bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

 501 18   |              hazudni s elárulja magát, s egyik kezemen mankómat,
 502 18   |              párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és
 503 19   |              beröpít bennünket Aradra, s estig elkészülünk a toilettel.~
 504 19   |                fejecskéjében született s aminek teljesülni kellett,
 505 19   |                én grófném is fölébred, s nagy álmosan kérdezi, hogy
 506 19   |              Az inas leugrik a bakról, s odajön a hintóablakhoz.~–
 507 19   |            kinyitotta a hintó ajtaját, s kiszökkent belőle.~– Ah,
 508 19   |             majd ő előtte megy gyalog, s mutatni fogja az utat.~Minden
 509 19   |            hallani a szilaj táncrobajt s a víg rikoltozást, amit
 510 19   |         merészen fölnyitotta az ajtót, s belépett a csárdába.~Csúnya,
 511 19   |        egyszerre abbahagyták a táncot, s bámulni látszottak merészségünkön.
 512 19   |               Eltévedtünk erre utazva, s minthogy odább nem mehetünk
 513 19   |             kalapját, összeüté bokáit, s meghajtva magát a grófné
 514 19   |                 engem nem is kínált.~– S hová tetszik utazni ilyen
 515 19   |               derékon kapta a grófnét, s kipördítette a középre.~
 516 19   |           láttam én már magyar táncot, s akkor legfeljebb is furcsának
 517 19   |           mikor már sok volt, ami sok, s kiállt a középre, maga előtt
 518 19   |                egyet dobbantva lábával s a fejét fölvetve büszkén;
 519 19   |   táncosnéjától, odaállt a cigány elé, s annak járta a maga dacos
 520 19   |             puskákhoz, felkapok egyet, s agyonlövöm a gazfickót.
 521 19   |         helyére vezette a táncosnéját, s tisztességgel kezet csókolt
 522 19   |               megköszönte szívességét, s azzal odalépett hozzám,
 523 19   |                azzal odalépett hozzám, s kegyesen vállamra veregetve
 524 19   |                vendégek elfogadásához, s vegye jószívvel, amink van;
 525 19   |          tettek fel a hosszú asztalra, s azt körülülték.~Tányér nem
 526 19   |           darab kenyeret fogva kezével s bicsakkal szedve ki a koncot
 527 19   |              minden a paprikás lében), s úgy rakta fehér cipóra.
 528 19   |              felém fordult a gazember, s megkínált.~– Igyék hát,
 529 19   |               is homoeopathiával élek, s minthogy tegnap megártott
 530 19   |           gondoltam azt rárisquirozom, s kitettem az asztalra.~–
 531 19   |               lapra. A kártya fordult, s én megnyertem a tételt.
 532 19   |               egy zsivánnyal kártyázik s annak egyre nyeri a pénzét.
 533 19   |                az öklével az asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg
 534 19   |              már valakit agyonütöttek, s amiért engem is agyon fognak
 535 19   |             vagyok a casino-páholyban, s elkezdtem neki tapsolni.~
 536 19   |         rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem magamból nagy
 537 19   |              inast, befogatott rendén, s visszajött jelenteni, hogy
 538 19   |             fickó maga is lóra kapott, s hintónk mellett nyargalva
 539 19   |      végighallgatta szemrehányásaimat, s akkor azt mondta:~– Apropos,
 540 19   |        Stefinéhez az érdekes hírlapot, s mutattam az újdonságot neki.~–
 541 20   |             beszélni nem tanulhat meg, s minthogy siket és néma,
 542 20   |           őrzik legrejtettebb iratait, s keze alatt vannak, midőn
 543 20   |              gyöngyfüzéreket viselnek, s a szultán asztaláról visszakerült
 544 20   |               maradékaiból lakomáznak, s átalán igen nagy kegyben
 545 20   |     megtanítani arra, hogy szolgáljon, s a nekivetett tárgyakat hordja
 546 20   |             szeráj kertjében teremnek, s miknek az a szomorú történetük
 547 20   |             milyen szelíd, nyájas fiú, s nem restellt vele enyelegni,
 548 20   |              valaki a betűk sorozatát, s azután mutatna neki egy
 549 20   |             neki egy ismeretes tárgyat s annak a nevét a betűkből
 550 20   |             kellemesebb a bástyákénál, s miért ne volna egy siketnéma
 551 20   |            földre eső áttekintés után, s ami tárgy nevét egyszer
 552 20   |     tulajdonává tette e néma beszédet, s Salihának sok mulatsága
 553 20   |             azokat senki sem tudhatja, s aztán kötődhetett Mustafával,
 554 20   |               halálával trónra került, s az ifjúi tréfák helyett
 555 20   |            lázadó fejedelmeit letörte, s a tartományt a padisah lábaihoz
 556 20   |              hanem hírhedett költő is, s nemzetének legnagyobb tudósa,
 557 20   |               az elmúlt nap eseményeit s saját szíve érzéseit, gondolatait.
