Part

 1  1|           hogy ő igen erős szívű, hozzá van mindenhez szokva, s
 2  1|        ügyetlen ugyan a bal kezem hozzá, de az nem tesz semmit.
 3  1|        mertem szemeimet felemelni hozzá; féltem, hogy kiolvassa
 4  1|           hogy elkezdtem beszélni hozzá. Azt hittem, hogy ő azt
 5  2|          olyan fényes arccal jött hozzá; őneki is igent mondtak.
 6  3|    megásni, nehéz köveket hordani hozzá, s láncaikat csörgetni,
 7  4| hőstettéért jutalmul leányát adta hozzá nőül. Ez a jutalom lett
 8  4|        nem árulta el, mit beszélt hozzá Hamlet. A kém: a tanácsos,
 9  4|          bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát, kísérőit pedig
10  7|       Thaddeus úr mindenkitől, ki hozzá belépett, azt szokta legelőször
11  7|     almáriomba tette. Valaki csak hozzá jött, mindenkit megintett,
12  8|           a dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak valami
13  8|         azután szelídebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött,
14  9|           lett volna az anyámnak, hozzá is ment volna, de hát nagyon
15  9|           több egyetlenegy fiánál hozzá.~– Hogyan? Az szántja az
16 10|        évekig, anélkül, hogy csak hozzá is szóltak volna. Eleget
17 11|          vagy a kisúrfit. Elég az hozzá, hogy nekem egy kis hímzett
18 12|            s kéjittasan suttogott hozzá:~– Még egy csókot, Juanitám.~
19 13|       nevetett, ha nyájasan szólt hozzá, a markát a szája elé kapta,
20 13|           hanem egyenesen odament hozzá, megfogta a gallérját, egyet
21 14|           Ez a tünemény így szólt hozzá nyájas, vigasztaló hangon:~–
22 14|     mozsarat vágattak márványból; hozzá roppant törőkallót, melynek
23 16|         galamb is griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem
24 18|         galamb is griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem
25 19|       nagy nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha mindjárt át akarná
26 19|            néha egészen odafutott hozzá, mintha keblére rohanna,
27 20|         hogy ily nagy tettért nem hozzá, hanem vezéréhez fordulnak.
28 20|          álomlátásokat – csak ami hozzá legközelebb volt, arra nem
29 21|          esztendeig készült volna hozzá.~Rózsaszínű táncruhában,
30 21|      maradt.~Hát még az a jó élce hozzá, hogy ezáltal a kis huszárkapitány
31 21|   amekkora volt a cső calibere, s hozzá igen erősen leverték a golyóra
32 22|         fum hoan madarat elhozták hozzá: azon a napon Xelenhoa csak
33 23|   csatazajon is keresztülhangzott hozzá:~– Ide, ide, don Gideon!~
34 23|       Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá. A hősnő megragadta kezét,
35 23|         nevén szólítva, felkiálta hozzá:~– Üdv neked, dona Laurenzia
36 23|           felel róla, hogy az még hozzá nem lehet gyáva, esztelen,
37 23|           találkozás óta, melyben hozzá szóltam, szeretett ő engem.
38 23|        midőn néhány szót rebegett hozzá.~– Tehát légy diktátor –
39 23|        érints, szolga! – kiálta a hozzá közeledő katonákra. Azok
40 24|           mikor annyi ereje volna hozzá. Ekkor egy embert látott
41 24|         eléjetárt karokkal lép le hozzá, s bíbor palástját a jövevény
42 24|       tudtak, sőt tanultak is még hozzá valamit: a görögtűzzel való
43 24|      erőszakkal tört magának utat hozzá. Mire odaért, a férfi haldoklott.~
44 25|         már haragba jött; odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek
45 25|   tréfának egy kicsit sok. Bement hozzá. A lovag bágyadtan hajtá
46 26|         itt van húszmillió, nyúlj hozzá, tiéd lesz, add érte cserébe
47 26|           s szerencsésen átúszott hozzá. Martelin nem merte őt viharroncsolta
48 26|         urak aranyat fizetnek… És hozzá még tízmillió dollár! Harminchét
49 26|       Különös csoda kellett volna hozzá, hogy azok valamiképp megmeneküljenek.
50 26|           eltemetve. Egyedül volt hozzá, senki sem osztozott vele
51 27|         feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És azután
52 28|         halálbüntetés alatt, hogy hozzá senki be ne merjen lépni,
53 28|       csekély áldozat. Átlopózott hozzá; Péter még aludt, szótár,
54 29|           lett az. Mindenkin, aki hozzá közeledett, vette észre
55 29|      töredelmes szívvel közeledik hozzá, elismerni bűnét, mely őt
56 29|          sem kapott már egynéhány hozzá küldött levelet). Nincs
57 29|           Malmont közelebb hajolt hozzá, halkabban beszélve. Az,
58 29|        abban az órában visszajött hozzá Malmont, s egy kis szekrénykét
59 29|      temették el.~– Hogy jutottál hozzá? – lihege irtózattól fuldokolva
60 29|      messze fekvő vidék; idő kell hozzá, míg onnan valaki visszatérhet.~
61 29|            akik álmában beszélnek hozzá.~Ardent egy éjjel fedett
62 29|         lesz az ön védője. Legyen hozzá teljes bizalommal. Ha vége
63 29|         simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal
64 29|          az elnök azalatt odament hozzá, s valamit kérdezett tőle,
65 29|          feltámasztotta őt – tevé hozzá az elnök.~Malmont kezeit
66 29|          Azon levelet Amália írta hozzá, ez volt benne:~„Asszonyom!
67 29|          megrontott; sohasem volt hozzá annyi irgalommal, hogy elárulta
68 32|         Nem, majd magam megyek át hozzá.~– Hahaha.~Szerettem volna
69 32|       csak közelebb akartam jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon,
70 32|   ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá; addig énekel, addig énekel,
71 32|         vékony vesszőt használjon hozzá.~A műtétel pompás sikerrel
72 32|         kaucsuk zsákot, odavittem hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában
73 32|          alku?~Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint
74 32|   képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~– Ezen az úton rendesen
75 32|           tartja, úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhajtoz, úgy nyögdécsel,
76 32|    barátságosan kezet szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden
77 33|       kérem, ha meghalok, küldjön hozzá vissza, címét megtalálja