| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rúpiáért 1 rút 6 rútul 2 s 1382 sáfránszín 1 sagt 1 saint 26 | Frequency [« »] 2446 az 1906 hogy 1546 nem 1382 s 1189 egy 956 és 937 volt | Jókai Mór Politikai Divatok IntraText - Concordances s |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | hálóköntöst kapott magára, s bebocsátá a sietőt.~Előtte
2 1 | látogatója alig áll a lábán, s leültette pamlagára.~– Fáradt
3 1 | hozzá van mindenhez szokva, s nem szokott semmin megütközni.
4 1 | Azonban mégis megdöbbent, s ijedten ejté el a kezet,
5 1 | főér elválik egymástól, s szinte végigborzongott egész
6 1 | irónt vett elő a tárcájából, s körülkerített egy félkrajcár
7 1 | pokolbeli fájdalmat okoz, s én azért jöttem ide, hogy
8 1 | pengő forintos bankjegyet, s letette az orvos asztalára. –
9 1 | nem akarok gyermekeskedni, s a szolgálat, amit öntől
10 1 | testét betegnek nézzem, s kést vágjak bele.~– Miért
11 1 | felgyűri karjáról az inget, s tollkését bal kezébe fogja.~
12 1 | kezébe fogja.~Egy pillanat, s a tollkés mély vágást csinált
13 1 | Azzal elővette műtőkését, s a férfi szenvedő kezét tenyerébe
14 1 | mozdult az orvos kezében, s midőn a kerek folt ki lett
15 1 | megszorítá az orvos jobbját, s meleg, szíves hangon mondá
16 1 | ellenkező véleményben volt, s nem akarta elfogadni az
17 1 | viszont elhátrált előle s, végre, látva, hogy az orvos
18 1 | adja tehát valami kórházra, s azzal szépen eltávozott.~**
19 1 | akadály nélkül megtörtént, s azalatt alkalma volt felőle
20 1 | helyes világnézetekkel bír, s amellett, hogy vagyonilag
21 1 | hivatalos állást foglal el, s legkisebb nyoma sincs rajta
22 1 | kézzel jött be a szobába, s arcvonásai a kíntól az ismerhetetlenségig
23 1 | többé; elkezdett nyögni, s szótlanul nyújtá kezét az
24 1 | terjed a rejtélyes lob, s véget vet az egész nyomorú
25 1 | olyan volt, mint a viasz, s a hideg veríték izzadt homlokán.~
26 1 | mélyebben eresztve a kést, s látta másodszor is azt a
27 1 | bőségesen szemlélte omlani, s midőn újra beköté annak
28 1 | ama halotti viaszsápadtság s eleven szín tért vissza
29 1 | hónap szerencsésen elmúlt, s a rejtélyes beteg nem tért
30 1 | harmadszor tért az vissza, s ezúttal nem akarok ellene
31 1 | taplót rakok a fájó részre, s azalatt, míg a tapló elég,
32 1 | voltam az egész világgal, s tudtam mindennek örülni,
33 1 | gyalogolt az úton, melyen várt, s ha elkéstem, egész éjjel
34 1 | napnál tovább ott tartani, s utánam való búslakodásával
35 1 | megfogni az enyém helyett, s sírva fakadt, ha valamelyik
36 1 | ismét eljött érte a grófnő, s nagy kéréssel, könyörgéssel
37 1 | órányira voltak egymástól, s én megígértem nőmnek, hogy
38 1 | kulcsot, ami házamnál volt, s sorra próbálgattam vele
39 1 | összehajtottam rendben, s átkötém a szalaggal, eltakartam
40 1 | eltakartam a csipkékkel, s becsuktam a fiókot.~Tudtam,
41 1 | beszélgettünk, vacsoráltunk, s mentünk külön hálószobáinkba
42 1 | jobb kezemet fehér nyakára, s azzal hirtelen összeszorítottam
43 1 | nagy, sötétkék szemeit, s bámulva tekinte rám, azután
44 1 | kérdést tettek volna miatta, s én készakarva elkéstem a
45 1 | is elkésett a temetésről, s látható felindulásban volt,
46 1 | bizalmasan megfogá kezemet, s félig súgva mondá, hogy
47 1 | kénytelen discretiómra bízni, s felteszi rólam, hogy mint
48 1 | megrezzent e kérdésemre, s azt felelé hevesen: »Uram,
49 1 | beléjük nem fog pillantani, s én bizonyos vagyok felőle,
50 1 | Azzal fogtam nőm kulcsait, s elkezdtem keresni a csomagot,
51 1 | beszéltem a néma hamvakhoz, s ott egyszerre az álom vagy
52 1 | előttem levő koporsó teteje, s a benne fekvő halott halkan
53 1 | a koporsó szélére téve, s arra nyugtatva fejemet.