 558 20   |               ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek a földről.~
 559 20   |   billegtetéseket követte el ujjaival, s azután ismét sebesen visszahúzódott.~
 560 20   |                titkos jegyekre Saliha, s azoknak betűiből megtudott
 561 20   |               szultán naplójába beírt, s még azon éjjel megmondta
 562 20   |          Ezúton kiismerte ellenségeit, s el tudta őket távolítani
 563 20   |            megtudta a szultán vágyait, s megelőzte őket; ami jót
 564 20   |           szerzett, mind neki engedte, s még azt is elhitette Mustafával,
 565 20   |             kegyeskedett megtekinteni, s bölcsnek nevezte őt, mivelhogy
 566 20   |              nála nélkül tesz mindent, s úgy intézkedik az ország
 567 20   |                szövetségre felszólítá, s a szerződés már alá is volt
 568 20   |               könyvet és a siketnémát, s ment az esteli imára. Ebben
 569 20   |              pedig nem közli tanácsát, s Mustafának meg kelle érni
 570 20   |            megsiratta azután Raghibot, s lassanként egész búskomorrá
 571 21   |              és szeretetre méltó volt, s minthogy méltó volt rá,
 572 21   |              élt sem atyja, sem anyja, s kezével szabadon rendelkezett;
 573 21   |              is olyan szép piros volt, s aztán lesz még arról valami
 574 21   |             súgá neki –, három a tánc.~S azzal továbbrohant a tündérkaréj,
 575 21   |            pórul járt vőlegény fölött, s legelébb is az ő baját felejtették
 576 21   |       bejuthatni a parfumeös régiókba, s most is elwalzerezték a
 577 21   |            ismerte ezt a calembourght, s ha úgy jókedvében mondták
 578 21   |                a szerkesztő irodájába, s igen röviden, szárazon elmondá
 579 21   |             ifjúval! – mondja Asztolf, s szembeállt az ajtóval, melyen
 580 21   |          amekkora volt a cső calibere, s hozzá igen erősen leverték
 581 21   |                is megtöltötték azokat, s ismét kezeikbe adták. Azok
 582 21   |                   Uraim! Három a tánc!~S a harmadikra úgy lőtte főbe
 583 22   |     megszámlált rizskását vízben főve, s cukros vizet naponként háromszor;
 584 22   |                 hogy gyöngék legyenek, s ezért sokat kell szenvedni.~
 585 22   |                Xelenhoa születése óta, s ez a nap volt kitűzve arra,
 586 22   |             birodalomban találtak fel, s a barbárok innen tanulták
 587 22   |            barbárok innen tanulták el, s most azzal dicsekszenek,
 588 22   |               tarka virágos gyapottal, s a házakat kétfelől narancsfákkal
 589 22   |            Xelenhoát vőlegénye lakába, s tartania kellett őt két
 590 22   |               zenélni és mesét mondani s szép hajat szépen befonni.
 591 22   |              ananászon hizlalt tyúkot, s ami csak jó és kellemes,
 592 22   |           hajnalszínű, mikor kinyílik, s hófehér lesz, mikor elhal.~
 593 22   |             Xelenhoa szépsége, halála, s a szomorú férj hívogatása,
 594 22   |           illatos viaszgyertyák égtek, s a nagy arany edényekben
 595 22   |                 hanem a puszta földön, s kétrőfös olvasóról imádkozott
 596 22   |         Xelenhoa drága köntöseit mind, s ott a népség előtt máglyát
 597 23   |                tartományok meghódoltak s kiadták vezetőiket, az elfogott
 598 23   |             fegyverét és helyébe állt, s ha egy apának hat fia esett
 599 23   |           Madrid királyi tróntermében, s annál nemesebb lett, hogy
 600 23   |       caballerok ellen.~No de kifolyt, s csak úgy beitta azt is a
 601 23   |                tréfát űzni nem szabad; s az ideig don Gideon még
 602 23   |              fiavesztett vén oroszlán, s maga elé hívatá dona Laurenziát.~–
 603 23   |            mint hét fiam osztott vele; s ha halnod kell, ne mondhassa
 604 23   |               amazoni állást vett föl, s midőn a bástyákon megjelent
 605 23   |                mesebeli csodák napján, s ahol az ostromló ellen csüggeteg
 606 23   |     győzelmesen verték vissza falairól s visszakergeték sáncai közé:
 607 23   |              fölkeresték éjjel-nappal, s megöldösék legjobb vezéreit.
 608 23   |            mindenütt, az járt legelöl, s ahol csak megjelent, csodákat
 609 23   |      otthagyták a bekerített csapatot, s engedték azt a várba visszavonulni.
 610 23   |         legjobb vitézének, Tristánnak, s rákiáltott: „Tristán! Ne
 611 23   |         tápszert felfogyasztottak már, s az ellenség közeledéséből,
 612 23   |                eltorlaszoltatá a rést, s ottmaradt egész éjjel don
 613 23   |             könyökére támasztva fejét, s merőn az ellen táborát bámulva.
 614 23   |           hölgy egykedvűen tekinte rá, s még csak könyökét sem vette
 615 23   |        ellenség elfoglalja sáncainkat, s többé a túlnyomó erőt nem
 616 23   |              felszállni a felhők közé, s onnan is halált szórni alá
 617 23   |           elhagyni a nyomorult testet, s azután még sebesebben repülni
 618 23   |                készülő percét jelenté, s azzal mindenünnen megszólaltak
 619 23   |             Gideon meggyújtá szivarát, s a Laurenzia által kimutatott
 620 23   |            kivette szájából a szivart, s a csillaggal jelölt zsákot
 621 23   |                hősnő megragadta kezét, s a hegyek felé mutatva szólt:~–
 622 23   |           lovasok a zöld mezőre értek, s az ostromlók háta mögött
 623 23   |              amott túlnan a trombiták, s a lovagdandár elszántan
 624 23   |               gyors lovas roham előtt, s csapatonként gázoltatott
 625 23   |          inkább meggyújtani a kanócot, s repülni menyasszonyával
 626 23   |               az ottan álló delnőt is, s nevén szólítva, felkiálta
 627 23   |         érkeztek a kuszált csatatérre, s ágyútelepeiket a lovas dandárnak
 628 23   |           sarkantyúba kapta paripáját, s amily sebesen idáig tört,
 629 23   |                 elfoglalta az ágyúkat, s a másik percben ugyanazon
 630 23   |       megállíták paripáikat a lovagok, s a vezér tiszteletteljesen
 631 23   |       kétségbeesés éjszakája végződik, s a boldogság új napja feljön.
