Part

 1  1|           a keze ép, azon a helyen annyira nem látok bajt, mint saját
 2  1|     jókedvét. Irántami gyöngédsége annyira ment, hogy lemondott a táncról,
 3  1|   sírboltban, nőm koporsója előtt. Annyira még nem voltam őrült, hogy
 4  1|          akarjam őt ébreszteni, de annyira már igen, hogy elkezdtem
 5  2|          címnek.~Tehát a két leány annyira hasonlított egymáshoz, hogy
 6  2|           a Tinka, melyik a Minka; annyira egyformán piros, gömbölyű
 7  2|         beszédben, a kacagásban is annyira hasonlítottak egymáshoz,
 8  4|         volt a királyi szűz, kiben annyira ment a férfigyűlölés, hogy
 9 10| méltatlankodó kezdett lenni; utóbb annyira ment, hogy ő maga egy ízben,
10 11|      eljött a fülemet megcsókolni, annyira belém bolondultak, azt mondták,
11 12|           a körül fekvő vidékre is annyira kiterjeszté, hogy alig volt
12 12|        kell róla vallani, hogy nem annyira a várandó tiszteletdíj,
13 12|         jelenetre, ami senor Juant annyira kihozta sodrából, hogy földhöz
14 12|            Juanita karcsú derekát.~Annyira meg voltak pedig abban nyugodva,
15 13|         professzorom szigorú arcát annyira soha, mint e percben, midőn
16 14|       fektetett Ali szavaira.~Sőt, annyira kiterjeszté reá kegyelmét,
17 15|       bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam az
18 16|          célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt keresztyén
19 16|          meguntam a dolgot, nem is annyira a kénytelen vigasztalás
20 17|       bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam az
21 18|          célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt keresztyén
22 18|          meguntam a dolgot, nem is annyira a kénytelen vigasztalás
23 23|      végtelen kéj lepte el szívét; annyira tele lett szíve egyszerre
24 23|     nyájasan emelé őt fel onnan. – Annyira meg volt hatva, hogy nem
25 23|             mely a dél-amerikainak annyira sajátja, lágy és csengő
26 24|           Apulia és Epirus partjai annyira megközelítik egymást, hogy
27 26|          magát; de senki sem örült annyira, mint Robertson, mert amint
28 26|          részegek voltak, némelyik annyira, hogy nem tudott magáról
29 26|      levegőn még mintegy tíz ember annyira magához tért, hogy fel bírt
30 27|          irigyelhetnek kisvárosiak annyira a nagyvárosiaktól, mint
31 28|      viheti nagyságod fél év alatt annyira, hogy bárkivel elbeszélgethet.~–
32 28|     elbeszélgethet.~– No, ha engem annyira megtanít professzor uram,
33 28|       érdemelve.~Hanem azért vitte annyira nyelvészeti tökélyeit, hogy
34 29|           város physikusai azonban annyira távol voltak e tekintetben
35 29|      virágocskák ott az ajtó előtt annyira is vetemedtek, hogy fejeiket
36 29|     hercegbe szerelmes, akinek nem annyira nagy adósságaira, mint inkább –
37 29|        megölte. Elmondá neki, hogy annyira nyomja a bűntudat, hogy
38 29|       lakoljon.~Vallomását azonban annyira keverte titkos víziókkal,
39 29|           erről a helyről.~Az őrök annyira meg voltak lepve, elájult
40 29|            mondá, hogy az ő életük annyira egy, hogy ha elszakítják
41 32|         áttekintettem, rá lehetett annyira becsülni a holmit. Annál
42 32|             leleményes bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét
43 32|          el akarta magát ölni, azt annyira vitte, hogy most már csendesen
44 32|      harapott; lassanként ezzel is annyira ment, hogy a szemejárásával
45 32|          ötlet.~Fél esztendő alatt annyira hozzászoktam helyzetemhez,
46 32|            egy perc múlve elájult, annyira meg volt minden idegében
47 32|       valami képet alkotni felőle. Annyira vittem, hogy már egészen
48 32|        elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő
49 32|        Viola tudja.~– Mit? Viola? (Annyira el voltam merülve, hogy