54 1 | szemeit, miként utolszor, s megcsókolta kezemet, s a
55 1 | s megcsókolta kezemet, s a vércsepp ismét ottmaradt
56 1 | hogy mit kelle szenvednem, s mennyire megenyhült égető
57 1 | már harmadszor ostromol, s nekem nincs erőm tovább
58 1 | monomániában szenvedett, s csak képzelte a kínzó sebet,
59 2 | tartotta magát testvérénél, s emiatt elégszer megtépték
60 2 | másiknak meg egyszer sem, s elmondták Minkának az üzenetet,
61 2 | szeret, te meg az enyémet, s kosarat kapunk mind a ketten?~–
62 2 | hála Istennek, mondá az, s tíz évvel fiatalabb lett
63 2 | adja elő a költségeket s több efféle.~Az öregúr örömmel
64 2 | el? Hát a Minka melyik, s a vőlegénye? Nehogy a dispensatiókérésnél,
65 2 | dispensatiókérésnél, moringolásnál, s más hivatalos dolgoknál
66 2 | rajta megyünk mind a ketten, s addig lármázunk, míg elhiszi,
67 2 | magára vállalni a tévedést, s új engedélyeket kérni megcserélt
68 2 | megint változhat a dolog, s újra szükség lehet rájuk.~
69 2 | a második határozatnál, s Minka szerencsésen hozzáment
70 2 | kilépett a tisztségből, s felesége jószágára vonult
71 2 | mind a ketten vigasztalva, s nem beszéltek többet e tárgyról.
72 3 | patyolatköntösét vitte el magával s éjszaka mindig azt teríté
73 3 | meg, ha fájdalmat okoztam, s ítélj el, ha nem mondtam
74 3 | kifeszítteté minden vitorláját, s a legdühödtebb viharra bízva
75 3 | összegyűjté az országtanácsot, s felolvasva előttük Visconti
76 3 | becsülete kér elégtételt, s a király szégyenét nem mossa
77 3 | bezárkózott palotájába, s az ítélet hozataláig eltilta
78 3 | akkor meghozták az ítéletet, s leírva a király elé terjesztették;
79 3 | jobbágyok nejei bűnhődnek, s ami törvényt a király alattvalói
80 3 | azalatt nem adtak neki enni, s a gyönge öreg ember egy
81 3 | orgiát rendezett palotájában, s kimondá, hogy most már nem
82 3 | palotájába hurcoltatá őket, s másnap ismét kitaszíttatá
83 3 | elrejteni a klastromokba, s aki szép fiatal nőt vett,
84 3 | szűzeket az oltár elől, s ha ráunt könnyeikre – eladta
85 3 | teltek, mint gynecaeuma.~S hogy e sok fogolynép ne
86 3 | nehéz köveket hordani hozzá, s láncaikat csörgetni, szemeiket
87 3 | rajtarontottak a zárdán, s Máriát az oltár lépcsőjéről
88 3 | mondták már ezt nekem! – S azzal negédesen átölelte
89 3 | átölelte a hölgy derekát, s meg akarta csókolni.~Hanem
90 3 | előtte bilincsbe verték s elvitték foglyul a sáncásók
91 3 | velük. Ha a király elfordult s odább ment, ismét övébe
92 3 | ismét övébe tűzte ruháját s láthatta márványszép lábszárait,
93 3 | eltávozta után hátramaradt s megszólítá a hölgyet, ki
94 3 | azokat meglássa egy férfi.~– S miért hagyod fedetlen, ha
95 3 | vagytok, mind, miként magam, s asszonyok előtt nincs mit
96 4 | útféli énekesek meséit, s száraz pontossággal elsorolva
97 4 | őket nemzete történetébe s kérdés, hogy nem volt-e
98 4 | drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát
99 4 | művének hatását sokszorozza, s ritka tárgyismerettel mellőzve,
100 4 | fájdalom miatti őrültség s a tettető fonák bolondossága
101 4 | bátyjától a szép nőt és a trónt; s a derék bajnokot egy napon,
102 4 | gyalázta előtte a megholtat, s addig hazudozott, míg Genutha
103 4 | ekkor felnőtt ifjú volt, s amit a drámában apja szelleme
104 4 | nem lehetett kitalálni, s ha nagyon rájött a gonosz
105 4 | öltözve, leült a földre, s elkezdett a porban játszani.
106 4 | miket a tűzben megedzett s a hamuban eltakargatott.
