bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1001 29   |  kacskaringókkal, ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni
1002 29   |             vád támad a temetés előtt, s a hatóság vizsgálatot rendel,
1003 29   |               ha később támad a gyanú, s a halottat felássák, megfordulva
1004 29   |              nyakra-főre elárverezték, s cselédjeit széteregették,
1005 29   |         fejeiket bedugták a rostélyon, s benézegettek a félsötét
1006 29   |                aki azon belül fekszik, s nem beszéltek róla többet.~
1007 29   |                senki sem kapja ingyen, s hogy a különösségek, amikért
1008 29   |               távollevő kedveséhez hű, s a többieket csak szórakozásból
1009 29   |           álomnak és a szép szavaknak, s egy napon megvallá atyjának,
1010 29   |               hiszen csak leánya volt, s a leány nem számít a családban
1011 29   |               mennydörgő atyai átokkal s obligát ájuldozással, hanem –
1012 29   |              valami meghívott lelkész, s ő boldog szerelmében feledte
1013 29   |               a méltatlankodás érzete, s utánament a csalónak, ki
1014 29   |             menni még születése előtt, s abból a jellemből, amivé
1015 29   |                székestől, asztalostól, s a palota széttört ablakain
1016 29   |              omlottak az ablakból alá, s tűzkígyók süvöltöttek a
1017 29   |                bennégett a kastélyban, s vele együtt a végrendelet
1018 29   |                 Ki tegnap koldus volt, s a halál nemeiben válogatott,
1019 29   |        sírkövet állíttatott fel eléje, s arra nem íratott mást, csak
1020 29   |               gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította
1021 29   |               őt könnyelműnek tartani, s nem szenvelgik előtte azokat
1022 29   |               zárdába megy, kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a
1023 29   |               házasságán jelen voltak, s körülbelül ő rendezte az
1024 29   |              aki miatta koldussá tegye s aztán főbe lője magát, neki
1025 29   |      elfogadják, akkor nyitva az ajtó, s azontúl segít az ész vagy
1026 29   |             láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy őrült pillanatban
1027 29   |           azután kitiltá őt a házából, s többet meg sem látta, akárhol
1028 29   |        vagyonát ajánlá fel a hölgynek, s azért kiadták neki az utat.
1029 29   |                nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte.
1030 29   |                azokat a marquis úrhoz, s eladta neki egy jó csomó
1031 29   |              lelkem körüled fog járni, s tán ha egyszer megőszülök,
1032 29   |               hogy meg leszek siratva, s örömmel távozom innen. –
1033 29   |           Malmont széttépte a levelet, s azután hidegvérrel mondá
1034 29   |          Másnap kocsira ültette nejét, s elvitte magával Issoduneba.
1035 29   |               meghalt szívszakadásban, s azok megnyugodtak benne.
1036 29   |           marquis visszatért Párizsba, s ezúttal mint kérő mutatta
1037 29   |                tevé a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig
1038 29   |               vétettem ön anyja ellen, s ha nem bántam volna azt
1039 29   |                 hogy önt itt elfogadom s önnel beszélek, sőt még
1040 29   |         magukat egy vékony pókhálóban, s ott vergődnek, mint a szárnyaszegett
1041 29   |             dühből megölte ellenfelét, s kénytelen volt futni a törvény
1042 29   |              önlelkiismerete ellen is, s aki őt egy szavával semmivé
1043 29   |               egy embert, kit gyűlölt, s azután kezébe adta magát
1044 29   |         tükrözték magukat azon vissza, s midőn a delnő mintegy elragadtatással
1045 29   |          marquis elveszté józan eszét, s reszketve mondá a csodálatos
1046 29   |           kényszeríté mosolyt mutatni, s könnyű vérrel susogá:~–
1047 29   |                   Minő együgyű mese!~– S ha én önnek kezébe adnám
1048 29   |           annak készítőjével váltottam s miket visszaszerezni gondom
1049 29   |        hódítóan hajolt a marquis felé, s kezét nyújtá neki.~– Az
1050 29   |             Azzal hirtelen megfordult, s mint egy szemérmes gyermek,
