bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

1501 26   |                  fenn. A hajóról elvinnék az ágyúkat, a lőszereket; a
1502 26   |            mesevilág paradicsoma ez, ahol az embernek nem kell a holnapról
1503 26   |                   ad mindent, s pazarolja az ég madarainak azt, miért
1504 26   |                   tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha ő hadat viselt
1505 26   |              cimborák közül elárulta őket az otahaiti kormányzónak, s
1506 26   |                  otahaiti kormányzónak, s az rögtön elküldött a másik
1507 26   |                   történjék? – kérdé tőle az egyik, sötéten nézve rá.~
1508 26   |                   felelte a kérdezőnek:~– Az világos, hogy barátainkat
1509 26   |          kijózanodnak. Dologra, legények! Az előőrsök megbánták magukban,
1510 26   |                 lám, ő szépen gondoskodik az elázottakról; maga hogy
1511 26   |                 hordják-e most fel.~– Hát az ördög? Most is agyon vagyunk
1512 26   |                   lehetőségét átlássa, de az nem sokat törődött vele;
1513 26   |              másik.~Mindenki horkolt már, az idő éjfél után járt, hideg
1514 26   |                  egy-egy sirály szállt le az árbóckosarakra; gyönge zivatar
1515 26   |      megmeneküljenek. Bizonyosan még azon az éjszakán elnyelte őket a
1516 26   |                  önkénytelenül nyomott el az álom, odarogyott a kormányszekrény
1517 26   |               csapkodta a hajót a hullám. Az egyik előőrs erre fölébredt.
1518 26   |                nézett, s észrevette, hogy az eltűnt.~– Ébredj, kapitány! –
1519 26   |               szemeit dörzsölé ijedtében; az égen akkor kezdett szürkülni
1520 26   |               megint kevesebben vagyunk”.~Az egész spanyol hajóval történt
1521 26   |                Saypan-szigetre, elrejteni az egész kincset, s azután
1522 26   |           kerültek vissza ismét Saypanra. Az volt most a főkérdés, miképp
1523 26   |                   annak nyomára vezessen; az aranypor és öntött rudak
1524 26   |             védgátakkal elzáratá, s mikor az fel volt szorítva medréből,
1525 26   |                 barlangba hengerítteté be az arannyal telt hordókat egymás
1526 26   |                   Most már jó helyen volt az egész kincs, most már nem
1527 26   |                    most már nem félhetett az egyik cinkos a másiktól,
1528 26   |                   cinkos a másiktól, hogy az meg fogja őt csalni, hogy
1529 26   |                 többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor a legénység
1530 26   |               egytől egyig ittasan hevert az első födözet alatt, Robertson,
1531 26   |                   régóta terveztek előre. Az alvó tengerészeket bezárták
1532 26   |              vitorlaköteleket, leereszték az árbocokat s kapcsaikat kiszedve,
1533 26   |                hányódott a nyílt tengeren az elhagyott hajó, anélkül,
1534 26   |           találkozott vele egy cethalász; az főlfeszíté lepedőit, kinyitá
1535 26   |              főlfeszíté lepedőit, kinyitá az ajtókat, már ekkor csak
1536 26   |                   szomjan, levegő nélkül, az az egy pedig meg volt tébolyodva,
1537 26   |                szomjan, levegő nélkül, az az egy pedig meg volt tébolyodva,
1538 26   |                pedig meg volt tébolyodva, az is maradt teljes életében.~
1539 26   |              elveszett. Georgest egy este az utcán, mikor a kávéházból
1540 26   |               ivott olyan pohárból, amibe az töltötte a bort.~Egy este
1541 26   |                nem bocsátotta őket tovább az előszobánál, s kérdezte,
1542 26   |                  mondd neki, hogy itt van az a két férfi, akinek tízmillió
1543 26   |            úrnőjének a mondott szavakkal, az maga sietett ki a férfiakhoz,
1544 26   |                bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1545 26   |             bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1546 26   |                  Egyikünkre ötmillió jut. Az, úgy hiszem, elég arra,
1547 26   |                  egy limai delnő megnézze az embert, akármilyen rongyos
1548 26   |                  közöttetek.~– És a szív? Az semmit sem nyom-e nálad?~
1549 26   |                ketten jól tudunk vigyázni az egészségünkre. Ugye, Robertson?~
1550 26   |                    hogy ki felé nyomja le az aranyos serpenyőt a szerelem
1551 26   |                  s visszasúgá: – Azt, aki az egész tízmilliót hozza magával.~
1552 26   |                 isten alkotott.~Robertson az ajtóban utolérve társát,
1553 26   |                   nevetve válaszolt rá:~– Az ember nem kötheti minden
1554 26   |                   nem mond el barátjának; az a titok, amit donna Tereza
1555 26   |                 neki: „Azt választom, aki az egész tízmilliót elhozza!”~
1556 26   |                    Most tehát első dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói
1557 26   |                   tehette volna magát, ha az angol rendőrség meg nem
1558 26   |              sejti a jó szándékot, aminek az lett következése, hogy a
1559 26   |               volt, látszott valami nyoma az ezüstös hímzésnek, amiből
1560 26   |              felelt neki Robertson, kinek az agyában hirtelen villant
1561 26   |              amiért csak érte kell menni.~Az igaz, hogy messze van, de
1562 26   |                 igaz, hogy messze van, de az is igaz, hogy az roppant
1563 26   |                  van, de az is igaz, hogy az roppant sok ezüst!~Hátha
1564 26   |              rongyos goelettjét, mert biz az silány kis hajó volt; fogadott
1565 26   |               elfogytak. Thomson kapitány az elinduláskor magára vállalta,
1566 26   |        elinduláskor magára vállalta, hogy az élelmezésről gondoskodni
1567 26   |          elfogytak, adasson valamit nekik az Isten nevében; azok aztán
1568 26   |                 egy kevés kétszersülttel. Az Isten fizesse meg!~Így mentek
1569 26   |              Robertsonnak nem tetszett ez az új tapasztalás. Amint a
1570 26   |                   ő fogja magára vállalni az élelmezést.~Egy csoport
1571 26   |              sziget között vitt keresztül az út; Robertson itt-amott
1572 26   |                egyhelyütt szinte elfogták az egész hajót az indiánok
1573 26   |                   elfogták az egész hajót az indiánok körülfogva azt
1574 26   |               Azonban folyvást közeledtek az ígéret földje felé; Robertson
1575 26   |                     amiért annyit ölt!~És az utolsó osztályos még most
1576 26   |                 osztályos még most is él; az utolsó, aki a tízmilliót
1577 26   |                  mondta: „Azé leszek, aki az egész tízmilliót elhozza”.
