Part

 1  1|             fogcsikorgató kínnal nyújtá oda bepólyált kezét az orvosnak,
 2  1|            orvos gyöngén kémlelve tette oda ujja hegyét.~– Itt fáj önnek?~–
 3  1|            értem, éppen akkor hajtatott oda a grófnő is, kit többször
 4  3|       kötelesség. Az ország nem vetheti oda a kesztyűt Nápoly és Arragonia
 5  4|               szobába, s előbb érkezett oda, mint Genutha. Azon időben
 6  4|                mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött Hamlet szavait
 7  4|            nemsokára maga is megérkezék oda kíséretével együtt s üdvözölve
 8  5|    Mindkettőnket a véletlen sors hozott oda; én atyámat követtem, ő
 9  6|               férfiakat; ha legény jött oda, azt kilökték, nem tűrték
10  6|              zárta magát, a zendülő nők oda is utánamentek, körülfogták
11  7|           Utánanézek a lajstromban, hát oda ez van írva: E ritkabecsű
12 11| Spanyolországban, el kellett neki menni oda. Dzsemmyt is elvitte, engem
13 11|           Elhatározá magát, hogy elmegy oda, ahol a rubelek teremnek,
14 13|          oszthatja a tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek
15 13|            akinek több van, az nem megy oda.~Tehát az volt a reménység,
16 13|                 eldugva a markába, hogy oda nevessen.~– De ne nevessen
17 13|                 ön össze, s ajándékozza oda valami rongyszedőnek; meg
18 13|                Ebben a percben érkezett oda az én professzorom. Amint
19 14|                 varrva; te rohanj akkor oda, állítsd meg a temetői menetet,
20 14|                 bizony azt hittem, hogy oda fogsz veszni, minden este
21 16|               Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva,
22 16|               egy vad pávián nevét írta oda, melyet sem annakelőtte,
23 18|               Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva,
24 18|               egy vad pávián nevét írta oda, melyet sem annakelőtte,
25 19|              fickók; mind az öt puskája oda volt támasztva egy szögletbe.~
26 19|                ütni. Fogtam az egészet, oda adtam a cigányoknak. Akkor
27 19|            különben minek is ment volna oda! Hiszen egy lépést sem táncolt!
28 20|            bizebán, ki reggelig be volt oda zárva.~Kijöhetett volna
29 23|                arra, amit mondok. Amint oda alant ostromot fúvatnak,
30 23|               ösztön a hajadonnak, hogy oda, ez üresen hagyott helyre
31 23|          székéről, s azon vakon sietett oda botorkázva Gideonhoz, és
32 23|              legkevésbé reszket, jöjjön oda, hozza magával fegyverét.
33 23|            imádkozott volna. Ez este is oda fog jönni. Engedjétek ott
34 25|           történendő végrehajtás miatt. Oda kellett maradnom vagy hat
35 26|            cserébe becsületes neved… és oda nem adnád…~Ha azt mondanák:
36 26|            tengerész megkapatva tekinte oda, s a fehér gyászköntösben
37 26|            hatalmassá tett. Önnek elébb oda kell küzdenie magát, ahol
38 26|              ámította őket, s elvezette oda; a Saypan-sziget valóban
39 26|             maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett, köpenyébe
40 26|              esztendő óta hordja Anglia oda a tolvajokat és zsiványokat;
41 27|              asszonyka; azt is kivitték oda, ahol az emberek nem törődnek
42 29|         Ügyesebb találgatók e véleményt oda módosíták, hogy az asszony
43 29|                 azt csak nem vésethette oda egész világ gúnykacajára
44 29|                  s személyesen fogja őt oda elszállítatni, ahol azután
45 29|               jeget kihányta maga alól, oda bevonult és összehúzta magát.~
46 29|               hová menne és hogyan érne oda.~Azután útra kelt és ment –
47 29|               díszítménynek állíttatott oda, e tág kőkoporsó egyik végén
48 29|              embert keressen.~A marquis oda rejté magát.~És azután arról
49 29|                 lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd rajta
50 29|               Egyszer egy dajka is jött oda egy gyermekkel, leült vele
51 29|           betegnek, s önt visszavitetem oda, ahonnan elszökött.~– Nem
52 29|           gúnyosan és Ardent nem nézett oda: ők ketten tudták, hogy
53 30|               kiabál, káromkodik, innen oda, onnan amoda utasítják.
54 30|         Disznófőhöz! Új remény, megyünk oda.~És mennek a Disznófőhöz.
55 30|                mennek a Disznófőhöz. Az oda jó fél óra járás. A hőség
56 30|               Hát már miért nem?~– Mert oda van írva a tilalomfára,
57 30|                családapa éppen akkor ér oda, mikor már a házat eloltották. „
58 30|               Ah, a kis baronesse dugta oda tréfából.~– És ez a karcolás
59 32|              mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy; útja jó van; nincs
60 32|            gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat, ahol úgyis vannak
61 32|                szerződés ide, szerződés oda – talyigára pakolom az egész
62 32|                 tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit tudok, hogy
63 32|              tündérem mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden
64 32|            fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett visszatérnem, hogy