 632 23   |             odaborult a lovag lábaihoz s hevesen átölelve, megcsókolá
 633 23   |            világát, a forró verőfényen s a nedves éjszakán híven
 634 23   |               fölemelték őt vállaikra, s egy puszta kőtalapzathoz
 635 23   |             szét a hullámzó sokaságon, s szólt hozzájuk azon a változatos
 636 23   |               a nevet, melyet adtatok; s bár eddig nem szolgáltam
 637 23   |             zárva kerített városotokba s sok ideig hírt sem hallottatok
 638 23   |              átkozott inte a hóhérnak, s mindkét gyermek elveszté
 639 23   |           megnőne? Előhozatta apjukat, s ott mind a hármat agyonlövette.~
 640 23   |             ötödik embert főbe löveti, s ahol elszökött, azon megye
 641 23   |              hatóságát megtizedelteti, s fizettet vele minden szökevényért
 642 23   |                hol gyilkolás miatt ült s egy spanyol zsiványvezér,
 643 23   |              mit fog mondani tovább.~– S még itt nem volt vége az
 644 23   |            támadá meg a hősök városát, s megtölté halottaival annak
 645 23   |                 felgyújtatá a házakat, s hajókra, dereglyékre szállva,
 646 23   |              nem fáradnak le a harcban s sohasem adják meg magukat.
 647 23   |            Morillónak is tudott hinni, s megjelent Varinasban. Morillo
 648 23   |              pedig azonnal megfogatta, s egy szűk börtönbe háromszáz
 649 23   |          béklyót, egyet csavart rajta, s az úgy szétpattant, mintha
 650 23   |         foglyok láncait is összetörte, s mikor a porkoláb jött, hirtelen
 651 23   |              elvette tőle a kulcsokat, s megrohanta a várőrséget
 652 23   |                megrohanta a várőrséget s elfoglalta puszta kézzel
 653 23   |            adtatok, kétfelé szakítsam, s felét átadjam a derék Paeznek,
 654 23   |             egy törhetetlen jó barátot s egy halálig híven szerető
 655 23(1)|            hogy cseréljenek hát lovat, s ha a spanyol meg tud menekülni
 656 23(1)|                lépésnyire utolérte őt, s megkapva az előtte futó
 657 23   |      flottillát, elfoglalta Margaritát s elűzte róla a spanyolokat,
 658 23   |               tábornokot verte tönkre, s Mac Gregor, a derék skót
 659 23   |             leányától és don Gideontól s több venezuelai tekintélytől.~
 660 23   |               fénytelen szemei fölött, s kelletlenül dörmögé:~– Nem
 661 23   |               hogy bámulják bátorságát s sérthetetlennek higgyék,
 662 23   |              is hagyta öreg bajtársát, s átment a másik oldalon álló
 663 23   |            övekkel, átvetett palásttal s mindenféle excentricus leleményeivel
 664 23   |          színkülönbséget az öltözeten, s haragszik, ha megcsalják;
 665 23   |            közepétől egész a csipejéig s rózsaszín kerek köpenye
 666 23   |             minden szem feléje fordul, s minden ajakról a bámulat
 667 23   |               Libertadores felirattal, s melyet minden guerilla caballero
 668 23   |           órában nektek mondani fogok; s a vezéri jel és pompa rosszul
 669 23   |        verekedtünk, de nem foglaltunk, s ellenségeink most is olyan
 670 23   |              legjobban fölemelkedtünk, s akkor veszünk el, midőn
 671 23   |               cél utáni küzdés nélkül, s amit ma nyert, megfizeti
 672 23   |              Túlnyomó erő közé rohant, s az elfogta őt és kivégezteté.
 673 23   |            Aymerich kelepcéibe rohant, s mindenestől elfogatta magát.
 674 23   |             hogy mi lesz ennek a vége, s türelmetlen azt elvárni.~–
 675 23   |           halál arcával néz is szembe, s ha ez azt mondja: fussatok
 676 23   |              megszabadítjátok a hazát, s egyévi önkéntes rabszolgaságért
 677 23   |        gyűlésterem közepén don Gideon, s mutatta, hogy felelni fog
 678 23   |              mi küzdünk lelkesülésből, s rendetlen csapatjaink mindenütt
 679 23   |      szíveinkben visszük a vezényszót, s az a gondolat, mely minket
 680 23   |               bárha atyám volna is az, s kezébe le merném tenni azt
 681 23   |           annyit jelent, mint zsarnok, s ki felel róla, hogy az még
 682 23   |              Esteban fölkelt székéről, s azon vakon sietett oda botorkázva
 683 23   |         keresztültörtél az ellenségen, s bámulatos körutat tettél
 684 23   |            utasítva voltál Paez által, s bevárod, míg ez Narinóval
 685 23   |        mindenestől együtt fogságra jut s lerakja a fegyvert. – Ez
 686 23   |           elvonult a veszély helyéről, s most azzal menti magát,
 687 23   |            odahagyni egész Margaritát, s veszve lett az egész tartomány
 688 23   |            hátrament a csoportok közé, s ott izgatott hevesen Bolivár
 689 23   |               az összezördült feleket, s édes szava mindjárt összeforrasztá
 690 23   |               egy ember kezére bízzad, s félsz, hogy akit hívtál,
 691 23   |             aranyküszöbéig elvezessen, s ott hátralépjen a közpolgárok
 692 23   |             Estebán állt fel székéről, s vakon beleszólt leánya beszédébe.~–
 693 23   |          beleszólt leánya beszédébe.~– S ki mondá neked azt, gyermek,
 694 23   |        hadsereg megindul, vagy megáll, s ki e hatalmat holnap a tanácsszolga
 695 23   |                  Te? – hebegé Esteban, s megvakult szemei előremeredtek,
 696 23   |              véremet elpirult arcomon, s vegyétek azt is áldozatnak.