1578 26   |                  egy szál deszkán utazik, az őt minden percben kész megölni,
1579 26   |               látta maga előtt aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót
1580 26   |              Saypan-szigetig hátra, ennek az éjszakának utolsónak kell
1581 26   |                  félek.~Thomson odalépett az asztalhoz, melyen a lámpa
1582 26   |                   keresztülcsapott rajta.~Az egész oly hirtelen jött,
1583 26   |             irányának fordultak. Itt volt az utolsó állomás.~A kis köpcös
1584 26   |                  ön, megbírja-e goelettem az ötven hordó terhet?~– Hogyne
1585 26   |                ezüsttel terhelve nehéz.~– Az igaz.~– Arannyal terhelve
1586 26   |                      Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja,
1587 26   |                  Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék jó
1588 26   |         osztályrésze örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson
1589 26   |                 harmadszor is hivatkozott az ember halandóságára, megragadta
1590 26   |                 Miért jöhetett ez vissza?~Az valóban őt üldözte.~A kis
1591 26   |                 ellen. Robertson hallotta az üldöző kiáltozásokat, és
1592 26   |            Robertson rejtekéből észrevéve az elhagyott csónakot, s végigmászva
1593 26   |                    hogy hová van elrejtve az orzott kincs?~– Tehát azt
1594 26   |                  vagyok, azok jól értenek az inquisitióhoz.~– Próbáld
1595 26   |               közt hitte, veszítse el azt az asszonyt, kinek alakját
1596 26   |                értek, Robertson hallá azt az ismerős hörgést, amit a
1597 26   |                   készen állt, a legények az evezőknél ültek; Robertson
1598 26   |                kutassák föl; évekig ásták az árkokat a sziget hosszában,
1599 26   |       megváltoztatta a patak folyását is, az is más medret választott,
1600 27   |               mint azt a szerencsét, hogy az emberek nem ismerik egymást.
1601 27   |                mondom meg, hogy hol, mert az nem tartozik a dologra;
1602 27   |               akiből a férfi asszonyosan, az asszony férfiasan hordja
1603 27   |                  asszony férfiasan hordja az üstökét.~A két kis ember
1604 27   |                  férj nem ment kávéházba, az asszony nem járt látogatásokat
1605 27   |            találta azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a szelíd
1606 27   |                zöldre s emberhússal él, s az erdőkön kurjongat.~– De
1607 27   |      kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel a társalgási
1608 27   |                mit beszél rólunk a világ?~Az „asszony” címtől megrettent
1609 27   |               tréfálni nem tanácsos, volt az ágya fejénél egy kis ezüstfeszületecske,
1610 27   |                 indították. Másnap azután az egész világ megint arról
1611 27   |                feleségét, s puskával lesi az embereket, akik a ház előtt
1612 27   |                  akik a ház előtt elmenve az ablakra föltekintenek; az
1613 27   |                 az ablakra föltekintenek; az asszony mindennap mérget
1614 27   |                 halt meg a kisleány, mert az anya gyermeke életére esküdött,
1615 27   |                rajta.~Azután meghalt maga az asszonyka; azt is kivitték
1616 27   |                 azt is kivitték oda, ahol az emberek nem törődnek a szomszédjaik
1617 27   |                  világ azt beszélte, hogy az asszonyka készakarva ölte
1618 27   |             milyen furcsa kis család volt az, milyen csodálatos volt
1619 28   |             bizonyossággal állítani, hogy az armalisa nagyon hamar kéznél
1620 28   |              adóssággal, mint falevéllel; az ilyen veszni indult gazdaságot
1621 28   |                   a ragya, s lova elkapja az erkölcsöt, melyet gazdája
1622 28   |                hivatalkereséssel töltötte az időt, még kevesebb eredménnyel.
