bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

 501 13   |                akarom magának mondani, hogy én szeretem és elveszem
 502 13   |               a homlokára van ez írva, hogy onnan olvassák le? Vagy
 503 13   |      currensben küldik faluról falura, hogy minden ember tudja és ismerje?~
 504 13   |             mögött mindenki úgy hívja, hogy Sus; minden asszony, minden
 505 13   |                emel előtte, tudja jól, hogy van egy átkozott szó, amivel
 506 13   |             mikor már hallottam hírét, hogy van egy ember, akit ezzel
 507 13   |           szaladsz hát?~Én megijedtem, hogy megesz. Rövid, vastag nyakú
 508 13   |             szamár. Apexabo azt teszi, hogy véres hurka.~Azzal szörnyű
 509 13   |         szörnyű jóízűt nevetett rajta, hogy így rá tudott szedni. A
 510 13   |             Mit mondjak neki?~– Mondd, hogy itt van a peregrinus; beszélni
 511 13   |      peregrinus; beszélni akar vele.~– Hogy hívják?~– Sehogy se hívnak,
 512 13   |          Sehogy se hívnak, csak mondd, hogy a peregrinus.~– Hová való
 513 13   |                tanáromnak az üzenetet, hogy van idekinn egy ember, aki
 514 13   |           jövevényhez.~Tudhatta előre, hogy kéregetésről van szó, s
 515 13   |          urasághoz? Nem fogadta akkor, hogy rendes életet fog élni,
 516 13   |            tudná egész bizonyossággal, hogy hol van ez elszakadva.~Ezzel
 517 13   |             tisztelt professzor úrhoz, hogy ha adna egy pár garast…~–
 518 13   |            haragudjék, rogo humillime; hogy a köpönyegem meg a csizmám
 519 13   |             mert azt tudom bizonyosan, hogy megissza; hanem adok egy
 520 13   |                midőn meg tudta állani, hogy rettenetes hahotára ne fakadjon,
 521 13   |              humillime…~– Mondtam már, hogy pénzt nem kap… elmehet.~
 522 13   |             reá vissza. – Mondtam már, hogy takarodjék, s ne szóljon
 523 13   |              ablakon keresztül láttuk, hogy még az udvaron levette a
 524 13   |             került elő; azt állította, hogy a másikat ellopták tőle,
 525 13   |             szóra oly ádáz dühbe jött, hogy nekirohant ököllel a megszólítónak,
 526 13   |                tíznek is dolgot adott, hogy ő egymaga be ne feszítse
 527 13   |          tanoda vasajtaját, átkozódva, hogy mind az egész tintanyaló
 528 13   |              megtámadni; világos volt, hogy akit azzal a kővel megüt,
 529 13   |              többé. Már szó volt róla, hogy a vármegye segítségét kell
 530 13   |                nagy volt az aggodalom, hogy nem fogja-e Sus azt a néhány
 531 13   |     pillanattól fogva megtiltom önnek, hogy ebben a városban többé megjelenjen.
 532 13   |          messziről kísérték, s látták, hogy csakugyan eltávozik a városból;
 533 13   |               reménye volna azt hinni, hogy még visszahívják, azután
 534 13   |          szegény emberek laknak benne, hogy hívják benne a papot meg
 535 13   |      Huszonnégy esztendeje múlt annak, hogy először láttam; másodszor
 536 13   |            elegyedtünk, kérdezém tőle, hogy most is peregrinál-e még.~
 537 13   |              szükségem volt.~Kérdezém, hogy mikor látta hajdani professzor
 538 13   |        látszott rá hatni. Azt felelte, hogy amióta a tanár úr megtiltotta
 539 13   |             onnan nem tiltott ki, majd hogy fog szidni, ha meglepem”.~
 540 13   |               gyűjtöttem össze, tudom, hogy nagyon szeret hollótollal
 541 13   |            szeret hollótollal írni. De hogy le fog az engem majd hordani,
 542 13   |           mindig, mint emberhez; igaz, hogy szid, fedd, dorgál – de
 543 13   |            elhagyott; bocsánatot kért, hogy nem kísérheti a gyorskocsi
 544 14   |               gondolathoz hozzászokni, hogy az a szép szem többet ne
 545 14   |             többet ne mosolyogjon őrá, hogy az a kedves száj többet
 546 14   |                szomorkodásodat; látom, hogy érdemes vagy arra, hogy
 547 14   |                hogy érdemes vagy arra, hogy emberfölötti hatalmak segítsenek
 548 14   |             országban ébred fel ismét, hogy ott kezdjen új életet, és
 549 14   |   halottkísérők majd nem fogják hinni, hogy az a te nőd volt, hanem
 550 14   |              sem fog többé kételkedni, hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod
 551 14   |              többé elkívánkozni tőled. Hogy pedig azon ideig, amíg odazarándokolsz,
 552 14   |        ellenvetéseket tenni Muhzinnak, hogy tán álmodta azt vagy elevenen
 553 14   |                erősíté meg kétkedését, hogy Eminha holtteste bizonyosan
 554 14   |           képes Muhzint visszatartani, hogy a tünemény tanácsát kövesse.
