Part

 1  4|            hogy kísérőit hová tette, erre Hamlet elővette a két bodzafabotot,
 2  8|            mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt, és el akart
 3 12|              mint érzesz te engemet?~Erre a tromfra megint kacagott
 4 12|            rengeteg hahotába tört ki erre a tréfás jelenetre, ami
 5 13|              hahotát és hihitét, ami erre a szóra minden öreg és apró
 6 16|          mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen – sehogy – ma délután (
 7 18|          mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen – sehogy – ma délután (
 8 19|        lovakat elveszik az embertől.~Erre én is közbeszóltam:~– Grófné,
 9 19|   mulatságukat zavarjuk. Eltévedtünk erre utazva, s minthogy odább
10 19|            Becsületemre mondom, hogy erre egészen el voltam szánva.~
11 19|            el voltam szánva.~Azonban erre nem volt szükség: a táncosok
12 19|       kiteszek ide, a másikat emide. Erre tesz maga, arra teszek én,
13 20|              ő az úr minden felett.)~Erre mindenki leborult arcra
14 20|           ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek a földről.~Ez
15 21|           hiteles bizonyítványom van erre. „Schwarz auf Weisz”, ahogy
16 21|     Morvaországban.~A finom körökben erre egy ügyes élc kezdett el
17 23| nyilatkozmánya volt, hogy az emberek erre elkezdtek kacagni. – Elég
18 23|            te nem volnál Bolivár, ha erre igent tudnál mondani.~–
19 23|          meghajlok előtte.~Laurenzia erre nem tudott felelni.~– De
20 25|             én adtam kölcsön másnak! Erre pedig mindig és mindenütt
21 26|              hullám. Az egyik előőrs erre fölébredt. Legelső pillantásra
22 26|            ördög a pokolban felkacag erre a szóra! Lehet-e megelégedése
23 26|      cethalásznak villogtak a szemei erre a szóra. Neki ötszáz dollár
24 27|     elsiratták.~A világ azt beszélte erre, hogy azért halt meg a kisleány,
25 28|            micsoda napja a hétnek?).~Erre meg már éppen nem volt készen
26 28|             odavan a schönes Leder.”~Erre Zsilipy olyanformát mondott
27 29|            mondva); az öreg Delmaure erre akarta minden vagyonát ruházni.~
28 29|           hiszem, hogy legfőbb ideje erre gondolnunk. Amíg monomániája
29 29|           megtudja, vajon jól megy-e erre; olyankor az út melletti
30 29|             jókedvűen tudott kacagni erre.~– Ne nevess, Charlotte! –
31 29|      láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre felelni; valami
32 29|          volt, hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak
33 30|              felesége már nincs ott; erre megint új lótás-futás, kérdezősködés
34 30|              két oldalról, a kölykek erre megriadnak, s nekifutnak
35 32|          majd, hogy szokom hozzájuk? Erre azonban egyszerre vidám
36 32|          rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra úgy összelapul
37 32|           mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint valami sebzett vadkan
38 32|           rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta a
39 32|         elvan ruha és eledel nélkül? Erre nem tudtam magyarázatot
40 32|           jöjjön el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne valami
41 32|         világért rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva
42 32|         furcsa álom lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem,
43 32|           támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék