Part

 1  1|             tudom, hogy egy hónap múlva megint ki fog újulni az égető kín –
 2  1|               egyenként mind. És azután megint összehajtottam rendben,
 3  2|             gondolva, hogy holnaputánig megint változhat a dolog, s újra
 4  8| kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint; én bocsánatot kértem tőle
 5  9|      promoveálódott. Egyszer a napokban megint betoppan hozzám. Képzelhetni,
 6 10|            odább kergették őket, másutt megint újrakezdték ugyanazt a komédiát.
 7 12|                 engemet?~Erre a tromfra megint kacagott az érdemes közönség,
 8 13|             rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek jött megint vissza?~
 9 13|               ön itt megint? Minek jött megint vissza?~A nagy trabalis
10 13|                 életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo humillime.~–
11 13|                én észrevettem – s azzal megint felöltem rongyos ruháimat,
12 13|         tisztességes öltözetben.~Másnap megint abban a rongyos gúnyájában
13 14|              egy kissé kitisztul, akkor megint szívesen látlak.~Ezzel a
14 16|                is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem, könyörögj
15 16|         szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál, nem elég
16 18|                is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem, könyörögj
17 18|         szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál, nem elég
18 19|           rohanna, azzal egyet pördült, megint messze volt tőle, csak a
19 19|         Bámulatos egy asszony ez!~Ekkor megint felém fordult a gazember,
20 19|               Igyék hát, öreg uracskám (megint öreg úr!), mert biz elalszik
21 19|              traktálták, a zsiványvezér megint odajött hozzám.~– Ejnye,
22 19|        otthagytam az egészet. Másodszor megint megnyertem. Megint nem vettem
23 19|            Másodszor megint megnyertem. Megint nem vettem el. Negyedszer,
24 19|                 pénzét. A hetedik tétel megint az enyém lett. Már akkor
25 19|               pénzt. Hiába, nyolcadszor megint én nyertem meg. De már halál
26 19|                okom sem volt rá.~Azután megint táncolni kezdtek, a grófné
27 19|              mint leszálltam, ültem fel megint a hintóba. Gyanús volt előttem
28 26|               pedig azt mondá: „hússzal megint kevesebben vagyunk”.~Az
29 26|            haldokló végkiáltása; azután megint csak a hab zúgott; még egyszer
30 27|               magukat.~A férj egy napon megint megütődve ment haza.~– Kis
31 27|            Másnap azután az egész világ megint arról beszélt, hogy a kis
32 27|               mindig hű volt.~És azután megint nem mentek sehová, sem egyedül,
33 27|           egyedül, sem egymással; akkor megint azt beszélte róluk a világ,
34 27|           továbbadták szájról szájra, s megint tele lett vele a város,
35 28|                olyan rosszul esik, hogy megint süketnémák vagyunk. Azt
36 29|           ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni a város
37 29|                úgynevezett demi-mondnál megint feljebb áll, mert függetlenül
38 29|              magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak a selyempillák,
39 29|              hídon keresztül, a másikon megint vissza, a hidakról lenézegetett
40 29|                 ott megpihent, s azután megint futott a szél előtt, a villámok
41 29|                nem törődtek vele.~Aztán megint éjszaka lett, és ő megint
42 29|               megint éjszaka lett, és ő megint futott odább, s azután még
43 29|           gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt
44 29|              egy kis csendesség támadt. Megint hallható lett az örökös
45 29|           sírból elrabolt, életre jött, megint eltűnt asszonyt odaítélnek
46 30|                hozni.~Azért az egyiknek megint fél mérföldet kell visszafelé
47 30|            felesége már nincs ott; erre megint új lótás-futás, kérdezősködés
48 32|                mondaná: egy bolondommal megint több van.~Egyszóval minden
49 32|              vagyok.~Szerencsémre a dal megint elhallgatott, s én megint
50 32|               megint elhallgatott, s én megint ura lettem ép eszemnek;
51 32|                azon lementem; a másikon megint felmentem, utoljára egy
52 32|          szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~A kis gnómot
53 32|               lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan, ki vastagon,
54 32|                nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. –
55 32|             lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem, s szokásom ellenére
56 34|                     Aki nem talál haza~„Megint egy víg nap múlt el! Hatalmasan
57 34|                 lesz majd mit hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni?
58 34|              Mennyi pénzt pazaroltál el megint? Micsoda parfüm érzik rajtad?