 555 14   |              köztiszteletű férfi volt, hogy viselje addig gondjukat,
 556 14   |        ezüstből, sőt az is megtörtént, hogy minden jel ugyanaz volt,
 557 14   |            hallja a többi koldusoktól, hogy ma fényes temetés lesz;
 558 14   |           nézett.~Már messziről látta, hogy a koporsó kék, a szemfödél
 559 14   |       támasztani, s akkor meglátjátok, hogy engemet fog nevezni férjének,
 560 14   |           meghalt nejét; arra a szóra, hogy Muhzin fel bírja azt támasztani,
 561 14   |            neki helyet a halott körül, hogy e csodát elkövethesse.~Muhzin
 562 14   |                származása felől, amint hogy Muhzin nem is késett az
 563 14   |                 Íme azonban, ahelyett, hogy a halott szemei és ajkai
 564 14   |          eléktelenítéd halottam arcát, hogy élve légy olyan, minővé
 565 14   |            basa ott nincsen, ki látva, hogy inkább őrülttel, mint bálványimádóval
 566 14   |        elfogatá Muhzint, s megelégelé, hogy oszlophoz kiköttetve kétszázat
 567 14   |              akkor maga elé vitelé őt, hogy vallja ki, miféle őrült
 568 14   |       követteté el vele azt a merényt, hogy a Kadileszker halott nejét
 569 14   |            nagy világbolondja vagy te, hogy ilyen otrombául rá hagyod
 570 14   |               itt élt gyermeksége óta, hogy lehetett volna az a te nőd
 571 14   |             mesterséged után. Kívánom, hogy nagyobb baj ne várjon rád
 572 14   |         megérkezett, föltette magában, hogy annyi veszedelem közül megmenekülve
 573 14   |             Muhzin, bizony azt hittem, hogy oda fogsz veszni, minden
 574 14   |                imádkoztam egyet érted, hogy visszatérj.”~Muhzin azután
 575 14   |          Muhzin azután elmondá előtte, hogy milyen gonoszul járt és
 576 14   |                tette őt ama tündér, és hogy ezentúl nem fog hinni a
 577 14   |               Hodzsia –, mondtam ugye, hogy ne menj el. Ha itthon maradsz,
 578 14   |   szerencsétlenség elvette az eszedet, hogy magad sem tudod most, mit
 579 14   |         beszélsz. Az imént mondtad el, hogy az úton kiraboltak, és most
 580 14   |               és most meg azt állítod, hogy kincseid nálam vannak, amiket
 581 14   |             kételkedni kezdett felőle, hogy vajon eszénél van-e, vagy
 582 14   |                Van-e tanúd, aki látta, hogy átadtad kincseidet a Hodzsiának? –
 583 14   |          Szoliman azt parancsolá neki, hogy hirdesse ki minden utcaszegleten
 584 14   |       utcaszegleten a kikiáltók által, hogy bizonyos Muhzin nevű kereskedő,
 585 14   |             elcsukatta a hét toronyba, hogy még ha akarná, se láttathassa
 586 14   |          megparancsolá a nagyvezérnek, hogy kössön barátságot a Hodzsiával
 587 14   |             észrevehetni, ígérte neki, hogy ajánlani fogja a szultán
 588 14   |             kiterjeszté reá kegyelmét, hogy kinevezte őt Hudzsirjának (
 589 14   |              fél év múlt el már azóta, hogy Muhzin halála ki volt hirdetve,
 590 14   |               levő gyűrűre, az az oka, hogy a lövés mind félremegy.~
 591 14   |             fogták meg a tegez húrját, hogy a hüvelyk könnyebben húzhassa
 592 14   |              zúgolódott gyűrűje ellen, hogy rosszul van csinálva, nagyon
 593 14   |                Ali Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje a megholt nagy
 594 14   |               jól lőtt a célba mindig, hogy mindenki tapsolt neki; legjobban
 595 14   |              bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily szörnyeteg
 596 14   |      Hodzsiának tán eszébe sem jutott, hogy hasonló bűnt ő követett
 597 14   |              azt felelte a szultánnak, hogy ily rendkívüli vétség rendkívüli
 598 14   |              nem érdemel egyebet, mint hogy elevenen megtörjék egy mozsárban.~–
 599 14   |             fürödni, s nem gondolt rá, hogy a napfényben minden keresztüllátszó
 600 14   |           mindent; még azt is elmondá, hogy ő maga volt a tündér, ki
 601 14   |                 A vezérek azt mondták, hogy a Hodzsia véleménye helyes.
 602 15   |            Mióta a nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint
 603 15   |        tollatlan állat, világos dolog, hogy tollas és tollatlan kétlábú
 604 15   |              sánta lélek egyebet, mint hogy azokra, kiket lábaiknál
 605 15   |      qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt emberijesztésre használjam,
 606 15   |                meg nem ígérteti velem, hogy olvasói előtt nyilvánosan
 607 15   |           eszem ágában sem lett volna, hogy valaha a Népvilág tisztelt
 608 16   |         elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig lakott
 609 16   |         legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (
 610 16   |               ember azt hihette volna, hogy őt mindaz rendkívül mulattatja,
 611 16   |         akaratból rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó
 612 16   |        felebarátai bocsánatkészséggel, hogy könnyebb lett volna valakit
 613 16   |             azonban históriai igazság, hogy tekintetes Bankóné asszonyság
 614 16   |             kapott, úgy megharagudott, hogy bosszújában Euphemiát megkérte
 615 16   |           megkérte és elvette. Persze, hogy nem élt esztendeig.~Rövid
 616 16   |           állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer forintja van készpénzben,
 617 16   |              mindennek az lett a vége, hogy Bankó öcsém megházasodott.
 618 16   |            comfortját azzal rongáltam, hogy a divatlapból humoristicus
 619 16   |         biztosíthatom szerkesztő urat, hogy e felolvasásában sokszor
 620 16   |      mulatságot, mert tudvalevő dolog, hogy morva komornyikom egy drága
 621 16   |               oly úton-módon jutottam, hogy üdvözült nagyapámat, ki
 622 16   |                az asszony, úgy láttam, hogy szeretné, ha el tudna ájulni.
