bold = Main text
   Part                                      grey = Comment text

 1  1   |             s meleg, szíves hangon mondá neki:~– Fogadja ön legőszintébb
 2  1   |     megfogá kezemet, s félig súgva mondá, hogy egy titkot kénytelen
 3  2   |          mennek: no hála Istennek, mondá az, s tíz évvel fiatalabb
 4  3   |       fogadta áldozatát. Mentségül mondá a felindult hölgynek, ki
 5  4   |           vitézei: mit csinál, azt mondá, előkészületeket tesz apja
 6  4   |         meg, hová lett.~Hamlet azt mondá az udvaroncoknak, midőn
 7  6   |           Mikor ez megtörtént, azt mondá Velezke a templomban lévő
 8 10   |          nem áldozá fel.~Akkor azt mondá Saint Creux-nek, hogy távozzék
 9 10   |         magával Párizsba.~A grófné mondá, hogy készen van. Ő maga
10 13   |           fejére sipkáját, dühösen mondá:~– Bolondnak tartottak,
11 13   |          elereszté a tanár, és azt mondá neki azon a szigorú hangon,
12 13   |        hollótollat, s gyönyörködve mondá: „Ezt neki gyűjtöttem össze,
13 19   |          azonban hódító mosolyával mondá nekik:~– Megbocsássanak,
14 19   |          magát a grófné előtt, azt mondá neki, hogy éppen nem találja
15 19   |            vagyok. A fickó nevetve mondá: „Öreg uracskám, maga alighanem
16 19   |     öklével az asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga
17 19   |     besütött az ablakon, akkor azt mondá a zsiványnak, hogy már most
18 21   |             az özvegy vőlegény azt mondá halkan a dandynek:~– Nem
19 23   |            ott elfojtott keservvel mondá neki:~– A haza ügye meg
20 23(1)|            spanyolok kapitánya azt mondá Paeznek, hogy csak azért
21 23   |            fiam, nagyon jól van! – mondá.~A Gideonhoz tartozó párt
22 23   |           leánya beszédébe.~– S ki mondá neked azt, gyermek, hogy
23 23   |      ülőhelyéről don Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár Simon, polgár,
24 23   |        csendesen suttogva magában, mondá:~– Neki meg kell halni.
25 23   |        hölgyet, s keblére szorítva mondá neki:~– Ha eddig el nem
26 24   |           szónál, azután nyugodtan mondá a boldogtalannak:~– Valóban
27 24   |          alabástromhomlokát, s azt mondá neki:~– Menj anyádhoz. Gyermek
28 24   |          mit nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek vagy még,
29 26   |         irlandi hajóstiszt nevetve mondá neki:~– Hiszen pajtás, ha
30 26   |    irlandit, ki ama tréfás ötletet mondá Robertsonnak, Georgesnak
31 26   |            tengerre irányozva, azt mondá két fő cinkosának, hogy
32 26   |   dereglyébe kapaszkodva, gúnyosan mondá neki:~– Élek ám, patrónus
33 26   |          tőlünk.~Magában pedig azt mondá: „hússzal megint kevesebben
34 26   |        utolérve társát, mosolyogva mondá neki:~– Te nem említéd előttem
35 26   |      csapszékben viszont Robertson mondá el a kis tengeri kutyavadásznak,
36 26   |            tengerre értek, ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára
37 26   |        maga elé vitelé a kalózt, s mondá neki, hogy minden titkát
38 26   |           mire elbocsáták.~Lihegve mondá, hogy mindent fel fog fedezni.~
39 27   |         hazamenve feleségéhez, azt mondá neki:~– Feleségecském, tudod-e,
40 28   |           Zsilipyvel, bús tréfával mondá neki: „Lássa, odavan a schönes
41 29   |            örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell utaznia
42 29   |       Megszorítá leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress senkit” –
43 29   |      levelet, s azután hidegvérrel mondá magában:~– Amit kívántál,
44 29   |            mintegy elragadtatással mondá: hogyne lett volna a férfi
45 29   |           józan eszét, s reszketve mondá a csodálatos hölgynek:~–
46 29   |          fedetlen vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak, ki azért,
47 29   |           készen volt a delnő, azt mondá komornájának:~– Most távozzék
48 29   |    bérkocsit talált elő, annak azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~
49 29   |        orvoshoz.~A rendőrfőnök azt mondá Malmontnak, hogy legyen
50 29   |          nagy baja van.~– Sejtem – mondá Oliva. – Ő följelentette
51 29   |           Ez sokszor megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi
52 29   |        körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért nevezesz te
53 29   |         ahhoz?~– Oh nem, oh nem! – mondá Ardent, s bizonyságul kétszer
54 29   |               Csakugyan megőrült – mondá halkan Oliva.~– Nem őrült
55 29   |        szakadt meg, semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira
56 29   |    erőszakosan elnyomó hidegséggel mondá:~– Tisztelt uraim, láthatják,
57 32   |        mint egy rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
58 32   | kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra mutatva, ki
59 32   |        amilyen keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve
60 32   |      engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd meggyőződés hangján.
61 32   |          szükség másnak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már
62 32   |         miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom
63 33   |              Lesüté szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon szép szemei