Part

 1  1|           szalagon a csokrot: derék neje sohasem bontotta azt fel.« Nem mertem
 2  2|                     Cseréljünk vőlegényt~Sohasem láttam olyan meglepő hasonlatosságot
 3  5|                 neki köszönheté; de akit sohasem szeretett. Tisztelnünk kellett
 4  7|           természettünemény eredetét, és sohasem jött rá, hogy a fej úgy
 5 11|           Dzsemmyt is elvitte, engem is, sohasem tudtam, hogy miért. Ott
 6 13|                  a disznótorra; kabátját sohasem kellett neki megkefélni,
 7 13|             faluban. Nota bene, hogy ott sohasem volt senkinek új kalapja.~
 8 13|            disznókat diákul susnak? Nem, sohasem fog a házánál sertést tartani,
 9 13|                 maradsz, amíg csak élsz; sohasem is tesz senki mássá.~Oh,
10 13|           duzzogva, morogva ment odább…~…Sohasem mert többé abba a városba
11 14|                  nálam vannak, amiket én sohasem láttam. Tudod mit? Eredj
12 14|                  de mindig rosszul lőtt; sohasem talált a célba. Emiatt haragos
13 16|                 tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam meg a vigasztalást,
14 16|                  azt a himpellért. A nők sohasem szűnnek meg szeretni. –
15 16|              reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást vélne észrevenni
16 16|            mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~– Hát –
17 18|                 tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam meg a vigasztalást,
18 18|                  azt a himpellért. A nők sohasem szűnnek meg szeretni. –
19 18|              reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást vélne észrevenni
20 18|            mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~– Hát –
21 19| VaterländischerPilger-ből olvastam, amik sohasem történtek meg; és hogy aztán,
22 19|                 felragadta; annak azután sohasem kellett magáról gondoskodnia,
23 19|             kézről a másikra adták, hogy sohasem érte a lába a földet.~Hanem
24 19|               kedvvel és tűzzel lejtett. Sohasem láttam őt csábítóbbnak,
25 22|                selyem, illetlen pirosság sohasem látszott azon, szemei szép
26 22|                 a császár ebédel.~Kezeit sohasem sütötte meg napvilág; el
27 22|                   amit magától elhagynia sohasem illik; egy rabszolga tarka
28 23|               fegyvert ijedten lerakták, sohasem szabadul meg a járom alól
29 23|                  fáradnak le a harcban s sohasem adják meg magukat. Csak
30 23|         szabadságharcát; a második, mely sohasem adta azt fel, volt Venezuela
31 23|              hogy mások magasztalják őt. Sohasem mondja azt, amit gondol,
32 25|              vettem már másikat?~– De én sohasem fogadtam el.~– Mert kínozni
33 26|               ismeretlen tenger közepén.~Sohasem hallottak róluk többet.
34 26|                  késsel keresztüldöfték. Sohasem tudta meg senki, hogy ki
35 26|            Mindenesetre soknak. Ami fél, sohasem egész, s ti ketten képeztek
36 26|       Kereshették azt a Saypan-szigeten! Sohasem talált rá senki.~A mariannai
37 27|                 kis ember meg a harmadik sohasem jár sehova; a férj nem ment
38 28|               között. Az ifjú asszonyság sohasem bánta meg, hogy az öreg
39 29|         lehetetlen volt, mert a szeretők sohasem beszélhettek egymással.
40 29|            hallani Malmont felől, aki őt sohasem látta; olyankor megfoghatatlan
41 29|               távolban szüntelen előtte, sohasem tud neki hátat fordítani,
42 29|               azt semmissé teszi. Kegyed sohasem szűnt meg Delmaure Oliva
43 29|                  kisasszony lenni, és én sohasem adhattam kegyednek a Malmont
44 29|                   kit az úgy megrontott; sohasem volt hozzá annyi irgalommal,
45 31|                 legnagyobb királyai után sohasem hajtott ki a nagyok sarjadéka.~
46 32|                   Nem, kérem alássan, én sohasem nevetek, hahaha.~– Szépen
47 32|               bűntetteire gondol, amiket sohasem követett el.~– Tehát nem
48 32|             csináljon az én szemem közé: sohasem láttam még, hogy így félrehúzta
49 32|                vétkeidért?~– Nem én, még sohasem – felelt az nagyot fohászkodva.~–
50 32|           meggyőződés hangján. S azontúl sohasem ellenkezett velem, sem alattomban
51 32|               álmodozom egy képről, amit sohasem láttam: valóságos őrült
52 32|                  kép után szaladni, mely sohasem engedi magát elfogni, ez
53 32|                 leány felnőtt szépen, de sohasem tanult meg beszélni, hanem
54 32|                 reá; bocsásson meg neki, sohasem fogja önt többé háborítani,