Part

 1  1|        hogy engedje látni kezét; mire a szenvedő fogcsikorgató
 2  4|       hozott táblát a királynak, mire az mindnyájuk számára pompás
 3  4|      saját ujját vágta meg vele; mire, hogy több kárt ne tehessen
 4  4|       szánalmat érzett iránta, s mire végignézte a vértre metszett
 5 11|      nyulat, de az is igaz, hogy mire a vadászok odaértek, azt
 6 11|          hogy hozzájuk tartozom, mire a vámszolgák egyszerűen
 7 13|       tizenkét éves kamasz volt, mire az akkoriban conjugistának
 8 16| legbosszantóbb vexát elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész
 9 16|        minden bejelentés nélkül, mire hajdani ismeretség bizalma
10 18| legbosszantóbb vexát elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész
11 18|        minden bejelentés nélkül, mire hajdani ismeretség bizalma
12 19|      maga, hogy mi történt vele. Mire a bálba jutottunk, már minden
13 20|          azért a megmaradt rész, mire eladható állapotra növeltetik,
14 20|         mint a többi bizebánnak! Mire volna egy siketnémának a
15 23|          zivatar támadt az égen, mire dona Laurenzia felkiáltott: „
16 23|      zendült eléjük mindenünnen, mire valamennyien levették fövegeiket.
17 23|       kezével, hogy szólani fog: mire a népzaj elcsöndesült; a
18 24|         tört magának utat hozzá. Mire odaért, a férfi haldoklott.~
19 24|        találta őt életben többé, mire odaért, a bátor asszony
20 26|       tovább.~Ekkor felordított, mire elbocsáták.~Lihegve mondá,
21 28|    sejtelme nem volt arról, hogy mire való az a der, die, das.
22 29|        meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És – talán
23 29|    kallóban, ahol egyedül lakom. Mire ön ideér, én akkor már halva
24 29|        hátrahagyta kocsijával. – Mire a száraz kalló épületét
25 30|         visszafelé gyalogolni, s mire visszajön, az eledel korommá
26 30|         fecskendőket is átvinni, mire a segély megérkezik, már
27 32|        vele.~Jóformán este lett, mire a faluhoz értünk, melyben
28 32|     ebben a percben.~– Hát aztán mire való lesz az?~– Elmondom
29 32|     ezért pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
30 32|       mikor lefekszem, tizenegy, mire elalszom; ha aztán négy,
31 32|       elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja; az
32 32|       valószínűleg találva volt, mire mind a ketten visszavonultak
33 32|     azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem, nem láttam
34 32|          a megöltben elvesztett, mire reszketve lesüté szemeit,