Part

 1  1|           barátom írta azokat, és milyen hangon? Minő feljogosított
 2  1|       festik a fehér felhők közé. Milyen rút hazugság a természettől
 3  2|          kimenni, hogy Bratanszky milyen szépen táncolja a valcert –
 4  2|      sóhajtva emlékezett rá, hogy milyen pompásan tud Kertészy lovagolni.~
 5  4|         csak – mondának kísérői – milyen szép paripák!~– Az ám –
 6  4|            Az ám – szólt Hamlet – milyen szépen illenének rájuk nagybátyám
 7  4|           akadtak: „Nézd, Hamlet, milyen nagy kés!” szóltak kísérői
 8  4|     akarták vele hitetni, hogy az milyen szép liszt.~– Nem csoda –
 9  8|           sem kell, hogy diadalom milyen tökéletes volt; minden operngucker
10  8|       csak ígérik egymásnak, hogy milyen szerelmesek fognak majd
11  9|           nyírattam le.~(Úristen, milyen lehetett, míg le nem volt
12 10|          bretonleány öltözetében, milyen jól illett az neki. Szelíd
13 10|           hazudtolá meg köntösét. Milyen boldog volt, ha fejét úrnéja
14 10|      szemek, mikor arról beszélt, milyen boldog jövendő vár reájuk,
15 10|          grófnő kedvese börtönét. Milyen különös is volt az. Mintha
16 12|      perek e két férfiú idejében; milyen rövid szenvedése volt Toledo
17 12|           tolvajnak, útonállónak, milyen pontos és rendes igazság
18 13|         előre elképzelte magában, milyen szép dolog lesz, ha a Krisztina
19 13|         ivott?~– Igenis, ittam.~– Milyen rongyos. Nincs a városban
20 13|     tapasztalás szerint ne tudná: milyen urak, milyen szegény emberek
21 13|    szerint ne tudná: milyen urak, milyen szegény emberek laknak benne,
22 14|       azután elmondá előtte, hogy milyen gonoszul járt és mennyire
23 16|        hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az a sírás,
24 16|          prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz az embernek az
25 16|           nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e szavaimra:
26 18|        hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az a sírás,
27 18|          prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz az embernek az
28 18|           nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e szavaimra:
29 19|       szeret este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális: a
30 19|      utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális: a csillagok, a
31 19|       fohászkodni, hogy Herrgott! Milyen migraine-je van; akkor aztán
32 19|          Ah, minő pompás éjszaka! Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak
33 19|        Akkor láttam át csak, hogy milyen bolondot cselekedtem! Hisz
34 19| végigolvasva az ítéletet –, pedig milyen jó táncos volt.~
35 20|       annyi érzelem látszott meg; milyen kár érte, hogy nem tud sem
36 20|           hogy testvére bizebánja milyen szelíd, nyájas fiú, s nem
37 22|           akarjátok meghallgatni, milyen a fum hoan madár, meghalljátok,
38 22|          meg akarjátok hallgatni, milyen nagy férfiú Toipingvang,
39 22|      Xelenhoát szerelme tárgyául.~Milyen nagyon szerette Toipingvang
40 22|   legboldogabb nő volt a világon.~Milyen nagy volt Xelenhoa boldogsága?
41 23|          másik beszélt neki, hogy milyen nyájas, mily hódító és mily
42 23|        már vakon is ennyit látsz, milyen bölcs ember lenne belőled,
43 23|    találkozék dona Lurenziával.~– Milyen különös meghasonlásban érzem
44 26|          özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít valakihez.~–
45 27|      képzelhetni, hogy a kisleány milyen kicsiny volt azután.~A kis
46 27|       volt kicsi férjéhez hűtlen.~Milyen bohó gondolat, egy kicsi
47 27|       Szegény haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott. Alig
48 27|           mindenki arról beszélt, milyen különösen halt meg a kis
49 27|          mellett, kártya mellett, milyen furcsa kis család volt az,
50 27|        furcsa kis család volt az, milyen csodálatos volt életük,
51 29|       hogy mind e gyászpompa közé milyen szépen illik az a fehér
52 29|            nélkülözött – és mégis milyen boldog volt. Valahányszor
53 29|        azután kérdezi tőlük, hogy milyen. Azok leírnak előtte valakit,
54 29|           nevét viselte, elmondá, milyen boldog volt, midőn az övé
55 30|          ezelőtt húsz esztendővel milyen vígan voltunk itt? – Azóta
56 32|           a gazdasági felszerelés milyen állapotban van?~– Tessék
57 32|         gyermekes öröm futott el; milyen mulatságos lehet az: az
58 32|          él, és azon töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki
59 32|      meghalt, s azon gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki
60 32|           az jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha most szobámban