tollat, az álomlátásokat – csak ami
 969 20   |               embere volt Törökországnak, az meghalt; bolondokkal pedig
 970 20   |                 azt a megaláztatást, hogy az a nagy fejedelem, ki az
 971 20   |                   az a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét szövetségre
 972 20   |               kinél csak hat hónapig volt az ország pecsétnyomója, ezt
 973 20   |                 jó, sem rossz nem történt az országban”.~Utána jött Bahir
 974 21   |               furcsának kell neveznem, ez az illő mellékneve, mert egyrészt
 975 21   |              ahogy Bécsben mondják. Ebben az esetben „Weisz auf Schwarz”.~
 976 21   |                   tudni, hogy mi történt.~Az egész finom világ azt tartotta,
 977 21   |               elegen is irigyelték.~Abban az említett bálban rózsaszín
 978 21   |                  még arról valami kérdés.~Az első walzernél egy fiatal
 979 21   |                volt a társaságban; ő volt az Adonis, a bálkirály; szebb
 980 21   |                  képzelni sem lehet, mint az övé.~A baronesse elindult
 981 21   |              munka egyszer körültáncolni. Az Adonis és táncosnéja kétszer
 982 21   |               táncosának a fáradságot, de az nem bocsátá.~– Óh nem, baronesse –
 983 21   |             homlokkal, káprázó szemekkel; az Adonis és a baronesse repültek
 984 21   |                  ezüst szegekkel úgy volt az kiverve.~Az Adonist ez az
 985 21   |            szegekkel úgy volt az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra
 986 21   |                 az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra a farsangra minden
 987 21   |            bámulat tárgya maradt.~Hát még az a jó élce hozzá, hogy ezáltal
 988 21   |                 szeme láttára ragadták el az orra elől. Ez igazán különös
 989 21   |            vőlegény fölött, s legelébb is az ő baját felejtették el.
 990 21   |             tartozott a társasághoz. Most az egyszer lett volna alkalma
 991 21   |             elwalzerezték a szerencséjét.~Az Adonis egy egész esztendeig
 992 21   |           jószágot?~– Hol?~– Makaóban…~Ez az élc elég jól elterjedt az
 993 21   |                 az élc elég jól elterjedt az ismerős körökben, casinókban,
 994 21   |                körökbe nem szivároghatott az le, mert hiszen ki érintkeznék
 995 21   |                  barátoktól sokat fölvesz az ember.~Hát egyszer egy bécsi
 996 21   |                   csúnya affront! Hol van az a szerkesztő? Adja elő,
 997 21   |         szerkesztő? Adja elő, ki írta azt az újdonságot? A canaille!
 998 21   |             kérdéses cikk íróját előadja, az egy igen derék alapos készültségű
 999 21   |              mondja Asztolf, s szembeállt az ajtóval, melyen annak ki
1000 21   |                  ki kelle jönni: hogy fog az majd megrettenni tőle!~De