1623 28   |                 még kevesebb eredménnyel. Az egész diákszótárból egy
1624 28   |                  maga is többet ért volna az egész dictionariumnál, s
1625 28   |                  kiütött a burkus háború.~Az országban nagy mozgalom
1626 28   |                 mikor a nyulakat kergette az ugarban, s aztán idehaza
1627 28   |              fogadta Zsilipy Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő
1628 28   |             szerzend, egyszer azért, hogy az ellenségnek jól fog esni,
1629 28   |               magukat s becsületet hoznak az országra, vagy elvesznek
1630 28   |                rendjén, s úgy is jól van.~Az első eset tölt be. Zsilipy
1631 28   |                 be. Zsilipy Péter csapata az első intrádánál oly szemtelen
1632 28   |                 együtt lepni, összefogni, az ellenállókat lekaszabolni,
1633 28   |                 Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait sorra
1634 28   |            kérdezték a megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha akart,
1635 28   |                már ősz volt a bajusza.~De az új gróftól távol voltak
1636 28   |               dacára; nagyobbra nézett ő. Az udvarnál járni, a birodalmi
1637 28   |                illő fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott építtetett
1638 28   |            legműveltebb delnőnek tartaték az udvarhölgyek között. Az
1639 28   |                   az udvarhölgyek között. Az ifjú asszonyság sohasem
1640 28   |                   sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül,
1641 28   |                   nagy baj volt közöttük, az, hogy gróf Zsilipy egy hangot
1642 28   |              nyelv közül éppen csak erről az egyről nem tudta, hogy a
1643 28   |                   nyelvével beszéli-e ezt az ember, vagy a fogával?~Már
1644 28   |                  nagyobb fizetéssel, mint az egyetemnél, s holtig való
1645 28   |                   A tanár örömmel állt rá az ajánlatra.~– Hanem több
1646 28   |                   szobájába, s ez meg azt az ajánlatot tette neki, hogy
1647 28   |                 jó ember és őneki úgy fáj az, hogy nem beszélhet vele
1648 28   |                mennyire szereti őt; hanem az egész dolog titok, és arról
1649 28   |             grófnővel nagyon könnyen ment az oktatás: ő igen alkalmas
1650 28   |             gróffal. Bezárt ajtó mellett, az asztalon egyfelől a töltött
1651 28   |                volt arról, hogy mire való az a der, die, das. Azt ő igen
1652 28   |             professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen den
1653 28   |                   kiálta Zsilipy, öklével az asztalra ütve –, „himmelstein
1654 28   |                   lopta el magától. Amint az ebédet végezte, megparancsolta
1655 28   |                hogy a hátán csorgott bele az izzadság. Történt azonban,
1656 28   |                   szobájába, s rajtakapta az öreget a titokteljes munkán.~
1657 28   |                hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta,
1658 28   |             hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta,
1659 28   |               álmodtál, férjem? – kérdezé az asszony tiszta magyarsággal. –
1660 28   |               nyelvészeti tökélyeit, hogy az udvarnál is föllépett kísérleteivel;
1661 28   |          kifejezésekkel adá tudtára, hogy az udvarhölgy azt mondta neki
1662 29   |                                        I.~Az elegáns világ szerette volna
1663 29   |                    s nem akarja, hogy azt az emberek lássák; elég baj
1664 29   |             véleményt oda módosíták, hogy az asszony bizony nem rút,
1665 29   |      megtelepedése epochát képez, ráérnek az emberek ilyen kérdésekkel
1666 29   |                egyszer csak végét vetette az egész találgatásnak azzal,
1667 29   |    notabilitásaihoz rendre küldözé azokat az ismeretes meghívó jegyeket,
1668 29   |                 egy vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép
1669 29   |             koporsóban, mint egy alvó, ki az ébresztő szóra vár, ajkai
1670 29   |                  közé milyen szépen illik az a fehér arcú halott.~Harmadnap
1671 29   |            gyorsan végzi szomorú munkáját az enyészet; azok nem mosolyognak
1672 29   |                így a koporsóban.~És mégis az egész város azt beszélte,
1673 29   |               lenni, hogy azt megölje, és az nem lehet, hogy valaki ily
1674 29   |                   neje halálesetei felől, az iránt rendeljen rögtön szigorú
1675 29   |                  halottat eltemették abba az új sírboltba, amit a marquis
1676 29   |                nagy költséggel építtetett az issoduni temetőben; csupa
1677 29   |               csupa fehér márványból volt az egész fala, arany kacskaringókkal,
1678 29   |                  a szép márvány urnákról, az arany kacskaringókról és
1679 29   |                  arany kacskaringókról és az ezüstös rácsajtóról. De
1680 29   |             vasajtón keresztültörte magát az a hideg hírszellő, hogy
1681 29   |               megtudjuk később. Most csak az első titokra kell rájönnünk.~
1682 29   |        chymistával ismerkedett meg, kinek az a különös foglalkozása volt,
