bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1001 23   |               monda neki:~– Óhajtanám, hogy két szívem legyen e pillanatban,
1002 23   |     szerelmeden örülni. Az nyugtat meg hogy mindkettővel teneked tartozom.~
1003 23   |          legyen úgy. De emlékezzél rá, hogy akármilyen hatalmas úr leendsz,
1004 23   |               Miután letette az esküt, hogy honához hű marad, kezébe
1005 23   |           fiatal még, csak néhány éve, hogy született, még gyermek;
1006 23   |               rá: úgy teszek.~– Mondd, hogy én is jutok eszedbe akkor.~–
1007 23   |           előtt megesküdtem helyetted, hogy azt tenni fogod. Én ismertelek,
1008 23   |                zajjal; mindenki várta, hogy mit fog mondani.~– Hazafiak! –
1009 23   |           annyit mondhatok el büszkén, hogy Columbia földjén ellenség
1010 23   |           leteszem elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített,
1011 23   |            barátainak nem tetszett az, hogy ezt tevé, s ellenségei hallgattak
1012 23   |            meglepetve.~– Vádolva vagy, hogy megbízatásodon túlmentél,
1013 23   |               arra voltál elválasztva, hogy elleneinkkel harcolj; megszegéd
1014 23   |         vádolsz még ezen kívül? Tudom, hogy ennyiért nem álltál fel
1015 23   |               gondja volt mindig arra, hogy Gideont veszélyes helyre
1016 23   |                itt?~– Téged keres itt, hogy bevádoljon – felelt rá Gideon.~–
1017 23   |               rá Gideon.~– Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e
1018 23   |         Caracas alatt kellene állania, hogy a spanyolok végvárát ostromzárolja?~–
1019 23   |                Igen. Te odaküldted őt, hogy elvesszen; hanem ő észrevette
1020 23   |               spanyolok körülszoríták, hogy seregét megmentse, szabad
1021 23   |             azt akarja a nemzetgyűlés, hogy fegyveres őrök lépjenek
1022 23   |                Bolivár elé, nem tudva, hogy életét vagy halálát hozza
1023 23   |              valamennyien. Engedd meg, hogy egy csoport karabélyossal
1024 23   |             mégis azt mondom, Bolivár, hogy többet ér egy megholt ellenség,
1025 23   |               tett a haza színe előtt, hogy Bolivár nemzete zsarnoka
1026 23   |           szívmelegség kölcsönöz neki, hogy szerelemmel, rábeszélő szóval,
1027 23   |          nagyon, úgy őrködnek fölötte, hogy még ételét is megkóstolják
1028 23   |            kívül, s nem léphet sehova, hogy észrevétlenül hívei mindenütt
1029 23   |            bizonnyal jól tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot,
1030 23   |                mit szemeimről mondtak, hogy azok beszélni tudnak; ha
1031 23   |              beszélni tudnak; ha igaz, hogy ajkaimnak térítő hangja
1032 23   |             Bolivár, úgy ráveendem őt, hogy vesse el a koronát magától,
1033 23   |               volt, mindenki azt érzé, hogy e szavaknál keze reszket.~–
1034 23   |               óra előtt arra esküdtél, hogy szeretsz, pedig akkor is
1035 23   |             egy év előtt arra esküvém, hogy Bolivár nem óhajtja a hatalmat,
1036 23   |             pusztán darabra nem töröm, hogy kislelkű nyomorultak civódjanak
1037 23   |              megtagadnék. Például azt, hogy ajkait lássam és meg ne
1038 23   |              leszek, ki csak azért él, hogy te örülj; imádni foglak,
1039 23   |           megbántom Istenemet miattad, hogy jobban ragaszkodom hozzád,
1040 23   |                 most elfogadnám azért, hogy veled megosszam.~A hölgy
1041 23   |            Addig imádkozom istenemhez, hogy bocsássa meg nekem, amiért
1042 23   |           hagyta őt magára.~Tudta jól, hogy akit egyszer a hölgy szeret,
1043 23   |               őt most is.~– Jól tevéd, hogy ezt mondád nekem. Annál
1044 23   |             utasítalak!~Gideon ígérte, hogy mindenre figyelni fog, s
1045 23   |               fél kezére fölemelkedve, hogy közelebb érje szerelmese
1046 23   |           fogyasztva vérüket, anélkül, hogy valaki tudná, miért.~
1047 24   |         Bizonyosan arról gondolkozott, hogy e tengeren túl van egy nagy,
1048 24   |              hirtelen parancsot adott, hogy menjenek utána, s fogják
1049 24   |                a világon?~– Éppen azt, hogy semmi jó sincs benne. Ok
1050 24   |            bizonyosan manichaeus vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved,
1051 24   |               annyit mondhattam nekik, hogy Salernóban találkozunk,
1052 24   |              most vettem a rossz hírt, hogy családomat útközben elfogták,
1053 24   |              Valóban elég okod van rá, hogy magadat elöld; de ne öld
1054 24   |       hirdették a fejedelem heroldjai, hogy az elűzött Dukas Mihály,
1055 24   |               érzékeny látvány jutott, hogy bámulhatá, mint lép a fájdalomtól
1056 24   |               haragos esküvel fogadja, hogy letöri a bitorlók hatalmát,
1057 24   |            csodák között menekült meg, hogy látta híveit egyenként elhullani,
1058 24   |             közt rejtőzött itt, amott; hogy költötte saját halálhírét,
1059 24   |             költötte saját halálhírét, hogy ölte meg az árulót, ki őt
1060 24   |              sebes folyamon keresztül, hogy megszabaduljon, s végre