1051 29   |              visszajött hozzá Malmont, s egy kis szekrénykét adott
1052 29   |           menyasszonyának: egy életnek s egy halálnak titka.~Oliva
1053 29   |               és nem reszketett belé – s másnap – megesküdött a marquis-val
1054 29   |             házaspárt, míg jelen volt, s megszólíták, mikor egymás
1055 29   |             Most távozzék ön Jeanette, s bocsássa be a marquis-t,
1056 29   |               ki lelkeket idézett elő, s midőn azok hatalmába adták
1057 29   |   hátratántorodott, amint abba lépett, s mozdulatlanul állt meg az
1058 29   |               fedele félre volt hajtva s a fehér selyem szemfödél
1059 29   |             midőn a koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola,
1060 29   |     haloványalak a halálfős asztaltól, s eléje lépett.~– Marquis
1061 29   |           jajgatna, sóhajtana odabenn, s láthatlan ajkakról nehéz
1062 29   |           elfusson, felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön ájulva esett
1063 29   |                előcsengeté cselédjeit, s parancsolá nekik, hogy vigyék
1064 29   |            orcával járt szobájában fel s alá, úgy ragyogtak a szemei.~
1065 29   |             ami bársonnyal van bevonva s arany szegekkel van kiverve,
1066 29   |                elrablá kedvese testét, s hazavitte azt magához.~Nem
1067 29   |          halottak ismét életre tértek, s folytatták napjaikat. E
1068 29   |               a tudás hatalmába adott, s megkísérté a szép halottat
1069 29   |         rémülten szökött fel fektéből, s amint Amáliára tekinte,
1070 29   |         halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek kezdték
1071 29   |               kar lassan fölemelkedék, s kedvese nyaka körül fonódott,
1072 29   |              arcát a magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak
1073 29   |            mint aki még félig álmodik, s azoknak felelget, akik álmában
1074 29   |            lelke visszanyerte látását, s azután megtanult boldog
1075 29   |               halál országa utáni lét, s ki üldözhetne valakit –
1076 29   |              halva feküdnék a földben, s egy másik lény támadt volna
1077 29   |          szelíd volt úrnője közelében, s ha az véletlenül megszólítá,
1078 29   |         ilyenkor kiküldötte cselédeit, s orvost sem eresztett magához
1079 29   |            amit a nő beszélt férjéhez, s amire ez kétségbeesve ordítozott
1080 29   |                már a sok szaladgálást, s inkább hazudnak neki, hogy
1081 29   |               reszketett minden tagja, s ekkor arra kérte az inast,
1082 29   |                falról azt a pisztolyt, s lője őt vele főbe; amit
1083 29   |                azt hitték, hogy őrült, s nem indultak el szavára.~
1084 29   |             szökött vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön lerohant
1085 29   |            Oliva készíttetett számára, s távolléte alatt ágya fölé
1086 29   |               a humorisztikus kérdést, s azt felelé, hogy csak odáig.~
1087 29   |           szabadulni kíván az élettől, s enyhülést talál abban a
1088 29   |              azoknak készítője nevével s a részletes gyilkosság leírásával
1089 29   |               karon fogta a marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez
1090 29   |                azonnal foglyává teszi, s személyesen fogja őt oda
1091 29   |               rangja iránt tanúsított, s engedte magát karonfogva
1092 29   |            célebret, amilyen neki hírt s nevet szerezhet.~Azzal elmondott
1093 29   |                 néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai,
1094 29   |             verejték gyöngyözött bele, s többször félbe kellett azt
1095 29   |            Igen. Azt mondta előttem.~– S valószínűleg hivatkozott
1096 29   |        kezemben vannak bizonyítványai, s azokat szívesen ki fogom
1097 29   |              Éppen ezért hívattam önt, s ön már előre tudja, amit
1098 29   |          önként választám őt férjemül, s midőn borzasztó betegsége
1099 29   |             gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
1100 29   |           betegségétől megszabaduljon, s azok megzavarták idegrendszerét.