1683 29   |                   pokoli nevét.~Ha valaki az acheronionból ivott, nem
1684 29   |                 vizsgálatot rendel, akkor az orvosi kéz öli meg az elaltatottat;
1685 29   |               akkor az orvosi kéz öli meg az elaltatottat; ha pedig gyanútlan
1686 29   |                   nyomát a méregnek. – Ez az acheronion.~Marquis Malmont
1687 29   |                  párkányain megtelepedett az a sárga virágú szaka, ami
1688 29   |                  kíváncsi virágocskák ott az ajtó előtt annyira is vetemedtek,
1689 29   |                  a félsötét előcsarnokba; az emberek pedig egy hét alatt
1690 29   |                   a különösségek, amikért az ember ezt a megtiszteltetést
1691 29   |                 nő jóhírének. Legjobb hír az egy hölgynél, ha semmi híre
1692 29   |          kimondása által tett valami kárt az ember, mert a Delmaure név
1693 29   |              kétértelműség van, ha valaki az anyja nevét viseli az apjáé
1694 29   |              valaki az anyja nevét viseli az apjáé helyett.~Igen gazdag
1695 29   |                  de azért mégsem tartozik az előkelő világhoz, a hautecrème-hez,
1696 29   |                 világra; a középvilágnál, az úgynevezett demi-mondnál
1697 29   |              szalonjai tárva vannak ugyan az elegáns világ őrültjei és
1698 29   |         szórakozásból bolondabbítja; vagy az bizonyos, hogy úgy el tudja
1699 29   |           legbizonyosabbat mondanak róla, az már olyan hitványság és
1700 29   |            szereztek neki, mint szépsége; az atyai ház megnépesült versenyző
1701 29   |                   álmaiban is megjelenni.~Az nagy hódítás, ha egy férfi
1702 29   |                  foglalni.~A gyermek hitt az álomnak és a szép szavaknak,
1703 29   |          választottjához nőül akar menni.~Az apa nagyon büszke ember
1704 29   |               rossz van már róla mondva); az öreg Delmaure erre akarta
1705 29   |                boldog szerelmében feledte az atyai házat, vagyont, rangot
1706 29   |                   kiengesztelje. Merthogy az ő atyafiságának is van oka
1707 29   |              kitagadott leányt vett nőül, az már csak természetes.~Az
1708 29   |                  az már csak természetes.~Az elhagyott nő sokáig várta
1709 29   |              vissza eltávozott férjét, de az sem személyesen, sem levélben
1710 29   |              volna.~Ott pedig kinevették.~Az egész házasság csak alakoskodás
1711 29   |            cimborája; a tanúk szintén; és az egész alávalóság olyan jól
1712 29   |                jól el volt már sepergetve az útból, hogy senkit sem lehetett
1713 29   |                   ki tudja, hová lett még az a könyv is és miféle könyv
1714 29   |             szatócs-számviteli könyv volt az is, amit a zsibvásáron vesznek
1715 29   |               nyilvánosság előtt forgott: az újságírók is megtudták;
1716 29   |          idomítással és hozzáadással ment az át a közönségbe. Először
1717 29   |              elővette egy nagynevű költő, az csinált belőle még rosszabb
1718 29   |                verték agyon nagy nehezen.~Az öreg Delmaure kénytelen
1719 29   |                 kell orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy mindazon
1720 29   |               mindazon keserűségnek, amit az anya szíve kiállt, a gyermekén
1721 29   |                bánatos, hogy ha ránéz is, az anyaszeretet örömén keresztülsötétlik
1722 29   |                  próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el voltak rá
1723 29   |                 semmi kilátásuk nem volt; az öreg Delmaure végrendeletet
1724 29   |                említette benne.~Egy napon az öreg Delmaure nagyszerű
1725 29   |              rózsaszín csillagok omlottak az ablakból alá, s tűzkígyók
1726 29   |        tökéletesen sikerült; percek múlva az egész palota lángba borult,
1727 29   |                lépcsők felé, azokat pedig az első rázkódás ledöntötte,
1728 29   |           szabadulásra, mint a folyosóról az udvarra leugrálni. Ezt kísérté
1729 29   |                 tékozló fiú is, hanem biz az nyakát törte benne; ezer
1730 29   |                   történhetett meg rajta.~Az öreg Delmaure maga bennégett
1731 29   |               bárónak egyéb örököse, mint az eltaszított leány. A törvény
1732 29   |          válogatott, hogy a legcsúfabbat, az éhhalált kikerülje, ma mint
1733 29   |            kisasszony, kit leánya sirat”.~Az előítélet még a sírkövet
1734 29   |                gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította
1735 29   |                   később sem tanította őt az utóbbira.~Különben is ritka
1736 29   |                 Különben is ritka gyémánt az igazi szerelem, az ő számára
1737 29   |                gyémánt az igazi szerelem, az ő számára még ritkábbá lett
1738 29   |                 számára még ritkábbá lett az. Mindenkin, aki hozzá közeledett,
1739 29   |                  a leánynak nincsen neve. Az apja gazember volt, az anyja
1740 29   |                    Az apja gazember volt, az anyja szerencsétlen; a leányra
1741 29   |                  minden ember tudja, hogy az apja gazember volt, az anyja
