bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1501 29   |         nyugodtan.~Malmont azt mondta, hogy egészen megvigasztalva érzi
1502 29   |         kivallotta, s büntetésére vár; hogy régóta elfeledte, hogy kell
1503 29   |                 hogy régóta elfeledte, hogy kell csendesen aludni, reméli,
1504 29   |              csendesen aludni, reméli, hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~
1505 29   |               vette azt észre Malmont, hogy hová jutott. Komolyan úgy
1506 29   |               megkezdé, akkor jött rá, hogy ővele nem úgy bánnak, mint
1507 29   |             átkozta magát és esküdött, hogy ő gyilkos, annál jobban
1508 29   |              magát, és úgy könyörgött, hogy végezzék ki, hiszen ő azt
1509 29   |              mondta róla minden ember, hogy példánya a női hűségnek.
1510 29   |         gyógyrendszerről. Úgy látszik, hogy azóta mindig ezt tanulmányozza.~…
1511 29   |             marquis-ra ki volt mondva, hogy ott haljon meg a Bicétrében.~
1512 29   |              maga is kért egy fuvolát, hogy azon játsszék; leült más
1513 29   |          kártyázni, s nem vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás
1514 29   |             törhették rajta a fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek,
1515 29   |              annyi dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre,
1516 29   |                észre az első zavarban, hogy egy tébolyodott ember felmászik
1517 29   |           leveti magát arra a kockára, hogy összezúzva marad a földön.~
1518 29   |              ki a szabadba. Tudta jól, hogy merre kell mennie, amerre
1519 29   |             védője, útmutatója. Tudta, hogy a zivatar mentében senki
1520 29   |             éppen arra való hely volt, hogy Malmont éjszakai tanyául
1521 29   |               volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész érettnek találja.
1522 29   |                kellett mennie az útra, hogy megtudja, vajon jól megy-e
1523 29   |              árokban lappangott végig, hogy véletlen észre ne vegyék.~
1524 29   |              nyugodjál…~Malmont tudta, hogy e sírbolt előtt áll egy
1525 29   |         senkinek sem fog eszébe jutni, hogy ott élő embert keressen.~
1526 29   |             azután arról gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka
1527 29   |               magát. Tudja bizonyosan, hogy most is ott az a kötél,
1528 29   |               helyére várost építenek, hogy fogják az emberek fejüket
1529 29   |           lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd rajta a regényírók
1530 29   |              nyílásán keresztül látta, hogy ragyognak a fűszálakon rezgő
1531 29   |        fűszálakon rezgő harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok
1532 29   |             alvó kelyheiket; hallotta, hogy dong a vadméh virágról virágra
1533 29   |                és azt kívánta magában, hogy csak már elmúlna ez az utálatos
1534 29   |             sírkőtől.~Malmont gondolá, hogy minőt tévedt, ez más: ez
1535 29   |               midőn egyedül vagyunk?~– Hogy hozzászokjam. Látod, te
1536 29   |            Látod, én azért jöttem ide, hogy megmondjam neki: „Köszönöm
1537 29   |              Köszönöm neked, jó halál, hogy engem Ardentomnak adtál.”~
1538 29   |             jutott már az a szerencse, hogy saját sírján ülhetett és
1539 29   |              midőn megszabadult tőlem, hogy új nőt vehessen, most pedig
1540 29   |           Minthogy alig merem remélni, hogy a fentebbi címzeten kegyed
1541 29   |               hallhatott valamit róla, hogy a bolondoknak néha jó ötleteik
1542 29   |             tőlem annak a fölfedezése, hogy a köztem és kegyed közt
1543 29   |             adni. Igen sajnálom ugyan, hogy kegyed ezáltal ugyanazon
1544 29   |              anyja is áldozatul esett, hogy tudniillik hajadonná lett,
1545 29   |                ki kegyed egynéhányban, hogy N. N. fiatal jómódú hajadon,
1546 29   |             egy eladni való nevük van, hogy jelentsék magukat; tetszése
1547 29   |            közülük. Biztosíthatom önt, hogy lesz sikere; a reclame útján
1548 29   |            Legelső kérdésére megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy
1549 29   |         reklamálni jön? Bizony mondom, hogy későn, nagyon későn. Én
1550 29   |            siettetett önhöz. Ön tudja, hogy én önnek törvényes gondnoka
1551 29   |                 Nyomorult! Azt hiszed, hogy ez undok megbántással kényszeríteni
1552 29   |              kényszeríteni fogsz arra, hogy megölesselek?~– Oh, éppen
1553 29   |               Légy afelől megnyugodva, hogy nem teheted. Én kijátszottalak:
