Part

 1  1|  elgyöngült tompa hangon.~– Igen, uram.~– Megbocsát, hogy személyesen
 2  1| megorvosolják a bajt.~– Nem, nem, uram! Semmi tapasz, semmi enyhítő
 3  1|             Hol fáj önnek?~– Itt, uram – szólt az idegen, keze
 4  1|           Nem várhatok. Ne higgye uram, hogy én bolond, őrült képzelődő
 5  1|      orvos asztalára. – Ím lássa, uram, hogy én nem akarok gyermekeskedni,
 6  1|           pedig azt mondom önnek, uram, hogy ha a világ minden
 7  1|         ismét itt fog látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt
 8  1|            s azt felelé hevesen: »Uram, az ön neje nagylelkűbb
 9  9|       kvártélyozást a sors?~– Oh, uram, bolond história az. Ha
10  9|    megelégedve az apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam
11  9|           kezén.~– Ejnye, bajtárs uram, de kicsípte magát!~– Elhiszem
12 13|           van, gondolá Nagy János uram, s előre elképzelte magában,
13 13|     beléfogózott, hogy Nagy János uram semmi stratagemával rá nem
14 13|        neki, gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni a sarkát.)~–
15 14|          megfogá palástját.~– Óh, uram, e gyűrű és olvasó, mit
16 16|   hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? – jajveszékelt
17 18|   hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? – jajveszékelt
18 19|           magamban imádkozva: óh, uram Isten, engedd már, hogy
19 19|          kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így nyer, akkor
20 19|    kilököm vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már
21 21|          az.~– Én írtam a cikket, uram, ahol és amikor önnek tetszik,
22 25|           odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek az esze? Itt
23 25|       imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség! Ön
24 26|         neki:~– Élek ám, patrónus uram, nem vesztem el.~Tizenhatan
25 26|        Williams?~– Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja,
26 28|           Mondja csak, professzor uram, hányféle nyelven tud beszélni?~–
27 28|           szép. Lássa, professzor uram, én nem tudok beszélni a
28 28|       annyira megtanít professzor uram, kap tőlem ezer darab aranyat.~
29 29|         mondott, nem való?~– Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció,
30 29|              Igen természetes ok, uram. Midőn nőül vett, a nászestén
31 29|        hogy itt is fog maradni?~– Uram, én kénytelen vagyok ezt
32 29|      leend.~– Ön meg fogja tudni, uram, hogy bármily hosszú legyen
33 29|       forró homlokát simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –,
34 29|     odasúgá az elnöknek:~– Látja, uram, ez rögeszméje szegénynek,
35 30|          hová?~– De igen, Savanyu uram majorjába.~– No, hát csak
36 30|           le, s hazajutva, mester uram produkálta magát rajtuk
37 32|           esténként elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem
38 32|          én nem félek tőlük. Nem, uram, bennem nem folyik arisztokrata
39 32|      kísértet elszalad; tudja ön, uram, semmit sem utálnak úgy
40 32|           én fájdalmam, nagyságos uram.~Hanem azért jól hajtotta
41 32|          Hogyne sírnék, nagyságos uram, mikor ezen a helyen ütöttem
42 32|        atyafi?~– Louis, nagyságos uram, hahaha!~– Hát maga Louis
43 32|     persze késő. Azok az emberek, uram, mindnyájan őrültek. A megboldogult
44 32|      őrülttel lakom egy házban?~– Uram, nincs különben.~– Kérek
45 32|      Mégis elmegyek. Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem,
46 32|         taszíthatsz innen.~– Nos, uram, kevesli a díjt, vagy mi?~
47 32|  beszélnél, mint egyébkor.~– Igen uram. Hallgasson meg; elmondok
48 32|         előre tudom.~– Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba
49 33|         úr szobájába.~– Jó estét, uram.~– Jó estét.~– Ön Adándy
50 33|         igen sajátságos történet, uram. Egy nőt kifogni a vízből,
51 33|    arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson pipára.~Adándy
52 33|        Nagyon szép szemei voltak, uram.~Adándy úr nagyot vont a
53 33|        azt mondta nekem: „Mylord, uram, én nagy hibát követtem