1742 29   |               hogy az apja gazember volt, az anyja szerencsétlen.~Ez
1743 29   |                   ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint ebből
1744 29   |                ész logikája szerint ebből az következnék, hogy a csalogatott,
1745 29   |                elmaradozzanak tőle; hanem az élet másképpen játszik,
1746 29   |                éppen ez hozta őt divatba. Az emberek annál jobban siettek
1747 29   |                   s körülbelül ő rendezte az egész tréfát, úgy ahogy
1748 29   |                   egész tréfát, úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt
1749 29   |                úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~
1750 29   |             Olivát a színházban, és abban az első pillanatban úgy belészeretett,
1751 29   |                   hogy ki e nő, már akkor az késő volt rá nézve.~Talán
1752 29   |                így elébb megtörtént rajta az igézet, azután érkezett
1753 29   |              készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek a rossz
1754 29   |               aztán főbe lője magát, neki az is tetszeni fog; ha pedig
1755 29   |                   kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet
1756 29   |                  elfogadják, akkor nyitva az ajtó, s azontúl segít az
1757 29   |                  az ajtó, s azontúl segít az ész vagy az esztelenség.~
1758 29   |                 azontúl segít az ész vagy az esztelenség.~Az első lépés
1759 29   |                  ész vagy az esztelenség.~Az első lépés sikerült, a marquis
1760 29   |                   látogatását elfogadták. Az úrnő igen kegyes volt, nem
1761 29   |                  egyszer a láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy
1762 29   |            hölgynek, s azért kiadták neki az utat. Ennek több kell, ennek
1763 29   |                   egy régi hűséges inasa, az hordta a leveleket pontosan
1764 29   |              végre.~Hanem annyi esze volt az inasnak, hogy minden harmadik,
1765 29   |                 levelezésben semmi zavar; az ellenőrködés pedig lehetetlen
1766 29   |           Malmontnak éppen aznap adták ki az utat Olivánál, mikor e leveleket
1767 29   |               fájdalmak közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem
1768 29   |                 gondolsz rám, várni fogok az időkkel; messziről látlak,
1769 29   |               megőszülök, könyörül rajtam az ég, enyém leendsz; akkor
1770 29   |                  fedelére fog hullani. Ez az egyedüli nyugalmas gondolata
1771 29   |                 magában:~– Amit kívántál, az megtörténhetik.~Másnap kocsira
1772 29   |            panaszuk a marquis ellen, mert az pontosan kifizette nekik
1773 29   |              további még kérdés alá jött.~Az első találkozásnál azt a
1774 29   |                 tevé a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig a
1775 29   |                  régóta. Úgy hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén
1776 29   |             hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén tanított sírni. –
1777 29   |                    És nagyon sokat sírtam az ön nevén, higgye el. És
1778 29   |                  valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem
1779 29   |             fájdalom; sokkal régibb, mint az élet. Annak, hogy önt itt
1780 29   |                 gyűlölni tudnék, ez volna az első indulat, amit ön iránt
1781 29   |                  tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont hallgatott, valamin
1782 29   |               mert meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És –
1783 29   |               annak hálakönnyűi üdvözlék. Az üldözött vigasztaló angyalát
1784 29   |               angyalát látta benne, ki őt az egész világ igazsága ellen
1785 29   |                 azért irigylé e nőt, mert az, ha neki tetszett, férjét
1786 29   |                 midőn beszélni hallom. Ön az életet kívánja a szerelemért. –
1787 29   |                hozzá, halkabban beszélve. Az, amit mondott, szinte égeté
1788 29   |                  ha én önnek kezébe adnám az okiratokat, mik ellenem
1789 29   |                   ellenem bizonyíthatnak, az ismeretlen méreg készítése
1790 29   |                volt; ha megnevezném magát az embert, ki egyetlen tanú
1791 29   |                    s kezét nyújtá neki.~– Az elsőt!~Azzal hirtelen megfordult,
1792 29   |                  szemérmes gyermek, kinek az első vallomás kisikamlott
1793 29   |           őrjöngés tetőpontján.~Még abban az órában visszajött hozzá
1794 29   |                  mosolyogva; felnyitogatá az átkos szelencéket, üvegcséket,
1795 29   |                  mosolyogva; meggyőződött az átkozott valóról és nem
1796 29   |             öltöztesse át.~Sokáig tartott az átöltözés; a delnő bizonyosan
1797 29   |              nászéji pongyolájában, ahogy az előkészületekből kivehetni,
1798 29   |                    ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna
1799 29   |                    reszket közellétüktől.~Az ajtó nyílt, szenvedélytől,
1800 29   |                  s mozdulatlanul állt meg az ajtó előtt.~Mit látott?