1101 29   |               előtt is kezd háborogni; s félek, hogy egyszer saját
1102 29   |               miután bűnét kivallotta, s büntetésére vár; hogy régóta
1103 29   |            hittek gonosz betegségében, s fárasztották magukat gyógyításában;
1104 29   |            csepegették fejére a vizet, s töltötték összecsikart fogai
1105 29   |            gazdagon fizette az orvost, s órákig eltanácskozott vele
1106 29   |             örömest hallgatta a zenét, s maga is kért egy fuvolát,
1107 29   |     ábrándozókkal sakkozni, kártyázni, s nem vette észre, hogy a
1108 29   |              untalan újra kezdi magát, s mely annyival iszonyúbb
1109 29   |                 imádkozik az Istenhez, s egy perc múlva tagadja annak
1110 29   |        őrültségnek, mely éjszaka megjő s nappal elmarad. Egy délután
1111 29   |                ölnél magasabb kőfalra, s onnan, e nyaktörő magasból,
1112 29   |              távolra, mint egy labdát, s ott az utcai jeges árba
1113 29   |              Hirtelen fölszedte magát, s kezdett futni ki a szabadba.
1114 29   |             üldözni. Ádáz óra volt az, s annak magának is őrültnek
1115 29   |                elesett, ott megpihent, s azután megint futott a szél
1116 29   |               éjjel világított előtte, s hívogatta őt maga után.
1117 29   |        senkivel; kikerülte a falvakat, s reggelre elbújt egy híd
1118 29   |                míg ismét bealkonyodik, s egész nap ki nem jött rejtekéből.~
1119 29   |             Letért az eddigi irányból, s délszak felé kezdett tartani.
1120 29   |           egész a tengerpartig elvert, s zöld erdők közé jutott.
1121 29   |            gyümölcs félérett volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész
1122 29   |                boglyába ásta be magát, s ott várta végig a hosszú
1123 29   |             mondták: hörcsögöt kerget, s nem törődtek vele.~Aztán
1124 29   |              és ő megint futott odább, s azután még egy fáradságos
1125 29   |                melyen befér egy ember, s odabenn bizton elrejtőzhetik;
1126 29   |    visszafekteti elhagyott fekhelyére, s azután – egy vasszegre ott
1127 29   |               a sírbolt is rommá lesz, s szétbontják, a temető helyére
1128 29   |      megfordultak ott a sírbolt előtt, s betűzték fennhangon az aranyos
1129 29   |              Azután délre harangoztak, s egy kis csendesség támadt.
1130 29   |            lett az örökös bogárdongás, s ezalatt Malmont szemeit
1131 29   |               kezét kezei közt tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen
1132 29   |            hölgy odafutott a sírkőhöz, s elolvasta, ami rá volt írva.~„
1133 29   |             feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~
1134 29   |             most körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért
1135 29   |           körülvevő orgonabokrok mögé, s kényszeríté vele együtt
1136 29   |                oh nem! – mondá Ardent, s bizonyságul kétszer is megcsókolá,
1137 29   |             szem úgy nevetett utána.~– S végtére kinek volna érdeke
1138 29   |           pedig az őrültek házában ül, s mint magad mondád, orvosolhatatlan
1139 29   |               a hátuk mögött egy hang, s a szétváló orgonabokrok
1140 29   |            Issoduneból Párizsba repül, s egy dühös ember onnan ismét
1141 29   |           komolyan meg van tébolyodva, s ezúttal inkább a szánalom,
1142 29   |         gondnoka vagyok mint betegnek, s önt visszavitetem oda, ahonnan
1143 29   |             veled. Te visszatréfáltál, s most egyenlők vagyunk. De
1144 29   |             pedig elkerget küszöbéről, s mikor eszébe jutsz, még
1145 29   |               felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat. Hazavitte,
1146 29   |               titokban tartá a dolgot, s kedvesével, kinek ily csodás
1147 29   |               megszökött a Bicétréből, s a véletlen szeszélyéből
1148 29   |             mert mindennek végére jár, s azt is megkérdezi, hogy
1149 29   |             csak egy hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő
1150 29   |             tény megváltoztathatatlan, s ennek csak egy kimenetele
1151 29   |             csak egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló,
1152 29   |               érvénytelenül köttetett, s ez kegyedre nem fog azért
1153 29   |             fides kétségbevonhatatlan; s ha kegyed kárpótlási pert
1154 29   |               a nyilvános tárgyaláson, s személyesen fog plaidirozni.