 697 23   |          büszke delnőt dobogó szívére, s elfogult hangon monda neki:~–
 698 23   |       Bolivárhoz kezet szorítani vele, s el volt fogódva, midőn néhány
 699 23   |                gazda a rossz cselédet, s a dicső harcok után következni
 700 23   |              belátott Bolivár lelkébe, s aggodalmasan simult jegyese
 701 23   |            bevégzett nagy munkád után, s e nagy polgárerény példája
 702 23   |              szeplőtlenül fog maradni, s a honfierény, mely arról
 703 23   |                halhatatlanná teszi ezt s megnemesíti a korcs érzelmeket.~–
 704 23   |               köztük Paez és Bermudez, s fölkísérték a terembe. Midőn
 705 23   |           határainkon kívül van verve, s várait őrzi. – Íme, én esküvésemhez
 706 23   |           híven megjelentem előttetek, s a kormánybotot, mely egy
 707 23   |        meghajtá térdét a gyűlés előtt, s letette a szószékre aranyalmás
 708 23   |            tetszett az, hogy ezt tevé, s ellenségei hallgattak azért,
 709 23   |       csillagot is leakasztá kebléről, s mint egyszerű polgár állt
 710 23   |                ülőhelyéről don Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár
 711 23   |            odaugorva a terem közepére, s kardot rántva dühödten Gideon
 712 23   |               kicseréltem foglyainkat, s azt jól tevém; Morillo elment
 713 23   |             háta mögé mutatott Gideon, s kit eddig észre nem vett
 714 23   |                észrevette szándékodat, s midőn a spanyolok körülszoríták,
 715 23   |              lépjenek a tanácsterembe, s itt fogják el e szent helyen
 716 23   |           rántva álltak fel helyükről, s dühödten ordíták Bolivárra: „
 717 23   |             Megszűntem diktátor lenni, s a nép megválasztott – királynak.~
 718 23   |               a földieknél őriz engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor
 719 23   |               felnyílt egy rejtekajtó, s mindenki megdöbbenésére,
 720 23   |                hölgy, ki férjét védeni s elleneit lefegyverezni jött.~
 721 23   |                jöttél nekünk szerezni, s elárulsz bennünket, mert
 722 23   |            könyörög, hanem cselekszik, s a tett olyan lesz, amely
 723 23   |             megkóstolják tudtán kívül, s nem léphet sehova, hogy
 724 23   |                majd szolgának öltözve, s szemeikkel fürkésznek minden
 725 23   |               most itt ültök tanácsot, s fejeitek meg vannak számlálva
 726 23   |                Gideon. Meg fogja érni, s ha Isten úgy akarja, boldog
 727 23   |             neje térek Bolivár házába, s ha igaz az, mit szemeimről
 728 23   |        eltakarva arcukat köpenyeikkel, s magukban mormogva, midőn
 729 23   |           elfordítá tőle szűz orcáját, s visszatiltá a férj forró
 730 23   |              kiváltságaikat eltörülte, s a népet mindenütt egyenlővé
 731 23   |              foglak, mint őrszentemet, s megbántom Istenemet miattad,
 732 23   |              lábaihoz roskadó hölgyet, s keblére szorítva mondá neki:~–
 733 23   |              megcsókolá a hölgy kezét, s nyugodtan hagyta őt magára.~
 734 23   |               hölgy felnyitá az ajtót, s halkan jelt adott.~A jeladásra
 735 23   |     megbocsátok neked – szólt a hölgy, s odanyújtá kezét Gideonnak,
 736 23   |          kérlek, hadd elvégezni imáját s csak azután lőj rá, midőn
 737 23   |              midőn az ament kisóhajtá, s a térdeplőről fölkelve a
 738 23   |            hogy mindenre figyelni fog, s visszavonult az erkélyre,
 739 23   |            kettétörte azt és elhajítá, s megsemmisülve rogyott szerelmese
 740 23   |        visszavonta a code Boliviennet, s elhagyta hazáját, mely hálátlanul
 741 24   |           salernói palotája erkélyére, s az alkonyfényben aranyat
 742 24   |              tetszik az egész világot, s ahol megkívánja, ott üti
 743 24   |               börtönökbe lettek zárva, s Guiscard szemei elől szétfoszlott
 744 24   |         dagállyal számlálni a napokat, s nem jut eszébe neki egyszer
 745 24   |            megállt, mintha imádkoznék, s azzal sebesen a tengerbe
 746 24   |            adott, hogy menjenek utána, s fogják ki őt élve. A parancs
 747 24   |           semmit jót ezen a világon.~– S mi rosszat találsz a világon?~–
 748 24   |            érkezett Guiscard udvarába, s az udvari népnek azon érzékeny
 749 24   |       eléjetárt karokkal lép le hozzá, s bíbor palástját a jövevény
 750 24   |          trónjába leülteti maga mellé, s megcsókolva a szomorú férfi
 751 24   |            könnyező szemekkel átöleli, s édes testvérének nevezi
 752 24   |            édes testvérének nevezi őt, s azzal kirántva győzelemmel
 753 24   |            letöri a bitorlók hatalmát, s visszaülteti a boldogtalan
 754 24   |            kezébe akarta szolgáltatni, s annak fejét adta át saját
 755 24   |        keresztül, hogy megszabaduljon, s végre mint közhajós menekült
