Part

 1  1|     szünet, vagy enyhülés nélkül, mindig erősebben, gyilkosabban.
 2  2|           valcert – viszont Tinka mindig sóhajtva emlékezett rá,
 3  3|        vitte el magával s éjszaka mindig azt teríté vánkosára, arra
 4  5|       színű köd fogta körül, mely mindig magasabbra kezdett emelkedni
 5  5|          ködös árny közepén, mely mindig szélesebbre terjedt; az
 6  6|      kedve férjhez menni? A leány mindig azt mondta „nem”; apja pedig,
 7  9|       találkozom vele, s olyankor mindig eszembe jut, hogy nekem
 8 11|       gyermeknapjaimra, a kisúrfi mindig az én szobámban lakott;
 9 11|            már kamasz volt, s még mindig oly kicsike, hogy egy becsületes
10 11|   Neveztek Csihipuhinak, legalább mindig ezt a szót hallottam, amikor
11 13|     fiúcska volt kisdiák korában; mindig a hátulsó padban ült, és
12 13|        esztendeig; halála napjáig mindig nevettek rajta.~Ezt a szót
13 13|    valahányszor említeni hallott, mindig mintha ötfontos kalapáccsal
14 13|        nevet?~– Nem tehetek róla. Mindig nevetnem kell, mikor magát
15 13|     világon, aki úgy szólt hozzám mindig, mint emberhez; igaz, hogy
16 14|      megoszlottak a vélemények, s mindig nagy súlyt fektetett Ali
17 14|       szultán a lövöldözésben, de mindig rosszul lőtt; sohasem talált
18 14|     azután olyan jól lőtt a célba mindig, hogy mindenki tapsolt neki;
19 16|        Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó
20 16|       hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen nyargalózik. Nem,
21 16|  szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak szoktak lenni
22 18|        Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó
23 18|       hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen nyargalózik. Nem,
24 18|  szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak szoktak lenni
25 19|           a gonosz lidérc asszony mindig rettentőket szokott kacagni
26 20|     cikkek a szerájban.~Ők vannak mindig a szultán körül ők szolgálják
27 22|          napvilág; el voltak azok mindig rejtve hímzett kantusa ujjai
28 23|        volt gyöngéd többé! Mintha mindig fegyverforgatáshoz lett
29 23|     szükség.~Azonban az ostromlók mindig közelebb hozták már a víárkaikat,
30 23|        tépett ellenség közepette, mindig közelebb, közelebb a felhők
31 23|           minden értelmében, mert mindig elöl járt. Ezer közül ki
32 23|           vége az éjszakának; még mindig tudott feketébb lenni a
33 23|          érdemeit rájuk erőlteti. Mindig másokat magasztal, hogy
34 23|         azt, amit gondol, valamit mindig magában tartogat belőle;
35 23|         sennorokból lett harcosok mindig bírálgatják, ezeknek egyszerű
36 23|        miután különös gondja volt mindig arra, hogy Gideont veszélyes
37 23|         Estebanra mutatva, ki még mindig követi székén ült.~– Hadd
38 23|      arcát, termetét. Imádkozásra mindig így öltözik, mert ő igen
39 24|    beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig okot adott; szenvedéseinek
40 25|        kölcsön másnak! Erre pedig mindig és mindenütt gondol az ember.
41 25|       agyamnak, ön addig a percig mindig nevetne, amíg szét nem zúznám
42 25|   Komornája mondja neki, hogy még mindig itt van ám az az úr. Clarisse
43 25|      rossz tréfának. Az imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már
44 26|            s utolérte őket, az ár mindig közelebb ragadta őket a
45 26|           szépséggel, kivel azóta mindig ébren álmodott, s álmában
46 26|          jól vigyáztak rá; négyet mindig kiválasztottak maguk közül,
47 26|     elhozza”. Ez a suttogás azóta mindig hangzott fülében.~Williams
48 26|           Robertsonnal, s éjszaka mindig tapasztalá Robertson, hogy
49 26|        melyet korábbi utazásaiban mindig tömve talált azokkal a csinos
50 27|      estélyre, mulatságba, ott is mindig egymás mellé ültek, egymás
51 27|         azt vetik szemünkre, hogy mindig egymással táncolunk, egymással
52 27|         No, hát ezután beszéljünk mindig mással, táncoljunk mással
53 27|   feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És azután megint
54 28|   kísérletei. A siker apródonként mindig szaporítá merész szabadcsapatát;
55 29|      kezdett, láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz
56 29|         nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez
57 29|         tud neki hátat fordítani, mindig előtte jár. Egyszer Oliva
58 29|           sokszor rajongott vele, mindig más meg más verzióját találva
59 29|         híven és gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
60 29|           Úgy látszik, hogy azóta mindig ezt tanulmányozza.~…A marquis-ra
61 30|           voltunk itt? – Azóta is mindig készültek ki a jó emberek,
62 32|       aminek saját kísértete van, mindig egy kis gyermekes öröm futott
63 32|          hahaha!~– Hát maga Louis mindig szokott nevetni?~– Nem,
64 32|    valahányszor egy ajtót kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel
65 32| valahányszor vizet hozatok veled, mindig két poharat tész a tálcára,
66 32|       tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza. A heroicus
67 32|          valahányszor felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által
68 32|       több okom is lett.~Minthogy mindig felőle gondolkozom, kénytelen
69 32|           a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival
70 32|    számára nyújtott gránátszemet; mindig közelebb, egyszerre forrón
71 32|         ebben a házban. Egész nap mindig egy megfejthetetlen talányt
72 32|   gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép után szaladni, mely
73 32|       gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s
74 34|          És így tovább. Tudjátok? Mindig azzal fenyeget, hogy ha