Part

 1  1|      kezemen támadt valami, nem tudom mi. Tán pokolvar vagy rákseb;
 2  1|     gondolatot.~– Én bizonyosan tudom, hogy egy hónap múlva megint
 3  1|        énrólam álmodott.~Én nem tudom, micsoda démon volt az,
 4  1|   részvét, a fájdalom, vagy nem tudom én mi, összezavarták szavait,
 5  1|      ájulás elnyomott. Csak azt tudom, hogy elkezdtem álmodni.
 6  3|       utolsó, aki azt megtudod. Tudom, hogy szívedet tépem ki
 7  8|        van dolguk.~Azt igen jól tudom, részint a tükröm által,
 8  8|       ezt el ne értse az ember. Tudom, Très humble serviteur,
 9  8|         a kozmetikumok hatását, tudom mit tehetnek a csipkék,
10  9|         Schirting Sándor.~– Ah, tudom már, Debrecenből.~– Nem,
11  9|         és nem kegyed én.~– Nem tudom, melyikünk vesztene a cserével?~–
12  9|     lehet.~– No, kérem. Én csak tudom. Hiszen ha esze lett volna
13  9|    bírom simára fésülni, s mert tudom jól, hogy a képem nem szép,
14 11|       mondhatok, miután azt sem tudom határozottan, vajon az ember,
15 13|  folyosóján futottam végig, nem tudom már mi dolgom volt, mialatt
16 13|        pénzt nem adok, mert azt tudom bizonyosan, hogy megissza;
17 13|      Ezt neki gyűjtöttem össze, tudom, hogy nagyon szeret hollótollal
18 14|    szörnyűködő népnek –, én fel tudom őt támasztani, s akkor meglátjátok,
19 16|      igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta, sebeket
20 18|      igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta, sebeket
21 21|  esztendős leányka. Hogy honnan tudom ilyen bizonyosan hány esztendős,
22 23|      kelletlenül dörmögé:~– Nem tudom, hogy értetted. Bolivár-e
23 23|         vádolsz még ezen kívül? Tudom, hogy ennyiért nem álltál
24 23|     volt a korona.~– Oh, én nem tudom már, mi értéke van az esküvésnek,
25 23|      szabadságot ordítanak. Jól tudom én, mi bajuk nekik. Nem
26 25|         hogy „Othello”.~Már nem tudom, hogy egy szónak vette-e
27 25|        mennyire szeretem.~– Nem tudom, elfelejtettem már.~– Pedig
28 25|         az atillám zsebébe; nem tudom, az elszánt imádó vajon
29 26|        Ugyan kihez?~– Nevét nem tudom. Ezelőtt két hónappal láttam
30 28|          Theobald, Aloys és nem tudom én még minek.~Azt a fiút
31 29|         jelen lehessek; már nem tudom, hogy mint felperes-e vagy
32 32| sajátsága van mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk?
33 32|       pedig semmi ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy
34 32|        szeretem, no. (Magam sem tudom, miért nem szeretem? Denique
35 32|  szereztem én magamnak!~Azt sem tudom, hány embert taszítottam
36 32|   abbahagytam a számlálást, nem tudom, hánnyal végezte be? Kínomban
37 32|   idején idáig tévedt hang? Nem tudom, honnan jön, de annyi bizonyos,
38 32|    lábas óra mellett, magam sem tudom én hogyan: ahol lépcsőt
39 32|   tulajdon hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak
40 32|  megfejtését is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a
41 32|        s kiálték Nimródnak (nem tudom én úgy hívták-e, én annak
42 32|    monomán, hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója
43 32|      majd felébredek rá, és nem tudom kitalálni, honnan jő.~Ez
44 32|     lesi, hogyan alszom.~Hogyan tudom én azt, ha alszom?~Nagyon
45 32|          ismét elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány
46 32|      sem vettem, mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte volna
47 32|     hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény
48 32|         már egészen magam előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem,
49 32|         az. Minthogy bizonyosan tudom, hogy amint elalszom, rögtön
50 32|        ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf
51 32|        sem lett volna, ha előre tudom.~– Megvallom, uram, hogy
52 32|  reszketeg mosolygást én le nem tudom írni, amivel azt kifejezé;
53 33|         az? Tessék átvenni. Nem tudom, mi van azon kívül benne.