1155 29   |                terembe mindenféle urak s asszonyságok a kitűzött
1156 29   |             pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan fecsegve
1157 29   |               szoborszerű szép alakra, s vállat vonva mutogatott
1158 29   |            elnök összevette a tárgyat, s azután föltette a kérdéseket
1159 29   |           elnök azalatt odament hozzá, s valamit kérdezett tőle,
1160 29   |                tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”,
1161 29   |              az esküdtek visszajöttek, s kimondák, hogy Floiron Ardent
1162 29   |           előre tud, amit hallani fog, s előre nevethet azok haszontalanságán.~
1163 29   |              van ez ellenvetést tenni, s e kérdésre választ követelhet.~
1164 29   |             ment három esküdtszéki tag s a marquis és Ardent ügyvédei,
1165 29   |               koporsót, azt kiemelték, s vitték címereivel, szemfedőivel
1166 29   |               szemfödelet feltakarták, s íme, ott feküdt Lizardin
1167 29   | lázreszketéssel hanyatlott ülőhelyére, s rémülten rebegé mindenki
1168 29   |                kötni, mert dühös lett, s fejét a falon akarta szétzúzni.~
1169 29   |               határnapja előtt kapott, s mely akkor történt rögtöni
1170 29   |          titkot, ami a föld alatt van, s mely Malmont szenvedéseinek
1171 30   |               és a becsületes polgárok s azoknak feleségeik, nemkülönben
1172 30   |       felébredtek, a por is felébredt, s valaki csak felébredt, mind
1173 30   |       megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt feleli „igen”. A
1174 30   |               konyhát szokott tartani, s Ferihegyről hordatja a sert.~–
1175 30   |               kaptak ünnepi ajándékul, s megvennék most rajta az
1176 30   |                 melyben egy főtt sonka s egy nagy csupor tejeskávé
1177 30   |          Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk kalapját viszik
1178 30   |           hangzik egyszerre füleinkbe, s látunk egy ideális boltoslegényt,
1179 30   |                néz nagy ideálisan elő.~S megy, tolong, egymás hegyin-hátán
1180 30   |               tréfás észrevételeikkel, s hogy viszont minden embernek
1181 30   |            kinek ma éppen próbája van, s azért kénytelen bemenni.
1182 30   |                hogy sokan megnézzék. – S több efféle mindenféle hangzik
1183 30   |             ott beülnek egy szegletbe, s késő estig ki sem mozdulnak
1184 30   |              végre megállapodnak vele, s hozzákészülnek a sütéshez,
1185 30   |            kell visszafelé gyalogolni, s mire visszajön, az eledel
1186 30   |           kihúzta a fejét a madzagból, s tudja a kő, hová szökött
1187 30   |          Pamina! Ta, ta, ta, Pamina! – S azzal nyargal vissza a néptömeg
1188 30   |              minden emberhez szegődik, s ha egy helyről elrúgták,
1189 30   |           elfogja a térdig érő sárban, s viszi vissza nagy diadallal
1190 30   |             hogy talán az árokba esett s agyonütötte magát, vagy
1191 30   |            mézeskalácsos sátora előtt, s örömében kardot, puskát
1192 30   |           kardot, puskát vásárol neki, s felnyalábolva ölébe, nagy
1193 30   |              Stiglicz úr nyári lakáig, s messziről hangosan elkezdenek
1194 30   |                három mérges szelindek, s egy még mérgesebb majorosné
1195 30   |          hegynek föl, Savanyu uramhoz.~S ismét új remény éleszti
1196 30   |             borral való megismerkedés, s hogy a mulatság vége tökéletes
1197 30   |              commoditásba tette magát, s midőn már elhelyezték volna
1198 30   |             ember nagy furkósbotjával, s rájuk rivall:~– Itt nem
1199 30   |               helyet, raknak új tüzet, s ismét sütnek, főznek, jól
1200 30   |               hisz ez a tehénlegelő –, s azzal jön vagy hatvan mindenféle
