Part

 1  1|        semmin megütközni. Azonban mégis megdöbbent, s ijedten ejté
 2  1|           semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos fájdalmat
 3  1|          olyan, mint másutt.~– Én mégis azt hiszem, hogy valamivel
 4  1|       semmi jele a fájdalomnak és mégis úgy égett ott, mintha edző
 5  2|    lengyelt:~– Te pajtás, egyszer mégis tisztába kellene afelől
 6  2|         gondoltam már.~– Mert azt mégis meg kellene tudnunk, hogy
 7  3| szerettünk, halálítéletét olvasni mégis megrendítő.~De mennyire
 8  5|          ölelkeztek egymással!~És mégis olyan sokat tudtunk egymással
 9  6|         tisztább, érzékenyebb, és mégis azok írják nekünk a törvényt,
10  6|          támad a nőtáborra.~Akkor mégis megsajnálta: ennyi szép
11  7|        megy négy kongó garasra.~S mégis, mikor halála után holmiját
12  9|          ismerik?~– De önnek csak mégis több pénze van, mint nekem.~–
13 13|           utolsó ház elé ért, ott mégis nem állhatta meg, hogy szívének
14 13|      rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer helyben volt már.
15 19| profitomtól is megfosztott.~Azért mégis ő volt a legszebb asszony
16 19|       reggelig. Én nem táncoltam, mégis alig álltam a lábamon.~Magam
17 20|      midőn Salihát nőül vette, és mégis úgy szerette őt az asszony,
18 23|          áll vele szemközt. És én mégis azt mondom, hogy egész hadjáratunk
19 23|         barátaim még többen.~– Én mégis azt mondom, Bolivár, hogy
20 23|      Annál biztosabb halála.~– És mégis átadom őt neked.~– Köszönöm,
21 24|        volt nagy urakkal soha; és mégis Alexius császár katonái
22 25|           csak nem nyughatott. Ez mégis tréfának egy kicsit sok.
23 25|           nem akar enni!~Hanem ez mégis rendkívüli lélekerejű ember
24 26|         az ő álomképéhez, s attól mégis oly különböző volt, midőn
25 26|          költeni.~Most az egyszer mégis jónak találta vele szóba
26 26|        nem vesztem el.~Tizenhatan mégis elvesztek a tua-tongai mészárlásban;
27 26|       feledtek-e valakit ottan, ő mégis csak hű cimbora!~A hűs levegőn
28 27|          A férj hivatalánál fogva mégis kénytelen volt emberekkel
29 27|        csókolózzunk… nem, azt már mégis ne tegyük – mással.~Jó is
30 29|  mosolyognak így a koporsóban.~És mégis az egész város azt beszélte,
31 29|           ezüstös rácsajtóról. De mégis minden márványemléken és
32 29|            tűrt, nélkülözött – és mégis milyen boldog volt. Valahányszor
33 29|         elfutott fölötte; a vihar mégis jobb futó, mint az őrült;
34 29|           többet, vagy sem.~Néhol mégis a mérföldmutatók kedvéért
35 29|     átváltozás a marquis lényében mégis azt bizonyítá, hogy valami
36 29|         nem sír rajta; de egyszer mégis nagyot sóhajtott, midőn
37 32|          Hanem annyi kereskedővér mégis csorgott ereimben, hogy
38 32|  tisztelem a pietásokat, hanem az mégis egy kicsit kellemetlen,
39 32|          nagyobb bolonddá lettem.~Mégis elmegyek. Alászolgája, uram.
40 32|    rendesen elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt
41 32|           ezt viseli.~Tehát végre mégis bizonyítványom van rá, hogy
42 32|     megláthassa, de ha véletlenül mégis találkoznék vele, legyen