Part

 1 14|              gazdag kereskedő, akinek Muhzin volt a neve: drágakövekkel
 2 14|               javáért nem adott volna Muhzin cserébe, odaadta a halálnak
 3 14|        köszöni, amit elvesz.~A jámbor Muhzin sokat sírt e vesztesége
 4 14|              meg.~Egy éjszakán, midőn Muhzin ismét nyugtalanul hánykódott
 5 14|          nyájas, vigasztaló hangon:~– Muhzin; én megszántam a te keserveidet,
 6 14|           ajkai azt fogják suttogni: „Muhzin”, és senki sem fog többé
 7 14|          eltűnt a fényes szakállú agg Muhzin elől.~A kereskedő ámultan
 8 14|            fekszik a sírban, ahova őt Muhzin eltemette; csak bontassa
 9 14|             csak bontassa fel a sírt.~Muhzin sietett azt tenni és íme –
10 14|               kedvéért el is vállalt.~Muhzin négy hét múlva sok viszontagság
11 14|             hanem hatéves fiúgyermek.~Muhzin kezdett csendesen közeledni
12 14|           Eminha!~Ez a név feléleszté Muhzin lelkét újra; aznap el nem
13 14|               azon az ezüst hímzetet.~Muhzin őrült erővel taszítá félre
14 14|      megzavarta a temetés rendjét; de Muhzin nem hajtott rájuk, hanem
15 14|              nincs meghalva! – kiálta Muhzin a szörnyűködő népnek –,
16 14|               A nép meg volt rettenve Muhzin őrült tekintetétől, de még
17 14|             nejét; arra a szóra, hogy Muhzin fel bírja azt támasztani,
18 14|           hogy e csodát elkövethesse.~Muhzin buzgó áhítattal vette elő
19 14| hathatóságáról már akkor meggyőződött Muhzin, midőn jobb kezének mutató
20 14|          származása felől, amint hogy Muhzin nem is késett az ujjára
21 14|           hívó áhítattal, miként maga Muhzin. Íme azonban, ahelyett,
22 14|     megnyílnának, azon a helyen, ahol Muhzin megkente azokat az írral,
23 14|            arca egészen eléktelenült…~Muhzin testét elállta a rémület.
24 14|              nejét úgy eléktelenítse?~Muhzin elbeszélte a helytartónak
25 14|           ideküldte.~– Óh, te szegény Muhzin – monda neki a helytartó,
26 14|             baj ne várjon rád otthon.~Muhzin megcsókolta az emberséges
27 14|               No, csakhogy megjöttél, Muhzin, bizony azt hittem, hogy
28 14|              érted, hogy visszatérj.”~Muhzin azután elmondá előtte, hogy
29 14|         szakálluk.~– Ez bölcs beszéd, Muhzin – szólt Ali Hodzsia –, mondtam
30 14|               jóságodat, Ali – felelt Muhzin –, nem akarok én koldulni.
31 14|               tenálad vannak – felelt Muhzin.~Ali Hodzsia megcsóválta
32 14|          Hodzsia megcsóválta fejét:~– Muhzin barátom. Neked a sok szerencsétlenség
33 14|        kikiáltók által, hogy bizonyos Muhzin nevű kereskedő, ki most
34 14|              egyiken durva mázolással Muhzin neve.~Muhzint pedig a szultán
35 14|               múlt el már azóta, hogy Muhzin halála ki volt hirdetve,
36 14|             el is volt temetve mélyen Muhzin sírkövei alatt, nem tudhat
37 14|            szakállt kötve, a gyászoló Muhzin szobájába ment, s azzal