1801 29   |                   volna ki belőle valaki.~Az alcoven homályában egy fehér
1802 29   |                   a sötét mélységből elő, az emberarchoz ütődve fagyasztó
1803 29   |                  tovább, ne szólj tovább!~Az pedig folytatá kegyetlenül:~–
1804 29   |                  függött.~– Valóban ez is az övé volt.~Malmont ijedten
1805 29   |         feszületre nyomva, halottan. – Ez az öltözet volt rajta. – Marquis
1806 29   |                   hogy elfusson, felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön
1807 29   |                   a szegény menyasszonyt.~Az pedig kielégített bosszútól
1808 29   |                                 IV.~Pedig az, amit Oliva Malmontnak elbeszélt,
1809 29   |               hanem egyszerűen megrendelé az issodunei gyászpipereárusnál
1810 29   |             ugyanazt a halotti mezt, amit az Amália számára készített.~
1811 29   |               onnan: a sírbolt üres.~Azon az éjszakán, melyen az asszonyt
1812 29   |                  Azon az éjszakán, melyen az asszonyt eltemették, eljött
1813 29   |                  hatalma kimeríthetetlen.~Az ifjú elővette, amit a tudás
1814 29   |               hasztalan volt. Nem mozdult az meg, nem nyitá fel szemeit
1815 29   |                három éjjel nem mozdult el az ágy mellől, melyen Amália
1816 29   |               melyen Amália feküdt; akkor az álom és a megfeszített lelki
1817 29   |              lelki küzdelem elnyomta: ott az ágy előtt ülve elaludt.~
1818 29   |          föltekintett. A halott keze volt az, mely az ágyról lenyúlt
1819 29   |                 halott keze volt az, mely az ágyról lenyúlt és arcához
1820 29   |              álomban szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli méreg most
1821 29   |          halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek kezdték hivatásaikat
1822 29   |           hivatásaikat teljesíteni; hanem az álom még egyre tartott.
1823 29   |                   A szép arcra visszatért az élet rózsaszíne, a gyengéd
1824 29   |                   a lélek még távol volt, az még tán nem hallotta meg
1825 29   |         áttekintett a halál rémországából az élő világba, a megnyíló
1826 29   |                  a selyempillák, elnémult az ajak, a lélek folytatta
1827 29   |               lassanként visszaadta a nőt az életnek; kigyógyult a halál
1828 29   |                 lett.~Miért ne lett volna az? Nem mondhatta-e őt az isten
1829 29   |              volna az? Nem mondhatta-e őt az isten előtt magáénak az
1830 29   |                   az isten előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból
1831 29   |                  örülni a mezei virágnak, az apró háziállatkáknak, a
1832 29   |            családi csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett
1833 29   |               volt úrnője közelében, s ha az véletlenül megszólítá, összerezzent
1834 29   |            felkiáltásait. Csak Oliva volt az, aki ezt ki tudta állni.
1835 29   |                   sötét tekintettel járta az utcákat, gyakran reggelenként
1836 29   |                nincsen-e valami idegen nő az utcán, aki be akar jönni
1837 29   |              találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt jár, csak
1838 29   |                  azt kérdezve, hogy nincs az előszobában valami delnő,
1839 29   |              valami delnő, aki őt keresi: az leírt előtte egy olyan alakot,
1840 29   |                 tagja, s ekkor arra kérte az inast, hogy vegye le a falról
1841 29   |                   sikoltva szökött vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön
1842 29   |               háztól.~Mi úgy megrezzenté, az egy arckép volt, megholt
1843 29   |                  történtek.~Malmont ebben az órában fölfedte a hivatalnok
1844 29   |                   inkább szabadulni kíván az élettől, s enyhülést talál
1845 29   |               csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan ki fogja
1846 29   |                 halálosan gyűlöli. Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök
1847 29   |            Olivának, hogy azonnal siessen az általa meghatározott helyre;
1848 29   |             rendőr nem ment velük, csupán az egyenruhás cselédek a bakon.
1849 29   |                  a börtönbe vitték.~Abban az ismeretlen épületben, melynek
1850 29   |           keménységét, inkább hasonlított az valami jókedélyű tudományos
1851 29   |               vele tudatni óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen
1852 29   |                 óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen hozzá
1853 29   |                   Malmont egyedül maradva az ismeretlennel, elmondá neki,
1854 29   |                   tüntetni, ő kész előtte az egész bűneset adatait lélektani
1855 29   |                  elmondani, amiből azután az ügyvéd úr csinálhat olyan
1856 29   |                szerezhet.~Azzal elmondott az ügyvéd úrnak mindent, amit
1857 29   |                 Olivát.~Néhány perc múlva az is megérkezett.~A rendőrfőnök
1858 29   |                  bele tébolyodni.~– Tehát az esemény, amit mondott, nem
1859 29   |                    nem való?~– Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció,
1860 29   |                  bármily hosszú legyen is az: Malmont marquis neje női
1861 29   |               kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát
1862 29   |           férfiúhoz, ő szívén hordozandja az ön ügyét; benne valódi jóakaró
1863 29   |         megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig nem volt a börtön,
1864 29   |                  börtön, hanem a Bicétre, az őrültek háza. Első egypár
1865 29   |                 beszélt orvosával, mintha az ügyvéde volna, csak akkor,
1866 29   |                 volna, csak akkor, amidőn az gyógyrendszerét nagy óvatosan
1867 29   |             tombolni; arra aztán bezárták az ádáz őrültek közé; mentől
1868 29   |                   összecsikart fogai közé az orvosságot, míg utoljára
1869 29   |                   felől; gazdagon fizette az orvost, s órákig eltanácskozott
1870 29   |              reagensekről, heroicumokról, az egész gyógyrendszerről.