 623 16   |              ájulni. Inték a morvának, hogy tegyen neki széket.~– Ah,
 624 16   |                orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam a levelet. –
 625 16   |                kulcsolva.~– Megvallom, hogy nem láttam. – Bankó öcsém
 626 16   |                azt írta a feleségének, hogy ma reggeli nyolc órakor
 627 16   |     jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben a kezemben
 628 16   |             vigasztalásért jöttem, nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia,
 629 16   |               ne haragudjék; tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam
 630 16   |           tagadtam meg a vigasztalást, hogy ezúttal éppen a gúnyt találom
 631 16   |             Legyen megnyugodva afelől, hogy ha Laji valakivel csakugyan
 632 16   |                kezem írását nem adtam, hogy mekkora sebet fog kapni
 633 16   |           szeretni. – Nem reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban
 634 16   |            Euphemia afölötti örömében, hogy Lajikája nem fej nélkül
 635 16   |               szerelmetes hazugságnak, hogy Laji ma reggel fenntisztelt
 636 16   |           ellenfelét úgy lekaszabolta, hogy abból többet – ha csak az
 637 16   |          imádkozott a szegény asszony, hogy bárcsak azon boldogtalan
 638 16   |               a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született, meg se
 639 16   |           érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés legyen.
 640 16   |                 ha meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a
 641 16   |         táncosnők társaságában; tudva, hogy ha épkézláb hazatér, honn
 642 16   |         épkézláb hazatér, honn nemcsak hogy szidást nem kap, sőt ölelő,
 643 16   |           Bankó öcsém képének röpülni, hogy rögtön egész arcát, nyakkendőjét
 644 16   |                mint azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 645 16   |             azt akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 646 16   |       vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit ahhoz hasonlíthassa,
 647 16   |         hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve velem
 648 16   |       fátyoltáncot másodmagával járni, hogy akármely szmirnai bajadér
 649 16   |          kinyitá, mindaddig nem tudta, hogy hova ment, míg egy tízpengőst
 650 16   |            nagy nehezen eszébe jutott, hogy a halhatatlan művésznő most
 651 16   |           Isten áldja meg, hisz látja, hogy kettőnknek van három lába.~
 652 16   |                korán?~– Hála Istennek, hogy még korán járok; egy fiatal
 653 16   |                s el nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e
 654 16   |              az a bohókás Bankó Lajos, hogy a tatár vigye el!~Az én
 655 16   |             táncosném kicsinyben múlt, hogy nem skizzírozta magát e
 656 16   |              point d’honneur dolgában, hogy mihelyt valaki görbén néz
 657 16   |          Erzsébet.~Euphemia bizonyítá, hogy úgy van. Ludmilla pedig
 658 16   |           pedig olyat csípett kezemen, hogy elsikoltám magam.~– Emberdobogást
 659 16   |              nótát, úgy kikanyargatva, hogy akármelyik ceglédi kisbéres
 660 16   |              öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 661 16   |                láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~Annak a tátva
 662 16   |                ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat mond.~– Én –
 663 16   |                 amit útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett
 664 16   |               toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 665 16   |              királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 666 16   |              Megmondám Bankó öcsémnek, hogy ha máskor élethalálra párbajt
 667 16   |               mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~–
 668 16   |    apprehendálnak rám. Euphemia azért, hogy férje párbajaiban kételkedtem,
 669 16   |       találkozom az utcán, úgy köszön, hogy rám se néz, morogva magában:
 670 16   |              volna meg; szintén látom, hogy másféllábú jambusnak nevez,
 671 17   |            Mióta a nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint
 672 17   |        tollatlan állat, világos dolog, hogy tollas és tollatlan kétlábú
 673 17   |              sánta lélek egyebet, mint hogy azokra, kiket lábaiknál
 674 17   |      qualificáltam az orrfintorgatást, hogy azt emberijesztésre használjam,
 675 17   |                meg nem ígérteti velem, hogy olvasói előtt nyilvánosan
 676 17   |           eszem ágában sem lett volna, hogy valaha a Népvilág tisztelt
 677 18   |         elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész hónapig lakott
 678 18   |         legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (
 679 18   |               ember azt hihette volna, hogy őt mindaz rendkívül mulattatja,
 680 18   |         akaratból rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó
 681 18   |        felebarátai bocsánatkészséggel, hogy könnyebb lett volna valakit
 682 18   |             azonban históriai igazság, hogy tekintetes Bankóné asszonyság
 683 18   |             kapott, úgy megharagudott, hogy bosszújában Euphemiát megkérte
 684 18   |           megkérte és elvette. Persze, hogy nem élt esztendeig.~Rövid
 685 18   |           állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer forintja van készpénzben,
 686 18   |              mindennek az lett a vége, hogy Bankó öcsém megházasodott.
 687 18   |            comfortját azzal rongáltam, hogy a divatlapból humoristicus
 688 18   |         biztosíthatom szerkesztő urat, hogy e felolvasásában sokszor
 689 18   |      mulatságot, mert tudvalevő dolog, hogy morva komornyikom egy drága
 690 18   |               oly úton-módon jutottam, hogy üdvözült nagyapámat, ki
 691 18   |                az asszony, úgy láttam, hogy szeretné, ha el tudna ájulni.
 692 18   |              ájulni. Inték a morvának, hogy tegyen neki széket.~– Ah,
 693 18   |                orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam a levelet. –
 694 18   |                kulcsolva.~– Megvallom, hogy nem láttam. – Bankó öcsém
 695 18   |                azt írta a feleségének, hogy ma reggeli nyolc órakor
 696 18   |     jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben a kezemben
 697 18   |             vigasztalásért jöttem, nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia,
 698 18   |               ne haragudjék; tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam
 699 18   |           tagadtam meg a vigasztalást, hogy ezúttal éppen a gúnyt találom
 700 18   |             Legyen megnyugodva afelől, hogy ha Laji valakivel csakugyan
 701 18   |                kezem írását nem adtam, hogy mekkora sebet fog kapni
 702 18   |           szeretni. – Nem reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban
 703 18   |            Euphemia afölötti örömében, hogy Lajikája nem fej nélkül
 704 18   |               szerelmetes hazugságnak, hogy Laji ma reggel fenntisztelt
 705 18   |           ellenfelét úgy lekaszabolta, hogy abból többet – ha csak az
 706 18   |          imádkozott a szegény asszony, hogy bárcsak azon boldogtalan
 707 18   |               a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született, meg se
 708 18   |           érettem, könyörögj az égnek, hogy fegyverem szerencsés legyen.
 709 18   |                 ha meghalok, tudd meg: hogy az teérted történik és a
 710 18   |         táncosnők társaságában; tudva, hogy ha épkézláb hazatér, honn
 711 18   |         épkézláb hazatér, honn nemcsak hogy szidást nem kap, sőt ölelő,
 712 18   |           Bankó öcsém képének röpülni, hogy rögtön egész arcát, nyakkendőjét
 713 18   |                mint azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
 714 18   |             azt akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 715 18   |       vérengzőbb állat az oroszlánnál, hogy Lajit ahhoz hasonlíthassa,
 716 18   |         hasonlíthassa, megkérdém tőle, hogy nem volna-e kedve velem
 717 18   |       fátyoltáncot másodmagával járni, hogy akármely szmirnai bajadér
 718 18   |          kinyitá, mindaddig nem tudta, hogy hova ment, míg egy tízpengőst
 719 18   |            nagy nehezen eszébe jutott, hogy a halhatatlan művésznő most
 720 18   |           Isten áldja meg, hisz látja, hogy kettőnknek van három lába.~
 721 18   |                korán?~– Hála Istennek, hogy még korán járok; egy fiatal
 722 18   |                s el nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e
 723 18   |              az a bohókás Bankó Lajos, hogy a tatár vigye el!~Az én
 724 18   |             táncosném kicsinyben múlt, hogy nem skizzírozta magát e
 725 18   |              point d’honneur dolgában, hogy mihelyt valaki görbén néz
 726 18   |          Erzsébet.~Euphemia bizonyítá, hogy úgy van. Ludmilla pedig
 727 18   |           pedig olyat csípett kezemen, hogy elsikoltám magam.~– Emberdobogást
 728 18   |              nótát, úgy kikanyargatva, hogy akármelyik ceglédi kisbéres
 729 18   |              öcsémet úgy nyakon öleli, hogy az rögtön sóbálvánnyá változott.~
 730 18   |                láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~Annak a tátva
 731 18   |                ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat mond.~– Én –
 732 18   |                 amit útközben hallott, hogy a piacon az órásmester leesett
 733 18   |               toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 734 18   |              királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek megzavarodását
 735 18   |              Megmondám Bankó öcsémnek, hogy ha máskor élethalálra párbajt
 736 18   |               mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~–
 737 18   |    apprehendálnak rám. Euphemia azért, hogy férje párbajaiban kételkedtem,
 738 18   |       találkozom az utcán, úgy köszön, hogy rám se néz, morogva magában:
 739 18   |              volna meg; szintén látom, hogy másféllábú jambusnak nevez,
 740 19   |            egyiktek sem volt, mint én, hogy vele egy kocsiban utazhatott
 741 19   |             eszébe jut neki késő este, hogy holnap casino-bál lesz Aradon,
 742 19   |     felfordulunk, kitörjük a lábunkat, hogy táncolunk aztán kitört lábbal?
 743 19   |        valamiről, annál inkább akarja. Hogy ő bizony lóhalálában nem
 744 19   |        hintóból egyenesen a bálba. Meg hogy ő mennyire szeret este utazni,
 745 19   |           mennyire szeret este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális:
 746 19   |          magamat, amiért ő megengedte, hogy átellenében ülhessek a hintóban.~
 747 19   |              hintóban.~Hiszen az igaz, hogy az pompás élvezet volt;
 748 19   |                kezdett el fohászkodni, hogy Herrgott! Milyen migraine-je
 749 19   |              Egyszer arra ijedünk fel, hogy a kocsi nagyon féloldalra
 750 19   |                s nagy álmosan kérdezi, hogy mi baj.~Az inas leugrik
 751 19   |              Visz ám, de attól tartok, hogy nem jó helyre.~– Bolond
 752 19   |               az van a conventiójában, hogy féljen?~– Igenis, hogy valami
 753 19   |                 hogy féljen?~– Igenis, hogy valami baj éri a nagyságos
 754 19   |                revolverem itt volna.~– Hogy még azt is elvegyék, ugye? –
 755 19   |                Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak a fénybogarak
 756 19   |           kacagott rajtam; azt mondta, hogy én mindezeket a rémdolgokat
 757 19   |              sohasem történtek meg; és hogy aztán, ha volna másik vendégfogadó,
 758 19   |            Azzal meghagyta kocsisának, hogy szép csendesen hajtson utána,
 759 19   |              mert ő azzal fenyegetett, hogy egyedül is odamegy, ha mi
 760 19   |                mi félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz tündér nem
 761 19   |              percig azon gondolkoztam, hogy megfordulok, otthagyom és
 762 19   |           belecsimpajkozott a karomba, hogy nem menekülhettem tőle.