107 4 | titkosabb gondolataitól, s kezdték hinni, hogy Hamlet
108 4 | mélyebb értelme is van, s a badar tréfák szavai alatt
109 4 | kantározta fel a feje helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~
110 4 | ezt a sok badar beszédet, s megírták azt Fengónak. Az
111 4 | nagyokat nevettek rajtuk, s midőn Hamlet visszatért
112 4 | sietett a kijelölt szobába, s előbb érkezett oda, mint
113 4 | szökellésekkel táncolni a teremben, s végre felugrott a gyékényre,
114 4 | keresztülszúrta a leskelődőt, s azzal kihurcolta azt és
115 4 | apja meggyilkoltatását, s szemére hányta a gyilkossali
116 4 | frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy borzalma, amit Hamlet
117 4 | Hamlet lerészegíté kísérőit, s felkutatva poggyászaikat,
118 4 | lefaragta a tábláról az írást s azt metszé helyébe, hogy
119 4 | ismerése különcségnek járta), s jó biztonban adták át a
120 4 | enni, sem inni nem akart, s általában oly kedvetlenül
121 4 | két rozsdás kard feküdt, s azon sertések, miket a lakomára
122 4 | hogy Hamlet bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát,
123 4 | Ezen meg Hamlet jött dühbe, s haragosan követelte a királytól
124 4 | aranyat Hamlet megolvasztá, s beletölté két üres bodzafapálcába.~
125 4 | nejétől, kisgyermekétől, s hajóra ülve, egy szép napon
126 4 | bolond Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb
127 4 | csodálatos táncokat járt, s maga töltögette a bort a
128 4 | örömére feldíszíté a termet, s azokra a fahorgokra, mik
129 4 | saját kardját Fengóéval, s akkor felébreszté a gyilkost.~
130 4 | hirtelen föllépett a nép előtt, s elmondá az egész véreseményt:
131 4 | halottnak adott szó volt az, s a régi emberek jobban féltek
132 4 | pihenést engedett kíséretének, s lovaikat lenyergelve, egy
133 4 | fáradság és a déli verőfény s az erdei madárfütty és a
134 4 | mindenütt nyomon kísérteté őket, s most, hogy elaludtak, hirtelen
135 4 | szánalmat érzett iránta, s mire végignézte a vértre
136 4 | vértre metszett képeket s azok mondatait, már akkor
137 4 | megérkezék oda kíséretével együtt s üdvözölve a királynét, átadá
138 4 | királyné felbontá a küldeményt, s mindenki bámulatára azt
139 4 | hanem szívéből olvasott, s Hamlet először járt életében
140 4 | szelíd nejét és kisfiát, s elbűvölten omlott a bűbájos
141 4 | nagy pompával megülték, s Hamlet, mintha a feledés
142 4 | csodás szerelem hónapjait s nem gondolt egyébre.~Végre
143 4 | hírül adni új házasságát s kisfiát újra meglátni. Hermotruda,
144 4 | páncélinget vett magára, s úgy ment a király elé. Ez
145 4 | fogadta hitszegő vejét, s maga mellett engedé lovagolni
146 4 | előtt bocsátá az ifjút, s amint az előreléptetett,
147 4 | egymást a vár alatti síkra, s ott harcolt egész a nap
148 4 | erővel fog rájuk támadni, s hogy álljon vele szembe
149 4 | szoríttatta a kiszegzett dárdát, s minden két élő harcos közé
150 4 | király seregének trombitái, s újra jött az Hamlet ellen
151 4 | maga seregével az erdőből, s amint a britek meglátták,
152 4 | holtak ismét lovon ülnek s mindazok, kiket ők előtte
153 4 | támadást, elhányták vértjeiket, s futottak a csatatérről;
154 4 | prédával megrakta hajóit, s visszatért saját országába.~
155 4 | Rorik, a főkirály meghalt, s utána Wiglet következék,
156 4 | alkirály hírét és erejét, s az elég ok volt arra, hogy
157 4 | eseményeit választották volna; s az újabbkori drámakészítő
158 5 | követte minden veszélybe, s ez a tisztelet volt az örök
159 5 | amit egymás iránt érzünk s az érzelem nem vált szégyenünkre
160 5 | bennünket az emberek előtt, s ez árulás boldogtalanná
161 5 | voltak, kiültünk a szabadba, s azt mondtuk egymásnak:~„
162 5 | egyikünknek sem szabad menni, s még csak az a vigasztalásunk
163 5 | lábaink alá: „itt alant!”, s még csak az sem boldogíthat
164 5 | holdra írás régi mesterség, s miért ne volna a szerelem
165 5 | közelgett az ígért perc, s szívem dobogása jelenté,
166 5 | egy A – ötödik éjjel egy S…~Tehát Texasban van!~Hatodnap
167 5 | hogy tagadni fogják mások, s az képes lett volna megtébolyítani,
168 5 | megjelenését várná hallgatva s nem merne addig mozdulni.
