Part

 1  4|         bámulást színlelve.~– Nagy bizony, de az is sonka legyen ám,
 2  7|   megtanulni e keresztyéni erényt. Bizony pedig az öreg úr nem volt
 3  9|         tetszik engemet ismerni?~– Bizony… De bizony… Bizony nincs
 4  9|      engemet ismerni?~– Bizony… De bizony… Bizony nincs szerencsém.~–
 5  9|      ismerni?~– Bizony… De bizony… Bizony nincs szerencsém.~– No,
 6  9|              Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten, úgy volt. Volt nekem
 7  9|          legyen gondom magamra; de bizony sokszor, ha elfáradt a hátam
 8 13|           Nagy Jánosnak hívták, ez bizony nem nehéz név, könnyen megtanulhatja
 9 13| megvirgázza. Hát az ilyen helyekre bizony csak az olyan qualifikált
10 13|          ebben a Bergengóciában?~Ő bizony azért is fog sertést hizlalni,
11 13|          hordja faluról falura.~Ez bizony elég hasznos munkálkodás.
12 14|        csakhogy megjöttél, Muhzin, bizony azt hittem, hogy oda fogsz
13 14|     szörnyűképpen elbámulva.~– Meg bizony; mégpedig tenálad vannak –
14 19|        annál inkább akarja. Hogy ő bizony lóhalálában nem akar sietni.
15 19|      valami mezei ritmust, amit én bizony nem tanultam el tőle.~–
16 21|      rövidlátó, azt mondta, hogy ő bizony verekedni csak tollal szeret;
17 26|            hölgy válaszolt neki.~– Bizony, barátom – szólt neki nevetve
18 26|          folytatá Williams –, mert bizony mondom, mi ketten, akik
19 29|         módosíták, hogy az asszony bizony nem rút, hanem – iszonyú
20 29|      menyecske! Ön reklamálni jön? Bizony mondom, hogy későn, nagyon
21 29|         sértenie kellett Olivát.~– Bizony, édes asszonyság, ez egy
22 30|            hogy mi kijöttünk.~– De bizony vendégeket vár ki a hegyre.~–
23 30|           kiskutya sehol sincs; az bizony kihúzta a fejét a madzagból,
24 30|        akkor hazafordultak szépen. Bizony húsz esztendő alatt sokat
25 32|       kegyed ott akar lakni.~– Tán bizony kísértetek járnak abban
26 32|           a másvilágról visszajön, bizony nemigen.~Én tehát néhány
27 32|        nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak való
28 32|          Megmondta neki őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes
29 32|    eltakartam magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor meg
30 32|    rejtélyének megfejtését is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert
31 32|          nagyon kapott rajta.~– De bizony nagyon jó lenne, könyörgöm
32 32|       eldicsekszik vele, hogy igen bizony, kikapta már a magáét; a
33 32|      kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez
34 32|     őrültekkel lakni egy házban.~– Bizony mondom, hogy nekem sem lett