Part

 1  1|           kérte, hogy engedje látni kezét; mire a szenvedő fogcsikorgató
 2  1|         kínnal nyújtá oda bepólyált kezét az orvosnak, ki nagy óvatosan
 3  1|        feljajdulása, ki elbocsátott kezét baljával tartá fel, tanúsítá
 4  1|       műtőkését, s a férfi szenvedő kezét tenyerébe fektetve, kérte
 5  1|      keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét felköté nyakába, a
 6  1|          nyögni, s szótlanul nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? –
 7  1|             midőn újra beköté annak kezét, szemlátomást elmúlt a beteg
 8  1|           táncról, nehogy más férfi kezét legyen kénytelen megfogni
 9  4|        számára” kéri meg Hermotruda kezét, előszámlálva annak hősi
10  4|   mosolyogva és pirulva nyújtá neki kezét, asztalához, szíve mellé
11  8|     mosolyog. A hölgy elém jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha
12 10|     hirtelen megragadta Saint Creux kezét, és hálószobájába hívta;
13 14|      megcsókolta az emberséges basa kezét, ki néhány dinár útravalót
14 16|             e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa kegyed – mondám –,
15 16|           szép szónak, hacsak egyik kezét a tenyeremben nem akarta
16 16|          nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére tette, s nyakát
17 18|             e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa kegyed – mondám –,
18 18|           szép szónak, hacsak egyik kezét a tenyeremben nem akarta
19 18|          nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére tette, s nyakát
20 20|           olyan tettek után, mikért kezét sem emelte föl.~Raghib mindenért,
21 23|  megszoríthatá menyasszonya gyöngéd kezét.~Oh, ez a kéz nem volt gyöngéd
22 23|      odatérdelt dona Laurenzia elé, kezét könnyeivel áztatva össze: „
23 23|           hozzá. A hősnő megragadta kezét, s a hegyek felé mutatva
24 23|         bukott le a lováról, vezére kezét csókolva össze, míg a márványszilárdságú
25 23|      Gideonhoz, és megszorítá annak kezét, és törülgette homályos
26 23|            Piar Manuel, kinek éppen kezét szorítod; ennek az volt
27 23|         azonnal.~Don Gideon kivonta kezét Piaréból.~– Midőn Margaritát
28 23|          óriás összecsókolá Bolivár kezét, és sírt, mint egy gyermek
29 23|          Bolivár megcsókolá a hölgy kezét, s nyugodtan hagyta őt magára.~
30 23|          szólt a hölgy, s odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra egy csókot
31 24|             császárnak; hívei előtt kezét szorongatá, arcát megcsókolta;
32 25|            pamlagra, s kezébe fogta kezét.~– Legyen esze, kedves barátom,
33 26|        hanem csak megszorítá egymás kezét, s értette a többit.~Onnan
34 26|             némelyik övébe is dugta kezét, felhúzva pisztolya sárkányát.~–
35 29|      csalónak, ki egy új nőnek adta kezét, mielőtt a régi meghalt
36 29|        haláláért.~Megszorítá leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress
37 29|            hajolt a marquis felé, s kezét nyújtá neki.~– Az elsőt!~
38 29|               A nő megfogta a férfi kezét, és fülébe súgá:~– Kinyitottam
39 29|             férfinak nem volt ereje kezét kiszakítani a nő kezéből,
40 29|         nézett a beszélőnek, néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy
41 29|        szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt tartja, s olyan
42 29| koporsójához, megragadá annak hideg kezét, ott lerogyott és meghalt
43 30|            szedni, a kedves hófehér kezét összecsípte a csalán, hanem
44 30|         azzal sikoltva kapja vissza kezét, eldobva a megfogott tárgyat.~
45 31|             Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~– Másutt van az én szerelmem.
46 32|         fejét büszkén, hátratette a kezét, s odábbment.~Uhm; be fucsa
47 32|           nyúlni, meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan felugrott
48 33|             Azzal megszorítá Adándy kezét, mint ki valami szívességért