 763 19   |               táncolni; később azután, hogy megszámláltam őket, tűnt
 764 19   |           megszámláltam őket, tűnt ki, hogy csak kilencen vannak, azok
 765 19   |            Megbocsássanak, jó barátim, hogy mulatságukat zavarjuk. Eltévedtünk
 766 19   |          grófné előtt, azt mondá neki, hogy éppen nem találja megjelenését
 767 19   |           volna a grófné mantille-ját, hogy meg ne mondja, kinek hívják;
 768 19   |                kézről a másikra adták, hogy sohasem érte a lába a földet.~
 769 19   |               értette még velem senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő
 770 19   |           igazán mondom, nem látszott, hogy ér-e a lába a földhöz. A
 771 19   |                szemeik nézése mutatta, hogy összetartozó pár. A legény
 772 19   |                azon aggódtam folyvást, hogy ez a vad fickó nagy hevében
 773 19   |                El voltam rá határozva, hogy amint a grófnét csak egy
 774 19   |        gazfickót. Becsületemre mondom, hogy erre egészen el voltam szánva.~
 775 19   |        grófnéhoz.~– Bocsánat, nagysád, hogy nem vagyunk illendően elkészülve
 776 19   |              fehér cipóra. Azt mondta, hogy valami fölséges!~Egyszer
 777 19   |          jutott a fickónak észrevenni, hogy én nem eszem.~– Egyék, öreg
 778 19   |                voltam győződve felőle, hogy majd mikor lerészegednek,
 779 19   |                uram Isten, engedd már, hogy elveszítsem ezt a pénzt.
 780 19   |     cigányoknak. Akkor láttam át csak, hogy milyen bolondot cselekedtem!
 781 19   |           legjobban elárultam magamat, hogy pénzes ember vagyok.~A gaz
 782 19   |            cigányok aztán körülfogtak, hogy elhúzzák az én nótámat,
 783 19   |               Azzal vágtam ki magamat, hogy a grófnéhoz utasítottam
 784 19   |               szépen, olyan bűbájosan, hogy én elfeledtem magamat, azt
 785 19   |                franciául szólt hozzám, hogy énekeljek, ha azt nem akarom,
 786 19   |          énekeljek, ha azt nem akarom, hogy vonakodásom miatt valami
 787 19   |           kellett az én talentumomnak, hogy semmit se tudjak. Mit tehettem?
 788 19   |                azt mondá a zsiványnak, hogy már most köszöni a mulatságot,
 789 19   |                s visszajött jelenteni, hogy felülhetünk.~Bizonyosan
 790 19   |            Gyanús volt előttem nagyon, hogy a tárcámat nem kérik el
 791 19   |               csak akkor mertem hinni, hogy élek, mikor Zerindre értünk.
 792 19   |    szemrehányásokat tenni a grófnénak, hogy micsoda szomorú kalandba
 793 19   |      gondolattal kecsegtettem magamat, hogy mennyi kegyre lesz a grófnénak
 794 19   |             lesz a grófnénak szűksége, hogy a detestabel kaland titokban
 795 19   |           ismerősnek mondta el ő maga, hogy mi történt vele. Mire a
 796 19   |               Azt felelte mindenkinek, hogy halálba el van fáradva.
 797 19   |                szerencse, mikor látta, hogy félek tőle.~Fél esztendő
 798 19   |              is olvasok) azt találtam, hogy Fekete Józsi, a hírhedett
 799 20   |               szokás megtanítani arra, hogy szolgáljon, s a nekivetett
 800 20   |         látszott meg; milyen kár érte, hogy nem tud sem érezni, sem
 801 20   |                szomorú történetük van, hogy a szultán egy érett dudaim-ugorkát
 802 20   |          izoglánjai nem vallották meg, hogy ki ette azt meg, hét izoglánnak
 803 20   |          jószívű teremtés volt; látta, hogy testvére bizebánja milyen
 804 20   |             ciprusok berkében sétálva, hogy nem lehetne-e egy ilyen
 805 20   |       magányában; hallottuk már hírét, hogy hosszú fogságban zárt rabok
 806 20   |           fogságban zárt rabok pókokat hogy tanítottak meg énekszóra
 807 20   |            Igen, éspedig úgy beszélni, hogy azt más észre ne vehesse –
 808 20   |             mikről testvére azt hitte, hogy azokat senki sem tudhatja,
 809 20   |               Mustafával, azt állítva, hogy mind e titkokat e bűbájos
 810 20   |                gond nehezült vállaira, hogy a török birodalom kormányát
 811 20   |           mondhatnék többet, mint azt, hogy ötvenkilenc esztendős volt,
 812 20   |                szerette őt az asszony, hogy midőn férje meghalt, megtébolyodott
 813 20   |            teljesen meghódítá azáltal, hogy még gondolatait is kitalálja.~
 814 20   |               volna arra a gondolatra, hogy a siketnéma olvasni tud,
 815 20   |            eltakarta a kígyós folyosó, hogy éppen csak a szeráj mecsetjéből
 816 20   |              szultánával, szokás volt, hogy amint szobájából megindult,
 817 20   |               is elhitette Mustafával, hogy ő uralkodik, pedig a gyönge
 818 20   |                őt azon nagy tetteiért, hogy a vezére által teremtett
 819 20   |                 hanem egész Európában, hogy nem Mustafa uralkodik Stambulban;
 820 20   |               Megmondták a szultánnak, hogy őt csak gúnyra nevezi uralkodójának
 821 20   |           szívét fellázítá a gondolat, hogy ily nagy tettért nem hozzá,
 822 20   |              imádkozása után. Gondolá, hogy titkát egyedül ő maga tudja
 823 20   |         parancsával siettek Raghibhoz, hogy őt megöljék, holt embert
 824 20   |             szultánhoz azzal a hírrel, hogy Raghibot halva találták.~
 825 20   |           nekem ez éjjel tudtomra adá, hogy te engemet meg akarsz ölni,
 826 20   |             éves vagyok, eleget éltem, hogy meghaljak és eleget, hogy
 827 20   |              hogy meghaljak és eleget, hogy el ne felejtsenek. Az iratokat,
 828 20   |              mind elégetém. Te lássad, hogy mit cselekedtél országoddal?
