Part

 1  1|            óvhatta meg magát, hogy néha egy-egy fájdalmas szisszenés
 2  1|            nem volt nyugta otthon, néha egy mérföldig elém gyalogolt
 3  1|           ha pedig nagy unszolásra néha el tudták csalni régi úrnőjéhez,
 4  1|         soha szünetet nem tartott. Néha aludtam is vele, a fájdalom
 5  4| szerelemben boldog; ha egy karjára néha négy ellenség is jutott,
 6  5|         megbélyegzett volna engem.~Néha úgy jutott, hogy egymás
 7 10|           hogy ez őmiatta történt.~Néha, mikor magányos létükben
 8 13|          akkor még jobban mondták.~Néha akadt olyan gondolatja,
 9 13|   sokszoroznak, lesz belőle három, néha hét is.~Krisztinának hítták
10 16|         tüzet okádnék.~Voltak, kik néha gonosz akaratból rá akarták
11 18|         tüzet okádnék.~Voltak, kik néha gonosz akaratból rá akarták
12 19|         akartam; legfeljebb, mikor néha nagyot zökkent a kocsi,
13 19|      ide-oda csalogatta maga után, néha egészen odafutott hozzá,
14 22|   koronáját hátrafelé gunnyasztva, néha piros orrával az átlátszó
15 23|        látod, hogy villognak benne néha a vértek? Valóban ki lehete
16 23|         hadviselésre nem elég, sőt néha káros. Igaz, hogy csodákat
17 24|     lenyúlt s a faltörőt felkapta, néha magát a buzdító vitézt is
18 24|          félelem nélkül tekintének néha a férfira; Robert úgy szánta
19 28|            nem mondhatom el őneki. Néha úgy álmodom, hogy beszélünk
20 29|          legalább hazudni szoktak. Néha pedig éppen olyan emberre
21 29|           csak percekre ébredt fel néha; akkor megismeré Ardent-t,
22 29|          adni, gyógyszert vett be, néha fel is kelt, felöltözött,
23 29|    földerít, aki közelében él, aki néha oly túlcsapongó örömében,
24 29|          közé nézett a beszélőnek, néha a kezét megfogta, s ez érzé,
25 29|           róla, hogy a bolondoknak néha jó ötleteik vannak: ilyen
26 29|         igen prózai invectivákkal, néha gúnyos célzatokkal is, nem
27 32|             akkorákat fohászkodott néha, mint egy alvó tehén, s
28 32|   szobámban ez az énekes kísértet, néha órákat tölt ott nálam, leül
29 32|       senki sem tud felőle semmit.~Néha megkísértettem, hogy alvónak