 756 24   |                Apulia minden községén, s ő maga fegyveresen lovagolt
 757 24   |            annak diadalkocsija mellett s buzdítá a népet, mely virágokkal
 758 24   |            hinté a nagy császár útját, s üdvözlő énekkel fogadta
 759 24   |       imádkozzanak a császár életéért, s ő maga is jelen volt az
 760 24   |            maga is jelen volt az imán, s a pápa előtt térden állva
 761 24   |                leveté bíbor palástját, s állva fogadta az asztalánál
 762 24   |              rontott az ellenség közé, s ha nem is látszott is ki
 763 24   |         meghódoltak Robert neve előtt, s nem állt előtte semmi akadály
 764 24   |            elröpíté a nyílvégű kopját, s keresztülfúrta azt minden
 765 24   |                a fal tetejéről lenyúlt s a faltörőt felkapta, néha
 766 24   |           felragadta tízölnyi magasra, s onnan hajtá ismét vissza;
 767 24   |         engedte hajóit a győzteseknek, s vesztett dicsőséggel menekült
 768 24   |              Thraczia manichaeus hadai s a szövetséges török szultán
 769 24   |               mint fogyasztani az időt s az ellenfél szívét oktalan
 770 24   |               muzá”-nak nevezte őt el, s híre nagyobb volt, mint
 771 24   |            maga elé ülteté a leánykát, s hallgatá annak énekét, s
 772 24   |               s hallgatá annak énekét, s bámulá ártatlan arcát.~Mind
 773 24   |    felmagasztosult e bánatos danáktól, s amint ott ült a leányka
 774 24   |          tiszta kék szemei gyanútlanul s félelem nélkül tekintének
 775 24   |            hogy félni sem tudott tőle, s arca el nem pirult, midőn
 776 24   |            lestek el ihlett álomjárók, s nem sejté, hogy e pillanatban
 777 24   |         rosszban tudatlan fejecskéjét, s valami oly mondhatatlan
 778 24   |         megcsókolá alabástromhomlokát, s azt mondá neki:~– Menj anyádhoz.
 779 24   |           védett sem pajzs, sem sisak, s azok futva rohantak a tengerpart
 780 24   |                vagy a dicső halálra! – s azzal kopjáját előreszegezve,
 781 24   |            dárdát, jobbjába a pallost, s azzal megfúvatá a rohanót
 782 24   |         Odaemelteté magát Guiscardhoz, s töredezett szóval rebegé
 783 24   |              kapott ő Komnéna Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt
 784 25   |            hogy zárva tartja az ajtót, s ha csengetnek, megkérdi:
 785 25   |                hinné, hogy gavallérok, s mikor egyszer egyedül vannak,
 786 25   |      összebékítettem a peres feleimet, s ahelyett, hogy hatodnapra
 787 25   |            zárva találok minden ajtót, s először elváltoztatott szavamra
 788 25   |          lépcsőt átugorva rohanok fel, s a legelső, amit látok az,
 789 25   |                egész ház összecsődült; s akitől legjobban szégyenlettem
 790 25   |               ennek véget fogok vetni, s még egyszer és utoljára
 791 25   |          öngyilkos imádó egy pamlagra, s mereven megesküdött rá,
 792 25   |        nevetett e bizarr eredetiségen, s kacagva otthagyta imádóját
 793 25   |          dühösen rohant ki szobájából, s bezárta rá az ajtót. Hiszen
 794 25   |               mit akarok – sóhajta ez, s fejét másik oldalra hajtá,
 795 25   |         Clarisse mellé ült a pamlagra, s kezébe fogta kezét.~– Legyen
 796 25   |           Azzal odaborult rá Clarisse, s hogy ajkait megnyílásra
 797 25   |              összeszedte végső erejét, s visszacsókolá a makacs kapitulálót –
 798 25   |                hét alatt magához tért, s két hét múlva férj és feleség
 799 26   |             hanem zsákmányért harcolt, s a kormány vezérei úgy bántak
 800 26   |            áttért a republicanusokhoz, s azoknál hajóskapitányi rangot
 801 26   |                hanem ellenséges gályák s kalózhajók is járnak.~Első
 802 26   |     szolgálatot, letette vállbojtjait, s haragjában, csalódásában
 803 26   |                szobaleányának tekinté, s erősen elhatározá magában,
 804 26   |            meghasonlott fiatal remete, s tán itt is vénült volna
 805 26   |                 Martelin, megmenekült, s szerencsésen eljutott Valparaisóba;
 806 26   |                 kitették a dereglyébe, s maguknak tarták a hajót.~
 807 26   |               él egész magányosságban, s nem gondolt most elébbvaló
 808 26   |       társainak megölőjét ott elfogja, s őt magát akassza arra a
 809 26   |            Mocha-szigetén dereglyével, s Robertsont legédesebb álma
 810 26   |        Robertsont tehát láncra verték, s ledobták a hajó fenekére.~
 811 26   |    megharagudott a tenger a kalózokra, s elkezdett ellenük lázongani;
 812 26   |               az átkozódók kívánságát, s utolérte őket, az ár mindig
 813 26   |                feloldani láncai közül, s szépen könyörögni neki,
 814 26   |           napig parancsolt elfogóinak, s azok kénytelenek voltak
 815 26   |          rögtön a tengerbe veté magát, s szerencsésen átúszott hozzá.