169 5 | egy városrészt felégetett, s egy csoport európait legyilkolt –
170 6 | koszorúzzák, haját levágják, s még az álnok csábító is
171 6 | a férj meggyilkolhatja, s csak Istennek számol érte!…
172 6 | akin uralkodjék: felesége; s az ország legelső asszonya,
173 6 | megcsókol, holnap megver, s nem akart férjhez menni.~
174 6 | helytelen kényeskedésnek s erőnek erejével rákényszeríté
175 6 | nem teszi, agyoncsapja, s hogy az agyoncsapásból előre
176 6 | is osztozott a verésben.~S ezzel el volt határozva,
177 6 | kiválasztanak a szűzek közül, s azt megteszik királynénak,
178 6 | Velezkét pünkösd másodnapján, s körülhordták a leányok,
179 6 | ágakból font trónusban, s énekelték, hogy „eljött,
180 6 | leszállíták trónusáról, s elvitték erővel, megeskették
181 6 | jobb szemeit kiszurdalják, s hüvelykujjaikat lemetszik,1
182 6 | hogy a kézíjat megvonni, s a nyíllal célozni ne tudjanak,
183 6 | utánamentek, körülfogták a várat, s minthogy ostromszereik nem
184 6 | asszonyhad vezére, Velezke, s felhívta a némbereket, hogy
185 6 | ülteti a nemesi hadakat, s egyszerre négy oldalról
186 6 | föld porát csókoltatni, s felszólítá Velezkét, hogy
187 6 | megfuvatta a vezér a trombitákat, s jelt adott a seregnek, hogy
188 6 | messze, mint a férfiaké, s a vezér kétszer érzé páncélján
189 6 | asszonykéz által kell elveszni; s csak késő éjszakára bírták
190 6 | társnéi szorosan körül, s felemelt pajzsaikkal védték;
191 6 | nőlázadás ebben érte végét, s többé nem lett ismételve
192 7 | professzor volt az *** líceumnál, s mint ilyen és mint éktelenül
193 7 | ki kezdtek rajta kapni, s e minőségben még jobban
194 7 | megy négy kongó garasra.~S mégis, mikor halála után
195 7 | is beszélnek a ***-iak, s máig sem tudják elgondolni,
196 7 | császárnak adott pénzt kölcsön, s az okirat bizonyosan ott
197 7 | ütöttek rá, azok megfojtották, s mindent, de mindent, aminek
198 7 | pecsétek, régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle
199 7 | háborúban. Én ásónak néztem, s csakugyan egy kertészlegény
200 7 | kezdeni, mint a többit, s a kikiáltási összegben csakugyan
201 7 | a jámbor professzornak, s egyike volt azoknak, kikre
202 7 | tarajtalan rézsarkantyú s nyélbe törött kés-villa,
203 7 | meg füstös documentum, s több afféle lúdgége-sodorító
204 7 | hányva lehet megtalálni, s melyeken a késő successorok
205 7 | egérfogót, fületlen gombokat, s mindezeket zsákra rakva
206 7 | bokrok alá szépen eltemette, s hagyta állni vagy egy hétig.~
207 7 | miféle klepsidrát talált fel, s egyik vagy másik kegyelmes
208 7 | professzor urambátyám.~S elővesz ezzel a dókája zsebéből
209 7 | tantusz”-nak neveznek, s mutatja az öregúrnak.~Ez
210 7 | csak a vadrózsát ismerték, s ezt oly nagy tiszteletben
211 7 | földet; én egy követ veszek s lesem, hogy majd agyonütöm,
212 7 | még ilyet vagy hatot. – S ezzel előremutat egy marék
213 7 | Thaddeus úr meg volt lepetve, s ez idő óta nem volt neki
214 7 | bagolyhuhogásnál, lélekröpülésnél. S mi természetesebb, minthogy
215 7 | ki azokat őrizte erősen, s kitanulta, hogy melyik római
216 7 | Stuart Máriák leveleit, s minthogy ezt semmi áron
217 7 | szempusztító figyelemmel, s tetejébe meg is fizetett
218 7 | tulipánokat is szoktam festeni, s nekemesett, hogy pingáljam
219 7 | lesz, annál jobb lesz.~– S a színek fölpattognak, mihelyt
220 7 | békét, le kelle őt festenem. S hogy mennyire eltaláltam,
221 7 | Az öregúr meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel
222 7 | levegőbe lehetne röpíteni, s a legkisebb frictiótól elsül.
