Part

 1  2|   legszebb címnek.~Tehát a két leány annyira hasonlított egymáshoz,
 2  2|   tudták, hogy melyik az egyik leány, melyik a másik, hanem udvaroltak
 3  2|     afelől jönnünk, hogy e két leány közül melyik az egyik, melyik
 4  6|      csak a férfiak öröklik, a leány kegyelemkenyeret eszik.
 5  6|         hogy becstelen; ha egy leány egyszer vét életében, azt
 6  6|   van-e kedve férjhez menni? A leány mindig azt mondta „nem”;
 7  6|         minden asszony, minden leány emlékezzék meg felőlem”.~
 8  6|    legyen minden feledve.~De a leány azt üzente: „csak te ölj
 9  9|       egy anyám, aki igen szép leány volt a maga idejében. Hanem
10  9|    volt nekem anyám, még akkor leány volt.~– Ezt egyelőre is
11 10|      megvallá neki, hogy ő nem leány, hanem férfi, az üldözött,
12 13|       pár inget kapott a zsidó leány, kihez jelzés végett azokat
13 13|     azt súgta neki, hogy e hat leány közül valamelyik az ő számára
14 13|    beszédbe elegyedett vele, a leány egyre nevetett, ha nyájasan
15 13|       a szobába. Azt felelte a leány, hogy senki sincs odabenn.
16 13|        Sus bácsi! … – kiálta a leány ijedten, s azzal becsapta
17 14|     meg, mert nem volt halandó leány, hanem tündérek leánya.
18 22|       Xelenhoa volt a legszebb leány Nanking városában, a tizenkilencedik
19 23|       zörgeti a vár kapuit. Te leány vagy, de San Sol leány;
20 23|      Te leány vagy, de San Sol leány; karod gyöngébb, mint testvéreidé
21 23| összerontott két csapat, a hős leány vakmerően nekilovagolt a
22 23|   hirtelen előlépett a San Sol leány, a szép Laurenzia, engesztelő,
23 23|      kettétörött.~A venezuelai leány szólt:~– Barátaim, rokonaim.
24 23|    kiálta felcsattanó hangon a leány.~– Te? – hebegé Esteban,
25 23|           Igenis, én – szólt a leány, kinek vére arcába gyűlt
26 23|     előtt – szólt a venezuelai leány –, hogy San Sol Laurenzia
27 23|     addig én védem Bolivárt!~A leány ismét elsietett a rejtekajtón,
28 29|     nevelést kapnak.~Igen szép leány volt, előkelő család, gazdag
29 29|   hiszen csak leánya volt, s a leány nem számít a családban semmit.~
30 29|   örököse, mint az eltaszított leány. A törvény őt ismerte el
31 29|     ábrándokat, miket más ifjú leány előtt legalább hazudni szoktak.
32 30|      fokhagymával, a nagyobbik leány egy gyermekkocsit húz, melyben
33 32|     tiszttartó és egy fogadott leány a jószágon fognak maradni. –
34 32|     Apropos: hát az a fogadott leány hol van? – Remélem, hogy
35 32|       még egy őrült lakik: egy leány, aki nem tesz egyebet, mint
36 32|  Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére van önnek?
37 32|       meg őt e szándékában – a leány felnőtt szépen, de sohasem
38 32|     azt mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „Ha én
39 32|       észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem, hogy
40 32|   vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett, hogy félne az
41 33|     mert én nem voltam hajadon leány, hanem férjes asszony; férjem