 816 26   |             most már felébredt belőle, s többé nem gondol vissza
 817 26   |                szokott visszagondolni, s azt kérdi magában: hogy
 818 26   |    mindegyiknek, amennyivel tartozott, s a köztársaság méltán legjobb
 819 26   |            protestánsnak volt nevelve, s az egész spanyol part hosszában
 820 26   |              az ájtatos karok énekébe, s a tömjénfüsthöz százféle
 821 26   |         templomba lépett be Robertson, s közel az orgonához egy szögletben
 822 26   |     Tolteque-dalok búsongása lopózott, s bámulá a tarka népcsoportozatot,
 823 26   |          kacérsággal tudta egyesíteni, s mely jött, ment, áhítatoskodott,
 824 26   |         dolorosát énekelték az apácák, s egy fenséges magas hang
 825 26   |                megkapatva tekinte oda, s a fehér gyászköntösben egy
 826 26   |      keresztülrezgett az egész lelkén, s e pillanatban oly üdvözültnek
 827 26   |             paradicsom kapuiban állna, s onnan hallgatná a boldogok
 828 26   |           közelebb a megdicsőültekhez, s egy lépéssel tovább a halandóktól.~
 829 26   |              ébren volt is álmodozott, s a tengerész könnyelmű gondatlansága
 830 26   |            másodszor ismét Limába ért, s első dolga volt a templomba
 831 26   |           azóta mindig ébren álmodott, s álmában beszélt, csakhogy
 832 26   |                gyöngyfüzér omlott alá, s gyémántos függői hosszan
 833 26   |           bámulva nézett a hölgy után, s úgy tetszett neki, mintha
 834 26   |          hasonlított az ő álomképéhez, s attól mégis oly különböző
 835 26   |           hátulról vállára veregetett, s egy bizalmas hang megszólítá.~–
 836 26   |             letelt a fogadott gyászév, s ő kilépett a kolostorból.~–
 837 26   |       Robertson nem ura többé eszének, s mit tehetett vele rosszabbat,
 838 26   |             angyalából annak ördögévé, s az emberi szív legsötétebb
 839 26   |        játszott csillogó legyezőjével, s azt felelé imádójának:~–
 840 26   |            magával Williamst hajójára, s éjszakánként gyakran elbeszélgetett
 841 26   |          elsüllyedt hajók felkutatása, s más efféle szüntelen üldözte
 842 26   |          üldözte egymást képzeletében, s ha el tudott aludni, gyakran
 843 26   |               az aranyhalmazok között, s dúl bennük kezeivel és méri
 844 26   |             engedett magával tréfálni, s egykedvűen szürcsölgeté
 845 26   |               búcsút vettek egymástól, s hajóikra távoztak; Robertson
 846 26   |               megszorítá egymás kezét, s értette a többit.~Onnan
 847 26   |               kajütben tüzet gyújtott, s elhagyta a dereglyével hajóját.~
 848 26   |                szedje össze amije van, s szálljon ki a dereglyén
 849 26   |             egy része a födözeten volt s Robertson kalózaival barátkozott.
 850 26   |         legényével dereglyére szállni, s engedni magát a sík tengerre
 851 26   |             szúrni a többi hajósoknál, s talán utánaerednek, meghiúsult,
 852 26   |           Robertson maga rendezett el, s e veszély félrevonta a kikötő
 853 26   |              széthullottak a tengerbe, s elsötétült minden; akkor
 854 26   |            elvágta a dereglye kötelét, s elbocsátá a kapitányt.~Robertson
 855 26   |               mint a falevél az erdőn, s gondolhatott donna Terezára:
 856 26   |             eláltatá Georges gyanúját, s az késznek nyilatkozott
 857 26   |             ahol az a tengerbe szakad, s a hordókat kihengergeték
 858 26   |             apró golyókra volt töltve, s azok éppen az indus fejedelem
 859 26   |               kőzáport szórva ellenük, s halcsontos dárdával ölve
 860 26   |            maga a hajó kormányán állt, s fegyverével száz ember ellen
 861 26   |                válla fölött repült el, s egy háta mögött álló legény
 862 26   |             rögtön a vízbe veté magát, s a víz alatt menekült észrevétlenül
 863 26   |            tengerészek közé Robertson, s elkezdett nekik mesélni.~
 864 26   |                nevezik ezt a szigetet, s kerüli még az indián is
 865 26   |       szigetnek, mely pompás vizet ad, s képes egy malmot elhajtani.