1554 29   |                megszabadult, tudd meg, hogy első feleségem él!~– Amália!~–
1555 29   |             erőszakot sem teszi magán, hogy nevetését visszatartsa.~
1556 29   |                hinnie az egész dolgot. Hogy történhetett volna az? De
1557 29   |          lényében mégis azt bizonyítá, hogy valami érthetetlen valónak
1558 29   |       preféthez sietett. Elmondá neki, hogy ő marquis Malmont második
1559 29   |             neje, ki most azt állítja, hogy első neje még él; mi igaz
1560 29   |               prefét arcából láthatta, hogy ő nagyon restell erre a
1561 29   |              csaknem azt mondhatná rá, hogy hihetetlen, ha önvallomások
1562 29   |           Kegyed maga legjobban tudja, hogy e téveszme az volt, hogy
1563 29   |               hogy e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét. Erre az
1564 29   |           marquis meggyőződött felőle, hogy régi nejét és annak imádóját
1565 29   |              jár, s azt is megkérdezi, hogy ki hol született. Az ifjú
1566 29   |             hiszi védelmezhetni ügyét, hogy ő csak egy hullát lopott
1567 29   |               nagyon szép. Csak kérem, hogy el ne felejtsen papier timbréere
1568 29   |               közelről érdekel, kérem, hogy a tárgyaláson személyesen
1569 29   |               lehessek; már nem tudom, hogy mint felperes-e vagy alperes,
1570 29   |        siettetni fogom az ügyvédeket., hogy mentől előbb esküdtszék
1571 29   |               megtudta az egész város, hogy a hírhedett szépségű delnő,
1572 29   |              kérve őt reszkető szóval, hogy halassza el egy héttel a
1573 29   |           utcát is elállta a közönség, hogy a tárgyalási teremhez közelebb
1574 29   |                felállt Florion Ardent, hogy védje magát. Olyan melegen
1575 29   |             rajzolá a hallgatók előtt, hogy néhány gyönge idegzetű nő
1576 29   |              fele.~Mikor ezt beszélte, hogy sírtak ott körös-körül,
1577 29   |                sírtak ott körös-körül, hogy törülték a nők könnyeiket,
1578 29   |             törülték a nők könnyeiket, hogy bámultak mind Oliván; őt
1579 29   |              midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket elválasztanák egymástól,
1580 29   |                vont rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”, mint aki eddig
1581 29   |                Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állni bizonyítékaival,
1582 29   |              visszajöttek, s kimondák, hogy Floiron Ardent marquis Malmont
1583 29   |             ekkor felszólítá az ifjút, hogy vallja meg, hol van Amália
1584 29   |               kettőnket.~Ekkor látták, hogy Oliva felkel helyéből. Szólni
1585 29   |             fordult felé, és azt hivé, hogy mindent előre tud, amit
1586 29   |               uraim! Engedelmet kérek, hogy beleszólhassak azon ügybe,
1587 29   |        kétségbe hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita nem egyéb,
1588 29   |              előbbi férjének, anélkül, hogy előbb meggyőződtek volna
1589 29   |              uraim – folytatá Oliva –, hogy észrevételeimmel önök terhére
1590 29   |           áldozata.~Az elnök elismeré, hogy Olivának joga van ez ellenvetést
1591 29   |              hat törvényszéki szolgát, hogy a Malmont-sírboltból hozzák
1592 29   |          nézett oda: ők ketten tudták, hogy nem fekszik abban halott.~
1593 29   |             meg, semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy,
1594 29   |               az ő életük annyira egy, hogy ha elszakítják őket egymástól,
1595 29   |             Tisztelt uraim, láthatják, hogy nem bűnösökkel, hanem szerencsétlen
1596 29   |              ez rögeszméje szegénynek, hogy nejét megölte.~– Ennek a
1597 29   |                másiknak pedig az volt, hogy feltámasztotta őt – tevé
1598 29   |                  Mondja meg Ardentnek, hogy én előrementem és várok
1599 29   |              volt szükség tudósítania, hogy Amália vár reá, mert a holt
1600 29   |                hozzá annyi irgalommal, hogy elárulta volna azt a titkot,
1601 30   |             tréfás észrevételeikkel, s hogy viszont minden embernek
1602 30   |              vissza.~– Haragszik érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony
1603 30   |             hegyre.~– Csak azt akarja, hogy sokan megnézzék. – S több
1604 30   |                 aki azzal vigasztalja: hogy talán az árokba esett s
1605 30   |          azazhogy vinné, de nem tudja, hogy merről jött, majdan útba
1606 30   |            énekelni valami paródiából, hogy jöttüket előre észrevétessék.
