Part

 1  1|      orvos bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan komolyan
 2  1|    jelenté az orvos szolgája ama különös idegen urat, ki a minap
 3  1|        jelentkezik-e nála újra a különös beteg; azonban a hónap szerencsésen
 4  1|  búvárlatot kétségbe hagyni azon különös baj titka felől, melyet
 5  9|      mikor semmi okom sincs rá.~(Különös neme a monomániának, hogy
 6 10|         kedvese börtönét. Milyen különös is volt az. Mintha még most
 7 11|         bolha, melyek mindhárman különös ragaszkodással viseltetnek
 8 12| hódolatot fogadta azok részéről.~Különös kedve telt abban, hogy mikor
 9 13|     csomag tollat, amire az úton különös szükségem volt.~Kérdezém,
10 16|   szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat hallott a kulcslyukon
11 18|   szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat hallott a kulcslyukon
12 20|     levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei által nekem
13 21|      tréfás, másrészt meg nagyon különös.~Előkelő urak bált adtak
14 21|          az orra elől. Ez igazán különös tréfa. Szegény fiú! Azt
15 21|         kívánta. Némely embernek különös fátumai vannak.~Úgy hiszem,
16 21|        árendáit.~Ott ő elkezdett különös kegyence lenni a szerencsének.
17 22|          nem is szabad; azt csak különös kegyképpen lehet ajándékul
18 23|       dona Lurenziával.~– Milyen különös meghasonlásban érzem magamat –
19 23|          Bolivár gúnnyal, miután különös gondja volt mindig arra,
20 26|      özvegye.~– Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít
21 26|          hallottak róluk többet. Különös csoda kellett volna hozzá,
22 27| ismerősöknek és ismeretleneknek, különös jó egyetértésből minden
23 28|       általa; egyszer tudniillik különös bók gyanánt azt találta
24 29|      ismerkedett meg, kinek az a különös foglalkozása volt, hogy
25 29|          üterein nyugosznak meg. Különös ügyvéd lehet ez.~Azonban
26 29| kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát simogatta.~–
27 29|          kegyeddel tudatni azt a különös körülményt, mely ezt a megszólítást
28 29|          asszonyság, ez egy igen különös történet; az ember csaknem
29 29| tetszhalott volt, ki a természet különös rendje folytán ismét életre
30 32|          ezek itt énkörültem; be különös sajátsága van mindegyiknek:
31 32|          nem látszik rajta egyéb különös, mint az őrültek rátartó
32 32|           ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit én itt ráadásul
33 32|         Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy leánya
34 32|         azon töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki
35 32|         azon gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt,