bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2001 29   |              szívért és édesanyjáért, kit az úgy megrontott; sohasem
2002 29   |               mely Malmont szenvedéseinek az egy halállal véget vetett
2003 30   |                 felé.~Korán reggel, amint az első klarinét megzendül,
2004 30   |                  űznék. Felvette mindenki az új ruháját, feltette az
2005 30   |                   az új ruháját, feltette az új kalapját, kimosdott,
2006 30   |                   fertályakós hordót visz az oldalára kötve, a másik
2007 30   |              kinek barnapiros arca ragyog az izzadás és öröm miatt. –
2008 30   |                  fogunk ma mulatni – mond az emberséges családapa, unokaöccséhez,
2009 30   |                  feleségét vezeti karján. Az asszony megszorítja az unokaöccs
2010 30   |                    Az asszony megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt
2011 30   |              kiskutyáját zsinegnél fogva. Az egyik előreszalad, a másik
2012 30   |          gesztusai egytől egyig elárulják az employét valamelyik vándor
2013 30   |                    s megvennék most rajta az egész Svábhegyet.~– Jól
2014 30   |                ivadéka sem marada otthon. Az apa egy ingre vetkőzve viszi
2015 30   |                  fickándozó kuvaszt cipel az ölében, mely nálánál is
2016 30   |                  a többi kis Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk
2017 30   |           Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk kalapját viszik nagy
2018 30   |                ballagó tömeg között. – Ma az elite mind a Fácánnál lesz,
2019 30   |               elite mind a Fácánnál lesz, az X fiúk Ferenchalmára ígérkeztek,
2020 30   |                 Ferenchalmára ígérkeztek, az Y kisasszonyok a Leopoldmezőre,
2021 30   |                  emezek viszont amazokat, az útfélre kuporodott cigányok
2022 30   |                   elfeledtek hozni.~Azért az egyiknek megint fél mérföldet
2023 30   |             gyalogolni, s mire visszajön, az eledel korommá van égve.
2024 30   |                jobban lehet majd rá inni.~Az emberséges családapa is
2025 30   |                 kisfiút és kiskutyát, míg az unokaöccs karján úgy sietett
2026 30   |                   a kiskutya sehol sincs; az bizony kihúzta a fejét a
2027 30   |               dobálják, a kutya beleugrik az árokba, a családfő utána,
2028 30   |               viszi vissza nagy diadallal az ölében.~– Itt a kutya –
2029 30   |         letelepedett egy bokor árnyékában az unokaöccsel.~– Hát a kisfiú
2030 30   |                    Hát nincs itt? – kérdi az apa elijedve.~– Hisz veled
2031 30   |                   vigasztalja: hogy talán az árokba esett s agyonütötte
2032 30   |                  elkomorulnak.~Odamennek, az ajtókat zárva találják.~
2033 30   |                  És mennek a Disznófőhöz. Az oda jó fél óra járás. A
2034 30   |                 járás. A hőség megaszalja az embert odáig. Végre odaérnek,
2035 30   |            odaérnek, kérdik Stiglicz urat az ismerősöktől.~– Ebben a
2036 30   |             jelennek meg Savanyu uramnál, az savanyúképpen viszonoz kérdésükre:
2037 30   |                   a hat húszas; amit csak az úton elöl-utol találtak,
2038 30   |           bementek valahová aludttejezni, az útban valami olasz cirmos
2039 30   |          csirkéket leölték, tisztogatták, az apró nép targallyat keresett
2040 30   |                   bemenet tiltatik.~– Már az más, akkor megyünk odább.~
2041 30   |           elförmedve.~– Dehogynem – felel az jámborul –, hisz ez a tehénlegelő –,
2042 30   |            meredeken.~A meglódult kő mint az ágyúgolyó vágtat alá, tíz-húsz
2043 30   |            érhetik, akármerre futnak, még az is püföli őket, aki azt
2044 30   |                   A poéta azt hiszi, hogy az igen könnyű dolog.~– Nini,
2045 30   |              fülemüle volna.~– Bizonyosan az, mert zöld.~– Csendesen
2046 30   |                  a megfogott tárgyat.~Biz az egy kis levelibéka volt.~–
2047 30   |                fogok menni.~Ott elválnak, az egyik félremegy a berekbe,