223 7 | csak felét is adja neki, s végre megalkudtak három
224 7 | össze szépen a papiroson, s mikor össze volt seperve,
225 7 | öcsém közibe tüsszentett, s alló!, szétröpült az egész
226 7 | legkisebb kiáltástól elsül, s kiveti a földet a sarkából.~
227 7 | földre esett, összetört, s ő szegény ijedtében azt
228 8 | mind szerelmes lesz belém, s csak azt sajnáltam, hogy
229 8 | szép volt irtóztató módon, s csak úgy lebegett a csipkefelhők
230 8 | kézszorítást érzék kezemen, s midőn ámulatomból magamhoz
231 8 | okvetlenül előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy
232 8 | magamat, bérkocsit hozattam, s hajlaték a Boulevard des
233 8 | előttem mindenféle ajtókat, s vezettek pompásnál pompásabb
234 8 | szalonokat és corridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt
235 8 | porcelán és ezüst lárifári s körül a falakon pompásnál
236 8 | mert íme nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.~
237 8 | nagyon hevesen bántam vele, s azután szelídebben kezdék
238 8 | leszek, aki őt megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni;
239 8 | aztán odahajolt hozzám, s megcsókolta homlokomat gyöngéden,
240 8 | kedves Júliának viszonzám, s így szépen eljátszottuk
241 8 | fognak majd egykor lenni, s amellett mindenféle gorombáskodástól
242 8 | búcsút vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá
243 8 | ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal egyik ajtón eltávozott,
244 8 | eljátszottam Rómeót és Júliát; s azok az üvegcsillagocskák
245 8 | föl; angol volt szegény, s rettenetesen furcsán viselte
246 9 | teszik a beírt papirost, s arról leírja a dolgot a
247 9 | könnyelmű teremtés volt szegény, s engemet a könnyelműsége
248 9 | hold földje van egy tagban, s nincs több egyetlenegy fiánál
249 9 | sokszor találkozom vele, s olyankor mindig eszembe
250 9 | német muzsikamesterrel, s megesküszik vele.~– Hát
251 9 | szerencse, candidálva voltam, s ahol van ni, egy könnyelmű
252 9 | nem bírom simára fésülni, s mert tudom jól, hogy a képem
253 9 | itt állok, egy hajító fát, s akármit csinálok, tele vagyok
254 9 | nem gombolnám a kabátomat s nem enném egyebet káposztatorzsánál,
255 9 | váltott gyermeknek” hiszi, s velem akarja magát elcserélni.~–
256 9 | Képzelhetni, fel volt frizérozva, s kesztyű volt a kezén.~–
257 10 | a fenyegető veszélyről, s akik legsúlyosabban érzék
258 10 | sok kellemetlenséggel jár, s a házigazdának készen kell
259 10 | szabadságdala a nép ajkán élt már, s kit igen szép tehetségnek
260 10 | árultak, ott volt metszésben, s nagy sötét szemeiről, vékony
261 10 | az udvartól száműzetett, s tiltva volt neki quatre
262 10 | pedig szívéből gyűlölt, s aki azt meg is érdemelte.
263 10 | pórleány ifjú szépsége által, s felfogadta őt belső szobaleányának.~
264 10 | mint tiszta szívű a grófnő; s midőn Josephine az első
265 10 | térdre esett Josephine előtt, s megvallá neki, hogy ő nem
266 10 | mellékszobába és maradjon ott, s ezentúl is legyen úgy, mintha
267 10 | viszontagságait a grófnő előtt, s Josephine megismeré, hogy
268 10 | keresztülszökjenek Angliába, s ott bevárva a válóper lefolytát,
269 10 | Josephine Saint Creux-nek –, s maradj itt, míg a kutatók
270 10 | mert denevérek jönnek bele, s cincogásukkal elárulnák
271 10 | üldözésekor Gaston marquis, s innen szabadult meg.~Saint
272 10 | fogadott, és beállt a rejtekbe, s magára hagyta zárni a tükrös
273 10 | nyugalommal lépett eléjük, s kérdezé, hogy mit akarnak.~
274 10 | rejthetetlen bosszúsággal, s jelenté a grófnőnek, hogy
275 10 | bezárták a status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül,
276 10 | rokonszenvét e név iránt, s ha egyhelyütt leálcázva,
277 10 | ennek a divatja is elmúlt, s Saint Creux-ről egészen
278 10 | Saint Creux-t feltalálja, s csüggedten tért vissza elhagyatott
279 10 | tükör elfordult lassan, s a feltárult fülke mélyében –
280 10 | szellentyűt kelle fölnyitni, s az ifjú ott fulladt meg.~
281 10 | nesze nélkül, a falnak dűlve s fejét kezére támasztva.
282 11 | hogy komondornak született, s nem vizslának, kopónak vagy
283 11 | lehúzták a szép ruhákat, s velem együtt kivetették
284 11 | szalonnával és fekete kenyérrel, s minthogy neveink nem tetszettek
285 11 | Bandinak, engem pedig Bodrinak; s valánk azontúl juhászbojtár
286 11 | Voltam már úr is, szegény is, s ha szabad a klasszikusokat
287 11 | hajba is szabad volt kapnom, s ez nekem sokkal jobban tetszett
288 11 | gyapjút vitt a városba, s engemet is bevitt magával,
289 11 | öntudat egészen elbízottá tőn, s ezentúl sokkal bátrabban
290 11 | végignézett rajtam megvetőleg, s nyakát örvébe húzva, viszonza: „
291 11 | padlásra a kolbászt megrágni, s tejet zabálnak és nem őrzik
292 11 | hanem a szomszédba járnak, s amellett a legutálatosabban
293 11 | sem nőtt, már kamasz volt, s még mindig oly kicsike,
294 11 | rajta, megfogadta groomjának s elnevezte Dzsemmynek.~Dzsemmy
295 11 | elment, elbúcsúzott tőlem, s én búmban azon este a juhászné
296 11 | engem is elvertek a háztól, s én kis gazdám után indulva,
297 11 | vagyok, mert dupla az orrom, s elvittek a vadaskertbe és
298 11 | ott, ahol békesség van, s minthogy másutt nem verekedtek,
299 11 | konyhakéssel falatokat szeletezett, s tömte a szájába erősen.
300 11 | zsebbe dugta a hagymát, s a konyhakést szuronyszegezve
301 11 | szuronyszegezve fogta ránk, s kérdezte, hogy mit akarunk.
