Part

 1  2|          ábrázattal, emez nyúlánk szőke ifjú, alig látott bajusszal és
 2  3|             harcokban nevelkedett; mint ifjú már réme volt a félhold
 3  4|                Hamlet már ekkor felnőtt ifjú volt, s amit a drámában
 4  4|             tejtestvére tudatá vele.~Ez ifjú szemei előtt e pillanattól
 5  4|          kémleljék ki Hamlet lelkét.~Az ifjú királyfi az úton még bolondosabban
 6  4|          irgalom nélkül megölé. Nem egy ifjú hős, kinek rossz sorsa a
 7  6|              sokáig nézett rá.~Sok szép ifjú volt a környékben, elegen
 8 10|               lepetve a fiatal pórleány ifjú szépsége által, s felfogadta
 9 10|       szellentyűt kelle fölnyitni, s az ifjú ott fulladt meg.~A tükör
10 10|               el nem árullak. Adieu.~Az ifjú még azalatt halt meg, amíg
11 21|          felkérte őt egy táncra. Kitűnő ifjú volt a társaságban; ő volt
12 21|                derék alapos készültségű ifjú, ki nemrég jött a laphoz;
13 23|              sétányon végigment, minden ifjú beteg lett miatta, pedig
14 23|                  don Gideon derék, szép ifjú volt; amilyen szép, olyan
15 23|                Ide, ide, don Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá. A hősnő
16 23|            felbőszült fenevadak, míg az ifjú Ricante elfoglalt várában
17 23|            feleletül hozni. A herculesi ifjú, kinek tréfás munka volt
18 23|               lesütött fővel sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban di
19 23|           Bolivár arca nem változott.~– Ifjú bajnoktárs – szólt don Gideonhoz –,
20 23|            elhagyta a vigadókat Bolivár ifjú hitvesével, magányos szobáiba
21 24|             torkába, hol a szakálltalan ifjú, Bohemund, két napig védte
22 26|                lehangolta a nagyravágyó ifjú kedélyét, rögtön elhagyta
23 26|         támaszkodott Robertson mellé.~– Ifjú barátom, nemsokára célnál
24 27| kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel a társalgási
25 28|                 udvarhölgyek között. Az ifjú asszonyság sohasem bánta
26 29|          könnyen felfogó; a sok rajongó ifjú közül egynek sikerült Camilla
27 29|               sors megsokallta örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy
28 29|            múlva hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje, megházasodott:
29 29|            költői ábrándokat, miket más ifjú leány előtt legalább hazudni
30 29|             hatalma kimeríthetetlen.~Az ifjú elővette, amit a tudás hatalmába
31 29|          csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét azon emberével összekötni,
32 29|          mellette egy szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei
33 29|                    feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~
34 29|           tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~–
35 29|                ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak kezdte
36 29|              maga előtt. Zajt ütött; az ifjú akkor elfutott a nővel együtt;
37 29|        bevallott?~– Igen, asszonyom. Az ifjú igen becsületes ember, aki
38 29|               hogy ki hol született. Az ifjú azzal hiszi védelmezhetni
39 29|             boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e nővel,
40 29|               borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg
41 29|              nagyot sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket
42 29|         parancsának engedelmeskedik.~Az ifjú indulatosan felelt:~– Soha!
43 29|                 tudott szóhoz jutni, az ifjú szava túldörgött a zajon.~–
44 31|           legkegyesebb főpapra bízta az ifjú lelkét.~És a kegyes püspök
45 31|         koronára tette őt érdemessé.~Az ifjú azon időkorban volt már,
46 31|                egyetlen fia számára. Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~–