Part

 1  1|            a fiókot.~Ez a gondolat engem gyötreni kezdett. Mi lehet
 2  1|            azon időkért, midőn még engem nem ismert? Hihetőleg neki
 3  5|           nőt, megbélyegzett volna engem.~Néha úgy jutott, hogy egymás
 4  9|     sokszor meg is szidnak érte.~– Engem pedig meg is kergetnek érte.~–
 5  9|   parancsolnék kocsisnak, inasnak, engem süvegelnének a vendégfogadókban;
 6  9|          megmosdanám.~– Ne bántson engem. Lássa, én egészen elhagytam
 7 10|          keresztül Josephine –, ha engem el találnának innen erővel
 8 11|          szolgálni, őt az üléssel, engem a két lábon állással kínzottak.
 9 11|       kínzottak. Gazdámat Emilnek, engem Paminának hívtak.~Egy napon
10 11|       gazdámat elnevezte Bandinak, engem pedig Bodrinak; s valánk
11 11|  kitekertem a nyakát.~Ezért másnap engem is elvertek a háztól, s
12 11|          oda. Dzsemmyt is elvitte, engem is, sohasem tudtam, hogy
13 11|    kinevezve magát feldmarsallnak, engem pedig és Dzsemmyt mint invalidusokat
14 11|          festett egy nagy ponyvát, engem meg a gazdámat rá, aláírva:
15 11|   keveredett, azok agyonütötték, s engem gazdástól együtt maguknak
16 11|            univerzálzsenik sorsát. Engem itt szánkó elé fogtak; lovat
17 11|            derék vademberek, amint engem megláttak, arcra borultak
18 13|            írni. De hogy le fog az engem majd hordani, ha meglát!”~–
19 16|        közel bosquet alá. Euphemia engem fogott, én pedig Ludmillát
20 16|   verekedni akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz
21 18|        közel bosquet alá. Euphemia engem fogott, én pedig Ludmillát
22 18|   verekedni akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz
23 19|           lócára, a fickó melléje, engem nem is kínált.~– S hová
24 19|           le rám: „Kinek néz az úr engem? Eltegye a pénzét, mert
25 19|     valakit agyonütöttek, s amiért engem is agyon fognak ütni. Fogtam
26 23|           Azután jöjj vissza, ahol engem harcolni látsz, ott még
27 23|         hozzá szóltam, szeretett ő engem. Nem mondtuk egymásnak,
28 23|          kezdődik. Bolivár nem lát engem mint diktátor többé, hanem
29 23|           veszélyben is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak
30 23|  Hatalmasabb kéz a földieknél őriz engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor
31 23|           reménylek, akkor Bolivár engem nem szeretett soha; én szeretem
32 23|             Idegenné tesz e korona engem előtted?~– Mintha álarc
33 25|            ki ajtók és karok, hogy engem kebleikre öleljenek. E kettős
34 25|         házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen idegessé tesz. Távozzék,
35 26|      diadal. Kezdjen ön valamihez! Engem csak merészsége által nyerhet
36 27|          Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi emberek azt
37 28|      mennyi idő alatt tanítana meg engem németül?~– Gyakorlat mellett
38 28|           elbeszélgethet.~– No, ha engem annyira megtanít professzor
39 29| legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (Már ekkor bizonyosan
40 29|   csodálatos hölgynek:~– Oliva, ön engem megtébolyít. Őrült vagyok,
41 29|        marquis-t, ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna
42 29|            Eddig te látogattál meg engem, most én látogatlak meg
43 29|          neki:~– Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak,
44 29|     Köszönöm neked, jó halál, hogy engem Ardentomnak adtál.”~A férj
45 31|            ha meghallgatja imámat, engem is fölvisz magához.~A király
46 32|        itthoni ismerőseimtől, azok engem egy pár esztendeig kívánva
47 32|          vele én is valakit, ahogy engem rászedtek. Hanem akkor eszembe
48 32|          eltakartam magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor
49 32|            tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint meghúztam
50 32|           más formának találtam az engem környező világot, mint azelőttvaló
51 32| megnyugvással fogadta a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam,
52 32|          el nem veszed, megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek
53 32|           a lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz innen.~–
54 32|            kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg.~
55 32|         vittek véghez.~Szomszédaim engem is figyelmeztettek, hogy
56 32|          verse így hangzik: „Isten engem úgy segéljen.” Ha azt megtanulta,
57 33|            haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „Mylord,