1061 24   |              püspököknek intést adott, hogy a templomokban imádkozzanak
1062 24   |             szerencsétlen uralkodóért, hogy segítse azt trónjába vissza,
1063 24   |              szájal a fényes ígéretet, hogy fegyveres hadat gyűjtsön.~
1064 24   |          annyira megközelítik egymást, hogy két fejedelmi kalandor,
1065 24   |                 Byzanczban jól tudták, hogy Robert támadó haddal jön,
1066 24   |          irányban a támadó ellenségre, hogy az soronként esett el; kőfaltörő
1067 24   |             Csak annyit mondott nekik, hogy itt e helyen harcolt Caesar
1068 24   |               szép, éneke oly bűbájos, hogy a byzanczi udvar hízelgő
1069 24   |                ösztöne súgta meg neki, hogy határozott válasz helyett
1070 24   |            üzenje a császári hölgynek, hogy majd a holnapi reggel meghozza
1071 24   |             alattomban figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos
1072 24   |          ál-Michael császárral tudatá, hogy elveszett leánya itt van,
1073 24   |               olyan ártatlan volt még, hogy félni sem tudott tőle, s
1074 24   |                álomjárók, s nem sejté, hogy e pillanatban úgy ül két
1075 24   |               két megásott sír között, hogy csak egy szédülés kell rá,
1076 24   |             csak egy szédülés kell rá, hogy vagy az egyikbe, vagy a
1077 24   |       magasztos gyönyört érzett abban, hogy e virágot így nézheti és
1078 24   |                bizonyítani be e napon, hogy leghűbb híve volt a fejedelemnek.~
1079 24   |        rohamban egy nyíllövést kapott, hogy ezüstpáncélján végigcsorgott
1080 24   |                lelkében az a gondolat, hogy a görögök császárját személyesen
1081 24   |            széttekinte, bámulva látta, hogy ama fejedelemnek öltöztetett
1082 24   |         gyászrivallását, mik hirdeték, hogy hős neje, Gaita, a diadalmas
1083 24   |            Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek
1084 24   |             még, menj játszani”.~Igaz, hogy sokat vesztett is érte.~
1085 25   |             tesz nőtlen legénykorában, hogy aztán, mikor megházasodik,
1086 25   |                ha arra talál gondolni, hogy hátha most azt mind nekem
1087 25   |           valami áldott paragrafussal, hogy senki se udvarolhatna a
1088 25   |         tortúrát: hat napig nem látni, hogy ki jár be a házam ajtaján!
1089 25   |         asszonnyal, megesküdtettem rá, hogy senkit sem fogad el azalatt,
1090 25   |             azalatt, míg én odaleszek, hogy zárva tartja az ajtót, s
1091 25   |             emberhez, mikor megtudják, hogy nincs a férj otthon, mindenféle
1092 25   |    bekéredzkednek, az ember azt hinné, hogy gavallérok, s mikor egyszer
1093 25   |  megijesztgettem az asszonyt. Fogadta, hogy vigyázni fog magára.~Én
1094 25   |            peres feleimet, s ahelyett, hogy hatodnapra készültem volna
1095 25   |   elváltoztatott szavamra azt mondják, hogy menjek a pokolba, míg aztán
1096 25   |            tárulnak ki ajtók és karok, hogy engem kebleikre öleljenek.
1097 25   |                legelső, amit látok az, hogy az ajtóm nincs bezárva –
1098 25   |              mennykő! Mindjárt tudtam, hogy izé!~Széttekintek, hát az
1099 25   |             nagy lármát csaptam magam, hogy az egész ház összecsődült;
1100 25   |               mondott, fejét csóválva, hogy „Othello”.~Már nem tudom,
1101 25   |               Othello”.~Már nem tudom, hogy egy szónak vette-e vagy
1102 25   |              mert én úgy is érthettem, hogy „ó, te, ló!”.~
1103 25   |                                        Hogy nyerik meg a nőket~– Asszonyom,
1104 25   |         szenvedek. Föltettem magamban, hogy ennek véget fogok vetni,
1105 25   |     megkísértem a szép szót. Ön tudja, hogy én mennyire szeretem.~–
1106 25   |             vége. Én azért jöttem ide, hogy ha ön meg nem lágyul irántam,
1107 25   |            önnek az a kegyetlen öröme, hogy lássa óráról órára elmúlni
1108 25   |                mereven megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy falat
1109 25   |                 igen bizonyosan tudva, hogy ha a vacsora ideje eljő,
1110 25   |                 Komornája mondja neki, hogy még mindig itt van ám az
1111 25   |              haragszom.~– Mondtam már, hogy itt akarok meghalni.~– Itt
1112 25   |                  Asszonyom. Megmondám, hogy mit akarok – sóhajta ez,
1113 25   |        Clarisse el nem tudta képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon
1114 25   |          képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon meg ilyen rettenetes
1115 25   |                megszálló sereg éhezik, hogy a várőrséget feladásra bírja.~
1116 25   |              az éhség lassú halálával! Hogy fogja ezt a lelkén elviselhetni?
1117 25   |             ezt a lelkén elviselhetni? Hogy veheti magára azt a tudatot,
1118 25   |           veheti magára azt a tudatot, hogy egy embert négy napig látott
1119 25   |         beszélni, csak fejével intett, hogy nem kell neki semmi.~– De
1120 25   |                istenem, én nem akarom, hogy ön meghaljon.~A halni akaró
1121 25   |               odaborult rá Clarisse, s hogy ajkait megnyílásra bírja,
1122 25   |        Clarisse nem is bánta meg soha, hogy meg hagyta magát győzni.