1871 29   |                   mely annyival iszonyúbb az őrültek rögeszméjénél, mert
1872 29   |                 felett; akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani,
1873 29   |                magát a földhöz; imádkozik az Istenhez, s egy perc múlva
1874 29   |            elviselhetetlen terheik alatt.~Az orvosok szépen törhették
1875 29   |             fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek, mely éjszaka
1876 29   |              délután erős zivatar támadt; az őrültek egy része a Bicétre
1877 29   |                menekülni erről a helyről.~Az őrök annyira meg voltak
1878 29   |               elől, senki sem vette észre az első zavarban, hogy egy
1879 29   |                összezúzva marad a földön.~Az orkán nem engedte őt leesni
1880 29   |                    mint egy labdát, s ott az utcai jeges árba vetette
1881 29   |                 zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője, útmutatója.
1882 29   |                 őt üldözni. Ádáz óra volt az, s annak magának is őrültnek
1883 29   |             kellett volna lenni, ki ebben az órában egy őrültet el akart
1884 29   |               vihar mégis jobb futó, mint az őrült; az tovament, őt pedig
1885 29   |                 jobb futó, mint az őrült; az tovament, őt pedig elhagyta
1886 29   |                 szép kis mulató erdő volt az, Párizstól kétórányira;
1887 29   |          kétórányira; a kitépett fák, mik az utakon keresztül voltak
1888 29   |          lehasogatott gallyak temették el az alacsony rózsaákász- és
1889 29   |               liget le volt tarolva; volt az embereknek egyéb gondjuk,
1890 29   |            Lassanként egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett,
1891 29   |                  ez annak, aki úgy keresi az utat, mint marquis Malmont.~
1892 29   |                 is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta
1893 29   |                  hanem kigondolta magában az egész úti tervet, mindent,
1894 29   |                 őt maga után. Nem tartott az úton, nem találkozhatott
1895 29   |               sötét lett, akkor folytatta az útját. Letért az eddigi
1896 29   |                folytatta az útját. Letért az eddigi irányból, s délszak
1897 29   |                kedvéért ki kellett mennie az útra, hogy megtudja, vajon
1898 29   |                 jól megy-e erre; olyankor az út melletti árokban lappangott
1899 29   |              boglyát felrakták, elvitték: az ő rejtekhelye érintetlen
1900 29   |                  unalmas nap következett, az utolsó éjszakán azután célt
1901 29   |               célt ért.~Reggelre ott volt az issodunei temetőben.~Ott
1902 29   |              bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen a koporsót
1903 29   |              várost építenek, hogy fogják az emberek fejüket törni rajta,
1904 29   |                törni rajta, hogyan került az a kötélen csüggő csontváz
1905 29   |              koporsója mellé, ki lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak
1906 29   |                  hogy csak már elmúlna ez az utálatos napfény.~Annak
1907 29   |                  akkor.~Ott jártak-keltek az emberek Malmont rejteke
1908 29   |              előtt, s betűzték fennhangon az aranyos írást a sírlapról.
1909 29   |              támadt. Megint hallható lett az örökös bogárdongás, s ezalatt
1910 29   |                  Malmont szemeit elnyomta az álom.~Talán sokáig aludt,
1911 29   |           hirtelen felébreszté valami, és az még csodálatosabb volt minden
1912 29   |                 álomnál.~Ami felébreszté, az egy ismerős hang volt; hang,
1913 29   |         eltemetett nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang, mellyel
1914 29   |                   mert akit ő eltemetett, az szomorú, hervatag virág
1915 29   |            Charlotte! – feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a
1916 29   |                tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s azt mondá
1917 29   |              idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld tele van angyalokkal,
1918 29   |                  egy ördög volt benne, és az nem árthat már. Azután a
1919 29   |             hazugságain. Kinek jutott már az a szerencse, hogy saját
1920 29   |                 kinek volna érdeke engmet az egy halálon túl is üldözni;
1921 29   |                  nőt vehessen, most pedig az őrültek házában ül, s mint
1922 29   |            házassági szerződésed, bohóság az egész vallomás, amit kezedbe
1923 29   |                 él. És így én nem lehetek az ő gyilkosa. Élt, amidőn
1924 29   |                eszébe jutsz, még csak azt az erőszakot sem teszi magán,
1925 29   |                    Mesének kellett hinnie az egész dolgot. Hogy történhetett
1926 29   |                   Hogy történhetett volna az? De e merő átváltozás a
1927 29   |                egy igen különös történet; az ember csaknem azt mondhatná
1928 29   |                   halottat. Hazavitte, és az csak tetszhalott volt, ki
1929 29   |          legjobban tudja, hogy e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét.
