Part

 1  2|           elhiszi, hogy ő tévesztett el bennünket, már most írasson mindent
 2  5|                sóhaj elárulhatott volna bennünket az emberek előtt, s ez árulás
 3  5|               másikhoz, és nem árult el bennünket senkinek.~Mikor aztán elváltunk,
 4  5|                 mind elárulhatott volna bennünket; de ha tehettük volna is,
 5  5|                 csak az sem boldogíthat bennünket, hogy egymásról egyszerre
 6  6|                üzente: „csak te ölj meg bennünket, ha tudsz, mert különben
 7 11|              éjszakát. Másnap megtalált bennünket egy emberséges juhászgazda;
 8 11|                a tanyájára, jól tartott bennünket szalonnával és fekete kenyérrel,
 9 11|            megnyúztak és megettek volna bennünket? Krrrrrr… – ezt mondva,
10 11|                 erősen. Ahogy meglátott bennünket, felhagyott a vendégséggel,
11 11| majom-komédiatársaságra bukkanánk, mely bennünket nem eresztett tovább. Éppen
12 11|            ellenünk röffent, elüldözött bennünket, a társaság feloszlott;
13 11|            ezúttal egy őrszobába zártak bennünket, elvevén gazdámtól minden
14 11|          gyávasága miatt újra elcsíptek bennünket, s kimondatott ránk a deportatio.~
15 11|               midőn oly országba hoztak bennünket, ahol e három állaton kívül
16 11|                tengeren zivatar támadt, bennünket egy kősziklához vágott.
17 11|           tartományban, melybe a tenger bennünket kivetett, vademberek laktak,
18 13|                a szigorú hangon, melyen bennünket, kisfiúkat szokott megfeddni:~–
19 16|                  mintha nem akart volna bennünket bevárni, hanem rákiálték:~–
20 18|                  mintha nem akart volna bennünket bevárni, hanem rákiálték:~–
21 19|                 négy holdas pej beröpít bennünket Aradra, s estig elkészülünk
22 19|                 fickók, amint megláttak bennünket, egyszerre abbahagyták a
23 19|                akkor azután agyonvernek bennünket. Megittak öten egy hordó
24 19|              Bizonyosan az úton akarnak bennünket leöldösni.~Nagyobb félelemmel,
25 19|              kalandba keverhetett volna bennünket, ha ezek a gazfickók tőlem
26 23|                karjainkba, az nem enged bennünket másra gondolni, mint a felszabadulásra.
27 23|                 ellenségeink túl fognak bennünket élni, mert náluk van egység,
28 23|                  ki választva van, hogy bennünket a szabadság aranyküszöbéig
29 23|                 szót fogad? Ki biztosít bennünket efelől?~– Én! – kiálta felcsattanó
30 23|             nekünk szerezni, s elárulsz bennünket, mert a zsarnokot szereted.~–
31 26|                ezek azok, kik elárultak bennünket. Attól tartok, ha éjjel