1607 30   |              meg, ki is tudtukra adja, hogy Stiglicz úr éppen most ment
1608 30   |                már nincs itt, öt perce hogy elindult Budára, ha sietnek,
1609 30   |             mindent meg akartak venni. Hogy adja ezt a ludat? Hogy adja
1610 30   |                 Hogy adja ezt a ludat? Hogy adja ezt a kulacsot? Hogy
1611 30   |              Hogy adja ezt a kulacsot? Hogy adja ezt a kutyát? Ezt vegyük,
1612 30   |           borral való megismerkedés, s hogy a mulatság vége tökéletes
1613 30   |                van írva a tilalomfára, hogy a bemenet tiltatik.~– Már
1614 30   |               mulatságot gondolják ki, hogy nagy, félmázsás köveket
1615 30   |              fickók nem törődnek vele, hogy ott alant a völgyben emberek
1616 30   |              ott megindult, nincs mód, hogy megálljon, míg le nem ért,
1617 30   |           pimpimpárét és bagolyborsót, hogy ha mind bokrétának kötnék,
1618 30   |               utolsó fölléptére.~– Ah, hogy szeretem én a fülemüléket –
1619 30   |              egyet.~A poéta azt hiszi, hogy az igen könnyű dolog.~–
1620 30   |              zöld.~– Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~– Itt van,
1621 30   |                dandy menten odaszökik, hogy míg a két vetélytárs imádó
1622 30   |                kiket mindez nem gátol, hogy egy vak verklis mellé letelepedjenek,
1623 30   |              figyelmezteti a népséget, hogy meneküljön, ki hova tud,
1624 30   |       veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen a zavar, valaki
1625 30   |            valaki bejő azzal a hírrel, hogy a városban tűz van.~– Hol?
1626 30   |          változott ez a Svábhegy, kár, hogy odább is nem tekintettünk –
1627 31   |               fátuma volt a magyarnak, hogy legnagyobb királyai után
1628 31   |            annyi fényben ragyogott az, hogy minden földi asszony arca
1629 32   |               mégis csorgott ereimben, hogy vaktában nem vágtam bele
1630 32   |                 hanem úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja
1631 32   |          jószágokban.~Egyszer olvasom, hogy egyik felső vármegyében
1632 32   |            önnek, eladhatja.~– Persze, hogy nem tetszenek. Akármekkora
1633 32   |            csak nem kötelezem magamat, hogy a viselt dolmányában járjak.~
1634 32   |              az ötleten, s azt mondta, hogy igazam van, azt nem kívánhatja
1635 32   |            vele?~– Őszintén mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy;
1636 32   |              kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
1637 32   |         átnézni a leltárt; úgy hiszem, hogy a felszerelés testvérek
1638 32   |                szeget ütött a fejembe, hogy miért adnak el egy ilyen
1639 32   |            életrevaló emberek, még jó, hogy helyben vannak; az ember
1640 32   |                mert én azt nem tudtam, hogy kegyed ott akar lakni.~–
1641 32   |              miután újólag biztosítám, hogy nekem olyan vastag idegeim
1642 32   |              rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
1643 32   |   meghatalmazva egy X megyei ügyvédet, hogy a nevemben hajtassa végre
1644 32   |           valahányszor arra gondoltam, hogy nekem olyan kastélyom lesz,
1645 32   |             ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de
1646 32   |           adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek nem tartozom
1647 32   |         postakocsira ültem, gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat,
1648 32   |             tiszttartónak előre írtam, hogy a legutolsó állomásra, *
1649 32   |                egy kicsit kellemetlen, hogy a kocsisom úgy legyen öltözve,
1650 32   |              Mihály lovát hajtaná; jó, hogy a lovakon nincs fekete pokróc,
1651 32   |               azt hihetnék a városban, hogy halottas szekéren utazik
1652 32   |         felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk bejutni,
1653 32   |     beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett
1654 32   |           hanem az nem tetszett nekem, hogy minek sóhajtozik egyre;
1655 32   |               amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte rá,
1656 32   |               mi baja, azt felelte rá, hogy nem lehet azt embernek kimondani,
1657 32   |               a szemeit, úgy látszott, hogy sír: – Mi lelte kendet?~–
1658 32   |              azt ki nekem. Hát most én hogy tartsak ilyen kocsist? –
1659 32   |                  Én igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak
1660 32   |               világítva, jeléül annak, hogy várnak.~– Tudják a cselédek,
1661 32   |           várnak.~– Tudják a cselédek, hogy jövök? – kérdém a kocsisomtól.~–
1662 32   |          mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk? Erre azonban
1663 32   |            ugyan nem tudja eltitkolni, hogy örül jöttömnek, jó fiú!)