1201 30   |             más cseresznyének a magja, s fel is kapaszkodott rá szépen;
1202 30   |              valami széleskalapú sváb, s nagy mérgesen rájuk kiált:
1203 30   |              le, ti újmódi seregélyek, s azzal lehúzza lábaiknál
1204 30   |            lábaiknál fogva a fickókat, s végigkeni mogyoróhájjal.~
1205 30   |                ahol valamiben megakad, s derékban törve ketté a fákat,
1206 30   |                 némelyik félreiramlik, s nagyot kanyarodva gurul
1207 30   |          valami erdőkerülőforma ember, s elkezdi pofozni két oldalról,
1208 30   |               kölykek erre megriadnak, s nekifutnak a meredeknek,
1209 30   |               kedves a kalap alá nyúl, s azzal sikoltva kapja vissza
1210 30   |                 egy jó darab szalámit, s elkezd belőlük jóízűen falatozni,
1211 30   |             azt csak a feje alá teszi, s nagyot alszik rajta.~A másik
1212 30   |            magát Dulcineájával együtt, s jóízűen engedi magának esni
1213 30   |               hanyatt kifordul belőle, s ijedtében és szégyenében
1214 30   |              odaér, sikoltva felugrik, s végigkarmolja a galant férfi
1215 30   |          interveniált félnek rohannak, s megfogdosván ellökdösik
1216 30   |          verklis mellé letelepedjenek, s azt liqueurrel és szivarral
1217 30   |                Estefelé a szél megáll, s mint ilyenkor szokott lenni,
1218 30   |                veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen
1219 30   |            onnan ostorral verettek le, s hazajutva, mester uram produkálta
1220 30   |       valamennyibe herbatét töltöttek, s talpaikra mustárt kötöttek.
1221 31   |               imádok, az égben van az; s ha meghallgatja imámat,
1222 31   |          éjeken át az oltár zsámolyán, s társalog a láthatatlanokkal.~
1223 32   |  chilisalétrommal dolgozni a haussera, s a contreminet alagcsövezésekkel
1224 32   |                hírlapok hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett
1225 32   |                a hirdetmény utasított, s kérdezősködtem az eladandó
1226 32   |                 ki maga is ott lakott, s a család mindent azon módon
1227 32   |            ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy igazam
1228 32   |        külföldi Freyherrhez ment nőül, s egyik sem láthat utána.~–
1229 32   |            erdejéből készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető
1230 32   |           kívánnak érte, bőven megéri, s kamatját beadja.~– Nem jár
1231 32   |                Nekem ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve
1232 32   |            ahhoz van szerencséje is.~– S ott akar lakni a kastélyban?~–
1233 32   |                 az ügyvéd is nevetett, s miután újólag biztosítám,
1234 32   |             írtuk a szerződést rögtön, s én pár nap alatt kifizettem
1235 32   |               mert ott valaki csoszog, s kinevetni minden embert,
1236 32   |               fogatot könnyű kocsival, s azt pontosan ott is találtam
1237 32   |     belenyugodtam; felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk
1238 32   |             néha, mint egy alvó tehén, s amint megkérdeztem tőle,
1239 32   |                  Igenis, készakarva.~– S kiállotta érte a büntetését?~–
1240 32   |            botot, mint valami paripát, s futtatott a kocsim előtt,
1241 32   |           büszkén, hátratette a kezét, s odábbment.~Uhm; be fucsa
1242 32   |              bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai
1243 32   |               szenvedélyes gazda volt, s minden javítást létesített
1244 32   |            rétöntözésről, gipszezésről s mindenféle kellemetes tárgyról,
1245 32   |          Bizonyosan mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst.
1246 32   |           kocsisom az egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot vallott
1247 32   |           szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
1248 32   |           mindenkinek van szenvedélye, s éppen azért hiba volt az
1249 32   |             ahonnan külön van kijárás, s hacsak a dal nem háborítja
1250 32   |             most kibékülők a dologgal, s iparkodom a helyzetbe beletalálni
1251 32   |                lég egyszerre explodál, s az egész házat felvetheti.~
1252 32   |             odakinn oxygent lehell ki, s a hydrogen meg oxygen összetalálkoznak,
1253 32   |            közé, hordd előlem magadat, s mondd meg a többi bolondnak
1254 32   |            vagyok, aki emberhússal él, s rajtad kezdem.~A fiú takarodott
1255 32   |               bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában alá
1256 32   |              elkezdtem a palotában alá s fel járkálni, mint aki a
1257 32   |                ittmaradnak a bolondok, s csak én maradok a gazdájuk;
1258 32   |               kegyetlen nagy husángot, s úgy eldöntögetem vele, hogy
1259 32   |                ha akkor valaki odajön, s azt mondja, hogy megveszi
1260 32   |                 ilyen valaki nem jött; s nekem csakugyan magamnak
1261 32   |           hozzálátnának a vacsorámhoz, s beszélnének egymással olyan
1262 32   |          festett vászonról az emberre, s fenyegetőznek a festett
1263 32   |              megtapintaná az üteremet, s azt mondaná: egy bolondommal
1264 32   |              rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra úgy összelapul
1265 32   |            nyitni a lélegző csapjukat, s egyszerre kirepült alólam
1266 32   |             jószágot, hanem ittmaradok s kihányok mindent az ablakon,
1267 32   |              egész armentum ferreumot, s beküldöm *Bányára, nem bánom
1268 32   |                kinyitottam az ablakot, s kikönyököltem a holdvilágra,
1269 32   |               dal megint elhallgatott, s én megint ura lettem ép
1270 32   |                ura lettem ép eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt
1271 32   |            lakni.~Fogtam egy gyertyát, s megindultam keresni az én
1272 32   |               kilép a szobájából éjjel s végigmegy egy pár folyosón,
1273 32   |        kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép
1274 32   |            akit a bölcsőben ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá;
1275 32   |                sem tűz meg nem lephet, s aki minden mondását azzal
1276 32   |             elkövetett bűneit siratja, s egy szem zabot el nem lopna
1277 32   |           embereket szerze magának is, s nagy botorság volna tőlem,
1278 32   |                nagyon szerette a bort, s ha hozzájuthatott, akkor
1279 32   |             azután levette a szájáról, s rám nézett kétkedve: vajon
1280 32   |          palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind a vizet. Rettenetes
1281 32   |          elvesztett nevetési kedvéből, s odalenn erősen panaszkodott
1282 32   |               bruderschaftot – vízben, s kezd általánosan kijózanodni.
1283 32   |                poharat tett a tálcára, s egyikbe magának töltött,
1284 32   |              tűzbe, vízbe menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne
1285 32   |            olyan jólesett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem
1286 32   |             alatt el ne nevesse magát, s lelkére kötöttem, hogy nagyon
1287 32   |              nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony vesszőt használjon
1288 32   |                mikor a lovakat hajtja, s ha valaki elbámul rajta,
1289 32   |                hogy ugyancsak jó volt, s ha szükségét érzi, kérni
1290 32   |               hordott haza megkötözve, s maga bebújt a borz után
1291 32   |           egész erejéből világolt alá, s befehérítette az ócska kastély
1292 32   |        vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
1293 32   |          azonnal kaptam a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (nem tudom
1294 32   |               is egy puskát a vállára, s jöjjön velem a lesbe.~Az
1295 32   |         hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított.~Én egy
1296 32   |       amennyire bírta, vette a puskát, s jött utánam engedelmesen.~–
1297 32   |           szilárd meggyőződés hangján. S azontúl sohasem ellenkezett
1298 32   |             ismeri a chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
1299 32   |       gázvilágítást akarok létrehozni, s ebben a zsákban szállítottam
1300 32   |                egy fújtatót hozok ide, s telefújtatom a zsákomat
1301 32   |             két ember a vállára veszi, s nekem aztán csak a csőbe
1302 32   |                kell eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~Az
1303 32   |               adok két pengő forintot, s egy hónapra ki is fizetem
1304 32   |               hogy lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan,
1305 32   |          elszántan felugrott székéről, s egy nemes bajnok elhatározottságával,
1306 32   |              Davy-féle sodronytakarót, s elhajítá magától.~Ezzel
1307 32   |       lidércnyomta álomból ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren
1308 32   |             azután felgyógyult szépen, s többet nem vesződött semmiféle
1309 32   |    káposzta-szerű szagát vélte érezni, s ki nem tudta fejéből verni,
1310 32   |                nyugodtan beszél velem, s egyszer csak fel talál ugrani,
1311 32   |         egyszer csak fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval
1312 32   |                egész nap jár rendesen, s inkább siet, mint késik.~
1313 32   |             ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
1314 32   |              az szőnyeggel van bevonva s a szőnyeg szélei a falnál