 829 20   |                volt, arra nem gondolt, hogy a néma is tud beszélni.~
 830 20   |                vele, azt felelte neki, hogy egy okos embere volt Törökországnak,
 831 20   |              érni azt a megaláztatást, hogy az a nagy fejedelem, ki
 832 20   |              vált attól a gondolattól, hogy legrejtettebb titkait hogyan
 833 20   |          látják magukat.~Csak ő tudta, hogy mi történt.~
 834 21   |            tizenhat esztendős leányka. Hogy honnan tudom ilyen bizonyosan
 835 21   |        szereplőké sem. Elég azt tudni, hogy mi történt.~Az egész finom
 836 21   |              finom világ azt tartotta, hogy a baronesse igen szépen
 837 21   |               Azután azt is beszélték, hogy olyan karcsú termete nincs
 838 21   |            táncteremben láttak.~Persze hogy azért nem lett vége a bálnak.
 839 21   |               a koporsó a bizonyságom, hogy tizenhat éves volt; fekete
 840 21   |            delnők törték magukat érte, hogy vele táncolhassanak, szalonjaikba
 841 21   |     liaisonokat kezdhessenek vele stb.~Hogy is ne! Egy férfi, aki egy
 842 21   |       érdekesebbet képzelni? Meglehet, hogy a legutolsó fordulókat már
 843 21   |              maga is dicsekedett vele, hogy egyszer csak kezdte észrevenni,
 844 21   |                csak kezdte észrevenni, hogy táncosnéja egészen a karjára
 845 21   |             egészen a karjára nehezül, hogy fejét nagyon hátrahajtja,
 846 21   |              fejét nagyon hátrahajtja, hogy szemei elvesztik fényüket
 847 21   |                még az a jó élce hozzá, hogy ezáltal a kis huszárkapitány
 848 21   |              Szegény fiú! Azt mondják, hogy szerette; no annál nagyobb
 849 21   |                annál nagyobb baj neki, hogy meghalt. Ki tehet róla?
 850 21   |            fátumai vannak.~Úgy hiszem, hogy amennyien bámulták a divatlyont,
 851 21   |             félszigetén; úgy beszélik, hogy ott szándékozik letelepedni”.~
 852 21   |                újdonságot? A canaille! Hogy mer ő arra a vakmerőségre
 853 21   |                vakmerőségre vetemedni, hogy amit a különb emberek egymással
 854 21   |                 szárazon elmondá neki, hogy miután őt így insultálni
 855 21   |              és rövidlátó, azt mondta, hogy ő bizony verekedni csak
 856 21   |         villával; hanem azt megteheti, hogy a kérdéses cikk íróját előadja,
 857 21   |           melyen annak ki kelle jönni: hogy fog az majd megrettenni
 858 21   |              majd megrettenni tőle!~De hogy megrettent ő attól, midőn
 859 21   |           önnek tetszik, felelek érte, hogy miért tettem.~Ez átkozottul
 860 21   |             Rég kereste ő az alkalmat, hogy Asztolfba valahogy beleköthessen;
 861 21   |           magára. Annyi belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan
 862 21   |           kelepce olyan jól volt ásva, hogy ő saját maga jön fölkeresni
 863 21   |        megragadható ürügyet adni arra, hogy az kihívhassa őt.~Minden
 864 21   |                Azt mindenki tudta jól, hogy a volt huszár remekül tud
 865 21   |      választottak.~Mindent elkövettek, hogy a párbaj kimenetelét sikertlenné
 866 21   |       vetkőzteték le mind a két vívót, hogy karjaik annál jobban reszkessenek,
 867 21   |             így azután alig valószínű, hogy valamelyik közülük egy emberalaknyi
 868 21   |             Nem találja ön különösnek, hogy éppen ma egy esztendeje
 869 21   |               ma egy esztendeje annak, hogy menyasszonyom meghalt?~A
 870 21   |               pisztollyal a gavallért, hogy a leggyönyörűbb minié-csőből
 871 22   |             hímzett kantusa ujjai alá, hogy fehérek maradjanak, mint
 872 22   |         leányaié szoktak lenni, azért, hogy ne tehessenek semmiféle
 873 22   |      Xelenhoának oly kicsinyek voltak, hogy ha szél fújt, meg nem tudott
 874 22   |               illik, nem is szükséges, hogy saját lábain járjon.~Termete
 875 22   |        arasszal átfogható volt. Azért, hogy ily karcsú maradjon, naponként
 876 22   |        előlkelő leánykák fő erénye az, hogy gyöngék legyenek, s ezért
 877 22   |               barbárok úgy hívják azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka
 878 22   |               és ez olyan ritka madár, hogy ilyet csak főfőmandarinok
 879 22   |               az ő találmányuk volna – hogy a világon az a legtökéletesebb,
 880 22   |            kellett őt két rableánynak, hogy a nehéz gyöngyfüzérek le
 881 22   |                ragyogóbb mint a másik, hogy annál szebbet nem láttak
 882 22   |              gyémántja, ékszere annyi, hogy számát se tudta; lehetne-e
 883 22   |              Mit kívánsz még Xelenhoa, hogy legboldogabb légy a nap