1664 32   |               jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó helyen járok; a kocsisom
1665 32   |               van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai király! Hahaha.~
1666 32   |         abbahagyta volna a nevetést.~– Hogy hívják magát, atyafi?~–
1667 32   |      tiszttartóéhoz hasonló.~Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi
1668 32   |         birtokosa, gratulált; elmondá, hogy igen jó karban levő jószágot
1669 32   |               megelégedve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot megszereztem.
1670 32   |               igen udvariasan instált, hogy ha csak lehetséges, tegyem
1671 32   |             okozza ezt, vagy a levegő? Hogy ennek mind valami sajátságos
1672 32   |           ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy percre abba a
1673 32   |              felvilágosítást? Miről?~– Hogy ezek a cselédek mifélék
1674 32   |           sajátságos szenvedélye volt, hogy mindenféle tébolyodottakat
1675 32   |       bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük.
1676 32   |               ölni, azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan,
1677 32   |         követett el.~– Tehát nem igaz, hogy testvérét megölte?~– Kegyednek
1678 32   |      lassanként ezzel is annyira ment, hogy a szemejárásával igazgathatta;
1679 32   |             eladás feltétele levén az, hogy e pártoltjai a grófnak halálukig
1680 32   |             érdeklő lehetett megtudni, hogy azok miféle emberek.~– Nem
1681 32   |              erről egy szót sem. Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam
1682 32   |             Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam is idejöjjek lakni,
1683 32   |           mindössze annyit mondott el, hogy egy inas, egy kocsis, egy
1684 32   |              leány hol van? – Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
1685 32   |            csak nem őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen
1686 32   |             nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg kellett volna mondania,
1687 32   |           veszek én itt a nyakamra, és hogy most nagyon goromba tudnék
1688 32   |          tiszttartó. Ennek köszönheti, hogy most kibékülők a dologgal,
1689 32   |             kell uraságodnak mondanom, hogy én egy rendkívüli betegségben
1690 32   |          rögtön hydrogénné válik, úgy, hogy az a szoba, ahol én egy
1691 32   |     összetalálkoznak, víz lesz belőle; hogy úszom ki belőle?~Összetéptem
1692 32   |             fel az úton, annyit tudok, hogy a legutolsó, akinek betörtem
1693 32   |              meg a többi bolondnak is, hogy felém ne jöjjenek, mert
1694 32   |           vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról gondolkodtam,
1695 32   |           aludjam. Arról gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt
1696 32   |      gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek
1697 32   |    gazdálkodhatom.~Majd azt gondoltam, hogy pert indítok a szerződés
1698 32   |    megváltoztatásáért. Eszembe jutott, hogy pörlekedni már magában elég
1699 32   |               elég nagy bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután
1700 32   |         emberre!~Azután azt gondoltam, hogy ittmaradok; nem törődöm
1701 32   |               s úgy eldöntögetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az
1702 32   |             már nincs a kontraktusban, hogy a nemes gróf pártfogoltjait
1703 32   |          őrültet, aki nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult
1704 32   |              is megfordult a fejemben, hogy eladom én ezt a jószágot
1705 32   |            Hanem akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
1706 32   |             kezdjem a gazdálkodásomat, hogy elveszítsem a vagyonomnak
1707 32   |           valaki odajön, s azt mondja, hogy megveszi a birtokomat húszezer
1708 32   |      nagyméltóságú kísértet jönne ide, hogy megijesszen, attól talán
1709 32   |              kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel szemközt találkozik.~
1710 32   |           ugrattam ki: ugyan jól járt, hogy rá nem találtam heveredni.