1123 25   |            nyúlnom, volna annyi eszem, hogy egy pár zemlyét eldugnék
1124 26   |            akkor elmondhatod magadról, hogy derék ember vagy.~Egy történetet
1125 26   |                mindjárt azt bízták rá, hogy keresse fel a hírhedett
1126 26   |          egy-egy rablót köttetett fel, hogy akik messziről nézték, mondhatták
1127 26   |     elbolondított egy éhenholt embert, hogy az ott szolgálja őt, azután
1128 26   |             erősen elhatározá magában, hogy soha többé a nagy világba
1129 26   |                azt is megtudta később, hogy e félelmes ellene a Mocha-szigetén
1130 26   |               elébbvaló dolgokra, mint hogy társainak megölőjét ott
1131 26   |              elállni attól a tréfától, hogy ellenségét éppen az araucani
1132 26   |                szépen könyörögni neki, hogy szabadítsa meg a hajót az
1133 26   |               abba a helyzetbe jutott, hogy három napig parancsolt elfogóinak,
1134 26   |   engedelmeskedni, ha azt nem akarták, hogy a viharos tengeren ostoba
1135 26   |              Harmadnap örült mindenki, hogy a keresett araucani part
1136 26   |                 A tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen
1137 26   |             más emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak,
1138 26   |             ott unalmas napjait osztá, hogy nem gondolhatott rájuk másként
1139 26   |   visszagondolni, s azt kérdi magában: hogy lehetett álmodni ilyen ostobát?~
1140 26   |           ostobát?~Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan
1141 26   |             sem támad homlokán amiatt, hogy erszénye üres; egyszóval
1142 26   |           Limába; rossz sorsa őrzötte, hogy útközben mélázása miatt
1143 26   |            égbe, mely nem engedi neki, hogy ott elfelejtse valaha a
1144 26   |              is volt iránta tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki
1145 26   |               vele szóba állni, tudta, hogy Williams ismerős Limában.~–
1146 26   |              Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít
1147 26   |           hangja van. Ez az. Hat hete, hogy letelt a fogadott gyászév,
1148 26   |             beszélgetésből észrevevén, hogy Robertson nem ura többé
1149 26   |              tehetett vele rosszabbat, hogy tökéletesen őrültté tegye,
1150 26   |              minthogy azt ajánlá neki, hogy be fogja őt vezetni donna
1151 26   |           annyit ábrándozott; láthatá, hogy az a tünemény, akit ő valami
1152 26   |             szív legsötétebb titka az, hogy akit szeretett, mint angyalát,
1153 26   |          Tereza Mendeznek tetszett az, hogy egy fiatal ember őrjöng
1154 26   |          Williams –, én is azt hiszem, hogy annak a hölgynek a szívét
1155 26   |             aki éppen egy pénznek ura, hogy adjon elő tízmillió dollárt.
1156 26   |                aludni, gyakran álmodá, hogy ott jár-kel már az aranyhalmazok
1157 26   |                fölébredt, akkor látta, hogy semmi sincs belőle.~A dicsvágy
1158 26   |           Bajtársak, én azt gondoltam, hogy az a tízmillió dollár sokkal
1159 26   |         kellett senkinek azon aggódni, hogy hátha elpirul az arca.~A
1160 26   |              Ingres azt hitte eleinte, hogy csak tréfálnak vele; hanem
1161 26   |                alatt rábeszélték őket, hogy ahelyett, hogy annyi roppant
1162 26   |       rábeszélték őket, hogy ahelyett, hogy annyi roppant pénzt az angol
1163 26   |               kivonatni.~Az a reménye, hogy a Peruvian éjszakai eltűnése
1164 26   |               a tengeröbölből anélkül, hogy az valakinek feltűnt volna.
1165 26   |        Robertsonnál el volt határozva, hogy azt egyedül neki kell bírni
1166 26   |               mondá két fő cinkosának, hogy kénytelenek lesznek a Tua-Tonga
1167 26   |          kitalálva.~– Ti attól féltek, hogy valahol elhagylak benneteket
1168 26   |          látjátok, én nem félek attól, hogy ti hagytok el; ha te csakugyan
1169 26   |             nem kellett azon aggódnia, hogy osztályrészéért társai túladnak
1170 26   |            maradottakat figyelmezteté, hogy legyenek készen az elindulásra,
1171 26   |              hordókkal.~Ki tehet róla, hogy a jellövésre elsütött puska,
1172 26   |              nagyobb gondja volt arra, hogy Georgessal és legényeivel
1173 26   |              még Robertsonnak megölni, hogy két társával egyedül maradjon –
1174 26   |            megy le a vizekbe, anélkül, hogy partot mutatna valamerre.~
1175 26   |          regéket, s kérték Robertsont, hogy mutassa meg nekik ezt a
1176 26   |            maguk unszolták Robertsont, hogy vezesse őket minél előbb
1177 26   |                minél előbb Otahaitiba, hogy ott asszonyokat és rabszolgákat
1178 26   |              voltak, némelyik annyira, hogy nem tudott magáról semmit,
1179 26   |             volt.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha
1180 26   |             őket.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy férfi őrá vigyáz,
1181 26   |          gyűjté, s akkor tudtukra adá, hogy el vannak árulva.~Valaki
1182 26   |              kérdezőnek:~– Az világos, hogy barátainkat nem hagyhatjuk
1183 26   |           előőrsök megbánták magukban, hogy Robertson felől rosszat
1184 26   |      gondoskodik az elázottakról; maga hogy emeli vállaikra, segít őket
1185 26   |            ember annyira magához tért, hogy fel bírt kapaszkodni a hajóra;
1186 26   |             azt kérdé tőlük Robertson, hogy hát a dereglyében levő cimborákat
1187 26   |            mámoros fejétől annyi esze, hogy e veszély lehetőségét átlássa,
1188 26   |            törődött vele; azt mondták, hogy majd ők is vigyázni fognak,
1189 26   |            szempilláival, végre látva, hogy a kapitány úgyis ébren van
1190 26   |             csoda kellett volna hozzá, hogy azok valamiképp megmeneküljenek.
