Part

 1  1|  zárfeltörő tolvaj, ki egy gyönge asszony titkait jön megrabolni.~
 2  5|       Neki neje volt, jó, hűséges asszony, akit Emil hálából vett
 3  6|       Hogyha éjszaka lesz, minden asszony, minden leány emlékezzék
 4  8|          Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi bizonyos, hogy nem
 5 13|           hívja, hogy Sus; minden asszony, minden gyerek, aki ránéz,
 6 16|        sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy szeretné,
 7 16|         végre, és elment. Szegény asszony! Úgy szerette azt a himpellért.
 8 16|         azon imádkozott a szegény asszony, hogy bárcsak azon boldogtalan
 9 16|         becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette
10 18|        sem állítja elő.)~Tehát az asszony, úgy láttam, hogy szeretné,
11 18|         végre, és elment. Szegény asszony! Úgy szerette azt a himpellért.
12 18|         azon imádkozott a szegény asszony, hogy bárcsak azon boldogtalan
13 18|         becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette
14 19| szorongatják.~– Igenis, nagyságos asszony, az a vendégmarasztó csárda.~–
15 19|          húznak. More, azt a szép asszony nótáját! Láb alatt legyen
16 19|       ivott belőle. Bámulatos egy asszony ez!~Ekkor megint felém fordult
17 19|     énekelni. (Ez a gonosz lidérc asszony mindig rettentőket szokott
18 19|           mégis ő volt a legszebb asszony a bálban. És ezt ő jól tudta,
19 20|          mégis úgy szerette őt az asszony, hogy midőn férje meghalt,
20 23|           Férj nem volt boldogabb asszony szerelme által, mint te
21 24|       Gaita volt, a szerelemféltő asszony, másik az ál-Michael, a
22 24|       többé, mire odaért, a bátor asszony kilehelte férjéhez halálig
23 25|           meg, gonosztevő? Hol az asszony?~– I-i-i-izé.~– I-i-i-izé?!
24 26|      kacérul mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik a férfi
25 26|   káprázatos tünemény, melyet nem asszony szült, nem tej nevelt, nem
26 26|          ki tőle ötmilliót és egy asszony szívét, ami annál is több,
27 27|           a férfi asszonyosan, az asszony férfiasan hordja az üstökét.~
28 27|       férj nem ment kávéházba, az asszony nem járt látogatásokat tenni,
29 27| ábrázattal vad ember, ő pedig vad asszony: vadember-család, aki befesti
30 27|           férjecske a világból.~– Asszony! (Már nem is feleségecske.)
31 27|        beszél rólunk a világ?~Az „asszony” címtől megrettent asszonyka
32 27|         ablakra föltekintenek; az asszony mindennap mérget akart inni.~
33 28|             Ilyen férfikorban egy asszony kedveért nyelveket tanulni
34 28|    álmodtál, férjem? – kérdezé az asszony tiszta magyarsággal. – Nem
35 29|  véleményt oda módosíták, hogy az asszony bizony nem rút, hanem –
36 29|        baját ismeré; hisz szegény asszony nem volt kinek panaszkodjék
37 29|       mennyi gyötrelmet kiállt ez asszony, mennyit fáradt, tűrt, nélkülözött –
38 29|    koporsó, fehér szemfödéllel.~– Asszony! – ordíta Malmont, térdre
39 29|         kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan ki fogja azokat
40 30|       feleségét vezeti karján. Az asszony megszorítja az unokaöccs
41 31|   ragyogott az, hogy minden földi asszony arca sötét volt mellette
42 31|          lakójába szerelmes! Mely asszony lehetne vetélytársa az ilyen
43 31|         víg pohár és hő lélegzetű asszony mellett, hanem térdepel
44 33|     meghalt. Nagyon sajnáltam. Jó asszony volt. Mikor haldoklott,
45 33|       hajadon leány, hanem férjes asszony; férjem most is életben
46 33|       folyosón. Köszönöm; igen jó asszony volt.~Azzal megszorítá Adándy