Part

 1  1|           kezdett kegyetlen kínokkal. Végre nem állhattam ki, kocsira
 2  1|         erőszakolni, hogy engedje azt végre elállítani és a sebet bekötni.~
 3  1|            viszont elhátrált előle s, végre, látva, hogy az orvos mindjárt
 4  1|           vele a fiókocska zárát. Egy végre felnyitotta.~Meg voltam
 5  1|                Nem voltam én szomorú. Végre azonban bizalmasan megfogá
 6  3|            nem bírták fölfedezni; míg végre megtudá, hogy a Santa Clara
 7  4|               igazság bujdokol.~Fengo végre bizonyossá akart lenni,
 8  4| szökellésekkel táncolni a teremben, s végre felugrott a gyékényre, nagyot
 9  4|               bort a vitézek kupáiba.~Végre azt kérdezték tőle, hogy
10  4|          lehetett azt többet kihúzni.~Végre a dorbézolók egyenként elázva
11  4|           elvevék a szép szemek, hogy végre elfelejté otthon hagyott
12  4|      hónapjait s nem gondolt egyébre.~Végre jött az idő, hogy vissza
13  6|      Asszonyharag – libaméreg.~Eljött végre piros pünkösd másodnapja,
14  6|           amit Velezke külde számára.~Végre kifogytak az asszonyok a
15  7|            csak felét is adja neki, s végre megalkudtak három evőkanálnyira
16  7|         szétröpült az egész dicsőség. Végre is az egész üveggel meg
17  8|           elveszett, az sokat jelent.~Végre egy pompás amphitheatrum
18 13|               az ablak keresztvasait.~Végre mikor már szakálla, bajusza
19 14|              vagy elevenen képzelé, s végre azzal erősíté meg kétkedését,
20 14|            rosszul sikerült lövésért, végre kifakadt az ujján levő gyűrűre,
21 16|             hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
22 16|                Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó
23 18|             hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
24 18|                Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó
25 23|      elpusztítá a hős lakosság felét. Végre, midőn már nem volt mit
26 23|               Piar ítéletét hajtották végre. Az öreg Esteban fölemelkedett
27 24|                hogy megszabaduljon, s végre mint közhajós menekült Itáliába
28 24|           érzésben semmi földi eszme.~Végre elálmosodott a gyermek;
29 24|              a menekvőt, míg az álcár végre tépett bíborpalástjában,
30 25|                mint a döcögős szekér.~Végre lakásom elé érek, három
31 26|           lehetetlen volt. A dereglye végre a hullámon lengett, egy
32 26|               leragadó szempilláival, végre látva, hogy a kapitány úgyis
33 26|       szögletmérőt nem hagytak rajta; végre fogták a nagy ponyvákat,
34 26|   Saypan-szigetre. Visszajutott tehát végre azon földre, melyben átkozott
35 26|              nap el nem bírták fogni, végre úgy el tudott bújni, hogy
36 26|  összemarcangolta késével, de a másik végre leteperte a földre, s ott
37 26|         kapitányukat megölik.~Pacheco végre betömette a veszélyes ember
38 29|          rendesen nagy hűséggel hajtá végre.~Hanem annyi esze volt az
39 29|              nem indultak el szavára.~Végre egy este, amint szobájába
40 29|             korláton keresztülugrani.~Végre elhatározta magát, egy üres
41 29|           küldözi őket maga elől, míg végre kifáradtan rogyik össze
42 29|              csak az ő akaratát hajtá végre Oliva. De Ardentet nem volt
43 30|       mérfölddel, a budakeszi erdőben végre megállapodnak vele, s hozzákészülnek
44 30|      menyecske, mintha szárnya volna.~Végre utolérte őket, a lelkét
45 30|              kérdezősködve, kiabálva, végre megpillantja a kutyát, mely
46 30|               nekik maguknak is elég; végre a kétségbeesés minden phasisain
47 30|              ahol a feleségét hagyta, végre megtalálja a bokrot, de
48 30|           megaszalja az embert odáig. Végre odaérnek, kérdik Stiglicz
49 30|              vegyük, ne – azt vegyük, végre megvettek egy kosár éretlen
50 30|             veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen a zavar,
51 30|               családapa is föltalálta végre fiát, kutyáját, feleségét
52 32|              hogy a nevemben hajtassa végre a szokásos beiktatást. Azért
53 32|               el nem lopna az urától; végre a tudományos tiszttartó,
54 32|            láb, ami ezt viseli.~Tehát végre mégis bizonyítványom van
55 32|             távozó szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő
56 33|    világkörben élt nála nélkül, s kit végre mint halottat kapott vissza.~