1315 32   |                 amit elbeszéltem neki, s velem együtt egész nap segített
1316 32   |            szobáim zege-zugait kutatni s nagyokat bámulni egymás
1317 32   |             mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja
1318 32   |           feleségét hűtlenségen kapta, s befalaztatá a magányos szobákba,
1319 32   |                feljár kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja;
1320 32   |             iszik mást, csak harmatot, s nem él egyébbel, mint virágillattal,
1321 32   |                akarja, köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon
1322 32   |              ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
1323 32   |            lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. – Majd
1324 32   |        egészítettem, azt hozzáálmodom, s azután képzelődöm és álmodozom
1325 32   |         megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy jöjjön el
1326 32   |              ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen
1327 32   |             gránátalmát felmetszettem, s ilyen cselszövényt gondoltam
1328 32   |          nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~
1329 32   |               szem kilátszott közülük, s azt mondám neki:~– Lásd,
1330 32   |          azokkal a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt,
1331 32   |                tele hamvadó parázzsal, s azonfelül a rostlappal is
1332 32   |           lámpámat újra meggyújtottam, s elkezdtem szobámban lázasan
1333 32   |        elkezdtem szobámban lázasan alá s fel járkálni, egyszerre
1334 32   |             egyik cipőjét is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~
1335 32   |             álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz kezd. Én
1336 32   |               aztán megint lefeküdtem, s szokásom ellenére addig
1337 32   |                felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az
1338 32   |                a kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan,
1339 32   |                elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem, sokat
1340 32   |             eddig különösnek tetszett, s ha megértette, nem fogja
1341 32   |            egész kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott
1342 32   |                is másformáknak láttam, s el hagytam magamat ámíttatni
1343 32   |              gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy
1344 32   |             hogy itt fogja neveltetni, s törvényes gyermekévé fogadja.
1345 32   |      legcsöndesebb neszt is meghallja, s lám, dalolni tud; de szót
1346 32   |               tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
1347 32   |               volt, amit ő elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt
1348 32   |                cselédjeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam kívül
1349 32   |          mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem észre,
1350 32   |                kastélyát megvásárolta, s őt abban mintegy fogva tartja,
1351 32   |                valakije meg van halva, s minden éjjel azt álmodja,
1352 32   |           látja, hogy valóban meghalt, s azon gondolkozik, milyen
1353 32   |             már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül a sor.~
1354 32   |            üldögéltem kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre
1355 32   |             raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok
1356 32   |                rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás
1357 32   |               függő revolveremet kapva s ajtómat felszakítva, kiléptem
1358 32   |           ketten visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül
1359 32   |                bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva,
1360 32   |           szobám egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték
1361 32   |              együtt eltűnt a szobából, s ahol azelőtt volt, ott egy
1362 32   |            magához a kandalló helyére, s abban a percben, mint a
1363 32   |       tűzhelyestől együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor alatta egy nyílás
1364 32   |           ismét közelebb vont magához, s egy rugót hátranyomva a
1365 32   |             annak árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt
1366 32   |            cselédek lámpát hoztak elő, s annak világánál az önfeláldozó
1367 32   |              reszketve lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú
1368 33   |                eladta minden jószágát, s tőkepénzei kamatából élegetett.
1369 33   |             ember nevezte ismerősének, s akik tudtak is felőle valamit,
1370 33   |             fátuma volt a feleségével, s azóta egészen visszavonult
1371 33   |      kaucsukköpenyeges utazó száll le, s meggyőződve a ház száma
1372 33   |             beállíttatá a folyosó alá, s azzal bekocogott Adándy
1373 33   |     keresztülbújt a híd karfája alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön
1374 33   |                sem ért, már megkaptam, s öt perc alatt kiúsztam vele
1375 33   |               csendesen viselte magát, s én elhatározám magamban,
1376 33   |                hogy elviszem Angliába, s ott nagyhírű orvosaink ápolására
1377 33   |            hogy tolmács lehessek közte s az orvos között. Ez így
1378 33   |             mylady?” – Lesüté szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon
1379 33   |         haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „Mylord,
1380 33   |               szívességért hálálkodik, s mielőtt az bámultából magához
1381 33   |           világkörben élt nála nélkül, s kit végre mint halottat
1382 34   |             két órakor? Részeg disznó, s több efféle. Mennyi pénzt