2048 30   |            Goromba János csárdájába, ahol az asztaloslegény vörös rákká
2049 30   |                  a hatkrajcárost.~Eközben az asztaloslegény hintázni
2050 30   |              lakatoslegény is odavetődik, az is hintálni akarja, egyik
2051 30   |         vetélytárs imádó egymást döngeti, az elájult szépséget magához
2052 30   |            egyszerre kibékülve egymással, az interveniált félnek rohannak,
2053 30   |                   megfogdosván ellökdösik az ingyen publicum nagy mulatságára.~–
2054 30   |                  jártam iskolába, kukk! – Az ideális rozsolisfabrikanslegény
2055 30   |                ötvenszer énekli végig ezt az igen szép nótát a szivargyártó
2056 30   |                  általa, melynek hangjára az ideális galan, most már
2057 30   |                szokott lenni, közelgetnek az udvariatlan, kíméletlen
2058 30   |              egy-egy pár nagy csepp, mely az emberek orrára esik, jó
2059 30   |                Egyszerre megered a zápor, az ember sem eget, sem földet
2060 30   |             jobbvérű faj kacag és nyihog, az epésebb káromkodik, egy-egy
2061 30   |               igazán elöl tűz, hátul víz.~Az aggodalmasabb rész az esőszakadás
2062 30   |                víz.~Az aggodalmasabb rész az esőszakadás közepette elkezd
2063 30   |                  a segély megérkezik, már az ötödik ház is leégett.~A
2064 30   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az emberséges családapa is
2065 30   |            Stiglicz úr budai lakára, mint az onnan eltávozott, ezúttal
2066 30   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az asztaloslegény elköltötte
2067 30   |                 évig gyűjtögetett pénzét, az óráját összetörték, szeretője
2068 30   |                   selyemkendője elveszett az úton, cipője a sárban elmaradt.
2069 30   |         szegletben, megvárták, míg elmúlt az eső, akkor hazafordultak
2070 30   |                  nem tekintettünk – szólt az egyik a másikhoz. Hanem
2071 30   |                Hanem azért jól mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult –
2072 30   |                mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult – van csillaga
2073 30   |             távolból enyészetesen hangzik az ének:~– Pesten jártam iskolába,
2074 31   |             paródiái!~Szép, mert fönséges az első magyar király fiának
2075 31   |                legkegyesebb főpapra bízta az ifjú lelkét.~És a kegyes
2076 31   |              koronára tette őt érdemessé.~Az ifjú azon időkorban volt
2077 31   |             nőalak ideálképével megtelik. Az ő szíve is telve volt egy
2078 31   |                   annyi fényben ragyogott az, hogy minden földi asszony
2079 31   |          élettársul egyetlen fia számára. Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~–
2080 31   |                  érte kezét.~– Másutt van az én szerelmem. Tisztább az,
2081 31   |                 az én szerelmem. Tisztább az, nem homályozza semmi földi
2082 31   |               szenvedély. Akit én imádok, az égben van az; s ha meghallgatja
2083 31   |                   én imádok, az égben van az; s ha meghallgatja imámat,
2084 31   |               királyfi, a korona örököse, az ég lakójába szerelmes! Mely
2085 31   |               asszony lehetne vetélytársa az ilyen szerelemnek?~A királyfi
2086 31   |                  térdepel egész éjeken át az oltár zsámolyán, s társalog
2087 31   |                   napon halva találták őt az oltár előtt, kezei közt
2088 31   |                  szent szűz képét tartva. Az égiek meghallgatták imáját.~
2089 31   |            püspöknek.~– Egy szentet adtál az égnek, de egy királytól
2090 31   |                  királytól fosztottad meg az országot!~És első István
2091 32   |        gyönyörűségnek képzeltem mindenha: az Istenáldotta földdel bíbelődni,
2092 32   |              példányait, azokkal javítani az állattenyésztést, zöld vetéssel,
2093 32   |         alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
2094 32   |                  börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget,
2095 32   |                  nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
