Part

 1  1|         várt, s ha elkéstem, egész éjjel le nem feküdt, rám várva;
 2  3|        olyan szép hangjának lenni!~Éjjel a király testőrei rajtarontottak
 3  5|          szemeim előtt. – Negyedik éjjel egy A – ötödik éjjel egy
 4  5|      Negyedik éjjel egy A – ötödik éjjel egy S…~Tehát Texasban van!~
 5  6|           leányt.~Ott azután egész éjjel elsugdostak; a szép Velezke
 6  7| megegyeztek abban, hogy bizonyosan éjjel rablók ütöttek rá, azok
 7  7|           a farkát elvágták, mikor éjjel az Enns hídján keresztüllovagolt.
 8  7|         állítani.~Fogta tehát, egy éjjel összeszedte öreganyja legöregebb
 9 14|          mekkai búcsújáratából, az éjjel a Bosporusba ölte magát.
10 19|          kocsiban utazhatott volna éjjel. No persze, a társalkodóné
11 20|        naplójába beírt, s még azon éjjel megmondta férjének.~Raghib
12 20|        csodatételei által nekem ez éjjel tudtomra adá, hogy te engemet
13 23|            rést, s ottmaradt egész éjjel don Gideon társaságában.~
14 23|     új-granadai táborozásra, midőn éjjel nyolc gyilkost küldtek ellenem
15 23|     magával fegyverét. Bolivár egy éjjel sem fekszik nyugalomra,
16 26|    mulattak együtt, két nap és két éjjel pihenés nélkül. Annyi pénzt
17 26|        bennünket. Attól tartok, ha éjjel még sötétebb lesz, megszöknek
18 27|       egymást? Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi emberek
19 29|        arról gondolkozni, hogy egy éjjel szenet vigyenek be szobáikba,
20 29|          ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna érni,
21 29|          Sokat fáradtam érte. Késő éjjel, csillagfénynél, halottrablók
22 29|            többé. Két nap és három éjjel nem mozdult el az ágy mellől,
23 29|        beszélnek hozzá.~Ardent egy éjjel fedett kocsiban elszállítá
24 29|           kezdtek elbeszélni, hogy éjjel kiküldözi cselédeit, megnézni,
25 29|        midőn a marquis a következő éjjel ismét felkölté a cselédet,
26 29|       gyógyíthatatlan tudás… Hanem éjjel a csendes, árnyékos lélekjárta
27 29|         nem virradt. A vihar egész éjjel világított előtte, s hívogatta
28 29|            nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó kelyheiket; hallotta,
29 32|            a szemeit be nem hunyja éjjel, úgy vigyáz az uraságéra;
30 32|         egyszer kilép a szobájából éjjel s végigmegy egy pár folyosón,
31 32|           most is feljár kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem
32 32|            üldözni gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép
33 32|           elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten jött hozzám, és
34 32|            meg van halva, s minden éjjel azt álmodja, hogy él, és
35 32|      Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem nappal nem jártam ezen