302 11 | előléptetésért folyamodni, s ha elesnek, a hadibulletin
303 11 | plausibilisnek találtatott, s nemsokára egy sereg becsületes
304 11 | ordíték bajtársaimnak, s azzal hanyatt-homlok az
305 11 | ellenség soraira rohantunk, s egy pillanat alatt az egész
306 11 | alguazil, akit már más megölt, s kit ő egyszer még meg akart
307 11 | mindenféle mutatványokra, s akkor elkezdett mutogatni
308 11 | Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel nekiindult az északi
309 11 | keveredett, azok agyonütötték, s engem gazdástól együtt maguknak
310 11 | megszólították az utasokat, s benézegettek olyan fiókokba,
311 11 | nem a magam bőrét hordom, s kutatás nélkül ezreket csempésztem
312 11 | utánam eredtek, elfogtak s megkapták nálam a dugárukat.
313 11 | elismeré, hogy az övé vagyok, s önként feladta magát, hogy
314 11 | ketten kifértünk alatta; s ilyenformán megmentém gazdámat.
315 11 | újra elcsíptek bennünket, s kimondatott ránk a deportatio.~
316 11 | arra felkuporodtak mind, s elhajókáztak a tengeren.
317 11 | úsztam ki a közellevő partra s gazdám, ki a bundámba kapaszkodott.~
318 11 | cserzik ki eleven öltözetül s ahelyett, hogy ruhájukat
319 11 | feltettek a bálványoltárra, s elkezdtek hozzám imádkozni.
320 11 | megfogták, levetkőztették, s tudtára adták, hogy megeszik.
321 11 | összemartam az egész udvart, s gazdámat bugyogójánál fogva
322 11 | borult arcra haragom előtt, s eltávozásom után gyászt
323 11 | hol a kutyákat becsülik s az embereket megeszik, s
324 11 | s az embereket megeszik, s jutottam olyanba, hol az
325 11 | hol az embereket imádják s a kutyákat eszik meg.~Soknapi
326 11 | szájjal csamcsogtak körül, s azután betettek egy ólba
327 12 | nélkül nem is élhetnek, s neveiket nem is lehet egymástól
328 12 | Cavalor pedig kidolgozá azt; s mindkettő szenvedéllyel
329 12 | űzé a maga mesterségét, s ha egy kancsó ó-xeresi mellett
330 12 | hivatását értő bűnvádi bíróra, s viszont egy pontos és rendes
331 12 | elégültség ült orcáján, s ha áldozatai netalán ordítottak,
332 12 | felkapta üstökénél fogva, s annak túlvilági dühtől és
333 12 | kacagott az érdemes közönség, s senor Juan meg volt elégedve
334 12 | húzta össze szemöldeit, s marokra kapta a pallost.~
335 12 | szerint szeme közé nézzen, s íme, most a leütött fő vigyorgott
336 12 | gyönyörérzettől eltorzulva, s a hóhér arca rángatózott
337 12 | az volna helyéből leütve, s valami ördöngös szemfényvesztő
338 12 | leszállt az állványról, s összeszedvén szerszámait,
339 12 | szerszámait, öszvérre ült, s otthagyá a többi tizenegy
340 12 | világítva, azon betekinte, s igen elevenen látta, hogy
341 12 | azokkal a gránátszemekkel, s kéjittasan suttogott hozzá:~–
342 12 | ordítá senor Juan előugorva, s úgy nyomá a tüzes billogot
343 12 | kiugrott ismét az ajtón, s elszaladt világgá. Hogy
344 13 | hat botot sírás nélkül, s visszament a helyére, mint
345 13 | elején van a nyelvtannak, s hogy ennek a második személye: „
346 13 | akik azt mondták neki: sus! S akkor még jobban mondták.~
347 13 | egy-egy árva paragraphust, s lecke idején előállt vele,
348 13 | találta neki súgni: sus; s vége volt az egész tudománynak,
349 13 | egy fejjel nagyobb volt, s valamennyi háta mögött ült –
350 13 | tanárok restellték már látni, s eresztve eresztették odább,
351 13 | ez annak becsületes neve, s mikor egyszer egy pár inget
352 13 | jelzés végett azokat odaadta, S betűt varrt rájuk.~Minden
353 13 | társai az iskolai börtönbe, s puszta kézzel összetördelé
354 13 | könyvet elrakott a zsebeibe, s kivándorolt szépen a városból;
355 13 | asylum volt ez őrá nézve, s a kenderáztató pocsolya
356 13 | elfoglalta az iskola katedráját, s kezdett örülni annak, hogy
357 13 | vagy köleskását főzetett, s télen sorra hítták a disznótorra;
358 13 | rágta a betűt helyette, s nyűhette a hátukon a pálcát,
359 13 | gondolá Nagy János uram, s előre elképzelte magában,
360 13 | mint anser, anas, gallus s más egyéb enni való állat?