 866 26   |             csapkodja hajójuk oldalát, s egyik csillag a másik után
 867 26   |               ezt a tengerészábrándot, s iparkodott azt felhasználni.~
 868 26   |                őket onnan senki többé, s évek múlva egész új nemzedék
 869 26   |        hallgaták e tüneményes regéket, s kérték Robertsont, hogy
 870 26   |           Robertson nem ámította őket, s elvezette oda; a Saypan-sziget
 871 26   |           természet ingyen ad mindent, s pazarolja az ég madarainak
 872 26   |            Saypan-sziget szépségeitől, s maguk unszolták Robertsont,
 873 26   |        kiszállt velük a nagy szigetre, s ott mulattak együtt, két
 874 26   |                midőn a többiek isznak, s ha Robertson és a másik
 875 26   |               a tengerészek tanyájára, s akikkel még beszélni lehetett,
 876 26   |           lehetett, maga körül gyűjté, s akkor tudtukra adá, hogy
 877 26   |              az otahaiti kormányzónak, s az rögtön elküldött a másik
 878 26   |        magunkat, nyalábra fogjuk őket, s lecipeljük a dereglyébe,
 879 26   |             végezve egyszerre tisztét, s amellett kormányozva a legnagyobb
 880 26   |              megszöknek a dereglyével, s nyomunkba vezetik a spanyol
 881 26   |            majd ők is vigyázni fognak, s a fedezeten maradnak. Azután
 882 26   |              szemére húzta a sipkáját, s aludt egyik úgy, mint a
 883 26   |             kihajolt a hajó párkányán, s amint a dereglye kötele
 884 26   |          túlfeszített húr elpattanása, s a dereglye szabadon táncolt
 885 26   |              köpenyébe burkolta magát, s mint akit a munka közben
 886 26   |               a kormányszekrény mellé, s úgy tett, mint aki aluszik.~
 887 26   |                a dereglye után nézett, s észrevette, hogy az eltűnt.~–
 888 26   |               visszatértek Otahaitiba, s most a spanyolokat társaik
 889 26   |              futamodik gazdagságuknak, s minden hadihajó, minden
 890 26   |            elrejteni az egész kincset, s azután a Sandwich-szigetek
 891 26   |                nem talál náluk semmit, s kénytelen lesz őket odább
 892 26   |           rakott védgátakkal elzáratá, s mikor az fel volt szorítva
 893 26   |               a rumos hordók fenekeit, s ittak, amíg el nem dűltek,
 894 26   |                leereszték az árbocokat s kapcsaikat kiszedve, a tengerbe
 895 26   |             vitorlarudakról leszedtek, s körös-körül beteríték velük
 896 26   |              tizenöt élő ember alszik, s melyről még a szemfedő és
 897 26   |        visszamenjen a Saypan-szigetre, s onnan apródonként elhordogassa
 898 26   |            őket tovább az előszobánál, s kérdezte, hogy mi a nevük
 899 26   |               sietett ki a férfiakhoz, s egyiket jobb, másikat bal
 900 26   |               mint igen sokan Limában, s bizonyos volt felőle, hogy
 901 26   |          végignyúlva bársony pamlagán, s gömbölyű karjára támasztva
 902 26   |                Ami fél, sohasem egész, s ti ketten képeztek egy számot.~–
 903 26   |               másik kedvéért meghalni, s mind a ketten jól tudunk
 904 26   |               föltekintett Williamsra, s ennek úgy tetszék, mintha
 905 26   |          fogják rakni osztályrészüket, s akkor majd elválik, hogy
 906 26   |                 Robertson hátramaradt, s azt kérdé suttogva a delnőtől: –
 907 26   |                pokoltűz-szép szemével, s visszasúgá: – Azt, aki az
 908 26   |          fogadott legénység felpénzére s szükséges fölszerelésekre;
 909 26   |             hogy hajót vegyenek rajta, s új legénységet fogadjanak
 910 26   |           kapitányával megismerkedtek, s elvitették magukat Sidney-ig.
 911 26   |              tekintett szét Robertson, s talált is maga számára való
 912 26   |               nagy csüggedten járt alá s fel a parton Robertson,
 913 26   |      tulajdonosa egy derék goelettnek, s hogy tengeri kutyákra szokott
 914 26   |               a Saypan-sziget mellett, s ő kénytelen volt azt a tengernek
 915 26   |                ezt kihordatá a partra, s ott a puszta szigeten elrejté;
 916 26   |           törődvén semmi upercargóval, s ezért viszont kap a két
 917 26   |             gyöngyhalászás örve alatt, s azzal tengerre szálltak
 918 26   |                szüntelen beszivárgott, s a köteleket toldozzák, miket
 919 26   |           minden percben kész megölni, s jól vigyázott magára. Került
 920 26   |          minden civódást Robertsonnal, s éjszaka mindig tapasztalá
 921 26   |               addig Thomson van ébren, s csak akkor fekszik le, ha
 922 26   |            Aligha össze nem beszéltek, s mind a ketten vigyáznak
 923 26   |        Williams a hajó orrában feküdt, s kettőjük között sétált alá
 924 26   |             kettőjük között sétált alá s fel a hajóskapitány.~Robertson
 925 26   |               delejtű volt leszegezve, s elkezdte keresgetni figyelmesen
 926 26   |        lehajtva azt a tenger színéhez, s azután keresztülcsapott
 927 26   |             gondolá magában Robertson, s kereste a csillagok között
 928 26   |      kereskedelmi hajó megállítá őket, s megkérdezé, kicsodák és
 929 26   |                 megragadta őt derékon, s óriási erővel fölemelve,
 930 26   |       feszítsenek fel minden vitorlát, s hagyják a kapitányt odaveszni.~
 931 26   |          találta még a spanyol hajóst, s fölfedezett neki mindent.
