Part

 1 23|             lovagnak szánta őt nőül, don Gideon Saperónak, mely ellen Laurenzia
 2 23|            kifogása vőlegénye ellen: don Gideon derék, szép ifjú volt; amilyen
 3 23|               nem szabad; s az ideig don Gideon még azon szép fehér kézhez
 4 23|             történt legelőször, hogy don Gideon megszoríthatá menyasszonya
 5 23|                  bástyákon megjelent don Gideon kíséretében, és fölemelte
 6 23|                ottmaradt egész éjjel don Gideon társaságában.~Éjfél után
 7 23|                 bele a földhányásba.~Don Gideon ijedten kiálta Laurenziának,
 8 23|              beszél?~– Akarnád-e inkább, Gideon, hogy Laurenzia di San Sol
 9 23|             Akarsz-e együtt halni velem, Gideon?~– Az lesz legboldogabb
10 23|                  elpusztítói fejére.~Don Gideon lelkesülten tekinte fel
11 23|            ostromlott bástyák ellen.~Don Gideon meggyújtá szivarát, s a
12 23|                itt-amott elpattogva. Don Gideon kivette szájából a szivart,
13 23| keresztülhangzott hozzá:~– Ide, ide, don Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá.
14 23|               jönnek – szólt kedvetlenül Gideon.~– Oh, nem ellenség az –
15 23|         Fogadjunk, hogy ez jó barát.~Don Gideon elmosolyodott e halálos
16 23|          hangzott a bátor hős felé. Csak Gideon nem kiáltott semmit; ő szerette
17 23|                  jóemlékezete.~– Hát don Gideon, melyikünk nyerte el a másik
18 23|            nyerte el a másik életét?~Don Gideon szomorúan felelt:~– Én látom,
19 23|              Veszve vannak! – kiálta don Gideon, kinek szeme ragyogott a
20 23|             hallani a közriadalban – don Gideon. A kőszobor előtti jelenet
21 23|            haragszik, ha megcsalják; don Gideon pedig éppen föltette magában,
22 23|                  gyűlésterem közepén don Gideon, s mutatta, hogy felelni
23 23|                főbe lövetem azonnal.~Don Gideon kivonta kezét Piaréból.~–
24 23|                 arcpirulásában; nem, don Gideon, nem a te vitézi heved a
25 23|                 és neked igazad van. Te, Gideon, azt mondod, hogy szabadságod
26 23|           örömhangján zúdulának fel; míg Gideon nem bírt szólani a keserűség
27 23|                 Nem én… hanem hazád…~Don Gideon is kezet fogott Bolivárral.
28 23|                  felállt ülőhelyéről don Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár
29 23|                 s kardot rántva dühödten Gideon ellen.~– Áruló vagy magad,
30 23|                  kérdéseikre. – Nem, don Gideon! Én nem voltam áruló, mert
31 23|              Talán veled történt ez, Don Gideon? – kérdé Bolivár gúnnyal,
32 23|          veszélyes helyre ne küldje.~Don Gideon arca elvörösödött e szónál.~–
33 23|                 Azzal háta mögé mutatott Gideon, s kit eddig észre nem vett
34 23|              hogy bevádoljon – felelt rá Gideon.~– Azt kérdem, hogy mit
35 23|                  Bolivár! – kiálta közbe Gideon. – Parancsolj szavaidnak,
36 23|                  kezeikből a kardot. Don Gideon makacsul harcolt a zavarban,
37 23|               ide; hallgassatok meg.~Don Gideon fájdalmas arccal fordult
38 23|                Nem helyesen szóltál, don Gideon – viszonza neki a hölgy
39 23|                 szólt keserűen közbe don Gideon.~– Csendesen, Gideon. Meg
40 23|                 don Gideon.~– Csendesen, Gideon. Meg fogja érni, s ha Isten
41 23|             leszek az – szólt tompán don Gideon, és valóban nem reszketett
42 23|             mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így nagyon jól leend.~–
43 23|            várakozott alant.~– Itt vagy, Gideon? – kérdezé a felkapaszkodótól.~–
44 23|             fegyvered?~– Itt van – szólt Gideon, puskáját köpenye alól kimutatva.~–
45 23|             felejtsd, amikre utasítalak!~Gideon ígérte, hogy mindenre figyelni
46 23|            Bolivár, hanem Laurenzia.~Don Gideon fegyverét arcához emelve
47 23|                  hölgy összeroskadt.~Don Gideon leugrott az erkélyről és