361 13 | keze kilátszott a kabátból, s egy csizmakefével lesimította
362 13 | gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni a sarkát.)~–
363 13 | kiálta a leány ijedten, s azzal becsapta az utcaajtót
364 13 | utcaajtót a jámbor előtt, s ijedtében felszaladt a padlásra.~
365 13 | és fokhagymával egyben, s éjnek éjszakáján nekivágtatott
366 13 | ezért senkit sem szeretnek s senkit sem gyűlölnek jobban.
367 13 | beszélni öreg diákoktól, s mesélték egymásnak lecke
368 13 | miket Susról beszélt a hír; s mikor néha-néha megvillant
369 13 | tevét, mit a talián mutogat, s járt a híre classisról classisra,
370 13 | rekedt hangon a valaki, s megfogta a galléromat. –
371 13 | ünnepeken borotválni szoktak, s mely nem volt olyan vörös,
372 13 | kezemet – kedvence voltam –, s kiment a jövevényhez.~Tudhatta
373 13 | hogy kéregetésről van szó, s nagyon könnyűszerrel lerázhatta
374 13 | lépett a peregrinus elé, s keményen rászólt.~– Mit
375 13 | rendes életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo
376 13 | ember megsunyta a fejét, s mint egy nagy kamasz diák,
377 13 | bestiális dacos alakjába, s felcsapva fejére sipkáját,
378 13 | Bolondnak tartottak, s azt én észrevettem – s azzal
379 13 | s azt én észrevettem – s azzal megint felöltem rongyos
380 13 | felöltem rongyos ruháimat, s alá is út, fel is út, senkinek
381 13 | rongyos gúnyát kösse ön össze, s ajándékozza oda valami rongyszedőnek;
382 13 | Mondtam már, hogy takarodjék, s ne szóljon többet hozzám!~
383 13 | a magas tetejű kalapot, s a kopott sipkát tette fel
384 13 | segítségét kell igénybe venni, s nagy volt az aggodalom,
385 13 | eldugta a háta mögé a követ, s ott leejtette a földre,
386 13 | akik messziről kísérték, s látták, hogy csakugyan eltávozik
387 13 | az eső levert a földre, s lucskos két szárnyát húzza
388 13 | tették át professzornak, s onnan nem tiltott ki, majd
389 13 | megmetszett hollótollat, s gyönyörködve mondá: „Ezt
390 13 | kegyetlen hózivatar lepte meg, s odafagyott.~Tehát mégsem
391 13 | ahol a bölcsek tudománya s a bolondok bolondsága egyforma
392 14 | meghalni, ahányszor kívánja, s azután egy másik országban
393 14 | nő szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja nyitni
394 14 | hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod őt Stambulba,
395 14 | álmodék-e, mécset gyújtott, s bámulata nőtt, midőn asztalára
396 14 | mintha nem hihetné a dolgot, s iparkodott ellenvetéseket
397 14 | azt vagy elevenen képzelé, s végre azzal erősíté meg
398 14 | érkezett meg a szent városba, s úgy tengődött tovább a kegyes
399 14 | távozott a temető küszöbétől, s majd megfojtá szívének dobogása,
400 14 | fel tudom őt támasztani, s akkor meglátjátok, hogy
401 14 | támasztani, ő is megörült, s még ő maga csinált neki
402 14 | övéből a kis szelencét, s felnyitá azt: valami sárga
403 14 | halottakat csúfít meg! – s a jámbor Muhzint nyomban
404 14 | csauszaival elfogatá Muhzint, s megelégelé, hogy oszlophoz
405 14 | vállára tevehajtó korbáccsal, s akkor maga elé vitelé őt,
406 14 | végezd be a búcsújárást, s azután eredj haza Stambulba,
407 14 | azután eredj haza Stambulba, s láss a mesterséged után.