1711 32   |              közé: sohasem láttam még, hogy így félrehúzta volna a száját,
1712 32   |             nem élő tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint
1713 32   |            meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam, mennyi az idő,
1714 32   |              egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes
1715 32   |              Hanem majd én megmutatom, hogy én nem vagyok az! Sem el
1716 32   |           azután a Klárándy grófoknak, hogy én is találok prókátort,
1717 32   |        archívumba. Majd megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer
1718 32   |                jön, de annyi bizonyos, hogy azzal a nevetséges disharmoniával,
1719 32   |             túlvilági valami volt azt, hogy én elbűvölve álltam ott,
1720 32   |               és szinte elfelejtettem, hogy otthon vagyok.~Szerencsémre
1721 32   |            eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt még egy őrült lakik:
1722 32   |              jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon, vagy tán
1723 32   |           célra látszott építve lenni, hogy ha valami ismeretlen vendég
1724 32   |         hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit
1725 32   |                oda. Csak annyit tudok, hogy nagy meglepetésemre nyoszolyám
1726 32   |              fel álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad,
1727 32   |                az álom jó tanácsot ad, hogy egy éjszaka sokat változtat
1728 32   |              kincs, megannyi ritkaság; hogy is lehet valaki olyan prózai
1729 32   |             valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt első tekintetre
1730 32   |               specialitást felfedezni, hogy hozza be a reggelimet táncolva,
1731 32   |          reggelimet táncolva, nevetve; hogy kacag annak a pár csizmának,
1732 32   |               a kis hátahoporjás gnóm; hogy villognak a szemei a sörtés
1733 32   |         szenvedélyét elégíté ki abban, hogy embereket adott vissza a
1734 32   |                kell vallanom őszintén, hogy e nemes munka folytatásához
1735 32   |               jucundus volt egész nap, hogy nem lehetett vele bírni
1736 32   |            kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack vizet.~
1737 32   |              víztől.~– Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba nem tettél
1738 32   |               nyomorult, mit tehetett, hogy lelkiismerete tisztaságát
1739 32   |            panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg
1740 32   |                meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam véle,
1741 32   |               egyikbe magának töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba
1742 32   |            töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba sem tett mérget.~A
1743 32   |              volt a legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot
1744 32   |            menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne ember, aki elhitesse
1745 32   |             ember, aki elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre
1746 32   |           egyszer nagyon megsajnáltam, hogy annyit sír és sóhajtozik,
1747 32   |            előttem lefeküdt a padlóra, hogy csapjam én meg.~– Nem, Pista
1748 32   |          kancsó vizet megitattam vele, hogy az executio alatt el ne
1749 32   |             magát, s lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort,
1750 32   |               a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam, nehogy
1751 32   |                 Louist pedig biztatta, hogy csak jobban üssön! No, még
1752 32   |               rá olyan becsületeseket, hogy meg lehetett velük elégedve.~
1753 32   |               ha valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
1754 32   |               aztán eldicsekszik vele, hogy igen bizony, kikapta már
1755 32   |                rá bűnbocsánat fejében, hogy ugyancsak jó volt, s ha
1756 32   |             hogyne, ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
1757 32   |                 Egy este meghallottam, hogy vadkanok jöttek alá az erdőből,
1758 32   |                 én annak neveztem el), hogy emeljen ő is egy puskát
1759 32   |             egyik kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
1760 32   |         összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
1761 32   |        irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a fél világ ura,
1762 32   |               ki az enyémen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez.
1763 32   |           elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri
1764 32   |                rettenetes műszavaival, hogy kénytelen voltam megszaladni
1765 32   |               aztán meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~–
1766 32   |                 Oh, én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát,
1767 32   |               aki nem látszott érteni, hogy mit akarok.~– Igenis kegyeddel;
1768 32   |                a székén.~– Úgy hiszem, hogy ez ellen kegyednek sem lehet
1769 32   |            ember habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt nem fogadhat
1770 32   |            büszkét kezdtem eljátszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
1771 32   |                csinálnak egyebet, mint hogy lélegzetet vesznek, s azt
1772 32   |           harcot űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt
1773 32   |               vetni a lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel
1774 32   |          ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren van.~Tehát nem lobbant
1775 32   |               nem tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza.
