Part

 1  1| irányomban. Áldja meg értük az Isten.”~*~Pár nap múlva a hírlapokban
 2  6|    csak Istennek számol érte!… Isten rendelte-e ezt így? A férfiak
 3  9|   Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten, úgy volt. Volt nekem egy
 4 13|    volna ugyan neki, hogy menj Isten hírével, látod jó erős tenyereid
 5 16|        De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja, hogy
 6 16|      öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel,
 7 18|        De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja, hogy
 8 18|      öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel,
 9 19|   magamban imádkozva: óh, uram Isten, engedd már, hogy elveszítsem
10 19|    vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már most
11 19|   egyéb nótát sem tudok, mint „isten hozzád, te csöndes ház”.~–
12 19|      anginájával rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem
13 20|        Allahú ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek a földről.~
14 20|       a levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei által
15 23|       most esküszöm az egy élő Isten színe előtt – szólt a venezuelai
16 23|     más; és én jól ismertelek. Isten veled, már harangoznak,
17 23|   Gideon. Meg fogja érni, s ha Isten úgy akarja, boldog is lesz.
18 25| megnyílásra bírja, inkább hát, isten neki, megcsókolá.~Arra az
19 26| Húszmillió pengőforint! Boldog Isten, még csak kimondani is nagy
20 26|     szült, nem tej nevelt, nem isten alkotott.~Robertson az ajtóban
21 26|       adasson valamit nekik az Isten nevében; azok aztán könyörületből
22 26|       kevés kétszersülttel. Az Isten fizesse meg!~Így mentek
23 29|        szól feléd. – Elhagyott Isten és ember, elhagytál te is (
24 29|       örömmel távozom innen. – Isten veled! Csókold meg a levélkét,
25 29|    valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem tartották
26 29|  koporsón nem volt a födele.~– Isten! – sikoltá Malmont, önkéntelenül
27 29|      az? Nem mondhatta-e őt az isten előtt magáénak az a férfi,
28 29|    ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik
29 32|   esténként elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem annyi
30 32|    kezeit, nagyságos úr, hozta Isten; ugyan vártuk már; hahaha!
31 32|     alkalmatlankodik.~– Boldog Isten! Tehát én öt őrülttel lakom
32 32|       ismét odalopózott, és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában
33 32|     utolsó verse így hangzik: „Isten engem úgy segéljen.” Ha