Part

 1  1|            A grófnő újra hintajába ült és hazament. Neki igaza
 2  3|     saracénok hódításaival, hajóra ült, kifeszítteté minden vitorláját,
 3  4|          feje helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~Amint egy
 4  6|             maga a többiekkel lóra ült, kezébe vette a zászlót
 5  7|            Bandi volt, aki előttem ült, mikor e hadijesztő alakot
 6  8|     tökéletesen a lépen ragad. Ott ült velem szemközt; szép volt
 7  8|   kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint; én bocsánatot
 8 10|           a status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül,
 9 11|         guerilláit. Egy fa tövében ült a spanyol előőrs, mezítláb,
10 12|            olyan boldog elégültség ült orcáján, s ha áldozatai
11 12| összeszedvén szerszámait, öszvérre ült, s otthagyá a többi tizenegy
12 13|            mindig a hátulsó padban ült, és faragott meg legyeket
13 13|           s valamennyi háta mögött ült – a Sus.~Üggyel-bajjal felvergődött
14 16|            padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék a színpadok
15 18|            padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék a színpadok
16 22|           nap múlatta; a madár ott ült mellette és Xelenhoa cirógatta
17 22|         koporsó mellett pedig maga ült Toipingvang; nem széken,
18 23|           dona Laurenzia hallgatva ült egy földes zsákon, könyökére
19 23|           elő, hol gyilkolás miatt ült s egy spanyol zsiványvezér,
20 23|        Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény, durva arcán semmi
21 23|           még mindig követi székén ült.~– Hadd maradjon ott ülve –
22 24|   trónjáról; egy jövevény, Alexius ült fel arra; a császári család
23 24|      bánatos danáktól, s amint ott ült a leányka a vezér páncélfedte
24 25|            Az imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség!
25 25|           régebben.~Clarisse mellé ült a pamlagra, s kezébe fogta
26 26|         vele megy.~Huszonöt legény ült a dereglyébe, mely velük
27 26|        szólt bele a társalgásba, ő ült egy zsámolyon és merengve
28 26|          Amint azonban a csónakban ült, elgondolta magában, hogy
29 29|           halálfő. E halálfő előtt ült és imádkozott egy nő fehér
30 29|          elbeszélésétől kifáradtan ült karszékében; az a különös
31 29|          aki pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan fecsegve
32 32|           rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem, itt járt, innen
33 33|          volna, már ismét kocsiján ült és tovahajtatott.~Adándyt