408 14 | útravalót is adott neki, s azzal visszaindult Stambul
409 14 | megnyugszik abban, amit rámért, s ismét hozzáfog elhagyatott
410 14 | Előveszem félretett kincseimet, s kereskedem velük, mint azelőtt:
411 14 | csakugyan megtébolyodott, s félretett kincseiről való
412 14 | jó bánásmódban részesült, s nem volt fogyatkozása semmiben.~
413 14 | ismertetőjeleit darabról darabra, s jól megjegyzé azokat magának.~
414 14 | elegyedett a törvénytudóssal, s rendkívül gyönyörködött
415 14 | megoszlottak a vélemények, s mindig nagy súlyt fektetett
416 14 | Hudzsirjának (főalamizsnamester), s a szeráj első hivatalnoki
417 14 | volt ragadtatva örömében, s nem késett azonnal átnyújtani
418 14 | keggyel fogadta az ajándékot, s adatott helyette a Hodzsiának
419 14 | kopjavetéssel, nyíllövéssel s egyéb férfias játékkal mulatják
420 14 | Emiatt haragos kezdett lenni, s mint szokták a lövészek,
421 14 | hüvelyk könnyebben húzhassa s éppen a kellő időben pattanthassa
422 14 | nagyon megfogja az ideget, s nem tudja elég gyorsan elbocsátani;
423 14 | szultánhoz Ali Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje
424 14 | elfogadá azt a Hodzsiától, s felhúzta hüvelykére, és
425 14 | divántanácsban előjöttek, s véleményt kérdett azok felől
426 14 | elutazott társa bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel
427 14 | szultán elítélő szóval, s tapsolására négy izoglán
428 14 | elvevék háza kulcsait, s felkutatva lakását, ott
429 14 | napfényében vélt fürödni, s nem gondolt rá, hogy a napfényben
430 14 | gyászoló Muhzin szobájába ment, s azzal oly kárhozatos játékot
431 14 | vezérek előtt az ügyet, s elmondá a Hodzsia véleményét
432 14 | megfogta a törősulykot, s fölemelé négy nyelénél fogva;
433 15 | csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek,
434 15 | embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
435 15 | bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam
436 15 | emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő
437 16 | börzeárfolyam meg nem rongálta, s a zsidók hittek benne.)~
438 16 | ki a légynek sem ártott s képes volt a legbosszantóbb
439 16 | legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
440 16 | célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt
441 16 | financialis állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer
442 16 | levő pénzben talán több is, s mindennek az lett a vége,
443 16 | még a reggelihez készül, s feküdni megy, mikor a fashionable
444 16 | kukkot sem tud magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon
445 16 | melyből egy szót sem ért, s mellé látni a savanyú morva
446 16 | aranyoztatta magát, Altnak hívták, s innét fordíttatta nevét
447 16 | hölgy nagy prosopopoeiával, s egy meggyűrt levelet tett
448 16 | megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
449 16 | vadállat egy hímszúnyognál, s választott fegyvere hihetőleg
450 16 | elhitetni Laji jámborságát, s mindaddig meg nem szabadultam
451 16 | rendkívüli bóbitájával, s félrebeszéléseinek okát
452 16 | halál hideg küszöbén állok, s ott is rád emlékezem” –
453 16 | mellényét elborítá a vér, s másnap arca úgy nézett ki,
454 16 | a rendes baj panaszával, s éppen azt akarta tőlem megtudni,
455 16 | viadal helyén megjelenni, s ezáltal a veszedelemnek
456 16 | koszorúkat hajigálni a karzatról, s gyakran lehete a deli bajadér
457 16 | itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával lesántikáltam
458 16 | és choreák királynéjára, s egyenesen nekitarték.~A
459 16 | viszhangzá Ludmilla kisasszony, s el nem tudta találni, hogy
460 16 | a torokra kezde szállni s hangzék a legbájosabb borjútenorban „
461 16 | párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
462 16 | bal kezét szívére tette, s nyakát félreszegve, felmeredt
463 16 | kirugaszkodik a bokorból, s Bankó öcsémet úgy nyakon
464 16 | kénégeny-álomból ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat
465 16 | valami otrombát talál hazudni s elárulja magát, s egyik
466 16 | hazudni s elárulja magát, s egyik kezemen mankómat,
467 16 | párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és
468 17 | csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek,
469 17 | embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
470 17 | bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam
471 17 | emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő
472 18 | börzeárfolyam meg nem rongálta, s a zsidók hittek benne.)~
473 18 | ki a légynek sem ártott s képes volt a legbosszantóbb
474 18 | legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
475 18 | célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt
476 18 | financialis állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer
477 18 | levő pénzben talán több is, s mindennek az lett a vége,
478 18 | még a reggelihez készül, s feküdni megy, mikor a fashionable
479 18 | kukkot sem tud magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon
480 18 | melyből egy szót sem ért, s mellé látni a savanyú morva
481 18 | aranyoztatta magát, Altnak hívták, s innét fordíttatta nevét
482 18 | hölgy nagy prosopopoeiával, s egy meggyűrt levelet tett
483 18 | megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
484 18 | vadállat egy hímszúnyognál, s választott fegyvere hihetőleg
485 18 | elhitetni Laji jámborságát, s mindaddig meg nem szabadultam
486 18 | rendkívüli bóbitájával, s félrebeszéléseinek okát
487 18 | halál hideg küszöbén állok, s ott is rád emlékezem” –
488 18 | mellényét elborítá a vér, s másnap arca úgy nézett ki,
489 18 | a rendes baj panaszával, s éppen azt akarta tőlem megtudni,
490 18 | viadal helyén megjelenni, s ezáltal a veszedelemnek
491 18 | koszorúkat hajigálni a karzatról, s gyakran lehete a deli bajadér
492 18 | itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával lesántikáltam
493 18 | és choreák királynéjára, s egyenesen nekitarték.~A
494 18 | viszhangzá Ludmilla kisasszony, s el nem tudta találni, hogy
495 18 | a torokra kezde szállni s hangzék a legbájosabb borjútenorban „
496 18 | párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
497 18 | bal kezét szívére tette, s nyakát félreszegve, felmeredt
498 18 | kirugaszkodik a bokorból, s Bankó öcsémet úgy nyakon
499 18 | kénégeny-álomból ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat
500 18 | valami otrombát talál hazudni s elárulja magát, s egyik