 884 22   |               meg akarjátok hallgatni, hogy mit kívánt még Xelenhoa,
 885 22   |       halljátok.~Xelenhoa azt kívánta, hogy boldogsága végett hozzák
 886 22   |           aztán azt hitte Toipingvang, hogy Xelenhoa egészen boldog.~
 887 22   |            mert ha a császár megtudja, hogy Xelenhoa apja eladta vejének
 888 22   |              kimutatva rangja szerint, hogy azt el nem lehet téveszteni
 889 22   |                az üvegkoporsó fedelét, hogy levegő nem férhetett a halotthoz.~
 890 22   |               szomorú férj hívogatása, hogy jöjjenek őt megnézni.~Azután
 891 22   |          kapuját kinyitották a háznak, hogy mehessen a meghívott sokaság
 892 23   |                 s annál nemesebb lett, hogy önként kifolyt a szegény
 893 23   |          nézett, megesküdött volna rá, hogy szebb világa van az éjszakának,
 894 23   |             mutatta azt előtte, tudva, hogy ez a szép hajadon szemérmes
 895 23   |                szelleme a te szívedbe, hogy légy erősebb, bátrabb buzdítója
 896 23   |                ne mondhassa a rágalom, hogy az utolsó cseppet a San
 897 23   |              írva a jövendők könyvébe, hogy győzelmesen térjetek vissza:
 898 23   |              Ekkor történt legelőször, hogy don Gideon megszoríthatá
 899 23   |              megrettentek a spanyolok, hogy otthagyták a bekerített
 900 23   |                Tristán úgy megrettent, hogy pallosát két kézre kapva,
 901 23   |          csalhatatlan előjeléül annak, hogy reggel általános támadás
 902 23   |       kioltogatta, mint aki nem hiszi, hogy több szűksége legyen rájuk;
 903 23   |           ijedten kiálta Laurenziának, hogy fusson onnan! A hölgy egykedvűen
 904 23   |              Akarnád-e inkább, Gideon, hogy Laurenzia di San Sol a diadalmas
 905 23   |     legboldogabb órám.~– Úgy meghalni, hogy senki se mondhassa azok
 906 23   |              közül, akik halni láttak, hogy ők is jelen voltak ott,
 907 23   |                ők is jelen voltak ott, hogy senki se találjon ránk halálunk
 908 23   |           találjon ránk halálunk után, hogy még hulláinkból se űzhessenek
 909 23   |        szivarodat és legyen gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék.
 910 23   |               aludjék. Ha látni fogod, hogy az ellenség elfoglalja sáncainkat,
 911 23   |              ideig, amennyi elég arra, hogy a kanóc túlsó végéig terjedjen
 912 23   |           érted; az ellenség elmondja, hogy látta Laurenzia di San Solt
 913 23   |            nézve.~A hajadon inte neki, hogy várjon még.~A harci lárma
 914 23   |           lovagok csapatja; nem látod, hogy villognak benne néha a vértek?
 915 23   |               ostromolhat várat; nézd, hogy nyargalnak. Fogadjunk, hogy
 916 23   |            hogy nyargalnak. Fogadjunk, hogy ez jó barát.~Don Gideon
 917 23   |           következő pillanat megmondá, hogy ki nyerte meg a fogadást.
 918 23   |                Libertador! Kiáltsátok, hogy éljen a Libertador!~A sáncokról
 919 23   |               szíve egyszerre örömmel, hogy még don Gideonra is kiterjedt
 920 23   |          szomorúan felelt:~– Én látom, hogy elvesztém a magamét. – Ő
 921 23   |                a magamét. – Ő értette, hogy mit mondott.~– Jó. Én megtartom
 922 23   |               ragyogott a gondolatnál, hogy a csodalovag csak úgy el
 923 23   |                letörték a mellvédeket, hogy szabadon jöhessen be rajta
 924 23   |          betegek kiültek az ablakokba, hogy láthassák a szabadítót;
 925 23   |            akarnak látni? Remélik tán, hogy ily nagy örömre megnyílik
 926 23   |               megnyílik szemük világa, hogy a kétségbeesés éjszakájában
 927 23   |     elhervadástól. Nekem pedig engedd, hogy lábaid porát csókoljam,
 928 23   |                Annyira meg volt hatva, hogy nem tudott neki felelni.~
 929 23   |                szét a sokaságon. Érzé, hogy ő jogosítva van magát többnek
 930 23   |             nem oly boldogok, mint mi, hogy tekintetedtől újra éledhessenek;
 931 23   |             hozzájuk egy buzdító szót, hogy hangodról megismerjenek
 932 23   |          borult.~A vezér inte kezével, hogy szólani fog: mire a népzaj
 933 23   |                életem arra áldozandom, hogy azt megérdemeljem. A szabadítás
 934 23   |              van, de hiszem az istent, hogy be is lesz végezve. Még
 935 23   |              ha azokról az volt a hír, hogy becsületes emberek. Midőn
 936 23   |             azt parancsolá katonáinak, hogy öljék le a foglyokat mind.
 937 23   |         gyilkosok jelenték a vezérnek, hogy nincs idő a munkát befejezni.
 938 23   |            nekik Morillo, ha ráálltok, hogy füleiteket levághassam.
