Part

 1  1|            végig fejemtől szívemig; oh ezek olyan levelek, minőket
 2  1|    bontottam fel és olvastam végig…~Oh, az irtózatos óra volt nekem.~
 3  1|              hogy olyan nőm legyen. Oh, de az én nőm ártatlan angyali
 4  2|           hátha ők nem állnak rá?~– Oh, dehogynem: ez a férfinép
 5  2|              bánatos akcentussal.~– Oh, te Tinka – felelt az rá
 6  3|          Egyiket sem fogod bírni.~– Oh – szólt nevetve a király –,
 7  5|        lehetett nagyobb gondolatja? Oh, bizonyára ez üzenet nem
 8  5|          hogy Californiába ment át. Oh, miért ment még messzebb
 9  9|             kvártélyozást a sors?~– Oh, uram, bolond história az.
10 13|           hogy senki sincs odabenn. Oh, liba! Kénytelen volt neki
11 13|        sohasem is tesz senki mássá.~Oh, ez a fölfedezés kétségbe
12 21|             sorral alább megmondom. Oh, énnekem igen hiteles bizonyítványom
13 23|         menyasszonya gyöngéd kezét.~Oh, ez a kéz nem volt gyöngéd
14 23|        spanyol harcos kezei közt?~– Oh nem, nem.~– Széttépve, de
15 23|         szólt kedvetlenül Gideon.~– Oh, nem ellenség az – szólt
16 23|             lábaid porát csókoljam, oh Libertador.~A hölgy odaborult
17 23|             megjelenése pompájával. Oh, Bolivár nagy színjátszó,
18 23|           nap távolít a kormányról. Oh, én nem a hatalmat sajnálom,
19 23|       ígéreted, mint saját esküm.~– Oh, ne mondd ezt. Esküdet el
20 23|   érzelmeket.~– Le fogok mondani.~– Oh, én tudtam ezt. Hiszen egy
21 23|           arccal fordult el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia. Elég
22 23|            e koronát látom fejeden, oh vesd el azt, hadd ismerjek
23 23|            fejemen volt a korona.~– Oh, én nem tudom már, mi értéke
24 23|       lássam és meg ne csókoljam.~– Oh, nem azt, nem azt. Én forrón
25 25|   marasztalnak-e el in contumaciam? Oh, mert csak azt lehetne még
26 25|       legalább egyszer tenné meg.~– Oh, ne tessék rajta nevetni.
27 26|       tengerészek akartak osztozni.~Oh, bizonyára azok mind, akik
28 26|           tengerbe vetette magát.~– Oh, így nem alkudtunk! – kiálta
29 29|        büszke nemzetségi sírboltba, oh, a kevély Delmaure bárókat
30 29|    nyugalmas gondolata lelkemnek. – Oh, légy könyörülő irántam,
31 29|        vissza, a mostaniakon nevet.~Oh, pedig mint illett neki
32 29|            ahol anyámat megcsalták; oh, ott még esküdtek is! Igaz,
33 29|        kinyitni a kripta ajtaját.~– Oh, hallgass! Hallgass!~A nő
34 29|       feküdtem; hasonlítok ahhoz?~– Oh nem, oh nem! – mondá Ardent,
35 29|         hasonlítok ahhoz?~– Oh nem, oh nem! – mondá Ardent, s bizonyságul
36 29|          arra, hogy megölesselek?~– Oh, éppen nem. Légy afelől
37 30|             angyali szemedbe nézni, oh!~– Jól fogunk ma mulatni –
38 32|         ideálom volt a gazdálkodás.~Oh, azt valami nagy gyönyörűségnek
39 32|       legyezőkkel, pásztorbotokkal.~Oh, be hideg ez az ágy is.
40 32| gazdálkodást egészen alaposan érti. Oh, bizonyára az én elődöm,
41 32|           ez itt kifizesse magát.~– Oh, én meg azt hiszem, hogy
42 32|        ember másképp, mint álmában? Oh, ébren a világért rá nem
43 32|             ne gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha
44 32|         talán nem is tudta eddig.~– Oh, igenis jól tudtam.~– Eddig