1191 26   |          Legelső pillantásra meglátta, hogy a kormány üresen áll, a
1192 26   |             után nézett, s észrevette, hogy az eltűnt.~– Ébredj, kapitány! –
1193 26   |          elrémíté őket azzal a hírrel, hogy társaik által el vannak
1194 26   |               el annyi pénzt, anélkül, hogy a lehető véletlen valakit
1195 26   |            földbe elásni nem lehetett, hogy valami nyom ne maradjon
1196 26   |               Attól is lehetett félni, hogy ha nagyon eldugják, majd
1197 26   |               majd úgy találnak járni, hogy visszajövet maguk sem akadnak
1198 26   |               egyik cinkos a másiktól, hogy az meg fogja őt csalni,
1199 26   |                az meg fogja őt csalni, hogy elszökik előle a hajóval:
1200 26   |          koporsószegek sem hiányzanak, hogy annál nagyobb legyen a borzasztó
1201 26   |               elhagyott hajó, anélkül, hogy elsüllyedt volna; akkor
1202 26   |               jutott. Ott azt állíták, hogy egy elsüllyedt kereskedelmi
1203 26   |         Janeiróba ingyen. Azt állíták, hogy egy fillérük sincsen, pedig
1204 26   |       legénység se tudjon róla semmit, hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban
1205 26   |               Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a gyilkos.~Robertson
1206 26   |             már hátra?~Annyi bizonyos, hogy Georges halála óta Williams
1207 26   |               előszobánál, s kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~–
1208 26   |             nála; csak azt mondd neki, hogy itt van az a két férfi,
1209 26   |                s bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1210 26   |                 úgy hiszem, elég arra, hogy egy limai delnő megnézze
1211 26   |            makacs természettel bírunk, hogy egyikünk sem akar a másik
1212 26   |                delnővel, elmondá neki, hogy nemsokára lábai elé fogják
1213 26   | osztályrészüket, s akkor majd elválik, hogy ki felé nyomja le az aranyos
1214 26   |              nem említéd előttem soha, hogy te is szerelmes vagy donna
1215 26   |           akkor ő is gondolta magában, hogy neki is van egy titka, amit
1216 26   |             tehát első dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói kereskedő
1217 26   |                a pénzük.~Gonosz világ! Hogy egyik tolvaj ellopja a másiknak
1218 26   |             ezer dollár nem volt elég, hogy hajót vegyenek rajta, s
1219 26   |            aminek az lett következése, hogy a két kalandort kiutasítják
1220 26   |             nem volt annyi képességük, hogy egy nyomorult bárkát felfogadhassanak,
1221 26   |             amiből gyanítani lehetett, hogy ez valami kis hajó kapitánya.~–
1222 26   |              kis köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson kapitány, tulajdonosa
1223 26   |                egy derék goelettnek, s hogy tengeri kutyákra szokott
1224 26   |                tengeri kutyavadásznak, hogy ő egy vállalkozó kereskedő
1225 26   |              érte kell menni.~Az igaz, hogy messze van, de az is igaz,
1226 26   |             messze van, de az is igaz, hogy az roppant sok ezüst!~Hátha
1227 26   |             Hátha még azt tudta volna, hogy arany!~Thomson még azon
1228 26   |            egész nap azzal volt bajuk, hogy a támadt hibákat kijavítsák,
1229 26   |          elinduláskor magára vállalta, hogy az élelmezésről gondoskodni
1230 26   |       élelmezési rendszere abból állt, hogy valahányszor szemközt jövő
1231 26   |      könyörögve elmondá a kapitánynak, hogy ők szegény cethalvadászok,
1232 26   |             széles tengerre valakinek, hogy majd azon keresztülkoldulja
1233 26   |         tengerre értek, ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára
1234 26   |             felé; Robertson kiszámítá, hogy két nap alatt, ha a szél
1235 26   |         Williams nagyon jól tudta azt, hogy akivel egy szál deszkán
1236 26   |           mindig tapasztalá Robertson, hogy amíg Williams aluszik, addig
1237 26   |           födözeten. Olyan hőség volt, hogy a födözet alatt nem lehetett
1238 26   |               habtorlasznak, ahelyett, hogy élével hasította volna azt
1239 26   |               egész oly hirtelen jött, hogy a hajósok csak akkor vették
1240 26   |             hová mennek.~Azt felelték, hogy gyöngyhalászok, a csigatelepekre
1241 26   |                 a jó úr elmondá nekem, hogy jutottak önök e szép birtokhoz,
1242 26   |               csak azt nem mondta meg, hogy miként rejtették azt el.