 939 23   |         elveszté egyik fülét, anélkül, hogy egy jajkiáltást tenne. Ti
 940 23   |        vonással sem mutatták arcaikon, hogy ez nekik fáj. A szörnyeteget
 941 23   |                Nem hinné el az utókor, hogy valaha keresztyének így
 942 23   |       kezünkben, mely íme azt hirdeti, hogy aki hadseregéből a független
 943 23   |        sajátságos nyilatkozmánya volt, hogy az emberek erre elkezdtek
 944 23   |               Elég ok is a nevetségre, hogy a spanyol hadvezér kényszeríté
 945 23   |             tömeg néma csendben várta, hogy mit fog mondani tovább.~–
 946 23   |         Venezuela állt még. Hála neki, hogy el nem hagyta magát döntetni
 947 23   |            döntetni a kétségbeeséstől, hogy bízni tudott, midőn nem
 948 23   |            midőn nem volt többé kiben; hogy védte magát, midőn hadseregeink
 949 23   |           kellett a derék Llanéroknak, hogy egy napon megjelenjenek
 950 23   |            Paez is olyan együgyű volt, hogy hitt neki. Látjátok, ő oly
 951 23   |               ő oly ártatlan jó ember, hogy még Morillónak is tudott
 952 23   |             mulatságot szerzé magának, hogy a többi foglyok láncait
 953 23   |                köszönheti Dél-Amerika, hogy még élünk. Azért engedjétek
 954 23   |           nekem Venezuela derék lakói, hogy e borostyánkoszorút, melyet
 955 23   |          varázsló ösztön a hajadonnak, hogy oda, ez üresen hagyott helyre
 956 23   |               hagyott helyre boruljon, hogy méltóbb helyen oly szív,
 957 23   |                az övé, nem doboghat –, hogy semmi jutalom oly nagy nem
 958 23   |              palota kapujáig, esküdve, hogy életét, halálát adja a Libertadorért,
 959 23   |             amit a másik beszélt neki, hogy milyen nyájas, mily hódító
 960 23(1)|           kapitánya azt mondá Paeznek, hogy csak azért győzhette le
 961 23(1)|         büszkén felszólítá a spanyolt, hogy cseréljenek hát lovat, s
 962 23   |      kelletlenül dörmögé:~– Nem tudom, hogy értetted. Bolivár-e a mienk,
 963 23   |       pillanatra az a gondolat támadt, hogy az öreg Esteban csak tetteti
 964 23   |            Esteban csak tetteti magát, hogy vak.~– Igen. Láttam szavaiból.~–
 965 23   |            harcból, nem visel páncélt, hogy bámulják bátorságát s sérthetetlennek
 966 23   |               legjobb emberek szíveit, hogy saját érdemeit rájuk erőlteti.
 967 23   |              Mindig másokat magasztal, hogy mások magasztalják őt. Sohasem
 968 23   |            arcát afelé, akivel beszél, hogy szemeiből ki ne olvashassa
 969 23   |               nem volt fogalma felőle, hogy a vezér iránt mást is lehet
 970 23   |                éppen föltette magában, hogy ma igen szép fog lenni,
 971 23   |             kelle ismerni mindenkinek, hogy ő valamennyi ittlevő caballero
 972 23   |               megállt.~Mindenki várta, hogy beszéljen.~– Hazafiak –
 973 23   |             csatát nyertünk meg azóta, hogy Venezuela felszabadult,
 974 23   |                És én mégis azt mondom, hogy egész hadjáratunk haszontalan!
 975 23   |         veszünk el, midőn azt hisszük, hogy megéltünk; és ellenségeink
 976 23   |              mint aki már előre tudja, hogy mi lesz ennek a vége, s
 977 23   |         közepén don Gideon, s mutatta, hogy felelni fog neki.~– Ellentmondok
 978 23   |            amelyet kimondtál. Tagadom, hogy a hideg katonai fenyíték
 979 23   |           küzdenek; azért azt akarják, hogy úgy bánjanak velük, mint
 980 23   |   közszabadságért: de szeretjük tudni, hogy azt önként adtuk és nem
 981 23   |              zsarnok, s ki felel róla, hogy az még hozzá nem lehet gyáva,
 982 23   |            elég, sőt néha káros. Igaz, hogy csodákat lehet vele elkövetni;
 983 23   |               a legkisebb siker. Igaz, hogy Ayacuchónál kisded csapatoddal
 984 23   |        szorítod; ennek az volt mondva, hogy csapatjával álljon meg Cumanában
 985 23   |                most azzal menti magát, hogy népét meg akarta menteni.
 986 23   |          átkozott cselhez folyamodtak, hogy a fekete rabszolgákat lázíták
 987 23   |                intéztem a hazafiakhoz, hogy lelkesüljenek fel egy nagy
 988 23   |               Te, Bolivár, azt mondod, hogy a hadviselés hatalmának
 989 23   |              kell központosítva lenni, hogy elleneinket legyőzzük, és
 990 23   |                Te, Gideon, azt mondod, hogy szabadságod becsesebb, mint
 991 23   |            szabadságod becsesebb, mint hogy azt egy ember kezére bízzad,
 992 23   |                kezére bízzad, s félsz, hogy akit hívtál, gonoszabb ellenség
 993 23   |              helyzetünk adva istentől, hogy erősek lehetünk és szabadok?
 994 23   |            férfiúra, ki választva van, hogy bennünket a szabadság aranyküszöbéig
 995 23   |               nekünk ajándékba a sors, hogy megfejtve legyen a talány,
 996 23   |             tegyünk korlátlan urunkká, hogy ne legyen korlátlan urunk?”…
 997 23   |              mondá neked azt, gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő vagy,
 998 23   |              Ki áll nekünk jót afelől, hogy Bolivár valóban azon csodalény
 999 23   |                 azon föltétel mellett, hogy egy évig, amíg ő diktátor
1000 23   |            szólt a venezuelai leány –, hogy San Sol Laurenzia férje