Part

 1  4|       minő erővel bírta a költő a magában túlgazdag tárgyat kezelni,
 2  4|        hogy több kárt ne tehessen magában, egy nagy szeget ütöttek
 3 13|       belőle fennhangon; föltette magában, hogy ezentúl tanulni fog,
 4 13|           hogy ez most azt mondja magában „sus”.~Apródonként az igazi
 5 13|          uram, s előre elképzelte magában, milyen szép dolog lesz,
 6 13|             Tetszem neki, gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni
 7 13|           tartani, nevetve mondja magában; én csak vagyok, ami vagyok,
 8 14|   Stambulba megérkezett, föltette magában, hogy annyi veszedelem közül
 9 16|          hogy rám se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla
10 18|          hogy rám se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla
11 20|           maga körül lát, nem tud magában megnevezni. Ember, akinek
12 20|          A bizebán pedig nevetett magában. A süketnémák nevetni is
13 23|       amit gondol, valamit mindig magában tartogat belőle; ezért nem
14 23|       Gideon pedig éppen föltette magában, hogy ma igen szép fog lenni,
15 23|         hazafi csendesen suttogva magában, mondá:~– Neki meg kell
16 24|        úgy szánta ezt a gyermeket magában.~Hiszen olyan ártatlan volt
17 26|      tekinté, s erősen elhatározá magában, hogy soha többé a nagy
18 26|       visszagondolni, s azt kérdi magában: hogy lehetett álmodni ilyen
19 26|        aki ilyesmiről gondolkozik magában.~Pedig Robertson ilyen őrült
20 26|       Eggyel is kevesebb, mormogá magában Robertson. A többi nyomta
21 26|       csakugyan elszöktek tőlünk.~Magában pedig azt mondá: „hússzal
22 26|            és akkor ő is gondolta magában, hogy neki is van egy titka,
23 26|         Ötmillió dollár”, gondolá magában Robertson, s kereste a csillagok
24 26|    Robertson két óráig tusakodott magában. Száz korbácsütés! Egy oly
25 26|         csónakban ült, elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért
26 29|          azután hidegvérrel mondá magában:~– Amit kívántál, az megtörténhetik.~
27 29|  hallgatott, valamin gondolkodott magában; a delnő pedig figyelmesen
28 29| észrevenni, hogy valaki nem hiszi magában azt, amit tőlük hallott.
29 29|         éjszaka, hanem kigondolta magában az egész úti tervet, mindent,
30 29|           szállva, és azt kívánta magában, hogy csak már elmúlna ez
31 30|           jól mulattunk” – mondja magában.~A két tímárlegény túltevén
32 32|       jutott, hogy pörlekedni már magában elég nagy bolondság. Ni,
33 32|  mosolygott felettem. Gondolhatta magában: „Könnyű volt kifognod annak