1930 29   |                hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak
1931 29   |                   maga előtt. Zajt ütött; az ifjú akkor elfutott a nővel
1932 29   |             bevallott?~– Igen, asszonyom. Az ifjú igen becsületes ember,
1933 29   |               ember, aki nem tud hazudni. Az nem is használt volna sokat,
1934 29   |                  mi nagyon hamar elfogjuk az embert, aki valótlanságokat
1935 29   |                    hogy ki hol született. Az ifjú azzal hiszi védelmezhetni
1936 29   |                   egy hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő segítette
1937 29   |            veszett volna el a sírboltban, az elevenen eltemetettek halálával,
1938 29   |             eltemetettek halálával, tehát az méltán sajátja…~– És a törvényszék
1939 29   |                egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló, tekintve
1940 29   |                  fiatal nőrabló, tekintve az enyhítő körülményeket, egy
1941 29   |                   Ajánlom kegyednek ebben az esetben derék notairünket,
1942 29   |              derék notairünket, Leclairt, az nekem sógorom és igen ügyes
1943 29   |               perelni.~– Kegyed maga? Ah, az is nagyon szép. Csak kérem,
1944 29   |                vagy tanú vagy kárvallott, az majd ki fog derülni később.~–
1945 29   |                  kedvéért siettetni fogom az ügyvédeket., hogy mentől
1946 29   |               esküdtszék elé bocsáthassuk az ügyet.~Azzal szép barátságosan
1947 29   |            egymástól.~A prefét elbeszélte az ügyvédeknek, az esküdtszék
1948 29   |                elbeszélte az ügyvédeknek, az esküdtszék tagjainak, azoktól
1949 29   |               tagjainak, azoktól megtudta az egész város, hogy a hírhedett
1950 29   |            kedvéért elhalasztá egy héttel az ülést.~Ez még százszorosan
1951 29   |               kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta a közönség,
1952 29   |                Minden szem, minden látcső az ő arcához volt fordulva,
1953 29   |                annyi tekintettől sem lett az pirosabb: olyan halovány
1954 29   |                hallá saját nevét említeni az ügyvéd beszédében igen prózai
1955 29   |               melegen beszélt, ahogy csak az igaz fájdalom tud szólni;
1956 29   |                 milyen boldog volt, midőn az övé lett. És most e boldogságtól
1957 29   |                  ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt őneki,
1958 29   |                   nőt őneki, ő hivatkozik az Istenre és az emberiségre:
1959 29   |                  hivatkozik az Istenre és az emberiségre: nem méltán
1960 29   |                  boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e
1961 29   |               közt látja eltemetve magát, az éj és a magány rémeit, az
1962 29   |                 az éj és a magány rémeit, az éhhalál rideg kínjait oly
1963 29   |           látszott borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról,
1964 29   |                lelkét lehelte abba át, és az az élet, ami annak arcán
1965 29   |             lelkét lehelte abba át, és az az élet, ami annak arcán virul –
1966 29   |                   ami annak arcán virul – az ő saját életének fele.~Mikor
1967 29   |                   nagyot sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha
1968 29   |                  elválasztanák egymástól, az mindkettőjük halála volna.
1969 29   |           borzadást vehettek rajta észre.~Az elnök összevette a tárgyat,
1970 29   |              azután föltette a kérdéseket az esküdteknek, azok félrevonultak
1971 29   |                    Oliva egykedvű maradt; az elnök azalatt odament hozzá,
1972 29   |                  rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”, mint aki eddig
1973 29   |                fog állni bizonyítékaival, az ő mérgezési elismervényével,
1974 29   |              gyilkosságról.~Fél óra múlva az esküdtek visszajöttek, s
1975 29   |               nejének elrablásában bűnös.~Az elnök ekkor felszólítá az
1976 29   |                 Az elnök ekkor felszólítá az ifjút, hogy vallja meg,
1977 29   |              parancsának engedelmeskedik.~Az ifjú indulatosan felelt:~–
1978 29   |                   izgatottságot gerjeszte az egész teremben; a hallgatók
1979 29   |          éljeneztek, a hölgyek zajongtak. Az elnök nem tudott szóhoz
1980 29   |                  nem tudott szóhoz jutni, az ifjú szava túldörgött a
1981 29   |             Szólni akar. Nem volt szükség az elnöknek csöngetni többé,
1982 29   |               hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita nem egyéb, mint
1983 29   |                   szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész teremben a csodálkozás
1984 29   |           alakoskodásnak legyek áldozata.~Az elnök elismeré, hogy Olivának
1985 29   |            felébreszthetetlenül meghalva.~Az emberi borzadalmas zúgás
1986 29   |               járt keresztül; Ardent volt az; odaszökött kedvese koporsójához,
1987 29   |                semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy, hogy
1988 29   |               vagyok őrült.~Oliva odasúgá az elnöknek:~– Látja, uram,
1989 29   |                    Ennek a másiknak pedig az volt, hogy feltámasztotta
1990 29   |            feltámasztotta őt – tevé hozzá az elnök.~Malmont kezeit le
1991 29   |       legdühödtebb őrültnek tarták; pedig az nem volt őrültség rajta,
1992 29   |                    hanem iszonyúbb annál: az öntudat.~Az egész rejtelmes
1993 29   |              iszonyúbb annál: az öntudat.~Az egész rejtelmes történet
1994 29   |               világ előtt.~Egy levél volt az, melyet Oliva amaz esküdtszéki
1995 29   |                 halálnál. Azt mondják, ez az igazság; mert Ardent meglopta
1996 29   |               elrabolt tőle egy halottat, az a hulla pedig Malmont tulajdona
1997 29   |                 akkor már halva vagyok. – Az égre kérem, teljesítse végrendeletemet.
1998 29   |                magával egy orvost is; azt az erdő mellett hátrahagyta
1999 29   |           segíteni rajta. A többiben csak az ő akaratát hajtá végre Oliva.
2000 29   |              Oliva iszonyúan bosszút állt az emberen a két szerető szívért