1776 32   |               többé azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan
1777 32   |                nesze szobáimban annak, hogy kívülem itt még más élőlény
1778 32   |             Nagyon jó okaim vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti
1779 32   |           letolt gyapotbél bizonyítja, hogy azt emberi kéz oltotta el.
1780 32   |             kéz oltotta el. Eloltotta, hogy ha véletlenül felébrednék,
1781 32   |            felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van nálam.~Azután –
1782 32   |            este lefekszem. Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem,
1783 32   |             terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel ne ébresszen,
1784 32   |            elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány percig
1785 32   |             ott.~És nem tudok rájönni, hogy honnan jön be hozzám?~Az
1786 32   |                leemelgetni a falakról, hogy talán azok valamelyike képez
1787 32   |         Felmentem a kastély padlására, hogy tán felülről találok valami
1788 32   |          vettem, mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte volna rá: „az
1789 32   |             tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről sem tud semmit,
1790 32   |                volt a megholt grófnak, hogy ha megtudta volna, hogy
1791 32   |                hogy ha megtudta volna, hogy valaki annak nyomába akar
1792 32   |     kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de
1793 32   |               a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom
1794 32   |              kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja; szolgáltassak
1795 32   |              nem nevetett, attól félt, hogy megitatom; ahelyett az őrültek
1796 32   |              prosopopaeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
1797 32   |         keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik,
1798 32   |                a titkot közölte velem, hogy nem jó szellem az, hanem
1799 32   |          húsával él; jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok.
1800 32   |           semmit.~Néha megkísértettem, hogy alvónak tettetem magam.
1801 32   |              hangosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? Azt meg nem
1802 32   |             hozzám.~Ítélje meg akárki, hogy nem volt-e elég okom arra,
1803 32   |             nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek.~De még több
1804 32   |                felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt
1805 32   |              Hiszen én nem is állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy
1806 32   |             Minthogy bizonyosan tudom, hogy amint elalszom, rögtön megjelen
1807 32   |          elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék,
1808 32   |                az éjszaka következzék, hogy elaludjam, mert az az én
1809 32   |              vagyok; pedig alig várom, hogy bezárkózhassam, lefekhessem
1810 32   |              feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer álmomban
1811 32   |       összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy
1812 32   |             hogy szeretem, s megkérem, hogy jöjjön el ébren is hozzám.
1813 32   |                az erőtvevő álomjárást, hogy egy álmomban eszembe jutott
1814 32   |                Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon már
1815 32   |       megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~Ekkor egy másik
1816 32   |          ajkaim közé szorítottam, úgy, hogy a piros szem kilátszott
1817 32   |                mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival elvegye számból
1818 32   |              el magamat, azt képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be!
1819 32   |            felelni. Csak annyit tudok, hogy szívem most is dobog az
1820 32   |                oly finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
1821 32   |           mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem,
1822 32   |   tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más,
1823 32   |             papucs, mint amilyen igaz, hogy élek, és nagyobb igazság
1824 32   |              oda kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok
1825 32   |              az ember sokszor álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz
1826 32   |                bizonyos vagyok felőle, hogy reggelre mégsem lesz itt;
1827 32   |                álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált, elzárta
1828 32   |          talált, elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja;
1829 32   |         kezdett dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra
1830 32   |          íróasztalom fiókját kinyitni, hogy megtudjam, ébren láttam-e
1831 32   |            legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába álljak
1832 32   |         cselédeimet, megmondtam nekik, hogy itthagyom őket; a fizetéseiket,
1833 32   |              azt akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”.
1834 32   |               Én majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom
1835 32   |           helyet elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
1836 32   |          válogatott szavakban beszélt, hogy én önkéntelen megkínáltam,
1837 32   |                önkéntelen megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott.