1243 26   |                el. Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék
1244 26   |        fölemelve, kihajítá a tengerbe, hogy ő se legyen kevésbé halandó,
1245 26   |          vandiemensföldi tengerésznek, hogy feszítsenek fel minden vitorlát,
1246 26   |        keríteni.~Robertson észrevette, hogy el van árulva, s fegyvereit
1247 26   |             végre úgy el tudott bújni, hogy nem tudtak ráakadni.~Ekkor
1248 26   |              azt a cselt gondolták ki, hogy egy csónakot üresen hagytak
1249 26   |                a kalózt, s mondá neki, hogy minden titkát tudja.~– Ha
1250 26   |                Azt akarom még hallani, hogy hová van elrejtve az orzott
1251 26   |                halálra.~– Gondold meg, hogy én spanyol vagyok, azok
1252 26   |          kincseket, én biztosítom önt, hogy tisztességes jutalmat fog
1253 26   |              Két óra múlva azt mondta, hogy fel fogja fedezni a kincsek
1254 26   |               ült, elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért
1255 26   |          akarta szétzúzni; majd látva, hogy nem szabadulhat, alkudozni
1256 26   |         Robertson. Pacheco parancsolá, hogy üssék tovább.~Ekkor felordított,
1257 26   |             elbocsáták.~Lihegve mondá, hogy mindent fel fog fedezni.~
1258 26   |               fog fedezni.~Azt mondta, hogy menjenek a hajóval a sziget
1259 26   |               hajóról, mindenki látta, hogy a víz alatt nyílsebesen
1260 26   |             embert küldött a szigetre, hogy azt minden irányban kutassák
1261 26   |              túlvilági üdvét, anélkül, hogy egyetlenegynek csak egy
1262 26   |               világkörútja leírásában, hogy ennek minden körülménye
1263 27   |                 mint azt a szerencsét, hogy az emberek nem ismerik egymást.
1264 27   |               és kapukulcsot, anélkül, hogy egyik szomszéd tudná: a
1265 27   |              családot; nem mondom meg, hogy hol, mert az nem tartozik
1266 27   |             hajfürtökkel; képzelhetni, hogy a kisleány milyen kicsiny
1267 27   |             beszélt tán egy hét múlva, hogy van itt most egy furcsa
1268 27   |              Ez már elég ok volt arra, hogy a világ beléjük kössön.
1269 27   |           Micsoda furcsa emberek ezek? Hogy ezeknek senki sem kell?
1270 27   |                ezeknek senki sem kell? Hogy úgy el vannak telve magukkal;
1271 27   |           összejönni, azok megmondták, hogy mit beszél róluk a világ.~
1272 27   |                Feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
1273 27   |             mit?~– Azt beszéli rólunk, hogy mi vademberek vagyunk.~A
1274 27   |              találta azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a
1275 27   |                feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
1276 27   |              Ugyan mit?~– Azt beszéli, hogy mi igen illetlenül viseljük
1277 27   |             Éppen azt vetik szemünkre, hogy mindig egymással táncolunk,
1278 27   |              rázta fürtös fejecskéjét, hogy ő nem tud semmit.~– Azt
1279 27   |          semmit.~– Azt mondja a világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy,
1280 27   |             előtt, és azt mondta neki, hogy ölje meg őt – nem vétett
1281 27   |                ölje meg, ha azt hiszi, hogy vétkes.~A férjecske szigorú
1282 27   |               akart lenni. Megmutatta, hogy ővele tréfálni nem tanácsos,
1283 27   |               pici, pici asszonykának, hogy ő soha, soha nem volt kicsi
1284 27   |      colibrival esküt tétetni le arra, hogy a varjúk, kányák enyelgései
1285 27   |            világ megint arról beszélt, hogy a kis halvány ember megesküdtette
1286 27   |       feleségét a feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És
1287 27   |                beszélte róluk a világ, hogy a kis Othello angol zár
1288 27   |               világ azt beszélte erre, hogy azért halt meg a kisleány,
1289 27   |     állapotával.~A világ azt beszélte, hogy az asszonyka készakarva
1290 27   |          kapott; akkor is jeget evett, hogy minél hamarább meghaljon,
1291 27   |        pázsitnak. Rajtakapták sokszor, hogy mikor nem sejt közellevő
1292 27   |                beszéli rólunk a világ, hogy én üldöztelek téged a sírba,
1293 27   |              üldöztelek téged a sírba, hogy énelőlem siettél ide; pedig
1294 27   |                tele lett vele a város, hogy a kis boldogtalan ember
1295 27   |             csalatkozott. Alig várták, hogy a szemeit behunyja, már
1296 27   |           csodálatos a haláluk…~Annak, hogy mit beszél rólunk a világ,
1297 28   |               bizonyossággal állítani, hogy az armalisa nagyon hamar
1298 28   |              abban a reménységben élt, hogy majd valami jó házassággal
1299 28   |            akarta; már arról volt szó, hogy becsukják, amidőn kiütött
1300 28   |                azt sem igen nyomozták, hogy van-e ellene criminális
1301 28   |             Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő háborúra egy
1302 28   |               szerzend, egyszer azért, hogy az ellenségnek jól fog esni,
1303 28   |               esni, másszor meg azért, hogy a tekintetes vármegyének
1304 28   |         rontott be a poroszok földére, hogy mielőtt a rendes hadvezérek
1305 28   |              minden haditudományukból, hogy utoljára már elnevezték
1306 28   |                 s nem is gondoltak rá, hogy valahol megfoghassák. –
1307 28   |            ijesztgették a szolgabírák, hogy becsukatják hatalmaskodásért,
1308 28   |                jutottak a szolgabírák, hogy most főispánjuk legyen,
1309 28   |               kik nekik kosarat adtak, hogy földesuraik kisasszonyaiból
1310 28   |          asszonyság sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül,
1311 28   |            mindössze három esztendeje, hogy gróf. Nem tudott ugyan udvarolni,
1312 28   |            nagy baj volt közöttük, az, hogy gróf Zsilipy egy hangot
1313 28   |             erről az egyről nem tudta, hogy a nyelvével beszéli-e ezt
1314 28   |               őneki. Néha úgy álmodom, hogy beszélünk egymással, s aztán
1315 28   |              akkor olyan rosszul esik, hogy megint süketnémák vagyunk.
1316 28   |           vagyunk. Azt nem is említem, hogy idegenember akár szemtől
1317 28   |               én még azt mondhatom rá, hogy köszönöm a gráciáját. –
1318 28   |        nagyságod fél év alatt annyira, hogy bárkivel elbeszélgethet.~–
1319 28   |         kétlábú állatnak elárulja azt, hogy én tanulok, hát akkor én
1320 28   |            főbe lövöm.~A tanár ráállt, hogy árulkodni nem fog és soha
1321 28   |               az ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat, ha
1322 28   |             ember és őneki úgy fáj az, hogy nem beszélhet vele soha.
1323 28   |               sejtelme nem volt arról, hogy mire való az a der, die,
1324 28   |              kigondolta; szabály volt, hogy egy szót sem szabad a lecke
1325 28   |                A professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen
1326 28   |                  Ebből aztán megtudta, hogy mi kell neki?~– Bin heute
1327 28   |            vagy értette meg, vagy sem, hogy a gróf úr rosszul van; jóllakott
1328 28   |             professzor azt felelte rá, hogy igen szép nap van.~– Welcher
1329 28   |           hónap múlva azt vette észre, hogy nagyon kevésre ment; szégyenlette
1330 28   |              ment; szégyenlette magát, hogy olyan rossz diák, bizony-bizony
1331 28   |    bizony-bizony sokszor megérdemelné, hogy ne kapjon ebédet; ebbéli
1332 28   |      cselédségnek halálbüntetés alatt, hogy hozzá senki be ne merjen
1333 28   |               s magolta a grammatikát, hogy a hátán csorgott bele az
1334 28   |             izzadság. Történt azonban, hogy e terhes foglalkozás közben
1335 28   |            anyjához, s elmesélte neki, hogy apja leckét tanul: el is
1336 28   |        magyarsággal. – Nem álmodtad-e, hogy míg te fáradva küzdesz,
1337 28   |                míg te fáradva küzdesz, hogy hozzám közelebb lehess,
1338 28   |               Péter szentül azt hitte, hogy most is csak álmodik, folytatását
1339 28   |             Zsilipyt, különösen azért, hogy nem kellett neki többé iskolába
1340 28   |         annyira nyelvészeti tökélyeit, hogy az udvarnál is föllépett
1341 28   |              olyanformát mondott neki, hogy történjék bármi a külsővel,
1342 28   |            kifejezésekkel adá tudtára, hogy az udvarhölgy azt mondta
1343 29   |             Egyik vélemény azt mondta, hogy a marquis nagyon szerelemféltő,
1344 29   |              úgy igazítá el a kérdést, hogy a marquis bizonyosan valami
1345 29   |               feleségül, s nem akarja, hogy azt az emberek lássák; elég
1346 29   |         emberek lássák; elég baj neki, hogy ő maga látja.~Ügyesebb találgatók
1347 29   |               véleményt oda módosíták, hogy az asszony bizony nem rút,
1348 29   |               s most már nagyon bánja, hogy azt tevé.~Leleményesebb
1349 29   |         titkokat, azokat félti a férj, hogy a világ fülibe ne jussanak.~
1350 29   |             egész találgatásnak azzal, hogy egy szép reggelen a város
1351 29   |          ismerőseit és nem ismerőseit, hogy ebben vagy abban a délutáni
1352 29   |  kegyeskedjenek őt azzal megtisztelni, hogy szeretett egyetlenegy nejét
1353 29   |              vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~
1354 29   |            csodaszép volt!~Olyan szép, hogy még a halál sem bírt rajta
1355 29   |  viaszgyertyákról, mik körüle égnek, s hogy mind e gyászpompa közé milyen
1356 29   |              elkezdtek arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~
1357 29   |              egész város azt beszélte, hogy a marquis megmérgezte nejét.
1358 29   |           elállni attól a véleménytől, hogy aki ily makacsul rejtegeté
1359 29   |               okának kellett rá lenni, hogy azt megölje, és az nem lehet,
1360 29   |              megölje, és az nem lehet, hogy valaki ily hirtelen meghaljon,
1361 29   |           hirtelen meghaljon, anélkül, hogy valaki tudott volna betegségéről
1362 29   |          fülébe jutott. Ő vette észre, hogy a hír kezd általános lenni,
1363 29   |               a mairehez, őt felkérni, hogy ha a hatóságnak valami gyanúja
1364 29   |           tekintetben minden gyanútól, hogy a marquist biztosíthaták
1365 29   |         marquist biztosíthaták afelől, hogy ellene értelmes ember semmiféle
1366 29   |            magát az a hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve
1367 29   |             Malmont megmérgezte nejét. Hogy miért tette ezt? Azt majd
1368 29   |             különös foglalkozása volt, hogy szokatlan hatású mérgeket
1369 29   |           előtt annyira is vetemedtek, hogy fejeiket bedugták a rostélyon,
1370 29   |        királynéja.~Tudjuk biz azt jól, hogy ezt a címet senki sem kapja
1371 29   |              senki sem kapja ingyen, s hogy a különösségek, amikért
1372 29   |             bizonyítékokkal indokolni, hogy mi joggal jött a világra;
1373 29   |               egyik sem dicsekedhetik, hogy szeretője volna. A hölgy
1374 29   |       bolondabbítja; vagy az bizonyos, hogy úgy el tudja titkolni valami
1375 29   |              valami meglévő viszonyát, hogy senki sem tud róla semmit.
1376 29   |             tudnak, azok azt állítják, hogy ő meg egy fiatal hercegbe
1377 29   |             hitványság és képtelenség, hogy nem érdemes ide leírni.~
1378 29   |            születése előtti dolgoknál, hogy önök, a beteg tisztelt consultáló
1379 29   |                fél lófejjel megelőzni (hogy elegáns kifejezést használjunk).~
1380 29   |               napon megvallá atyjának, hogy szeret, és választottjához
1381 29   |         fölfedezésen; azt mondta neki, hogy tehet amit akar; hiszen
1382 29   |             ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell utaznia távol lakó
1383 29   |          utaznia távol lakó szülőihez, hogy azokat házassága felől kiengesztelje.
1384 29   |             hónapok múlva hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje,
1385 29   |               már sepergetve az útból, hogy senkit sem lehetett azok
1386 29   |       kormányhoz a nagy botrány miatt, hogy engedje családi nevét megváltoztatni.~
1387 29   |           népszínművet írtak, anélkül, hogy bűneivel megérdemelte volna.~
1388 29   |               Nem kell orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy
1389 29   |                hogy az ember elhiggye, hogy mindazon keserűségnek, amit
1390 29   |          gondolkozni kezdett, láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos,
1391 29   |              anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz is, az anyaszeretet
1392 29   |              bizonyítania világ előtt, hogy a feddhetetlen nevű család
1393 29   |                el voltak rá határozva, hogy véget vetnek életüknek!
1394 29   |              tudott arról gondolkozni, hogy egy éjjel szenet vigyenek
1395 29   |            törte benne; ezer kár érte, hogy ez nem valami fényes lóversenyen
1396 29   |             halál nemeiben válogatott, hogy a legcsúfabbat, az éhhalált
1397 29   |                Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig imádkozott
1398 29   |                kevély Delmaure bárókat hogy sértette volna meg azzal,
1399 29   |         gúnykacajára aranyos betűkkel, hogy „itt nyugszik Delmaure Camilla
1400 29   |            jogot vélnek találni abban, hogy ennek a leánynak nincsen
1401 29   |           érezzen, minden ember tudja, hogy az apja gazember volt, az
1402 29   |             végképp elkeseríté. Látta, hogy szeretik, egy szóval sem
1403 29   |                akarják vele elhitetni, hogy becsülik is; jogot éreznek
1404 29   |          szerint ebből az következnék, hogy a csalogatott, kinevetett
1405 29   |        régebben ismert.~Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanúk
1406 29   |         pillanatban úgy belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban
1407 29   |            másik pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő
1408 29   |               ha elébb hallotta volna, hogy ki ül ott ama lilaszín damaszk
1409 29   |                 de jóvá teszi azáltal, hogy egy új, fényes névvel kínálja
1410 29   |          előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy a férj elidegenüljön.~A
1411 29   |            tudta. Ámbár azt sejthette, hogy a szív, amit ő nem tud felnyitni,
1412 29   |            annyi esze volt az inasnak, hogy minden harmadik, negyedik
1413 29   |        fájdalmak közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (
1414 29   |         levelekből.) Bár hihetném azt, hogy boldogságod feledteté emlékemet.
1415 29   |            sort, melyből megtudhassam, hogy meg leszek siratva, s örömmel
1416 29   |             megcsókoltam azt; gondold, hogy engemet csókolsz benne.”~
1417 29   |                 Szüleinek azt mondták, hogy agyonbúsulta magát, meghalt
1418 29   |                fel Olivánál a marquis, hogy míg előbbi hódolatait haraggal
1419 29   |              akar ön venni, vigyázzon, hogy ne vegyen magának urat.~–
1420 29   |               igen régóta. Úgy hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén
1421 29   |                el. És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit
1422 29   |                 hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit nevethetek rajta.~
1423 29   |           készen volt rá.~– Elismerem, hogy végtelen sokat vétettem
1424 29   |        ezerszer, nem jöttem volna ide, hogy bűnömet jóvátegyem. Én kegyednek
1425 29   |             ott még esküdtek is! Igaz, hogy nem valódi lelkész előtt,
1426 29   |           régibb, mint az élet. Annak, hogy önt itt elfogadom s önnel
1427 29   |              keresse ön más okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva
1428 29   |              már fásulva minden iránt, hogy még gyűlölni sem tudok;
1429 29   |            tartom magamat mindenkitől, hogy nem érezhetek. Szánom azokat
1430 29   |                 mert meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És –
1431 29   |                El fogja-e hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni
1432 29   |            hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni fogom örökké, hogy
1433 29   |            hogy szeretni fogom örökké, hogy semmivé tehet, ha valaha
1434 29   |                vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak, ki azért, akit
1435 29   |           termet, szobaleányát hívatá, hogy öltöztesse át.~Sokáig tartott
1436 29   |        mindannyiszor azt mondták neki, hogy még nem szabad. Mikor aztán
1437 29   |              Mit látott? Mi tette azt, hogy a vőlegényi hálószoba láttára
1438 29   |             nejét ebben temették el.~– Hogy jutottál hozzá? – lihege
1439 29   |               Akarod tudni? Gondoltam, hogy sokszor álmodni fogsz róla,
1440 29   |           álmodni fogsz róla, akartam, hogy ébren is lásd. Sokat fáradtam
1441 29   |               fel, meg akart fordulni, hogy elfusson, felnyitá az ajtót,
1442 29   |        cselédjeit, s parancsolá nekik, hogy vigyék a marquist szobájába,
1443 29   |          nyoszolya biztosítá őt arról, hogy Malmont nem fogja őt álmában
1444 29   |               elmesélt, tapasztalandá, hogy a koporsófödél félre van
1445 29   |            szülőföldre, ott eltemetni, hogy egykor majd őt is mellé
1446 29   |                 én szerelmem, anélkül, hogy fájdalmat okozzon kedvesének.~
1447 29   |               nehéz volt elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~
1448 29   |                Amáliára tekinte, látá, hogy annak keble csendesen emelkedik,
1449 29   |              oly túlcsapongó örömében, hogy Ardentnak kell őt figyelmeztetni: „
1450 29   |           Malmont még él!”~Igaz ugyan, hogy megházasodott, elvette Párizs
1451 29   |              de azt már tudja a világ, hogy nem boldog vele. A nő tudja
1452 29   |               is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes
1453 29   |           kétségbeesve ordítozott fel, hogy ne szóljon tovább, és mégsem
1454 29   |                merte neki azt mondani, hogy hagyja el, hanem vonaglott
1455 29   |              akit gyűlölt, csak azért, hogy kínzója lehessen neki, amíg
1456 29   |           dolgokat kezdtek elbeszélni, hogy éjjel kiküldözi cselédeit,
1457 29   |         kiküldözi cselédeit, megnézni, hogy nincsen-e valami idegen
1458 29   |                s inkább hazudnak neki, hogy de igenis van. Akkor azután
1459 29   |            Akkor azután kérdezi tőlük, hogy milyen. Azok leírnak előtte
1460 29   |           azután megnyugszik. Látszik, hogy nem találták el azt a képet,
1461 29   |                cselédet, azt kérdezve, hogy nincs az előszobában valami
1462 29   |             ekkor arra kérte az inast, hogy vegye le a falról azt a
1463 29   |         azoknak ígért nagy összegeket, hogy menjenek el Issoduneba,
1464 29   |              födelét. Azok azt hitték, hogy őrült, s nem indultak el
1465 29   |           talált elő, annak azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~
1466 29   |   humorisztikus kérdést, s azt felelé, hogy csak odáig.~A rendőrfőnök
1467 29   |           fölfedte a hivatalnok előtt, hogy ő első feleségét megölte.
1468 29   |       feleségét megölte. Elmondá neki, hogy annyira nyomja a bűntudat,
1469 29   |             annyira nyomja a bűntudat, hogy inkább szabadulni kíván
1470 29   |             talál abban a gondolatban, hogy bűneiért vérével lakoljon.~
1471 29   |            képtelen lélekjelenésekkel, hogy a rendőrfőnök nem hitte
1472 29   |                ha azt kell észrevenni, hogy valaki nem hiszi magában
1473 29   |           tehát azt is megmondta neki, hogy a bizonyítékok, a készített
1474 29   |           levelet írt rögtön Olivának, hogy azonnal siessen az általa
1475 29   |          marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán őt azonnal
1476 29   |            gondolá: akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre
1477 29   |      rendőrfőnök azt mondá Malmontnak, hogy legyen ez úr előtt egészen
1478 29   |           ismeretlennel, elmondá neki, hogy ő védetni nem akarja magát,
1479 29   |             kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai, mintha véletlenül
1480 29   |                maga rémes valóságában, hogy arcán a hideg verejték gyöngyözött
1481 29   |                   Bocsánat, asszonyom, hogy e helyre fárasztottam önt.
1482 29   |             azt tevé.~– Azt állította, hogy első nejét megölte.~– Igen.
1483 29   |         valószínűleg hivatkozott reám, hogy én ismerem bűnének részleteit;
1484 29   |          üldözője vagyok…~– Asszonyom, hogy tudhatja ön ezeket? Éppen
1485 29   |                történetnek. Féltem őt, hogy meg fog bele tébolyodni.~–
1486 29   |              amit megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen ember engemet
1487 29   |      drasztikus szerekhez folyamodott, hogy betegségétől megszabaduljon,
1488 29   |            idegrendszerét. Úgy hiszem, hogy ez mindent legjobban kimagyaráz.~–
1489 29   |        csodálnivalót sem talált abban, hogy egy párizsi delnő ilyen
1490 29   |             Valóban, én is azt hiszem, hogy legfőbb ideje erre gondolnunk.
1491 29   |               kezd háborogni; s félek, hogy egyszer saját életében tesz
1492 29   |              néhány nap előtt történt, hogy pitvarnokát rá akarta beszélni,
1493 29   |        pitvarnokát rá akarta beszélni, hogy őt lője főbe.~– Asszonyom,
1494 29   |               Asszonyom, kegyed tudja, hogy férje most itt van?~– Gyanítottam.~–
1495 29   |                sérteni, ha azt mondom, hogy itt is fog maradni?~– Uram,
1496 29   |              gondolkozni akarnék azon, hogy egy szép, deli férfi, kit
1497 29   |        választottam férjemül, anélkül, hogy otthon nyugalmas házában
1498 29   |         Vigasztalódjék; én úgy hiszem, hogy ki fogják őt gyógyítani.
1499 29   |              Ön meg fogja tudni, uram, hogy bármily hosszú legyen is
1500 29   |           győződve.~– Nem gondolja ön, hogy jó lenne, ha vele találkoznám?~–