Part

 1  1|              sűrűn teleírt lap végén állt, hogy azt betege saját kezével
 2  1|     vigasztal, hogy miután ő bosszút állt rajtam itt, amott túl talán
 3  4|          összegöngyölt gyékénycsomag állt a fal mellett. Hamlet elkezdett
 4  4|         Hamlet egyszerre megváltozva állt eléje, elmondá irtózatos
 5  4|              A régi jó bolond Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett
 6  8|            van joga zörögni; most is állt az udvaron egy pár.~Csak
 7 10|          Párizsban lakott. Ő kegyben állt. – Egyik oka ez volt neje
 8 10|              mélyében – akkor is ott állt Saint Creux.~A régi hű szerető,
 9 11|          mikor a csata elmúlt, akkor állt ki belőle a fájás.~A los
10 13|           ezt kitanulmányozta. Abból állt a tudománya, hogy kileste,
11 13|       Krisztina éppen az utcaajtóban állt, és abba úgy beléfogózott,
12 14|       keresztül egy bűbájos tünemény állt eléje. Egy ősz szakállú
13 16|              alatt egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk,
14 18|              alatt egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk,
15 19|         akkor egy egész határ húszas állt előttem. Nekem hideg veríték
16 22|         mikor élt.~Mellette balfelől állt a fum hoan madár, szép tollait
17 23|        elejtett fegyverét és helyébe állt, s ha egy apának hat fia
18 23|         fordult don Esteban, aki ott állt zsöllyeszéke mellett.~–
19 23|         előtt Laurenzia védőcsapatja állt, legdühösebb lett a lárma,
20 23|            ostromlók háta mögött ott állt egy csatakész dandár – a
21 23|           rendezett hadseregünk, nem állt már több várunk, mint Carthagena;
22 23|             veszítve, csak Venezuela állt még. Hála neki, hogy el
23 23|    márványszilárdságú szűz reszketve állt a férfi előtt, kinek bűvészete
24 23|             szavait Bolivár, már ott állt a gyűlésterem közepén don
25 23|          miatt; csak az öreg Estebán állt fel székéről, s vakon beleszólt
26 23|             Bolivár a félkör közepén állt meg.~Ezúttal diktátori pompás
27 23|               s mint egyszerű polgár állt a gyűlés előtt, felállt
28 23|           Laurenzia fájdalmas arccal állt meg közöttük.~– Ne ijedjetek
29 24|              múlva a fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~–
30 24|             magával, és azért mégsem állt senki ellene sem a vízen,
31 24|             Robert neve előtt, s nem állt előtte semmi akadály többé,
32 24|           Előtte az ostromlott város állt megközelíthetetlen bástyáival,
33 24|               Nyolcszáz norman lovas állt mellette, kik a harci zajban
34 26| megmenekülése után ismét szolgálatba állt a szabadságharcosok közé.
35 26|              Ő maga a hajó kormányán állt, s fegyverével száz ember
36 26|      verődtek az árbocfákhoz, a hajó állt egy helyen a végtelen tenger
37 26|              ahelyett maga Robertson állt a kormánykerékhez, mint
38 26|           élelmezési rendszere abból állt, hogy valahányszor szemközt
39 26|              éjszakán éppen Williams állt a kormányon, a két hajóslegény
40 26|             Robertson a hajó farában állt, Williams a hajó orrában
41 26|             kísérte.~A csónak készen állt, a legények az evezőknél
42 28|             aranyat.~A tanár örömmel állt rá az ajánlatra.~– Hanem
43 29|              lépett, s mozdulatlanul állt meg az ajtó előtt.~Mit látott?
44 29|        homályában egy fehér asztalka állt, rajta egy halálfő. E halálfő
45 29|              orgonabokrok között ott állt Marquis Malmont.~
46 29|              Oliva iszonyúan bosszút állt az emberen a két szerető
47 32|          egészen katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas
48 32|          meleg; vacsorám az asztalon állt; köszönöm! Ki tudja, miféle
49 32|       feküdném. Persze szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam
50 32|              a két füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam,
51 32|             egy halovány, fehér alak állt előttem, reszketeg éji méccsel