2096 32   |              másnak; ez az a munka, amire az ember esténként elmondhatja: „
2097 32   |                  úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja a vásárt,
2098 32   |                mennél nagyobb jószága van az embernek. Én tehát mindennap
2099 32   |               hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett jószágokban.~
2100 32   |                   meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet, kihez a hirdetmény
2101 32   |               utasított, s kérdezősködtem az eladandó jószág felől.~Az
2102 32   |                 az eladandó jószág felől.~Az ügyvéd hivatalos udvariassággal
2103 32   |                azok nekem nem kellenek.~– Az mindegy. A jószág ára a
2104 32   |                000 forint kerek summában; az ingó-bingó csak ráadás,
2105 32   |                viselt dolmányában járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten,
2106 32   |                járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy
2107 32   |             tulajdonképpen miért adják el az örökösök ezt a jószágot?~–
2108 32   |           örökösök ezt a jószágot?~– Mert az egyik katona, a hadseregnél
2109 32   |                   rétek kitűnően jók, van az uradalomnak egy szabályozott
2110 32   |                   készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető hasznot
2111 32   |                hasznot hajt; a jószág azt az árt, amit kívánnak érte,
2112 32   |        szárazságnak kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen
2113 32   |                    amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
2114 32   |               jószágot olyan olcsó árért. Az ügyvéd kiolvasta a szememből
2115 32   |               meghalt gróf végintézetében az ottani tiszttartója, komornyikja,
2116 32   |               árvaleánya számára, részint az ottani kastélyban, részint
2117 32   |                 fizetéssel ellátta, hanem az örökösök kénytelenek azt
2118 32   |          kénytelenek azt a jószágot ezzel az alkalmatlansággal együtt
2119 32   |          alkalmatlansággal együtt adni át az új birtokosnak.~– Ha csak
2120 32   |          birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj; tiszttartót
2121 32   |                  jó, hogy helyben vannak; az ember a kastélyban egyedül
2122 32   |                  egyedül úgysem lakhatik.~Az ügyvéd egy kissé visszahökkent.~–
2123 32   |                ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve van, ahhoz
2124 32   |               Valamely elátkozott várféle az, ahol a dédősök feljárnak
2125 32   |                   fehér halotti köntösben az unokákat ijesztgetni, holmi
2126 32   |                 túlvilági szellemek, mint az ostyepka szagát; én pedig
2127 32   |           tökéletesíteni.~Én is nevettem, az ügyvéd is nevetett, s miután
2128 32   |              eszerint bátran megköthetjük az alkut; meg is írtuk a szerződést
2129 32   |                  pár nap alatt kifizettem az egész vételárt, meghatalmazva
2130 32   |             szertartást személyesen, mert az rendesen költséggel jár,
2131 32   |                   afféle kereskedőivadék, az ok nélküli vendégeskedésnek
2132 32   |                   milyen mulatságos lehet az: az embernek kísértetekkel
2133 32   |               milyen mulatságos lehet az: az embernek kísértetekkel lakni
2134 32   |           ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de azzal,
2135 32   |             tisztelem a pietásokat, hanem az mégis egy kicsit kellemetlen,
2136 32   |                   majd beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott
2137 32   |                 beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az
2138 32   |                 Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett egészen a
2139 32   |                 kocsismesterséghez, hanem az nem tetszett nekem, hogy
2140 32   |                 amilyen nagy teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat
2141 32   |                   Mi lelte kendet?~– Nagy az én fájdalmam, nagyságos
2142 32   |                  Egy mély útba érve, ahol az két meredek sziklafal közé
2143 32   |            meredek sziklafal közé szorul, az én kocsisom éppen elkezdett
2144 32   |               most mit csináljak én ezzel az emberrel; feladjam-e holnap
2145 32   |             Egyszerű négyszög épület volt az, közepén kis tornyocskával,
2146 32   |                  nagy fehér kőkerítéssel; az emeleten öt ablak ki volt
2147 32   |                kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra
2148 32   |                  katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas kő
2149 32   |                 értünk, elordította magát az ember: „Queraus!” – Azzal
2150 32   |                     Queraus! Ki a házból! Az úr pokolban is úr!”~– Ez
2151 32   |                  úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
2152 32   |               semmit.~A házakból kinéztek az emberek a kiabálásra, köszöntek
2153 32   |                   de senki sem iparkodott az előttem futót csitítani,
2154 32   |             kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint egy cövek,
2155 32   |            képzelni: csupa mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem
2156 32   |           mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
2157 32   |               látszik: egy kissé „ultra”.~Az udvaron egy kis alacsony,
2158 32   |               estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt
2159 32   |               furcsa képe csupa ránc volt az erős nevetéstől, ami azt
2160 32   |                  helyen járok; a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~–
2161 32   |                Jaj, kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra
2162 32   |                 kérem alássan, bolond az; az egészen bolond. Arra ne
2163 32   |                 ne tessék hallgatni, mert az valóságos őrült; hahaha!~
2164 32   |                Úgy? Ezt nem tudtam.~– Hát az a kapuőr, vagy micsoda,
2165 32   |                 aki előttem végig kiabált az utcán?~– Az? Hahaha! Az
2166 32   |                 végig kiabált az utcán?~– Az? Hahaha! Az meg még nagyobb
2167 32   |                   az utcán?~– Az? Hahaha! Az meg még nagyobb bolond.
2168 32   |                   meg még nagyobb bolond. Az egy sült bolond; hanem azért
2169 32   |                  hunyja éjjel, úgy vigyáz az uraságéra; hahaha.~Szép
2170 32   |             büszke gnóm, aki úgy lenézett az imént, miféle teremtés itten?~–
2171 32   |              itten?~– Jaj, kérem alássan, az meg a legnagyobb bolond;
2172 32   |                 létesített jószágán, amit az újabb kor rendszere üdvösnek
2173 32   |            megszereztem. Éppen ilyen volt az én ideálom.~Örömömben egy
2174 32   |                lehetséges, tegyem meg azt az áldozatot a kedvéért: ne
2175 32   |                  kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön
2176 32   |                      mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget? A víz
2177 32   |                  hóbortja van: a kocsisom az egész úton sírt, s utoljára
2178 32   |                bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
2179 32   |               volna erről felvilágosítást az ügyvédtől?~– Miféle felvilágosítást?
2180 32   |                 nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel együtt
2181 32   |                Már most persze késő. Azok az emberek, uram, mindnyájan
2182 32   |                    A megboldogult grófnak az a sajátságos szenvedélye
2183 32   |                Annyi testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus
2184 32   |                 rajta egyéb különös, mint az őrültek rátartó büszkesége,
2185 32   |              bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére,
2186 32   |                   s éppen azért hiba volt az ügyvédtől azt kegyednek
2187 32   |                előre el nem mondani, mert az eladás feltétele levén az,
2188 32   |                 az eladás feltétele levén az, hogy e pártoltjai a grófnak
2189 32   |             miféle emberek.~– Nem mondott az énnekem erről egy szót sem.
2190 32   |                   maradni. – Apropos: hát az a fogadott leány hol van? –
2191 32   |                  hol van? – Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
2192 32   |                      Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
2193 32   |                papirost; hadd írjak annak az ügyvédnek egy levelet; legalább
2194 32   |         elhallgatta előlem.~– Tessék. Itt az írószer. Mindjárt behozatom
2195 32   |                  találtam a lámpást, amit az asztalra tettek, az egész
2196 32   |                  amit az asztalra tettek, az egész be volt vonva sűrű,
2197 32   |                 Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
2198 32   |          hevenyében megírtam nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg
2199 32   |                 Nem! Spanyolviasz kell.~– Az ostya erősebben zár.~– Nem
2200 32   |         rendkívüli betegségben szenvedek: az én tüdőmben a levegő rögtön
2201 32   |               hydrogénné válik, úgy, hogy az a szoba, ahol én egy óráig
2202 32   |                 lég egyszerre explodál, s az egész házat felvetheti.~
2203 32   |              úszom ki belőle?~Összetéptem az ügyvédnek írt levelemet,
2204 32   |           ügyvédnek írt levelemet, mentem az én elátkozott kastélyomba
2205 32   |               hány embert taszítottam fel az úton, annyit tudok, hogy
2206 32   |             akinek betörtem a homlokommal az orrát, Louis volt, a komornyik.~
2207 32   |                  takarodott előlem, hanem az nem zavarta meg jókedvét.~
2208 32   |                   Én pedig bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában
2209 32   |                  ki volt világítva; nekem az is kevés volt; a kandallóbam
2210 32   |                   nekem a meleg; vacsorám az asztalon állt; köszönöm!
2211 32   |            megszólal bennem, ha megeszem; az ágyam is fel volt vetve;
2212 32   |                 bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután azt gondoltam,
2213 32   |            eldöntögetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az már nincs
2214 32   |               hogy megjön az esze rögtön; az már nincs a kontraktusban,
2215 32   |                nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
2216 32   |              arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult a fejemben,
2217 32   |                akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
2218 32   |                 alászállnának, körülülnék az asztalomat, hozzálátnának
2219 32   |                fatális gondolat valakinek az ősi arcképeket is honnhagyni
2220 32   |                kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor egy
2221 32   |                 onnan a festett vászonról az emberre, s fenyegetőznek
2222 32   |                  buzogányokkal kezeikben; az asszonyságok meg úgy rátartják
2223 32   |          pásztorbotokkal.~Oh, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
2224 32   |            minthogy grimaszokat csináljon az én szemem közé: sohasem
2225 32   |              emberarchoz; úgy bosszantott az egész vigyorgó kép. Utoljára
2226 32   |               gróf arcképe a falon. Éppen az ágyammal szemben volt felakasztva;
2227 32   |                 szemöldökét, megtapintaná az üteremet, s azt mondaná:
2228 32   |                 üldözzön. Amint meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam,
2229 32   |                    hogy megtudjam, mennyi az idő, az elkezdett százat
2230 32   |                 megtudjam, mennyi az idő, az elkezdett százat meg százat
2231 32   |            egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes nagyot
2232 32   |                 Persze szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam
2233 32   |               Felugrottam dühösen. Bolond az egész garnitúra! Nemcsak
2234 32   |                  cselédek bolondok, hanem az órák, ágyak, bútorok, maguk
2235 32   |            megmutatom, hogy én nem vagyok az! Sem el nem szököm a háztól,
2236 32   |             ittmaradok s kihányok mindent az ablakon, ami nem akar eszére
2237 32   |                   oda – talyigára pakolom az egész armentum ferreumot,
2238 32   |                 bánom én, tegyék őket ott az archívumba. Majd megmutatom
2239 32   |                megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer csak,
2240 32   |                csodálatos ellentétben áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott,
2241 32   |                 kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam már
2242 32   |      elfelejtettem, mi bajom, kinyitottam az ablakot, s kikönyököltem
2243 32   |         holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
2244 32   |                 hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt, itt éppen
2245 32   |              hallgatózni, ismét megjelent az elébbi kedves kísértet:
2246 32   |                 Valami búskomoly dal volt az, nem is dal, hanem csak
2247 32   |                  ríme, se melódiája, mint az erdei madár dalának, de
2248 32   |           gyertyát, s megindultam keresni az én dalkísértetemet. Nemigen
2249 32   |               végigmegy egy pár folyosón, az aztán többet soha vissza
2250 32   |                  a szobájába. Bejártam én az egész első emeletet, egy
2251 32   |              ismerősnek tetszett előttem: az tulajdon hálószobám volt,
2252 32   |         kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép elé
2253 32   |                álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad, hogy
2254 32   |                   éjszaka sokat változtat az ember határozatain; másnap
2255 32   |             egészen más formának találtam az engem környező világot,
2256 32   |              barátságosan keneget; azután az a komondorhűségű kapus,
2257 32   |                mondását azzal fejezi be: „az úr pokolban is úr”, ami
2258 32   |               szemű erdei manót tarthatna az előszobájában; továbbá a
2259 32   |                   szem zabot el nem lopna az urától; végre a tudományos
2260 32   |              alaposan érti. Oh, bizonyára az én elődöm, a nemes gróf,
2261 32   |                nagy botorság volna tőlem, az általa elkezdett nemes munkát
2262 32   |                 nézve elég nagy sikerrel.~Az őrültek elmetévelygéseinek
2263 32   |          panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg nem
2264 32   |               egyszer tette meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam
2265 32   |                  adott; a szegény dőrének az volt a legmagasabb vágya,
2266 32   |                  én, még sohasem – felelt az nagyot fohászkodva.~– Látod:
2267 32   |              nagyot fohászkodva.~– Látod: az nagy hiba. Hogyha kiállottad
2268 32   |                 veretnék lerovás fejében?~Az ember nagyon kapott rajta.~–
2269 32   |                   mindjárt bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal előkerestem
2270 32   |               vizet megitattam vele, hogy az executio alatt el ne nevesse
2271 32   |               pompás sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással
2272 32   |                  lehetett velük elégedve.~Az én emberem azóta egészen
2273 32   |             világolt alá, s befehérítette az ócska kastély viseltes ormait,
2274 32   |             ormait, olyankor nem lehetett az én törpémmel bírni; mindjárt
2275 32   |                mindjárt fojtogatni kezdte az embert, akire megneheztelt.~
2276 32   |                  hogy vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat
2277 32   |                  jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
2278 32   |                   s jöjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor
2279 32   |                   füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam,
2280 32   |                 egyszerre ijedten bújt be az ágy alá, nem volt erős oldala
2281 32   |                 keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
2282 32   |              lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! – viszonzám
2283 32   |                    megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen
2284 32   |               jött utánam engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd
2285 32   |             Lapponia királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem
2286 32   |           királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem annál
2287 32   |                    és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
2288 32   |                   aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variatión
2289 32   |                   bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy
2290 32   |                   de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni
2291 32   |             vitatkozásba elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta
2292 32   |             megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszalajtja
2293 32   |                   hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában a szokásos
2294 32   |           lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
2295 32   |                  Hát aztán mire való lesz az?~– Elmondom rendén, hiszen
2296 32   |              köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
2297 32   |                   s meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
2298 32   |                  előre a díját. Nos – áll az alku?~Komolyan beszéltem
2299 32   |                 Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
2300 32   |                  sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott, azt mondta,
2301 32   |                   volna, mintha valakinek az eszét akarnám ingyen használni,
2302 32   |            akarnám ingyen használni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra
2303 32   |                 akarnék fizetni, minthogy az is láthatatlan dolog, vagy
2304 32   |                dolog, vagy ingyen akarnék az operába járni, mert hiszen
2305 32   |             vastagon, kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem gázt
2306 32   |                 úrnak a pénze; nekem gázt az ördög se csinál ingyen,
2307 32   |                   ördög se csinál ingyen, az úr se csináljon ingyen.
2308 32   |              gyantát vagy kulimászt talál az úr izzadni, azt én megveszem;
2309 32   |             hagyok értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka
2310 32   |             értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
2311 32   |                kezdett; a pénzt odatettem az asztalára; valami két szellem
2312 32   |                űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt látni;
2313 32   |          egyenlően hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség,
2314 32   |               másik a tébolyító rögeszme. Az egyik azt mondta; ha elveszed
2315 32   |                  kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
2316 32   |               lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel együtt
2317 32   |                van.~Tehát nem lobbant fel az egész szoba; nem repültünk
2318 32   |           gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc
2319 32   |                   heroicus cura használt. Az én emberem egészen okos
2320 32   |                nyugtalanított többé azzal az eszmével, hogy ez most itt
2321 32   |               gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan
2322 32   |      gyógyrendszerem nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
2323 32   |               ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
2324 32   |                lesz, megszólal valahonnan az a bevégzetlen ének, az a
2325 32   |         valahonnan az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény emberi
2326 32   |                ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet, néha órákat
2327 32   |                   vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti asztalon minden
2328 32   |                  Azután – egy falióra van az ágyam fölött; azt rendesen
2329 32   |               vagy hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt,
2330 32   |                  inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm,
2331 32   |               szobámban terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel
2332 32   |                hogy honnan jön be hozzám?~Az ajtókat magam zárom be,
2333 32   |                nem lehet süllyesztő, mert az szőnyeggel van bevonva s
2334 32   |              leereszkedőt szobámba. Nincs az ott – éppen felettem van
2335 32   |                  nyitogatnák plafondomat, az omlana legelőször is a nyakamba.~
2336 32   |               hogy azt felelte volna rá: „az úr pokolban is úr”. Holott
2337 32   |               áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem élő
2338 32   |                  úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni
2339 32   |                  sem látja; szolgáltassak az üdvéért néhány misét, majd
2340 32   |                  hogy megitatom; ahelyett az őrültek comicus prosopopaeájával
2341 32   |            prosopopaeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
2342 32   |               köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon keresztül,
2343 32   |               Majd ha tél lesz, vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek
2344 32   |                velem, hogy nem jó szellem az, hanem ördöngös boszorkány,
2345 32   |              szakállas farkassá változik, az ablakon kicsúszik, a faluból
2346 32   |                  sokszor találkozott vele az erdőn; rá is lőtt, de a
2347 32   |                 hajának, ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan
2348 32   |                mondják, bolond ember, aki az álmát elbeszéli másnak.
2349 32   |                  állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy bizonyosan tudom,
2350 32   |             szótlanul, mozdulatlanul; míg az álomban látott beszél velem,
2351 32   |                 ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék, hogy
2352 32   |         következzék, hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik
2353 32   |                   hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
2354 32   |                annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő álomjárást, hogy
2355 32   |                 megennivaló van rajta; ha az ember felmetszi, apró, áfonyaforma
2356 32   |                 ki ilyen ravasz furfangot az ember másképp, mint álmában?
2357 32   |                 rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
2358 32   |           tündérem a kürtőn jár be! Pedig az nem is lehet: a kandalló
2359 32   |                 hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam most is
2360 32   |                  finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
2361 32   |                   ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy
2362 32   |               mert hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt
2363 32   |               mire felébred, ott találja; az ember álmodik ilyen furcsákat
2364 32   |                 el nem kezdett dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már
2365 32   |                    s már rám akarta törni az ajtót.~Alig nyitottam fel
2366 32   |               kell szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de
2367 32   |                 szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de nem
2368 32   |               vagy rábízom a tiszttartóra az egészet, azt adjon belőle,
2369 32   |             bámuljanak rám.~(Kezdtem abba az igen szeretetreméltó kedélyállapotba
2370 32   |              kedélyállapotba esni, amikor az ember mindenféle ábrázatot
2371 32   |               akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”. Én majd
2372 32   |                  igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás
2373 32   |                tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban
2374 32   |                elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
2375 32   |               térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem
2376 32   |                fogja elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban
2377 32   |                 azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát tudja,
2378 32   |                csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó
2379 32   |              alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
2380 32   |                   pedig már ítél felettük az, aki mindnyájunknak ítélő
2381 32   |               mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a
2382 32   |               gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy itt
2383 32   |                énekel; mint a kismadárnak az erdőn megvan a maga hangja,
2384 32   |                  értenek, amint meg tudja az értetni magát, ha párját
2385 32   |            mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen természetes esze,
2386 32   |        ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolatját! Akkor
2387 32   |            Egyedül én voltam annyi között az egyetlen ember, akinek mind
2388 32   |               egyetlen ember, akinek mind az öt érzéke rendben volt,
2389 32   |                 gróf megtalálta azt, mert az embererőn túl járó munka
2390 32   |               járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne. Többet én
2391 32   |                vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
2392 32   |                neve – úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~– Ezen
2393 32   |               nagyon illik hozzá.)~– Ezen az úton rendesen ki szokott
2394 32   |                   jönni Viola éjjelenként az udvarra; én készen tartom
2395 32   |               leány, ahelyett, hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát
2396 32   |                 gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten
2397 32   |              aludt, ismét odalopózott, és az Isten bocsássa meg neki,
2398 32   |                  egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
2399 32   |             hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is úr: ez csak
2400 32   |             hónapig hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap
2401 32   |               töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki
2402 32   |               gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, aki
2403 32   |              meghalt, aki még él.~Ezekben az időkben valami jól szemezett
2404 32   |               helyettem már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül
2405 32   |             ajtómat felszakítva, kiléptem az előterembe. A terem szemközti
2406 32   |                védenem.~Hirtelen bezártam az első ajtót, s a második
2407 32   |               kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék döngetni
2408 32   |             mögöttem.~E veszélyes percben az jutott eszembe, hogy milyen
2409 32   |                világítana a kandalló; így az ostromlók minden lövése
2410 32   |             tekinték a kandalló felé, íme az tüzestől, mindenestől együtt
2411 32   |                  másik kezével eltakart – az én álmaim megtestesült képe.~
2412 32   |                  volt a titok megfejtése. Az egész kandalló feneke emelkedett
2413 32   |                  emelettel alább szállítá az embert. A földszint és az
2414 32   |                 az embert. A földszint és az emelet között még egy egész
2415 32   |                   tündérem lakik.~Egészen az a sokszor megálmodott tünemény,
2416 32   |                  Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk – és azután
2417 32   |               beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire
2418 32   |           sebesültet magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
2419 32   |                   a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
2420 32   |             hoztak elő, s annak világánál az önfeláldozó hű ember véres
2421 32   |           felvevék a földről, Viola, mint az anyavesztett madár kezdett
2422 32   |                ezentúl én leszek rá nézve az a hű oltalmazó, akit a megöltben
2423 32   |            szavaimat.~Aki megérti a szót, az el is tudja azt tanulni.
2424 32   |                   tanulni. Egy hó múlt el az esemény óta, mialatt én
2425 33   |            szerekes szörnyen panaszkodott az inasnak, hogy rettenetes
2426 33   |            inasnak, hogy rettenetes nehéz az, lehetetlen, hogy ágyú ne
2427 33   |                 ágyú ne legyen benne. Azt az utazó beállíttatá a folyosó
2428 33   |                  ön, hogy leüljünk?~– Biz az jó lesz.~– Nekem volt egy
2429 33   |                 Pesten utaztam keresztül, az már nagyon régen volt. Még
2430 33   |                  vele a partra. Megnéztem az órámat: öt perc volt. Ott
2431 33   |              hölgy eszméletén kívül vala. Az orvos életre hozta; hanem
2432 33   |                 orvos életre hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg
2433 33   |            felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög asszonyság;
2434 33   |                  még egy más baja is van. Az, hogy nem tud más nyelven,
2435 33   |                  tolmács lehessek közte s az orvos között. Ez így ment
2436 33   |               semmi sem látszott rajta és az jól illett az arcához. Unja
2437 33   |           látszott rajta és az jól illett az arcához. Unja ön a történetet,
2438 33   |                      Én tehát nőül vettem az ismeretlen myladyt és igen
2439 33   |                  vipera csípte volna meg.~Az angol hidegvérrel vonta
2440 33   |              mylady tárcáját.~– Ez volt-e az? Tessék átvenni. Nem tudom,
2441 33   |        szívességért hálálkodik, s mielőtt az bámultából magához térhetett
2442 34   |                  megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány?
2443 34   |                   a szép kis táncosleány? Az a fekete szemű, még most
2444 34   |              fülemben van a hangja, ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe
2445 34   |             angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem én az
2446 34   |                  az ördögnek emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna