Part

 1  2|      leányok mindjárt siettek az öreg főfiscusnak bejelenteni,
 2  3|   Cyprusból, melynek soraiban az öreg Visconti reszkető vonásait
 3  3|      adtak neki enni, s a gyönge öreg ember egy hét alatt meghalt
 4  7|         fehér galamb kitömve. Az öreg tíz esztendeig csodálta
 5  7|          erényt. Bizony pedig az öreg úr nem volt az az ember,
 6  7|   frictiótól elsül. Nekiesett az öreg, kérte, könyörgött, ha csak
 7 13|          ami erre a szóra minden öreg és apró embert fölvett az
 8 13|          akik nagyon óhajtják az öreg Á-t és a vele járó hat pálcát
 9 13|          hallottak róla beszélni öreg diákoktól, s mesélték egymásnak
10 14|          eléje. Egy ősz szakállú öreg, kinek szakálla és turbánja
11 14|    szelencét, melyet a túlvilági öreg hozott számára: gyönyörűen
12 19|         kénytelen mulatság ~(EGY ÖREG BÁRÓ FECSEGÉSEIBŐL)~Nemde,
13 19|  Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg asszonyt, azt a kis creol
14 19|          szerencsém. Ismertem az öreg grófot; egyszer utánam lőtt
15 19|  vállamra veregetve kérdé:~– Hát öreg uracskám, nem táncol?~(Én,
16 19|   uracskám, nem táncol?~(Én, per öreg uracskám!)~– Köszönöm, nem
17 19|      hogy én nem eszem.~– Egyék, öreg uracskám; ettől hízik az
18 19|          megkínált.~– Igyék hát, öreg uracskám (megint öreg úr!),
19 19|       hát, öreg uracskám (megint öreg úr!), mert biz elalszik
20 19|         odajött hozzám.~– Ejnye, öreg uracskám – (ördög vigyen
21 19|      uracskám – (ördög vigyen el öreg uraddal) –, hát se nem eszik,
22 19|          A fickó nevetve mondá: „Öreg uracskám, maga alighanem
23 19|  asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így nyer,
24 19|   tanultam el tőle.~– Nomármost, öreg uracskám, önön a sor, énekelje
25 21|       semmirekellő.~A szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó,
26 23|        szűz, tiszta és nemes.~Az öreg Esteban di San Sol egy fiatal
27 23|      annak viselője elmaradt, az öreg don Estebanhoz, megcsókolá
28 23|        sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban di San Solhoz, ki
29 23|      venezuelai tekintélytől.~Az öreg don Esteban nem volt jó
30 23|         tanácsülés előtt:~– Nos, öreg bajtárs, mit szólsz a mi
31 23|    szólsz a mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá homlokát fénytelen
32 23|         gondolat támadt, hogy az öreg Esteban csak tetteti magát,
33 23|      spanyollal.~– Ej – szólt az öreg Bermudez. – Esteban barátom,
34 23|    jámbor Bermudez ott is hagyta öreg bajtársát, s átment a másik
35 23|    Bolivárt magasztalták. – A jó öreg a rendes katonaságnál őszült
36 23|          zöld, akár piros, de az öreg ujjai tapintatával megérzi
37 23|       tudunk engedelmeskedni.~Az öreg Bermudez élénken csörgetett
38 23|         keserűség miatt; csak az öreg Estebán állt fel székéről,
39 23|          haragból örömre; még az öreg Estebant is meglágyítá leányának
40 23|     ítéletét hajtották végre. Az öreg Esteban fölemelkedett helyéről,
41 23|          leányom ő… – suttogá az öreg Esteban.~– Halljátok szavaimat.
42 26|     akarjuk veled siratni azt az öreg tátit, aki ezt a szép örökséget
43 28|       sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül, akit
44 28|          különben nincs is miért öreg grófnak neveznünk, mert
45 29|         van már róla mondva); az öreg Delmaure erre akarta minden
46 29|    verték agyon nagy nehezen.~Az öreg Delmaure kénytelen volt
47 29|     semmi kilátásuk nem volt; az öreg Delmaure végrendeletet tett,
48 29|    említette benne.~Egy napon az öreg Delmaure nagyszerű vigalmat
49 29|       történhetett meg rajta.~Az öreg Delmaure maga bennégett
50 32| elveszett lélekért?~– Igaza van, öreg. Meggondoltam, itt maradok.~–