1838 32   |             szavából azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát
1839 32   |   tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak
1840 32   |         magához, s az volt a szándéka, hogy itt fogja neveltetni, s
1841 32   |               neki a bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
1842 32   |              beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül
1843 32   |            találok halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog
1844 32   |         bizonyosan azt fogják mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen
1845 32   |             arra a különös gondolatra, hogy leánya végett saját kastélyából
1846 32   |           azért a legtöbb bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal
1847 32   |        embereket csinált belőlük, úgy, hogy utoljára nem volt egy cselédje
1848 32   |           volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha van valami módja annak,
1849 32   |                van valami módja annak, hogy halandó ember a másvilági
1850 32   |               házban.~– Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna, ha
1851 32   |              tudom.~– Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött,
1852 32   |                 nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el fogja
1853 32   |                kastély úgy van építve, hogy valami titkos tornácokon
1854 32   |            össze lehet járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne.
1855 32   |            Többet én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve,
1856 32   |             Annyira el voltam merülve, hogy valami virágot képzeltem,
1857 32   |           azután vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
1858 32   |            leány neve – úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~–
1859 32   |              megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett,
1860 32   |               szegény leány, ahelyett, hogy félne az idegentől, ki apja
1861 32   |             kezeivel, arcával mutatva, hogy ott szokott ülni, mikor
1862 32   |         szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál virraszt; ön ezt
1863 32   |              tudtam találni, mi lelte. Hogy azután kissé nyugodtabb
1864 32   |            mutatta arcával, szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott,
1865 32   |          madárka könyörög a vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg.
1866 32   |                Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson
1867 32   |                   Én ugyan nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa,
1868 32   |             azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan
1869 32   |           Miután megnyugtattam afelől, hogy nem fogok elszökni a háztól,
1870 32   |               felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
1871 32   |               hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is úr: ez
1872 32   |              minden éjjel azt álmodja, hogy él, és azon töprenkedik,
1873 32   |        töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki már meghalt;
1874 32   |           meghalt; nappal pedig látja, hogy valóban meghalt, s azon
1875 32   |        gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, aki még
1876 32   |              engem is figyelmeztettek, hogy vigyázzak magamra, mert
1877 32   |            hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok a fényes süvöltő
1878 32   |          voltam, másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~
1879 32   |               egyszer csak azt hallom, hogy szobám túlsó ajtaját is
1880 32   |             percben az jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha most
1881 32   |               volt, nem magasabb, mint hogy egy ember elmehessen felemelt
1882 32   |            elárulta megőrzendő titkát, hogy annak árán megszabadítson,
1883 32   |               földről, és mondám neki, hogy ezentúl én leszek rá nézve
1884 32   |              abban a munkában fáradok, hogy egy nem e földről való tündért
1885 33   |                annyit adhattak tovább, hogy valaha, tizenöt, húsz év
1886 33   |               visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt? Azt egészen
1887 33   |            itthon van-e. Mondják neki, hogy odabenn van.~– Jól van. –
1888 33   |               panaszkodott az inasnak, hogy rettenetes nehéz az, lehetetlen,
1889 33   |       rettenetes nehéz az, lehetetlen, hogy ágyú ne legyen benne. Azt
1890 33   |                vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek? Annak
1891 33   |                megtanultam. Akarja ön, hogy leüljünk?~– Biz az jó lesz.~–
1892 33   |           bérkocsira emeltem; mondtam, hogy hajtson valami orvoshoz,
1893 33   |            hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva.
1894 33   |             azt sem lehetett kitudnom, hogy kinek hívják. Akkor azt
1895 33   |             Akkor azt felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög
1896 33   |               én elhatározám magamban, hogy elviszem Angliába, s ott
1897 33   |          Londonba, akkor vettem észre, hogy a hölgynek még egy más baja
1898 33   |               egy más baja is van. Az, hogy nem tud más nyelven, mint
1899 33   |              tennem? Mestert fogadtam, hogy tanítson meg magyarul, hogy
1900 33   |            hogy tanítson meg magyarul, hogy tolmács lehessek közte s
1901 33   |        csakugyan nem bírta elképzelni, hogy miért kelljen neki ezt a
1902 33   |                jövendő sorsa iránt?” – Hogy ő nem tud. – „Tehát akarja,
1903 33   |              nem tud. – „Tehát akarja, hogy elvegyem önt feleségül,
1904 33   |                hónapja és három napja, hogy a mylady meghalt. Nagyon
1905 34   |                 Mindig azzal fenyeget, hogy ha meg nem javítom magamat,
1906 34   |                magamat, majd meglátom, hogy megjáratja velem. Bolond