 932 26   |        észrevette, hogy el van árulva, s fegyvereit ragadva hirtelen
 933 26   |                a part mellett kikötve, s távolabb néhány tengerész
 934 26   |       észrevéve az elhagyott csónakot, s végigmászva a meredek sziklafalon,
 935 26   |         kettővel is tusába elegyedett, s egyiket összemarcangolta
 936 26   |              végre leteperte a földre, s ott elnyomták és megkötözték.~
 937 26   |              maga elé vitelé a kalózt, s mondá neki, hogy minden
 938 26   |            engedje át prédáját másnak, s midőn karjai közt hitte,
 939 26   |            Gondolkozott, gondolkozott, s azzal a tengerbe vetette
 940 26   |               fenekén utolérte rabját, s megragadva őt, felhozta
 941 26   |           megragadták a többi búvárok, s újra megkötözték.~– Előlem
 942 26   |             átkozódva küzdött őreivel, s fejét akarta szétzúzni;
 943 26   |  tengerészeknek, ha őt megszabadítják, s kapitányukat megölik.~Pacheco
 944 26   |              ekkor leköttette a hídra, s előhozatá a korbácsot. Huszonöt
 945 26   |            tengeri angyaloknak hívnak, s amik nem egyebek a legveszélyesebb
 946 26   |               prédája után leskelődik, s ismerő szemei észrevették
 947 26   |                 hirtelen megrúgta azt, s abban a percben a hajó és
 948 26   |            búvár hirtelen utánaugrott, s utolérte, mielőtt a fenékre
 949 26   |              is más medret választott, s most tán Robertson maga
 950 27   |              teremtés, félreválasztott s fölbodrozott hajfürtökkel;
 951 27   |              azért telepedett meg ott, s egészen idegen és ismeretlen
 952 27   |               nagyon megütődött rajta, s hazamenve feleségéhez, azt
 953 27   |          fölkapta kisleánykáját ölébe, s úgy nevetett, úgy rázta
 954 27   |          befesti a képét kékre, zöldre s emberhússal él, s az erdőkön
 955 27   |               zöldre s emberhússal él, s az erdőkön kurjongat.~–
 956 27   |                ezután minden emberrel, s járjunk mindenüvé.~Abban
 957 27   |         mindenüvé.~Abban egyeztek meg, s azután jártak mindenüvé,
 958 27   |      emberekkel a társalgási teremben, s igyekezett mindenki megérdemelni
 959 27   |              te kacér, hűtlen nő vagy, s én egy ostoba fölszarvazott
 960 27   |                alatt tartja feleségét, s puskával lesi az embereket,
 961 27   |           keserűmandulát evett éhomra, s úgy fűzte magát, míg rohanó
 962 27   |              minél hamarább meghaljon, s gombostűket nyeldesett el.~*~
 963 27   |            volt, mint más nagy emberé, s amin még ideje sem volt
 964 27   |            továbbadták szájról szájra, s megint tele lett vele a
 965 28   |               dohányát elveri a ragya, s lova elkapja az erkölcsöt,
 966 28   |              az egész dictionariumnál, s így mindenből kimaradt.
 967 28   |          nyulakat kergette az ugarban, s aztán idehaza nem volt neki
 968 28   |              ingyen szállásait élvezé, s e vállalkozó csapatnak Zsilipy
 969 28   |                uramat hadnagyává téve, s kifizetvén egy hónapi lénungjukat,
 970 28   |             nekik, merre van Szilézia, s azzal útra bocsátá őket.
 971 28   |               vagy jól viselik magukat s becsületet hoznak az országra,
 972 28   |                vagy elvesznek rendjén, s úgy is jól van.~Az első
 973 28   |            poggyászvonatot elfoglalni, s azt ezer veszedelmen keresztül
 974 28   |         zászlóaljat toborzott magának, s legénységét ex propriis
 975 28   |             elnevezték Ördög Péternek, s nem is gondoltak rá, hogy
 976 28   |                éktelenül gazdag ember, s nevezteték Várhelyi gróf
 977 28   |             birodalmi fővárosban élni, s rangjához és birtokához
 978 28   |             eljárt a díszünnepélyekre, s elvett nőül egy gróf Silberstein
 979 28   |           minden kívánságát megelőzni, s bár ha ősz volt is a bajusza,
 980 28   |        fizetéssel, mint az egyetemnél, s holtig való ellátással.~
 981 28   |     magánszobájába, leülteti maga elé, s beszédet kezd vele.~– Mondja
 982 28   |               nem oszthatja meg velem, s ha valami panaszom van,
 983 28   |              hogy beszélünk egymással, s aztán mikor felébredek,
 984 28   |             grófné hívta be szobájába, s ez meg azt az ajánlatot
 985 28   |            nagyobb örömet szerezhetni, s ezáltal tanúsítandja legjobban,
 986 28   |          Langer arra is szépen ráállt, s aztán naponként két órával
 987 28   |       kisfiúnak gymnastikai órája volt s a grófné toilletjét végzé,
 988 28   |             magánhangzóinak kiejtését, s később még határozott és
 989 28   |         jóllakott töltött káposztával, s kilelte a hideg.~– Welcher
 990 28   |         nekifeküdt a der, die, dasnak, s magolta a grammatikát, hogy
 991 28   |              berontott apja szobájába, s rajtakapta az öreget a titokteljes
 992 28   |          gyerek visszafutott anyjához, s elmesélte neki, hogy apja
 993 28   |          nyelvtan, párbeszédes könyvek s egyéb corpus delicti ott
 994 28   |                felcsókolta őt álmából, s amint a hadastyán fölveté
 995 28   |               udvarhölgy meghimlőzött, s arcán meglátszottak a betegség
 996 29   |                rút nőt vett feleségül, s nem akarja, hogy azt az
 997 29   |               nősülésig belebolondult, s most már nagyon bánja, hogy
 998 29   |              híres énekes előadásaira, s két napig nem beszéltek
 999 29   |              gyönyörű arcot körülveszi s arról a pompáról, mely a
1000 29   |    viaszgyertyákról, mik körüle égnek, s hogy mind e gyászpompa közé